Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
BETHLEN NAPTAR 49 A MAGYARSÁG SZÁZ ÉVE ÉS MA 1848 — 1948 Irta: Harangi László lelkész-tanár. A népek történetében nincsen példa arra, hogy egy emberöltő alatt annyi kiválóság tűnjék fel, mint a magyarságéban a XIX. század derekán. A politikai életben Széchényi, Kossuth, Deák, az irodalomban Petőfi, Arany, Vörösmarty, Tompa, Jókai, Eötvös mind olyan nevek, kikhez egy darab magyar történelem tapad. Mintha a magyar szalmaláng, melyet a hirtelen lelkesedés és elcsüggedés, vagy harag és megbékélés szimbólumául szoktak emlegetni, most a nemzeti élet területén is jelentkeznék. A nemzeti élet lángja magasra csap s reá felfigyel nemcsak a szomszédos országok népe, de a távolabbiak: Anglia és Amerika is. Ennek a lobogásnak a csúcsát az 1848-as esztendő jelzi. Nézzük meg, hogyan tudott a magyarság eggyé lenni 1848-ban, miként tudott paraszt és ur, nemes és nemnemes egyaránt ugyanazon eszméért lelkesedni. Az első kétségtelenül a magyar nyelv diadalának tulajdonítható. Az országgyűlések, a nemesek tárgyaló nyelve egész a XIX. sz. elejéig a latin nyelv volt. Az 1800-as évekkel kezdődik az a mozgalom, mely a magyar nyelvet közkinccsé akarja tenni s mikor Széchenyi István 1825-ben a magyar nyelv művelésére a Magyar Tudományos Akadémia alapjait leteszi, csak megindítója a lelkekben élő vágynak. V. Ferdinánd néhány megtanult magyar szóval nyitja meg az 1847 — 48-as országgyűlést, a jelenlevő követek zokognak lelkesedésükben s majd szétszedik az üléstermet. A másik nagy tényező, ami összekapcsolta a magyarságot 100 évvel ezelőtt, a szabadság levegője. S itt a magyarság olyan héroszt tud felmutatni Kossuth Lajos személyében, akiben a politikai ítélőképesség hallatlan lelkesedéssel és szónoki képességgel párosulva, a tudás és eredeti meglátás összefonódva, a szívós munka és gyors eredményre törés ellentéte összehangban jelentkezik. Az 1848-as események hőse Kossuth Lajos s a szabadságharc bukása után a magyar és európai szabadságmozgalmaknak a zászlóhordozója, kit Amerika népe soha eddig nem tapasztalt lelkesedéssel fogad. Mikor Lindbergh átrepülte az óceánt 1927-ben, fogadtatását a Kossuthéval hasonlítják össze, pedig Kossuth Lajos idejében New York lakossága alig ezreléke volt a mainak.
