Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
50 BETHLEN NAPTAR Nagy összeforrasztó erő volt a gazdasági téren tapasztalt lendület. Utak, vasutak építése, Tiszaszabályozás felrázták a magyar falut középkori álmából. Ennek a nagyszabású munkának Széchenyi volt a kezdeményezője, lelkesítője. Persze nehéz volt a konzervatív gondolkozásu magyarokat a gyors belátásra és cselekvésre bírni. Egy alkalommal Széchenyi, hogy a gőzhajózásnak híveket szerezzen, maga ment el az első lapátkerekes hajóval Tiszaőobra. Nagy küldöttség fogadja a soha nem látott alkotmány utasait a parton. Széchenyi a hajóra invitálja a küldöttséget, megmutat nékik minden érdekességet, majd partraszállva, igyekszik belőlük kivenni, hogy mi tetszett nekik a legjobban. A fogadó bizottság részéről nagy hallgatás. Végre az unszolásra megszólal egy atyafi: — A kereki úgy kapari a vizet, mint a kutya —. Széchenyit nem hüti le a kapott válasz, tovább beszél s előveszi az angolokat, akik ezt a hajót is csinálták, hogy náluk az ipar milyen óriási fejlődést tett s hol az emberek éjt-napot eggyé téve dolgoznak. Erre jegyezte meg az egyik csizmás magyar: — szegények —. (t. i. az angolok). A nemzet egységét mi sem mutatja jobban, mint az 1848-ban végrehajtott földreform. Több, mint ötmillió hold került a felszabadult jobbágyok kezére. Érthetetlen, hogy az a magyar földbirtokos réteg, mely 1848-ban le tudott mondani birtoka nagyrészéről, a későbbiek folyamán ellenállott minden további törekvésnek s ezzel saját pusztulását idézte elő. Száz év után nézve a 48-as magyarságot, valami döbbenetes űrt látunk köztük és a későbbi magyarság között. Széchenyi meséli el édesapjáról, hogy vele és testvérével megtette azt, ami a kiegyezés utáni magyarság előtt érthetetlen és nevetséges lett volna: édesapjuk odavitte a két fiút egy öreg parasztemberhez s a két fiúnak meg kellett csókolni az öreg embert, kinek köszönhetik a föld megművelését s Isten után a mindennapi kenyeret. Valami szakadás történt 48 után a magyarságban s ezt sokan magyarázzák azzal a helyzettel, melybe a magyarság került a szabadságharc leveretése után. A zsarnokság győzött, a nemzet megbénult az osztrák csizma taposása alatt. Az aradi 13 kivégezése, a csaknem húsz éven át tartó törvényen kívüli állapot visszavetette a magyarságot a török idők alatti lelkiállapotba s hiába volt a jaj kiáltása mindazoknak a politikusoknak és íróknak, kik 1867 után világos fejjel látták a problémák megoldatlan voltát, a nemzet elfelejtette a 48-as utat.
