Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
48 BETHLEN NAPTAR MÁRQZIUS 15. 1848. Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott: Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Mig egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai! Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szánjatok szét a hazában, Melyet eddig lánczotok Égető karikájában Kínosan sirattatok. Szabad sajtó!... Már ezentúl Nem féltelek, nemzetem, Szivedben a vér megindul S éled a félholt tetem. Ott áll majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság: A hon a halálórában Benned lelte orvosát. Mig az országgyűlés ott fenn, Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikeretlen: Itt megkondult az óra! Tettre, ifjak, tettre végre, Verjük le a lakatot, Mit sajtónkra, e szentségre Istentelen kéz rakott! És ha jő a zsoldos ellen, Majd bevárjuk, mit teszen? Inkább szurony a szivekben, Mint bilincs a kezeken! Föl a szabadság nevében, Pestnek elszánt ifjai!.. . S lelkesülés szent dühében Rohanjunk hódítani. És ki állott volna ellen? Ezren és ezren valánk, S minden arczon minden szemben Rettenetes volt a láng. Egy kiáltás, egy mennydörgés Volt az ezerek hangja, Odatört a sajtóhoz és Zárját lepattantotta. Nem elég! most föl Budára! Ott egy iró fogva van! Mert nemzetének javára Czélozott munkáiban. S fölmenénk az ős Budába, Fölrepültünk mint sasok, Terhűnktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott. A rab irót oly örömmel S diadallal hoztuk el, A minőt ez az öreg hegy Mátyás alatt ünnepelt! Magyar történet múzsája, Vésd ezeket kövedre, Az utóvilág tudtára, Ottan álljon örökre. S te, szivem, ha hozzád férne, Hogy kevély légy, lehetnél! E hős ifjúság vezére Voltam e nagy tetteknél. Egy ilyen nap vezérsége, S dijazva van az élet... Napóleon dicsősége, Te veled sem cserélek! Petőfi.
