Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
BETHLEN NAPTÁR 45 EGY KIS DIÁK ÉLMÉNYEI KOSSUTH LAJOS HALÁLAKOR Irta: Balogh Miksa (Budapest) 1894 március. Aggasztó hirek érkeznek Turinból: Kossuth Lajos nagyon beteg. Háziorvosa naponként 4—5 jelentést ad le, melyeket nemcsak a hazai, hanem a nagyobb külföldi lapok is közölnek. Az egész ország szeme Turinra szegeződik, várjük a megnyugtató hireket- Helfy Ignác képviselő állandóan mellette van és sok budapesti ujságiró. Kossuth Lajos eszméletén van és közeli haláláról beszél. Egyik nap kedvezőtlen, másnap jobb hirek érkeznek. A budapesti lapok a jelentéseket “Hogy van Kossuth Lajos” fejeim alatt közük. Március 15-ét az egész országban megünneplik, de nyomasztó hangulatban. Megérkezik halálhíre. Aradon abbamarad az ünnepély. Nagykőrösre a hir későn érkezik, az ünnepélyen imádkoznak egészségéért. Kassán elmarad az ünnepély, a kávéházakban és vendéglőkben abbamarad a cigányzene, az egész országon a kétségbeesés uralkodik. Másnap kiderül, hogy a hir nem bizonyult valónak, de mindenki várja a halálhírét, mert menthetetlen. Kossuth Lajos is közeli haláláról beszél, mig végre március 19-én este 10 óra 15 perckor megszűnt élni. A most már hiteles hírre a magánszínházak bezártak, a kávéházakban és éttermekben megszűnt a zene, csak az állami színházak nem vesznek tudomást az országos gyászról. A Kossuthpárt és a miniszterelnök között állandóan folynak a tárgyalások, a miniszterelnök a kabinetirodával tárgyal, hogy a király és a nemzet közötti helyzet ne élesedjen ki. Este az előadás előtt megjelennek az egyetemi ifjak a Nemzeti Szinház előtt, küldöttségileg kérik az intendánst, hogy zárja be a színházat, azonban az intendáns csak arra hajlandó, hogy a kitűzött vígjáték helyett szomorujátékot tüzet ki műsorra. Az egyetemi ifjúság mindenkit — aki a színházba belép — az országos gyászra való tekintettel távozásra kér és akkor kelt életre az a kifejezés: Uraságod talán idegen és nem tudja, hogy mi történt! Ezek után senki sem ment be a nézőtérre és az előadást nem tartották meg. Ezután sietett az egyetemi ifjúság az Opera elé, ahol már folyt az előadás- Benyomultak a nézőtérre és elfoglalták az összes üres helyeket. Én is velük sodródtam és nekem egy erkélypáholyban jutott ülőhely. Akkor voltam először az Operában és mindjárt páholyban.
