Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Emlékezzünk
46 BETHLEN NAPTAR A zenekar abbahagyta a játékot, de utasításra folytatta. Közben a királyi páholy felett kitűztek egy kis gyászzászlót, majd az erkélyre tódultak és a zászlótartóban is elhelyeztek egy gyászzászlót. Akkor már egy kis fekete zászló el volt a közelben helyezve, melyet két fiatal gyerek a villámháritón felkuszva vitt fel. Végre itt is elmaradt az előadás, közben a rendőrség tulerélyesen kardlappal vetett véget a nemes tüntetésnek. Miután a kormány felsőbb utasításra nem vállalta, hogy az ország költségén temessék el Kossuth Lajost, a főváros vállalta. A hangulat .forradalmi volt. Látva Bécs ellenkezését, állandóan tüntetések voltak, a rendőrség és katonaság készenlétben volt, a forgalmas utakon gúlába rakott fegyverrel álltak katonai osztagok, amelyek kivezénylésénél ügyeltek arra, hogy idegen ezredbeli katonaság kerüljön az utcákra, amelyek minden parancsot teljesítenek. A nép nyugodt, méltóságteljes magatartásán múlott, hogy vérontás nem történt. A hivatalos Magyarország még mindig nem vett tudomást az ország gyászáról és csak március 23-án rendelték el, hogy Magyarország minden középületén helyeztessenek el gyászzászlók. Már akkor is nagy hatalmuk volt a németeknek és azok exponenseinek. Nagy, diadalmas menetben hozták haza Kossuth Lajos holttestét. Az egész utón — amerre a menet elhalad — a falvak mentén térdeplő parasztok mellett megy a vonat A Nemzeti Muzeum előcsarnokában helyezik el a ravatalt. Mindenki látni akarja a nagy halottat, ha csak egy percre is. Emlékszem arra, hogy délután 4 órakor beálltam a Muzeumköruton a sorba és este 10 órakor jutottam el a lépcső baloldalán menve a nyitott ajtó elé, egy pillantást vetve balra megállás nélkül tovább kellett menni. Egy koszorúról leesett levelet felemeltem és soká, nagyon soká őriztem. Akkor is kikaptam azért, mert hozzátartozóim eltűnésem miatt kétségbe voltak esve. A temetésre a vidékről egy millió ember érkezett gyalog, kocsin és vonaton. Sem azelőtt, sem azóta ilyen tömeget nem látott Budapest. Nem volt rendezés, nem volt utasítás, ki hol álljon, minden simán, ünnepélyesen és a legnagyobb csendben történt. Én reggel 8 órakor levittem a körútra egy kis széket és ennivalót, mert 4 óra lett, mig a menet odaért. Az egész utón milliós tömeg állt sorfalat, zokogva, levett kalappal a kezében. Aki ebben résztvehetett, annak egész életére feledhetetlen élménye volt.
