Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Református Egyesületünk ügyeiről

118

BETHLEN NAPTAR

társak nem látnak, nem éreznek válaszfalakat egymás között: A jót elfogadják —- bárhonnan jöjjön is az — a nekik kellemetlen s amerikai szabad életüket gáltó megszorításokat pedig ösztönszerüleg elkerülik. — Itt keresendő annak a magyarázata is, hogy az egyházak, egyes felekezetek által reájok mintegy teherként nehezülő válaszfalakat is kerülik, mert nemcsak a nyelv, hanem egyházi egyleti gyűlés- és szertartási formák is idegenek lelkületüekhöz. így érthető, hogy sem magyar, sem olasz, vagy tót, román stb. templomok sok helyütt nem telnek meg ifjúsággal, mert válaszfalaknak tartják, érzik az ily megszorításokat magukra nézve. Összeolvadnak a kölönböző nemzetiségű fiatalok az iskolai és társadalmi nevelés által, majd a közös munkaalkalmak és helyek révén — teljesen egyenlő rangú amerikai polgárokká. Aki, vagy ami pedig őket ebben gátolja, azt elkerülik, lassacskán elhagyják és a nekik megfelelőbb területekre húzódnak el. Haladást és péi damutató eredményeket vár és óhajt követni ez az ifjúság, amiben — akár tetszik ez a régi tradíciókat fenntartani és megőrizni óhajtó egyes nemzetiségi intézményeknek, akár nem — az ő szempontjukból tekintve a dolgokat, — nem ítélhetjük el őket mindenben.

Az itt alakult és fennálló intézmények — egyház, lap és egyesület — tehát csak annyiban és csak akkor lehet vonzó erejű reájok nézve, amennyiben azok úgy megállják a helyöket, hogy példamutató eredményeik kívánatossá teszik nekik az azokban való megmaradást. Magyar amerikai egyházaink igen nagy csoportja pl. bevezette a magyar istentiszteletek mellett az angol nyelvű istentiszteleteket is, az angol vasárnapi iskolát, sőt angol nyelvű ifjúsági konferenciákat is s ezek révén, ezek körében egymáshoz került fiatalság jól érzi magát ott, ahol a vezetőség gondoskodik arról, hogy jól is érezhessék magokat. — Kívánatossá kell tehát tenni részükre a magyar intézmények körében való megmaradást nem a régi rendszerhez, szokásokhoz való merev ragaszkodás által, hanem az ő igényeiknek megfelelő javítás, hálaadás, modernizálás fokozatos bevezetésével is. — Ahol ily irányban történnek intézkedések, — példák mutatják, — szerencsésen fér meg egymás mellett az első és második generáció s teljes kielégülést talál magyar intézményeinkben. Ahol azonban a vezetőség — akár az angol nyelv bírásának hiánya miatt, akár — többnyire — kényelemszeretetből, vagy lelkiismeretlen nemtörődömségből származó hanyagság folytán a “maradjunk csak a réginél"