Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Az ige nyomán
100 BETHLEN NAPTAR AZ EGYESSÉG ÁLDÁSA Zs. 133 — 1. Az egyesség, egymás megbecsülése, a szeretet és békesség Istennek parancsolata, de egyedüli fundamentuma minden társas életnek is. Az emberek azért egyesülnek, hogy közös céljaik megvalósitásában egymásnak segítségére legyenek. Az olyan egyesülés, amelyben mindenki csak önmagára gondol, s másokat a maga érdekei eszközéül használ, meg nem állhat, hanem meghasonlik és pusztulásra jut. Az egyesülésnek sokféle formáját ismerjük. A család, atyafiság, törzs vagy nemzet, amelyben összekötő kapocs a vér, a származás; vagy a barátok, közös sorsban, közös viszonyok között élők, egy hiten, valláson levők egyesülése, amelyben összekötő kapocs a léleknek egymáshoz való vonzalma vagy az emberek egymásra utaltsága. Mindenütt baj, ha versengés, meghasonlás üt tanyát: mig az ige szavai szerint jó és gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakások. Ez egyességet úgy őrizhetjük meg, ha igyekezünk másoknak szolgálatára állani, s nem tolja mindenki önmagát előtérbe. Ezen megalázkodás, mások segítése által szerezhetjük meg mások megbecsülését. Ahol egyesség van, ott az Űr szavai szerint áldás és élet fakad mindörökké. Munkáljuk ezt az egyességet, hogy a mi életünkön és munkáinkon is sokasodjék meg Isten áldása. Ezt a zsoltárt a templomba való felmenetelkor énekelték a zsidók. Jó dolog egynek lenni az Űr oltára körül, Istennek szolgálatában, az ő országa építésében. Legyünk mi is különösen ebben egyek. Ne a magunk érdekeit nézzük, előmenetelét és dicsőségét munkáljuk, hanem egyességgel és vállvetett erővel munkálkodjunk Istennek dicsőítésén és az Ő országának terjesztésén, hogy fakadjon áldás és élet a mi munkánk nyomán Istennek dicsőségére és lelkűnknek üdvösségére. (Musnai László — Életnek Beszéde. Mindnyájunk által megszívlelendő, követésre méltó, — Életnek beszéde — a fenti tanítás. Szerk.)
