Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Tildy Zoltán: Karácsony-est
BETHLEN NAPTÁR 71 S mint egy bűnbánó, tört alázat, Másik lator társára támad, Remeg teste, lelke bele: “Az Istent se féled-e te? Én méltán bűnhődöm veled, De ez ártatlan, tiszta lélek Semmi bűnt nem cselekedett.” Aztán fölnéz a Bárány-arcra, Elcsitúl kínja véres harca, Megkönnyebbülten felzokog, És látja, hogy a Szenvedőnek Tiszta szeme rámosolyog. Egy fénycsóva fut át az égen, Öröm az angyalok szemében, Egy édes hang hull rája nyomban: “Velem leszel a Paradicsomban.” Krisztus után ő lett az első Az üdv országába menendő. De jaj, lent a kereszt alatt Vigasztalan sírás fakad, Hogy mit művelt vele a hitvány, Siratja a szent asszonyokkal A szeretett, kedves tanitvány. Az árva sírók bánatára A Szenvedő oda riad, Vigasztaló szavakra zendűl: “Imhol anyád; imhol fiad.” És a köny felszárad a szembül, Megváltásuk e szent halál, Mert az anya egy hű fiat nyer És a fiú anyát talál. Most mint villám a komor égbe, Bele hasít egy éles fájdalom, Az elhagyatottság pillanatnyi réme Átsír a légen, hangja földre nyom: “Éli, Éli! — lamma sabaktáni!” A Szenvedő fennen kiált, Szinte meging belé a nagy kereszt, “Miért, miért hagytál el engemet? Miért érdemiem én ezt a halált?”
