Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Tildy Zoltán: Karácsony-est

72

BETHLEN NAPTÁR

Nem ezt kiáltotta, nem ezt,

Nekem mást zengett a kereszt... Fiát az Isten nem hagyta magára,

Az értelem és a hibás fül Nem jól figyelt föl isteni szavára.

“Éli, Éli Imán a sabaktáni!”

Ezt veri vissza minden szívverésem, Helyes értelmét meg tudtam találni: “Ez volt az én rendeltetésem!”

Amíg szaggattam mellemen az inget, Isten fia rám megnyugodva intett.

Én Istenem! talán elkárhozom,

De én e gyilkos csőcseléket,

Mint bosszúval telített mérget,

Gonosz bíráival elátkozom.

Nem ismert akkor sem, ma sem, Nem ismeri nagy lelkedet,

Hiszen ma is a kárhozottak Minden napon keresztre vernek.

E bűn szolgádra is esik,

Mert vérszomjában azt hiszi: Istentiszteletet cselekszik.

Nincs itt megváltás, nincs itt mentség, Csak kárhozat s embertelenség;

E föld,_ hallgatván a Pokolra, Eljátszotta üdvét, jogát,

Különben meg nem ölte volna A dicsőség Urát.

Fölnéztem a szenvedő Szentre,

A könny az arcomat belepte,

Rám sóhajtott: “Szomjúhozom!”

Én szóltam sírva, tántorogva:

Uram! az izsópot hozom.

ízlelte az enyhítő cseppet,

Aztán lehajtotta fejét,

Még egy utolsót rebegett:

Egy sóhajt: “Elvégeztetett!”