Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
III. Független Amerikai Magyar Református Egyház
BETHLEN NAPTAR 227 nem ez a megjegyzésre méltó, hanem a nyilvánvalóan közös ügyekben békességes együttműködésre törekvés, aminek érdekében a helyi viszonyokkal ismeretlenek okvetetlenkedését is szó nélkül viselte el pásztor és nyáj. Katonai szolgálatban volt tagjainkról a háború egész folyása alatt hűségesen gondot viselt az egyházközség. A lelkipásztor személyes levelezés, körlevelek és újságcikkek révén tartotta az érintkezést a fiukkal. Az elöljáróság a holland eredetű Christian Reformed Church havi ifjúsági lapjának küldetésével, a gyülekezet ennek költségeire havonként egyszeri adakozásával segítette a több, mint 220 katona lelki gondozásának ügyét. Hogy ki milyen lélekkel méltányolja mindezt, az a fiuk lelkiismereti ügye, az ekklézsia azonban jó lelkiismerettel tekinthet vissza lelki édesanyai igyekvéseire. Ez a lelki anyai szeretet maradandó emlék állításával felkarolta azt a hét ifjút is, aki életével áldozott az amerikai eszmények megvalósításáért. Az egyház temetőjében áll az egyszerűségében is kegyeletes érzéseket keltő emlékkő. A kő felirata történeti folytonosságba hozza az uj idők magyar származású hőseit Kováts Mihály ezredessel, George Washington hős katonájával. A magyar kálvinista Kováts ezredes igy végre maga is maradandó emléket kapott amerikai magyar kálvinista temetőben. Jellemző, hogy mióta az emlékkő áll, friss virág nélkül, miket nyilvánosságot nem kereső kezek helyeznek oda, még sohasem maradt. Jutott szeretet ehhez az egyházhoz nem tartozó, a városon átutazó katonák számára is. Egy lelkes asszony- és leánycsoport már harmadik éve szolgál havonként egyszer a USO-n keresztül. Háromezer körül van az általuk táplált, vidámitott katonák száma. Ez a munka is csendben, lélekszülte kitartással végeztetett. Jó lelkiismerettel tekinthet viszsza a gyülekezet a kegyeletes tisztességtevésnek arra az alkalmára is, amelyre több, mint 21 éven át lelkipásztorának, néh. dr. Nánássy Lajosnak az elhunyta szólította. A volt pásztor volt híveivel egy temetőben kívánta nyugalomra helyeztetni porsátorát. Lelki ajándékot adott volt gyülekezetének ezzel is, mert a legszebb keresztyén érzésekben és erényekben gyarapodás alkalma lett március 26-án a pásztorsága alatt épült templomból történt temetése; kálvinista egyszerűséggel, több mint negyven lelkipásztor palástos megjelenésével. Ha az Urnák szerény szolgája magának akart volna virágot, akkora virághalmazt, amilyen ott összejött volna, csak évtizedekben egyszer-kétszer láthatna halandó. Ö azonban inkább kenyeret akart a Bethlen Otthon öregjei és gyermekei számára, koszorú-megváltás formájában. Jött is össze kenyérnek való és ezen a téren is beszédes tanítást adott arra, hogy mint szolgálhatja valaki az Urat halálában is.
