Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Nagy Ferenc: Az Isten parancsolatai és az ember
BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 75. OLDAL AZ ISTEN PARANCSOLATAI ÉS AZ EMBER BILLY SUNDAY, az országszerte ismert evangelizáló, egy időben Newarkon prédikált. Mint minden alkalommal, azon az este is zsúfolásig megtelt a terem közönséggel. A társadalmi élet majdnem minden rétege képviselve volt a szorongó tömegben. Többen, bizonyára csak kíváncsiságból mentek el meghallgatni a hires volt baseball játékost, de voltak, — és pedig szép számban — akik hallgatni akarták az elévülhetetlen ige friss, élénk s erőteljes hirdetését, és ezért jelentek meg. Mikor vége volt az érzésteljes éneklésnek, melybe az átvillanyozott gyülekezet csakugyan beleizzadt és az egek várait hosszan ostromló imáját is elmondta, kijelentette Billy, hogy ma esti beszédének tárgya a “Tiz Parancsolat” lesz. Nyomban levetette kabátját, felgyürte ingujjait s felrakott tiz nagyobb virágvázát a szószék körüli emelvényre. Néma csend ülepedett a közönségre. Mindenki folytott izgalommal nézte s várta, mi fog következni. Megragad Billy egy előre alkalmas helyre elhelyezett fejszét, izmos karjaival magasra emeli és irgalmatlan csapással ráüt a sorban levő első vázára, ami természetesen ezer darabban hullott szét. Mikor e váratlan jelenet drámai hatása után a közönség egy kissé lecsendesedett, Billy reszkető baritón hangján harsogva dörögte: ezt teszi az ember az első parancsolattal! Ez a látványszerü jelenet fokozott erővel és ízléses változatossággal megismétlődött, amíg csak az összes vázákat darabokra nem törte egy-egy hatalmas fejszecsapással. Azóta számtalanszor megelevenedett lelki szemeim előtt ez a régi, tipikusan Billy Sunday-féle evangelizáló istentisztelet s különösen az ő hatalmas és nagyhatású drámai prédikációja. Mindannyiszor mélyebbre és mélyebbre hatolt bennem az az erős meggyőződés, hogy igaza volt Billynek. Az átlagember sokszor nemcsak összezúzza és sárba tapossa az Nők Ligonierban
