Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Nagy Ferenc: Az Isten parancsolatai és az ember
76. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE Istennek egyik vagy másik parancsolatát, hanem még azokban is, melyeket néhanapján nagy álszenteskedéssel az egész világ szeme láttára betart, — válogat. De nemcsak, hogy válogat bennük, hanem egyes kellemetlen és momentán izetlen parancsolatok megtartását is elnapolja, illetve vénségére hagyja. Ha nem tetszik neki ez vagy az a parancsolat, egyszerűen kigumizza a listáról. Ha pedig önmegtagadást vagy lemondást követel az a bizonyos parancsolat: a háttérbe szorítja és majd csak akkor néz vele szembe, amikor már az önmegtagadás és a lemondás nem jelentenek problémát számára . . . De vegyük csak ezeket a parancsolatokat sorjába. Helyezzük csak mind a tizet lelki szemeink elé és nézzünk rájuk a tiszta lelkiismeret hamisítatlan nagyitó üvegén keresztül. Amikor szemléljük az örök kőtáblára bevésett első parancsolatot, vájjon el tudjuk-e mondani igaz lélekkel, hogy nékünk nincsenek idegen isteneink?! Van-e ember, aki semmiféle faragott vagy képzelt képet nem állít fel és azokat nem imádja? Vájjon nem adunk-e temérdek alkalmat arra, hogy ezek az Áronféle aranyborjúk kiszorítsák benső életünk oltáráról az egy és igaz Istent? A harmadik parancsolatnál már nem is merem feltenni a kérdést, mert ugyan ki van köztünk, a porsátort hordozó szegény lelkek között, aki az Istennek szent nevét legalább eg y s z e r hiába fel ne vette volna? Pedig szivünk fülkéiben szakadatlanul visszhangzik a mennyei szózat: “Nem hagyja az Ur büntetés nélkül. ..” “Megemlékezzél az Urnák napjáról", — figyelmeztet a negyedik parancsolat. — A régi békés, nyugodt és kényelmesebb világban még csak betartottuk, különösen ha életkörülményünk is parancsolóan ráintett. De ma! És a mai nép! Lehet, hogy vannak atyák és anyák is, akik még a világ Ítélete szerint sem érdemlik meg az előirt tiszteletet, de mivelhogy az Istennek a törvénye az, ami ezt hangosan diktálja: meg kell adni! Meg kell, mert a Jehova Ur követeli. Meg kell, mert fenséges jutalom jár érte. Az ötöKonfirmáltak csoportja, Ligonier, Pa., 1944