Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Független Amerikai Magyar Ref. Egyház
278. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE mátus Egyház, mint földi közösség, Isten után senki másra nem támaszkodott, mint tagjai áldozatkészségére és hűségére. Azt természetesen senki sem állítja, hogy e két (különben egymásból folyó) jellegzetesség állandóan és egyformán domborult ki. Voltak idők, amikor az orthodokszia szorult háttérbe, vagy vált élettelen csontvázzá s ilyenkor a magyar református Egyház Bálámként az Isten hegye helyett csak az emberi gondolkozás alacsonyabb dombjaira tudott felhágni és elsődleges hivatásának csupán a materiális művelődés és a nem mindig tisztán látott nemzeti érdek szolgálatát látta. Azután voltak korok, amikor az orthodokszia háttérbe szorulásából kifolyólag a hittel együtt az áldozatkészség forrásai is kiszáradtak s ilyenkor indult versenyfutás az államsegélyért, meg az iskolák államosításáért. Általában véve azonban a magyar kálvinizmus eme két jellegzetességét soha sem veszítette el s ez magyarázza meg, hogy nem egyszer a francia hugenottokénál is súlyosabb körülmények között fenn tudott maradni. A Független Amerikai Magyar Református Egyház eme két alapvető elvnek letéteményese. Babért nem akar szaggatni. Tudja jól, hogy a magyar református bevándorlottak között először az akkor még német reformátusnak nevezett egyház és a presbiterián egyház kezdett munkát. Sajnos, a magyarországi református Egyház pontosan a múlt század második felében felejtkezett el legjobban hitvallásos jellegéről s ezzel együtt ama kötelezettségéről, mit gyermekei iránt kellett volna éreznie. A helyzet azonban 1904-ben megváltozott. A magyarországi egyháznak az ősi forrásokhoz való visszatértével fölébredt az övéi iránti felelősségérzete s mulasztását olyan odaadással próbálta behozni, hogy 1918-ban már két, kiválóan rendben tartott egyházmegyében kb. negyven, sok reménységre jogosító, gyülekezete volt. Ez a munka éppúgy természetszerűleg vezethetett volna egy magyarországi református egyház alapvető elveit megőrző, de kimondottan Amerikai Magyar Református Egyház kialakulásához, mint ahogy a hollandiai egyháznak a 18. században az amerikai német reformátusok között végzett munkája az egykori Reformed Church in the U. S. megalakulásához. Ezt a lehetőséget az első világháború megakadályozta, s az 1921-ben kötött Tiffini Egyezmény értelmében az akkori ‘‘Hungarian Reformed Church in America” gyülekezeteinek túlnyomó része a Reformed Church fennhatósága alá került. Mindössze három gyülekezet volt, amelyik a Tiffini Egyezményt el-vi okokból nem tudta elfogadni s ez a három, négy ujonan szervezett gyülekezettel, 1924 december 5-én Duquesne, (Penna.) megalakította a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. A Független Amerikai Magyar Református Egyház tehát, amelynek ma két egyházmegyét (keleti és nyugati) magában foglaló kerületében huszonegy gyülekezet van tizenöt lelkipásztorral s amelynek jelentéktelen adóssággal terhelten hatszázezer dollár értékű vagyona van, ebben az évben húsz éves. Két évtized mérlegére helyezve, nemes büszkeséggel mond
