Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Független Amerikai Magyar Ref. Egyház
BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 279. OLDAL hatjuk, hogy az idők próbáját kiállotta. Ma már vitán felül álló tény, hogy magyar református népünk képes és alkalmas arra, hogy önálló egyházi alakulatot formáljon, abban éljen és azt fenntartsa. Semmiben, sem hitben, sem áldozatkészségben, sem önállóságra való termettségben nem áll mögötte azoknak a népcsoportoknak, amelyek annak idején a ma már naggyá nőtt amerikai protestáns felekezetek első alkotói 'voltak. A képzelet világába csak az tartozik, hogy hol állanánk ma, ha annak idején mindannyian felismerték volna ennek a lehetőségét azok, akik egy lelki édesanyának voltak a gyermekei! Még igy sem tudunk eléggé hálát adni Istennek azért, hogy amikor az ázsiai pogányság pörölycsapásai alatt az európai magyar reformátusság öszszetört s talán kiirtásra Ítéltetett, a keresztyénség eme legkristályosabb formája, ha szerény keretek között is, a földkerekség egyetlen pontján önállóan él tovább a Független Amerikai Magyar Református Egyházban. Vitán felül álló tény, hogy a különböző felekezetekben élő amerikai magyar reformátusok között ez az egyháztest öntudatositotta a hitvallások fontosságát. Mert amit hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, épp úgy lehetetlen komoly egyházi életet élni hitvallások nélkül. Rámutatott, mint a gyülekezeti élet gyökerére, az önfenntartás fontosságára, öntudatot, megbecsülést csak az ad,ha valaki hajlandó áldozatot hozni meggyőződéséért, ebben az esetben a vallásért. Ez a hit első gyümölcse s jólesőleg regisztráljuk, hogy a többi keretek között élő testvéreink ezen az utón nagyot haladtak. Állandó propagálója volt egy olyan összefogásnak, amely az ősi magyar református jellegzetességeket megőrzendőknek tartja. Az együttmunkálkodásra minden felekezettel kész, mint ahogy teszi a Christian Reformed Church-csel s különösen kész a magyar csoportokkal mindig, amig az értékeink lehetőség szerinti megőrzését, gyarapítását s ezek által a világ keresztyénségének gazdagítását jelenti. Húsz év alatt kb. harminc fiatal magyar református papnak, illetve theológusnak adott alkalmat arra, hogy tanulmányaikat itt tovább folytassák s rajtuk, valamint folyóiratán keresztül hatással volt az európai magyar reformátusságra is. Szerepe általában olyan volt, mint sarkantyúé és a féké. ösztönözött, serkentett, ha jóravaló igyekezetei látott; fékezett, ha a magyar református alapelvek forogtak veszélyben. Az elért eredményekért Istené a dicsőség; a fogyatkozásokért és mulasztásokért pedig a mienk az arcpirulás. Trombitája általános magyar vonatkozásban sem tett soha bizonytalan zengést és soha nem volt opportunista. Izig-vérig keresztyén református felekezet lévén, ennek a keresztyénségnek a szemszögéből nézi és méri föl az általános emberi kérdéseket s ebben a magyar kérdést. Hogy szemszöge helyes, annak az a határtalan düh a bizonyítéka, amellyel az ázsiai, erkölcsiséget nem ismerő, pogányság érdekbajnokai, akik nemrégiben még éppen úgy meg voltak elégedve a barna őrülettel, mint most a vörös mákonnyal, uton-utfélen
