Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Két arannyal himzett szó a fejedelmi zászlón
120. OLDAL BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE gas és karcsú, ünnepélyes külsejű és finom modorú, briliáns eszü és tüzes lelkű férfiú. Mellette pedig egy másik erőteljes férfi. Bátor, kemény, zseniális, sziklaszilárd és rendíthetetlen: Bocacius János. A protestáns rendeknek és a nemzet egyéb képviselőinek százai töltötték meg az öreg templomot. Változatos nemzeti díszruháik; fekete, bordó, zöld, nehéz selymek, hermelin szegélyek és dús arany hímzések; szikrázó fénnyel csillogtak a sok kandaláber tükröző fényében. A Fejedelem előtt állott a kemény tölgyfából készült Urasztal, az arany buzakalászok és kék szőlőfürtök motívumaival telehimzett piros bársony térítővel beborítva. Az Ur-asztalán feküdt a Biblia hatalmas kötete, melyet csak tizenhat esztendővel azelőtt ültetett át magyar nyelvre a közeli Gönc nagynevű lelkésze, az “istenfélő vén ember”, tudós Károlyi Gáspár. A nyitott Biblián nyugodott a Bécsi Béke hivatalos szövege, most már nagy pecséttel ellátva, törvényesen aláírva és az ország-gyűlés által törvénybeiktatva. Ünnepélyes mély csönd honolf a templomban. A Fejedelem gondolataiba elmerülve, most oly komolyan ült ott egy néhány pillanatig, mint a pap, aki a legszeptebb dolognak az őrzésével van megbízva. A mély csendben nehéz csizmáknak és sarkantyúknak a visszhangja kongott végig a templomon, amint a levert császár követei a mély és komor meghajlások után most távozólag vonultak végig a templom hajóján, hogy elhagyják vereségük színhelyét. Sötét alakjaiknak megnyulott árnyéka végig húzott a templom szemközti falán és azután nyomtalanul eltűnt. Ismét egy néhány percnyi mély csend következett. Majd újra vonuló árnyképek jelentek meg a szemközti falon, de most ellenkező irányban. Az árnyak vonulását újra nehéz csizmák kemény kopogása kisérte. A szultán követei járultak a Fejedelem elé. Előttük vonult a török lófark és félhold nemzeti jelvénye. Lolla Mohamed budai nagy vezér, a szultán rendkívüli követe, mélyen meghajtotta nagy mihaszna testét a Fejedelem előtt. Hosszú, zöld, testére-szabott kaftánt viselt, és kecskebőrből készült sárga csizma ékesítette lábát. Amint mélyre hajolt, nagy tisztesség-adásban hosszú fonott copfja a földet érintette. Mint hü mohamedán, gondosan viselte ezt a vallási előírásnak tökéletesen megfelelő copfot, mely holdra emlékeztető, simára borotvált fejbubjának kellős közepéből ugrott elő, hogy amikor majd elszólittatik az élők világából, Allah ennél fogva emelhesse őt fel a csodákkal teljes hetedik mennyországba. Azután néhány szót nagy halkan elmormolt és átnyújtotta a
