Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Két arannyal himzett szó a fejedelmi zászlón
116. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE A hosszú, súlyos ruha ellenére is kivehetők voltak a tökéletes nőalak nemes vonásai. Vállán hevenyében széles, meleg gyapjú-kendő hevert. A mellette lévő fehérhajú idős asszony a sas-orral, kiálló arccsontokkal és mélyen ülő, profétikus szemekkel, az ő édesanyja: nemes Belsius Jánosné nagyasszony maga volt. Az Alvinczy és Bocacius neveknek legendaszerü tekintélye volt az egész felszabadított magyar hazában. És annak a két nagy férfiúnak, kik ezeket a neveket, viselték, az asszonyaik hasonlóan nagyok és hőslelküek voltak. Kevés ember lett igazán naggyá az emberi történelem szinpadj'án anélkül, hogy élettársként egy lélekben époly nagy nő ne állott volna hűséggel mellette. A fiatal Alvinczy tiszteletes, a Fejedelem udvari papja, az öreg Erzsébet Templom parochus lelkésze, a fetlszabaditott országrészekben az uj reformált hitnek legfőbb vezéralakja volt. Az ő tüzes beszédeinek hatása alatt ezrek sereglettek ezrek után a fejedelmi lobogó alá, hogy harcoljanak azért a két arannyal-himzett, drága szóért, mely számukra az életben mindent jelentett: Isten és Szabadság. Bocacius János professzor Kassa polgármestere volt. Ő volt egyszersmind a Fejedelem tudósa és legmeghittebb diplomatája. Hordozta a wittenbergi hires egyetem kitüntetését és Miksa császártól elnyerte a birodalom "babérkoszorus költő”-je címet. A korponai országgyűlés után a Fejedelem rendkívüli követségben őt küldte el a nyugati protestáns uralkodó hercegekhez, hogy azok támogató segítségét megnyerje a lelkiismeret-szabadságért folytatott véres küzdelemben. Útközben Bocaciust a császáriak elfogták és Rudolf császár életfogytiglanra szóló ítélettel a fején vetette őt a prágai vár félelmes börtönébe. Csak pát* héttel ezelőtt történt azután, hogy hőslelkü felesége parasztruhában, cselédleánynak álcázva magát, a várbörtönben konyhaszolgálatra szegődve, mintahogy a tündérme' sék világában történni szokott, kenyérbesütött ráspolyt és zsinórt csempészett be férje cellájába és igy furfanggal azt onnan kiszöktette. Amíg Bocskay fejedelem és az ő fiatal al-parancsnoka, Bethlen Gábor, karddal vívták a harcot, addig Alvinczy és Bocacius az Ige és Szó fegyverével segítették a nemes küzdelmet. Az Istenért és Szabadságért folytatott fenséges csatában egyik sem győzhetett volna a másik támogató ereje nélkül. “Immár csaknem hogy ideje a diadalmi lakoma kezdetének és még mindig semmi jele, hogy a rendek gyűlése már a végét járná”, mondotta Bocaciusné aszszony, türelmetlenül tekintgetve a templom ajtó felé. "Nem akarod talán azt mondani, hogy fennáll az a veszély, hogy a rendek nem iktatják tör
