Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Két arannyal himzett szó a fejedelmi zászlón

BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 115. OLDAL Két esztendővel ezelőtt az egész ország romokban hevert. Két dü­hödt ellenségnek, a császárnak és a szultánnak félelmetes hadai amerre csak elvonultak, minde­nütt mindent siralmas romokban hagytak maguk után. Szörnyű átok szakadt szegény Magyar­honra. Az emberek egymást ölték egy falat kenyérért. A török min­denéből kifosztotta az országnak azt a részét, amelyet megszállva tartott. A Habsburg császár pedig Rómával együttesen mindent el­követett, hogy az uralma alá ve­tett országrészekben tönkrezuzza a nemzet alkotmányos jogait és az uj protestáns hitet. Templomokat raboltak el fegyver erejével, imád­kozó híveket űztek ki saját ima­házaikból, a császár csatlósai, lel­kipásztorokat börtönbe vetettek, falvakat felégettek, ártatlan pol­gárokat kinpadra húztak. A sza­badság-jogokat úgy tapodták láb­bal, ahogy soha és sehol azelőtt. Azután hirtelen kitört a jogos forradalom. Erdélyből indult el, amely, mint szabad állam, az egész Magyarhon védőbástyája volt. Bocskay István kibontotta zászla­ját. Mivel két hatalmas ellenség ellen egyszerre harcolni tiszta ön­­gyilkosság lett volna, szövetséget kötött a kevesebb veszélyt jelentő törökkel a nagyobb veszélyt je­lentő német ellen. A védősáncok­kal övezett Kassa városa elsőnek nyitotta meg kapuját előtte, mint Felszabaditó előtt. Majd város város után követte a példát. Bocs­kay seregei csatáról csatára ver­ték a császári seregeket, miglen már csaknem Bécs várában ma­gában ostromolták a császárt. És erre a büszke császár maga kö­­nyörgött békéért. A fegyverszü­netet alá is írták. Majd pedig az ország rendei hivattak egybe, hogy a bécsi békét törvénybe ik­tassák és igy a nemzet hétszázéves alkotmányát, valamint a protes­táns egyháznak a római egyház­zal való egyenjogúságát újra biz­tosították. Az ország-rendek gyű­lése éppen most volt folyamatban az ősi templomban, melynek el­rablása adta meg az indító lökést a szent küzdelemnek. Az öreg Erzsébet Templom mellett állott a román stílben épült szép parochia. Szögletes er­kélyét nehéz ioni oszlopok tartot­ták. Az erkélyről három nő-alak figyelte a téren várakozó sokasá­got. A város e három legelső asz­­szonyának arcvonásai könnyen felismerhetők voltak az égről le­­áramló fénycsóva árjában. A fiatal, ovál-arcu asszony, aki gondosan fésült, dús selyemhajat viselt, Alvinczy Péterné tisztele­­tes asszony volt. Nemes alakjára hosszú, sötét, magyaros díszruha borult, vállán hófehér hermelin ködmönke, nyakában fehér sál. A másik hasonlóan fiatalos és csinos nő-alak, keskeny szájjal és sötét­barna hajjal, Bocácius Jánosné nemzetes asszony volt. Nehéz, dí­szes, kék-selyemből készült ma­gyar ruhát viselt, melynek széles, fehér ujjai meglebbentek a leve­gőben, valahányszor megmozdult.

Next

/
Thumbnails
Contents