Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Két arannyal himzett szó a fejedelmi zászlón
BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 115. OLDAL Két esztendővel ezelőtt az egész ország romokban hevert. Két dühödt ellenségnek, a császárnak és a szultánnak félelmetes hadai amerre csak elvonultak, mindenütt mindent siralmas romokban hagytak maguk után. Szörnyű átok szakadt szegény Magyarhonra. Az emberek egymást ölték egy falat kenyérért. A török mindenéből kifosztotta az országnak azt a részét, amelyet megszállva tartott. A Habsburg császár pedig Rómával együttesen mindent elkövetett, hogy az uralma alá vetett országrészekben tönkrezuzza a nemzet alkotmányos jogait és az uj protestáns hitet. Templomokat raboltak el fegyver erejével, imádkozó híveket űztek ki saját imaházaikból, a császár csatlósai, lelkipásztorokat börtönbe vetettek, falvakat felégettek, ártatlan polgárokat kinpadra húztak. A szabadság-jogokat úgy tapodták lábbal, ahogy soha és sehol azelőtt. Azután hirtelen kitört a jogos forradalom. Erdélyből indult el, amely, mint szabad állam, az egész Magyarhon védőbástyája volt. Bocskay István kibontotta zászlaját. Mivel két hatalmas ellenség ellen egyszerre harcolni tiszta öngyilkosság lett volna, szövetséget kötött a kevesebb veszélyt jelentő törökkel a nagyobb veszélyt jelentő német ellen. A védősáncokkal övezett Kassa városa elsőnek nyitotta meg kapuját előtte, mint Felszabaditó előtt. Majd város város után követte a példát. Bocskay seregei csatáról csatára verték a császári seregeket, miglen már csaknem Bécs várában magában ostromolták a császárt. És erre a büszke császár maga könyörgött békéért. A fegyverszünetet alá is írták. Majd pedig az ország rendei hivattak egybe, hogy a bécsi békét törvénybe iktassák és igy a nemzet hétszázéves alkotmányát, valamint a protestáns egyháznak a római egyházzal való egyenjogúságát újra biztosították. Az ország-rendek gyűlése éppen most volt folyamatban az ősi templomban, melynek elrablása adta meg az indító lökést a szent küzdelemnek. Az öreg Erzsébet Templom mellett állott a román stílben épült szép parochia. Szögletes erkélyét nehéz ioni oszlopok tartották. Az erkélyről három nő-alak figyelte a téren várakozó sokaságot. A város e három legelső aszszonyának arcvonásai könnyen felismerhetők voltak az égről leáramló fénycsóva árjában. A fiatal, ovál-arcu asszony, aki gondosan fésült, dús selyemhajat viselt, Alvinczy Péterné tiszteletes asszony volt. Nemes alakjára hosszú, sötét, magyaros díszruha borult, vállán hófehér hermelin ködmönke, nyakában fehér sál. A másik hasonlóan fiatalos és csinos nő-alak, keskeny szájjal és sötétbarna hajjal, Bocácius Jánosné nemzetes asszony volt. Nehéz, díszes, kék-selyemből készült magyar ruhát viselt, melynek széles, fehér ujjai meglebbentek a levegőben, valahányszor megmozdult.
