Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Ujfalussy Gábor: Hazai szemmel
BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 111. OLDAL hozza ismét. — Négyféle nyelven énekeltük: “Isten velünk, viszontlátásra.....’’ Meleg kézszoritások s aztán..... Mindjobban közeledik New York. Már elhagytuk a világ minden részéből közeledő hajókat összegyűjtő “Ambrose” világitó őrhajót, mely a kikötő szemaforja, — jön a hatósági gőzös, melyen orvosok és vámtisztek, valamint a posta érkezik. Long Island mellett haladunk, melynek nyugati végén lassan feltűnik a Szabadság-Szobor a baloldalon, Manhattan felhőkarcolói a jobboldalon. A derűs délutáni napsütést váratlanul sűrű köd takarja el. Tiz méternyire sem lehet látni, kénytelenek vagyunk megállni s ez a türelmetlen utasoknak félórai késést jelent. — Mondják, hogy ezen a ponton néha két napig is kénytelenek a hajók vesztegelni, céljuktól alig néhány mérföldnyire. — Mikor ismét elindulunk, már nem haladunk a szokott sebességgel, elmarad a hajót egész utón kisérő széles, hosszú hullám-ut s csak mocskos, sárga iszapot kavarnak a 200 mázsás bronzpropellerek. A Hudson torkolatához közeledve, csak éppen, hogy mozgunk. Már látszik a dock, tarka néptömeggel megrakva, melyhez nagyon lassan a hirtelen előtermett apró vontató gőzösök tolják, igazgatják, kormányozzák az immár leállított gépezetü befutott gőzösünket. Közvetlenül az épület mellett végre helyben vagyunk, úgy, hogy hojónk orrával a város felé néz s igy erősitik rengeteg kötéllel a pierhez. Megérkeztünk..... Négy éve immár, hogy a háború lehetetlenné tett minden ehhez hasonló élményt, de hisszük és reméljük, hogy nincs messze az az idő, amikor a csodálatos óceán országutai ismét békés átkelések felejthetetlen élményeit fogják nyújtani. A mindig sietők, “az idő pénz” emberei talán majd csak repülőgépek üléseiről fognak letekinteni az óceánra. De aki valóban gondtalan, testet és lelket üdítő pihenéssel óhajtja összekötni utazását, az a jövőben is a hajóutat fogja választani. Adja Isten, hogy ez az idő minél előbb elkövetkezhessék! TESTVÉR! HÁNYSZOR GONDOLTÁL A MI ÁRVÁINKRA? ...
