Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Ujfalussy Gábor: Hazai szemmel
112. OLDAL BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE GYERMEKNEK i Tovább tartott a gyermekkor, mint az érett évek. A gyermekkor, e röpke hév, ó mesés vidékek! Tovább tartott, noha rövid, derűs, kedves, zsongó. Ámulatban és játékban nincs hozzá hasonló. Az esztendők be rohannak, ködbe, a halálba. Gyakran csak percet koldulok, eltévedt perc, kába! II Gyermeknek mondott valaki, utamon versek és égbe nyúló lobogók. És igézetek, nem szabad hátrálnom, bármit súgnak a gazok s sunyitok. Ösvényemen a fák ha roskadoznak, azt kérdem tőlük, mint segíthetek? S ha vadvirágok puhán sóhajtoznak, ígérem nekik a kikeletet. Gyermeknek mondott valaki, csudákra támaszkodom, szűz földön s köveken. A felnőttek mily bölcsek, dalos szájra lakatot tesznek s ölnek szüntelen. III Na jó, te űzött s űző, kapzsi hang, mért zugod belém: gyermek vagy, gyermek. Mert teleholdkor varázsszavakkal védekeztem, hogy meg ne verjenek? Ez álom volt, megmondtam, álom volt, a viz tükrében megláttam csodám. Ezért nevezel engem gyermeknek, s mert merengtem a mennyei rózsán?
