Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Ujfalussy Gábor: Hazai szemmel
110. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE a közeledő újvilág szállodáit, vasutait, stb. Fizetni természetesen nem kell érte, ára bele van számítva a hajójegy árába, mint minden egyébb szórakozás 'és szolgálat ára is. A hajónak saját nyomdája van, ahol bőségesen gyártják a gőzös képével és jelvényével ellátott levélpapírt, étlapokat, csomagoló papirt, stb. Még a W. C. papíron is rajta van a hajó színes nyomású képe. A hatodik nap reggelén már jelezve volt, hogy délután 3 óra körül megérkezünk. Előző este nagy bucsu-estély volt. Az utasok nagyrésze sajnálta kissé, hogy a gondtalan aranyéletnek nemsokára vége. Magam is vegyes érzelmekkel tekintettem a másnap elé. Részint boldog izgalmat éreztem a közeli, régen és nehezen várt viszontlátás előtt, másrészt még nem bántam volna néhány napot a hajó paradicsomi kényelméből, bőségéből és gondtalan kedélyességéből. — A bucsu-estélyen majd minden utas megjelent a táncteremben. Kitűnő zenekar mindenkit jókedvre és táncra hangolt. A vékony mexicoi leány egy jókedvű pocakos bácsival groteszk táncot lejtett, a platina-szőke, szeplős zsidólány elegáns partnerével még egyszer végigélvezte a mesteri táncfigurák gyönyörűségeit, az összemelegedett asztaltársaságok még ittak egyet a jó müncheni sörből, vagy scoth whiskiből s általában igen hangos jókedv uralkodott jóval éjfél utánig. — A hajó szirénái ekkor jelezték, hogy szembenjövő gőzös közeledik. A fedélzetről, hová mindnyájan kimentünk, gyönyörű látvány volt, amint az Európa felé haladó “Normandie" gőzös elhaladt mellettünk. A sötét éjszakában fényesen kivilágított óriás-gőzös lámpái megvilágították a felkavart hullámokat s méltóságteljes gyorsasággal kereszteztük egymást kb. 300 méternyire. Lélegzetet elállitó élmény volt. Másnap reggeli után már mindenki csomagolt, a hajó élete megélénkült s az emberek arcán a gondtalan nyugalmat felváltotta az eljövendő izgalmak, találkozások, örömök, vagy bizonytalanságok kifejezése. Délfelé elbúcsúztam kedves öreg stewardomtól s felmentem a fedélzetre, hol már mindenki kabátban, kis táskával kezében, leszállásra készen szemlélte a mind sűrűbben feltünedező apró hajókat, melyek már a nagy világkikötő közeledtét jelezték. — Ebéd után nehányan összegyűltünk a zongora körül: az angol leány, a norvég öreg ur, a bajor hölgy, a kanadai fiatalember, zeneszó mellett mindenikünk elgondolkozott az élet furcsaságán, mely pár napra összehoz nehány embert egy ilyen úszó társadalomba, kiszakítja őket mindennapi életük, megszokott környezetük, hozzátartozóik köréből, megajándékozza őket nehány 24 órára mindennel, ami érdekes, szép, jó és kellemes, — hogy azután ismét szétszórja őket annyifelé, ahányan vannak és soha többé össze ne
