Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)

Demeter József: Egyszerü ember egyszerü beszéde

86

BETHLEN NAPTAR

vezető a nagy zajra és ablaküveg csörömpölésre megállította a kocsit, kinyitotta az ajtót és igyekezett a verekedő asszonyokat kituszkolni a kocsiból. De közben ő is biztatta az elkeseredett édesanyát:

— Üsd, ne sajnáld, én is azt tenném a te helyedben.

Lent az utcán, a nagy népcsődületben aztán a rendőrök vették ki az asszonyt a feldühödött édesanya kezéből. Úgy a rendőrök, mint az összegyűlt tömeg rokonszenve az édesanya mellett volt és igyekezett lecsillapítani méltó felháborodásában.

Milyen nagy és mélységes az ellentét a két anyai szív között, milyen óriási ür, szakadék tátong a rideg anyai és az érző édesanyai szív érzelmei között. Az egyik csak magára gondol, a saját önérdekét mindenek fölé oda helyezi. A másiknak a szive vérzik és osztozni kíván mások fájdalmában. Istenéhez fordul imáiban, reménységében ő tőle várja a segítséget.

Valahol messze, a távol idegenben százával, ezrével temetik jeltelen tömegsírokba, vagy a háborgó nagy tenger habjai nyelik el a nemzet szine-javát, virágát, sok édesanya reménységét és nincs gyöngéd kéz, amely legalább a szemfedőt rátenné a kedves arcokra. Óh, mily fájdalmas erre még rágondolni is. És mégis, még mindig vannak Kain ivadékai, önző és kőszívű emberek, akik örülni tudnak a véres háborúságok révén szerzett pénznek.

Mily óriási, megmérhetetlen és mélységesen fájdalmas ez a tudat az édesanyai sziveknek. Nincs emberi képzelet, nincs emberi ajak, amely azt el tudná mondani, mit szenvednek ők. A poklok örök lángja nem képes úgy égetni, mint ahogy égeti az ő lelkűket a bizonytalanság, a fájdalom kedveseiknek sorsa miatt.

Valahová valahonnan egy feketeszegélyü levél jön a messzeségből. Rövid tartalma megrázkódtatja még a legkeményebb szivü embert is... Egyetlen vigasztalás lehet csupán: ahol legnagyobb a veszély, ott van a legközelebb a segély. A legnagyobb veszélyben és kétségbeesés között is megjelenik majd a nagy Mester és szelíd szavával szól: “Csend legyen!” És elülnek majd parancs szavára a háborgó tengerek. Lecsendesiti a nagy tenger háborgásához hasonló, bizonytalanságban epekedő, fiaikért aggódó édesanyai sziveket.

* * *