Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)

Molnár István: Ahol a kincsed, ott a szived

54

BETHLEN NAPTAR

AHOL A KINCSED. OTT A SZIVED Irta: Molnár István (Washington, D. C.)

— Meséljen nagyapa . . .! Mondja kis unokám. Hét éves a kis legényke és a katona fiam idősebb fiacskája.

— Na jöjj, kis huncutkám, mesélek neked . . .! Tudod,

Pityikém, nagyapádnak megvan a saját hadserege. Ez aztán valami, amikor a saját unokáimból állítok ki egy egész hadsereget, hogy menjenek és segítsenek “Samu Bácsinak” a hazát megvédelmezni.

Hát úgy van az kis fiam, hogy mivel a te apád tüzértiszt, te vagy az én hadamban a generális. Mivel egy családban elég egy generális, a kis öcsikéd, a Janika admirális, hogy a Navy is ott legyen. A Pali bátyád fia, — a kis Palkó akarja hajtani a ponit, amit nagyapa nektek Ígért, majd ha hazakerülünk Toledó városába, — lesz a mule skiner. Ő fogja hajtani a szekeret a mi privát hadseregünkben. A kis Tamy meg nagyon szeret enni, hát ő lesz a szakács. A Jani bátyád kis fia meg, mivel az apja zenész, lesz

a hadsereg kürtöse. Na nem baj, hogy még csak öt hetes. Majd

hozzá nő a kürthöz. Egy hiány még van. Ha valaki beteg lesz, ki fogja ápolni . . .! Mind fiuk vagytok, hát egy leányka unokát kell még szerezni, az lesz majd a hadsereg nörszikéje.

— Nem kell nagyapa. Hiszen ott van “Cousin” Irénke, a Józsi bátyám leánya. Az nörsz. — Ja, ja, de nem a mi hadseregünkben kis fiam. Neki a Navyt nem lehet ott hagyni. Tudod, hogy ő Ensign Nurse a Navyben és Alaskában ápolgatja a beteg tengerészeket. Neki nem szabad hazajönni azért, hogy a mi nörszikénk legyen. Nem engedi Samu Bácsi, meg mi sem akarjuk, hogy a beteg tengerészeit ott hagyja.

Hát igy a haza meg volt mentve. Kis unokám szépen beleegyezett, hogy az nagyon jól van igy.

— Nagyapa nagyon gazdag ember lehet, hogy saját magának van hadserege, — mondja a kis generális.

— Igazad van kis unokám. A te nagyapád nagyon gazdag ember. Gazdagsága nem arany, nem ezüst, hanem az a sok