Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Dr. Szabó István: A nagyságos fejedelem
59 BETHLEN NAPTÁR A nagy fejedelem életereje egyre fogy, de hite, mely minden győzelmének eredője és titka volt élete minden harcaiban, fogyatkozatlanul és rendületenül megmarad a halál közvetlen árnyékában is. Bársonyosan simogatja a kezeiben lévő nagy biblia szelid lapjait, melyet alig negyven évvel azelőtt ültetett át magyar nyelvre a hires gönci pap. Huszonhatszor olvasta végig életében ezt a szent bibliát, mely még akkor is mindig vele volt, amikor véres harcait vivta a harctereken “Isten tisztessége mellett nemzetünk szabadságáért”. Mindenki elkomorul, a hatalmas renaissance terem faragott boltivei alatt, amikor a nagyságos fejedelem reszkető kezekkel emeli ki a biblia lapjai közül előre megirott végrendeletét, melyben felesége után legnagyobb örökösévé szeretett gyermekét, az általa alapított gyulafehérvári kollégiumot, teszi. Azután a nagy fejedelem, aki egyszerű, árva, köznemes fiúcskából emelkedett hitével, tudásával és Isten kegyelmével a legmagasabb méltóságra, halkan és szakadozottan, de öntudatosan és meggyőződéssel mondja utolsó szavait: “Isten az, aki szent ismeretére juttatott, igaz hittel, élő reménységgel megkoronázott, méltóságos úri állapotra, abból fejedelemségre felemelt és aki minden dolgaimban véghetetlen kegyelméből igazgatott, az hadakban állhatatossággal, bátorsággal megáldott és aki sok gonosz akaróimat megszégyenítette, sok ellenségeim ellen szép győzelmeket adott ... az én hazámnak gondviselésére elégtelenségemből elégségessé tett, tudatlanságomból annyira való okosságból tudósított, hogy tizenhat esztendőknek lefolyásikban ellenségünk lovaiknak lábok hazánk földjét nem nyomták . . .” Szenvedései közben úgy elhatalmasodtak rajta, hogy szava is elállott és folytatni tovább nem tudta. Ekkor papírért intett. Apródjai gyorsan hozták a papirust és a kalamárist. Udvari papja megbuktatja a hosszú ludtollat az arany kalamárisban és a fejedelem lassan, reszkető kezekkel papírra veti hangos karcolással a bibliából kedvenc jelmondatát: “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen!” És ezzel a legnagyobb erdélyi fejedelem, a legkiválóbb és legigazabb református uralkodó, a leghivőbb és legjellegzetesebb magyar államférfi lehunyta szemeit. Amikor tetemét néhány nap múltán a gyulafehérvári öreg templom temető kertjében örök nyugovóra helyezték Hunyadi János, János Zsigmond és Bocskai István mellé, nemcsak Erdély,
