Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-16 / 29. szám

Thursday, July 16, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 11. oldal A MAGYAR NYOMDAMÜVESZET: EMBEREK ÉS ESETEI Békéscsaba jellegzetesen alföldi környezetéből, nyugal­mas városképéből néhány hó­napja egy vasbeton torony­ház növekszik a magasba. Építői már az utolsó, kilence­dig emeletén dolgoznak; s müvük a Kner Nyomda gra­fikai műtermeinek és irodái­nak jövendő otthona rövide­sen készen áll. A torony mel­lett széles, kétemeletes épü­let húzódik. Falai készen áll­nak — az építők belső termei­ben szorgoskodnak: különle­ges betonpadlót simítanak, erős acélalapokat szerelnek a gépek alá. S már dolgoznak a szerelők is: a modern mély­nyomó- és ofszetgépek alkat­részei egymás után kerülnek elő a ládák mélyéről, hogy helyükre rakják őket a szer­kezetek okos rendjében. KNER-MUZEUM GYOMÁN A Békéscsabán és Gyomán dolgozó Kner Nyomda harma­dik, s mind ez ideig legna­­-gyobb rekonstrukciója folyik a nyomdakulturájóról neveze­tes békési városban, 350 mil­lió forintnyi befektetéssel, üj épületekkel és gépekkel for­málva át gyökeresen a terme­lést. A nyomda vezetői — Bo­­tyánszki Pál igazgató és Há­remszéki Pál főmérnök és munkatársaik azonban nem­csak az uj lehetőségek nyo­mán megnyíló utakat kisérik figyelemmel. Mert jól tudják, mivel tartozik szüikebb pátri­ájuk, Gyoma és Békéscsaba nyomdaipara és mivel az egész magyar nyomdászszak­ma és tipográfus-művészet azoknak a kiváló magyar nyomdászoknak és tipográfu­soknak, a békéscsabai Teva­­néknak és a Kner család há­rom nemzedéken át Gyomán élt tagjainak, akik itt, ezen a vidéken megteremtették a nyomdaipart, s —- sokszor a nyomasztóan értetlen környe-. nyezet ellenére — kicsiny üzemükben a hazai nyomda­­művészetet, a valóban Euró­pai színvonalú és kultúrájú Kner-féle tipográfiát. A jö­vő építése mellett jut tehát figyelem és gondoskodás a hagyományoknak is: az uj Kner Nyomda, Kass János grafikusművész segítségével, s a gyomai és békéscsabai munkatársak, Elek László ta­nár és Szabó Ferenc levéltá­ros, a Kner család írásos és szellemi hagyatékának önzet­len gondozói közreműködésé­vel a világ'ötödik nyomdaipa­ri múzeumát teremti meg, elődeinek emléke előtt tiszte­legve; a Kner család egykori gyomai lakóházában, az ő üzemükből kinőtt mai nyomda épületeinek, elevenen zakato­ló gépeinek szomszédságában. A CSALÁD LETELEPEDÉSE Hogyan történt a Kner család letelepülése és a gyo­mai Kner Nyomda megnyi­tása ? A család ősei is könyvekkel foglalkoztak: vándorló könyv­kötők és könyvárusok voltak. Letelepülésük a Bach-korszak utlevélrendeleteinek követ­kezménye volt, amely mega­kadályozta további mozgásu­kat. Kner Sámuelt, a család gyomai ágának ősét, Km er Imre nagyapját Gyomán érte utói a letelepülés kényszere; itt folytatta hát könyvkötő mesterségét: Fia Kner Izidor — Imre apja, a nyomda ala­pítója ----már Gyomán szü­letett, s inasévei után nem le­települőként, hanem hivatásá­val tisztában levő mesterem­berként jött haza falujába, hogy otthon alapítson üzemet és" folytassa mesterségét, a nyomdászatot és a könyvkör tészetet. Az 1882-ben alapított kis nyomda persze eleinte inkább műhely volt, mint üzem. A hetvennégy forintnyi alaptő­ke csak a 1 egszük ségesebbek­­re futotta, a többit szívós munkával kellett előteremte­ni, felvirágoztatva a mű­helyt, s ■ szüntelen fejlesztve felszerelését és tevékenységi körét. És Kner Izidor jó szak­embernek és jó üzletember­nek bizonyult. Üzleti tevé­kenységét a közigazgatás nyomtatvány - szükségletének kielégítésére alapozta, s az 1890-es évektől kezdve annak elsőszámú szállítója lett. — Közigazgatási Nyomtatvány Mintatárában esztétikus, ala­pos gonddal komponált űrla­pokat kínált a hivatalok min­denfajta tevékenységéhez. Betümintakönyve még ha­tározottabban tanúskodik üz­leti érzékéről és az esztétikus munka iránti hajlamáról. A különböző alkalmakra invitá­ló nyomtatott meghivók pe­dig, amelyeknek divatját épp ő teremtette meg, jó művé­szek által készített rajzaik­kal és elegáns tipográfiájuk­kal már-már művészi karak­terről tettek tanúságot. A KÖNYVKIADÓ KNER CSALÁD A Kner Nyomda tevékeny­ségi köre a századforduló után tovább bővült: Kner Im­re, a család legtehetségesebb tagja . irányításával ekkor kezdték meg — Thury Zol­tán összes müveinek kiadá­sával — könyvkiadói tevé­kenységüket. Kner Imre azonban nem csupán a szép könyvek, a be­tűk művésze volt, hanem munkájának, kora nyomdá­szatának jeles teoretikusa is. Szinte inaséveinek befejezésé­től fogva szüntelen foglalko­zott a tipográfia és a nyom­datechnika elméleti kérdései­vel, a színelmélettől a köny­­nyü olvashatóság pszicholó­giai összetevőiig, s a reklám lélektanáig. A színharmóniá­ról írott első tanulmányát ti­zenkilenc esztendős fejjel publikálta a Nyomdászok Év­könyvében; Könyv a könyv­ről cimü kötetét pedig 1912- ben, huszonkét éves korában adta közre. Munkássága később még szélesebb horizontot fogott át: Nyolc levél a reklámról cimü irás-sorozatában sze­mélyes hangon foglalta össze a hirdetés pszichológiáját, bölcsebben és felkészültebben szólva róla szinte valameny­­nyi kortársánál. A régi gyomai Kner-ház­­ban, a család hagyatékából s a hazai, főleg az alföldi nyom­dászat. emlékeiből alapított muzeum az uj Kner Nyom­da hozzájárulásával, s Kass János.és segítői értő rende­zésében hűségesen követi vé­gig nyomdászatunk és tipog­ráfia-művészetünk e fontos periódusának történetét. Ter­mei alapos ismeretanyagot közölve és számtalan tárgyi emléket mutatva kísérnek át fejezetein. A BÉKÉSI NYOMDAIPAR A kiállítás legtöbb terme a gyomai nyomda és művé­szei emlékének van szentelve. Rendezői felsorakoztatnak vitrinjeiben minden fontos darabot, amit csak föllelhet­tek — Kner Sámuel fényké­pétől Kner Izidor betüminta­­könyvén- és nyomtatványtá­rán át a család által alapított kiadóvállalat dokumentumai­ig és müveiig. A muzeum kiállítása nem zárul le Kner Imre halálával: következő termei már újjá­születésének dokumentumait, a Gyomán nyomott könyveiket és a Békéscsabán gyártott esztétikus csomagolóanyago­kat —- cigarettás, gyógysze­res, kávés stb. dobozokat, emlékbélyegeket — sorakoz­tatják fel érzékletesen szem­léltetve a most folyó munka és az év végén befejeződő fejlesztési program hatását a megújult, szakmai erényeire büszke békési nyomdaiparra. Horváth György KALAP-ÁLDOZAT 1962-ben Görögországban < jártunk. Férjem a mykénei vár romjait fényképezte, ami- j kor szalmakalapját beleejtet-1 te egy feneketlen kútba. 1967-ben a kék ballonsap­­kámat felejtettem a Montre- j ál—New York-i autóbuszban, j Mostani utazásunknál még ügyesebb voltam: a férjem kalapját az enyémmel együtt j felejtettem ott a los-angelesi repülőtéren. “Nem tudom megérteni” — ! korholt a férjem. “Úgy kér­telek, hogy vigyázz azokra a kalapokra. Te mondtad, hogy te majd viszed, hogy meg­számlálod a csomagjaidat, hogy bírod vinni, hogy . . .” Nem válaszolok semmit, de szivem mélyén boldog vagyok. Hát nem jó ez igy? Valaha embereket követeltek áldoza­tul az irigy istenek. Milyen derék, hogy fejünk helyett most beérik kalapjainkkal... ÖRÖK TITOK Az alábbi ügynek nincs magyarázata, a történetnek nincs csattanója, egyszerűen nem értem. Elutazásunk előtt barátunk­tól .kaptunk egy térképet, Sydney városáról és azon szá­mos okos tanács, útbaigazí­tás mellett öltözködési utasí­tások voltak. Ezek egyike igy hangzott: “Hölgyek sohasem viselnek fehér cipőt”. Ennél­fogva úgy érkeztem meg a 90 fokos ausztráliai nyárba, hogy csak sötét, színes szan­dált vittem magammal. Rajtam kívül minden nő fe­hér szandált viselt a sydneyi utcákon. TELEFON-VICC Lehet, hogy fenti esetben a térkép szerkesztője viccelt. De ugyanezen az utunkon az alábbi gazságot én követtem el. — Tudod, milyen telefon­­szolgálat van nálunk? — kér­dezte egyik barátnőm. — Fi­gyelj ide. Ha X. Y. nincs ott­hon, bekapcsolja a kis készü­léket . . . hallgasd . . . Tárcsázott, majd a fülem­hez tette a kagylót. — Halló, jó napot kívánok, itt dr. X. Y. lakása. Az ügy­véd ur csak éjszaka érkezik haza, nagyon kérem, hogy szives üzenetét tessék addig is közölni — mondta egy ked­ves női hang. — Milyen kár, hogy nem találtam otthon. Szerettem volna találkozni vele. Hiszen csak a neve említésére is szív­dobogást kapok ... — mond­tam és nevetve letettem a kagylót. — Te őrült, mit csináltál? — sápadt el barátnőm. —*■ Ez magnetofon volt. A nő hang­ja is. És most felvette az üze­netet. Haza fog menni éjsza­ka .. . Meghökkentem. — Ne haragudj. Megőrül­tem. Ellenállhatatlan volt. Ha az embertől egy barátságos haing azt kéri, üzenjen vala­mit, hát arra muszáj is moiv dani. Majd meghallgatja, ne­vet és letörli . . , — És ha nem ő hallgatja meg, hanem a felesége ? Az a féltékeny bestia? . . . Hűha. Mit lehet csinálni? Újra felhívni, bemutatkozni, megmondani, hogy tréfa volt, európai vagyok, csak kipró­báltam . . . — Hagyd, majd én beszé­lek a feleségével . . . őszintén rosszul éreztem: magam. Négy héttel később barát­nőm nevetve mesélte. A férj sohasem hallotta az üzenetet. A feleség ért hamarább ha­za, letörölte az üzenetet, <1© nem szólt a férjének. Hanem azóta sokkal kedvesebb hozzá. Félti, vigyáz rá. Egy ilyen hódító férfiya. FELIRATOK A legkedvesebb feliratot egy kórházban láttam: “A ne­vetés ragályos”. A legjobb hirdetést, a syd­neyi rádió hirdetését, egy vá­rosi autóbuszon: “Amennyi­ben ezt az autóbuszt légi ka­lózok Kubába viszik, a mi rá­dióállomásunk lesz az első, amelyik ezt Önnel közölni fogja.” Egy optikus hirdetése (mi­nibetükkel): El tudja Ön olvasni ezt a hirdetést ? Nem? Akkor éppen ideje, hogy be­jöjjön hozzánk és vegyen uj szemüveget. (Örök hálám a sydneyi hirdetésnek. Amint hazaér­tem, elrohantam az SZTK szemészetére...) Fehér Klára I Idős 1 ■*? árvízkárosultak SZEGED — A felső-tiszai árvíz 460 idős családot, ezen belül 765 idős személyt súj­tott. A károsult családok kö­zül 421-nek volt saját laká­sa, érvényes biztosítása azok­ban csak 63-nak. Az öregek támogatására; többféle elképzelés született, ezeket azonban még egyeztet­ni kell. A leglényegesebb kérdés­ben már döntöttek: 161 ár­vízkárosult, magános, állandó gondozásra szoruló idős sze­mélyről intézményesen gon­doskodnak, őket szociális ott­honban helyezik el. j

Next

/
Thumbnails
Contents