Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-09 / 28. szám
16. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, July 9, 1970 m “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek.. , A GYUFIKIRÁLY ' LEBUKÁSA (Folytatás) A Magyar—Német Mezőgazdasági Rt. elnöke és főrészvényese viszont gróf Khuen- Héderváry Károly volt, aki 1928-ban a kölcsön elfogadásának, a Kreugerral kötendő üzletnek legfőbb híveként ismertek. Annak idején a parlamentben a kölcsönről folyó vitában emlegették a derék gróf nevét is. Mindenki sejtette, hogy Khuen- Héderváry nem éppen önzetlenül képviseli a svédek érdekeit. Most bizonyíték került rá, hogy miként függött össze Kreuger és gróf Khuen-Héderváry üzlete. Ennek ellenére a grófot nem vonták felelősségre. S a gyufamonopólium túlélte Kreugert. A magyar fogyasztók egészen a második világháború végéig adóztak a svéd gyufakölcsönért. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy nem feledkezünk el arról sem: a Kreugerlegenda sokakban tovább élt Kreuger halála után is. Emberek, akik sokáig hittek a gyufakirály “üzleti zsenijében”, nem voltak hajlandók számot vetni a tényekkel, s belátni: hősük csaló volt, s a gazdasági válság során csak csalással húzta néhány hónappal tovább, mint csődbe jutott konkurrensei. A “hívők” úgy vélték: az amerikai Morgan bankház, másképpen nem szabadulhatván veszedelmes vetélytársától, meggyilkoltatta Kreugert. A feltételezést alátámasztani látszott, hogy a párisi rendőrség meglehetősen felületesen vizsgálta ki a halálesetet. Megállapították ugyan, hogy az öngyilkosság előtti napon egy magát Ivar Kreuger névre szóló, svéd útlevéllel igazoló ur a Bervillier fegyverkereskedőnél egy 9 milliméteres pisztolyt vásárolt, de nem szenteltek figyelmet annak, hogy a fegyverkereskedő által adott személyleirás egyáltalán nem illett Kreugerra. A hátrahagyott búcsúlevelet sem vizsgáltatták meg írásszakértővel, aki megállapíthatta volna, hogy az irás valóban Kreuger kezétől származik-e, vagy sem. Hasonlóképpen elmulasztották a holttest mellett talált fegyveren az ujjlenyomatok rögzítését és azonosítását. Sőt, még a holttestet sem vetették alá a máskor szokásos halottszemlének, nem mutatták be azoknak, akik jól ismerték és felismerhették volna Kreugert. -Littorin ugyan azt mondta, hogy Ivar Kreugert látta holtan, de ez önmagában még nem volt cáfolhatatlan bizonyíték. Az öngyilkosság — vagy állítólagos öngyilkosság — Kreuger lakásán történt, ha más hullája hevert volna ott, a tettesek mindenképpen igyekeztek volna hasonlatossá tenni a nagyiparoshoz. A meglepetés szörnyű pillanatában a Kreuger ágyán véresen fekvő testet másnak nem is gondolhatta az igazgató, mint Kreugernak! Mások Kreuger halálának okát nőügyeiben keresték. A gyufakirályt puritán embernek ismerték, aki vagyonához képest egyszerűen élt, szenvedélyesen szerette a munkát, s pontos időbeosztás szerint átrobotolta nemcsak a nappalokat, hanem a legtöbb éjszakát is. Az öngyilkosság után viszont kiderült, hogy a vérmes svéd féltucatnyi állandó szeretőt tartott, akik nem tudtak egymásról. Először egy Párisban tanuló finn diáklány neve került szóba. A lány vallomást tett arról, hogy az öngyilkosság előtti éjszakát Kreugerral annak lakásán töltötte. A lány elmondta, hogy barátja teljesen nyugodt volt. Ezután jelentkezett Greta Lindsen, aki az öngyilkos gyufakirály menyasszonyának mondta magát. Azt állította, hogy mikor megismerkedtek, nem is sejtette, hogy a szimpatikus ur a multimilliomos Kreuger. Később ugyan megtudta, hogy kibe is szeretett bele, de ő nem a milliomost, hanem az embert szerette benne. Lindsen kisaszszony szerint a gyufakirály feleségül akarta őt venni, s a házasság után vissza akart vonulni a magánéletbe. Amig azonban Kreuger felszámolhatta az érdekeltségeit, kérésére Greta Lindsen, aki operaénekesnőnek készült, Párisba költözött. Énekelni tanult, s várta a barátját, aki állítása szerint gyakran meglátogatta. — Mondtam neki, hogy a pénz még nem minden és vigyázzon, mert a milliárdok rabszolgaságba vetik gazdáikat — jelentette ki az újságíróknak a “romantikus” Lindsen kisasszony. — ő ilyenkor komolyan elszántan azt válaszolta nekem, hogy a pénz hatalom, ami nélkül semmi sincs. Greta Lindsen bánatosan mondta el, hogy az öngyilkosságról már csak azért sem tud semmiféle felvilágosítást adni, mert Kreuger, aki forró búcsút vett tőle, amikor Amerikába indult, nem értesítette őt Párisba történt visszaérkezéséről, s erről Greta Lindsen csak a halálhírrel együtt vett tudomást. Kísértetiesen ugyanígy beszélt Kreuger másik szerelme, Ingeborg Eberth. Az aszszony a gyufakirály kedvéért a férjét hagyta el, de nem volt oka panaszra; a férfi bőségesen gondoskodott róla. Akárcsak Lindsen kisasszonynak, Eberth asszonynak is lakást rendezett be és tartott fenn Párisban. Eberth asszony igy mondta el utolsó találkozásukat: — 1931 novemberében láttam utoljára Ivart, néhány nappal elutazása előtt. Este fél kilenckor jött fel hozzám és három óra hosszat maradt ott. Kimenőt adtam cselédemnek és magam főztem neki kávét, úgy, ahogy szerette. Mokkatortát adtam hozzá, mert ez volt egyik kedvenc étele. Jóízűen megitta a kávét és megette a tortát és azt mondta, hogy rég nem Ízlett neki ennyire valami. Ebben az időben már különös változás volt rajta észlelhető. Olyan sápadt és ideges volt, hogy a szivem összeszorult. Egyik válla idegesen rángatózott és öklét görcsösen összeszoritotta. Az volt a benyomásom, hogy valami könynyebb agyvérzése lehetett. Amikor faggattam effelől, kitérően válaszolt. Az is feltűnt nekem, hogy túlságosan sokat dohányzik. A három óra alatt, amit nálam töltött, tizenkét vagy tizennégy cigarettát szívott el. Az útról beszélt. Azt mondta, hogy sokat vár ettől az utazástól. Szóba kerültek az én pénzügyeim is és megemlítette, hogy az utóbbi időben óriási veszteségeket szenvedett. Megnyugtatott, hogy végrendelete már az ügyvédnél van, úgyhogy semmitől sem kell tartanom. Kijelentette, hogy szívesebben hagyott volna nekem valamilyen kötött formájú örökséget, mert félt, hogy nem tudok bánni a pénzzel, és az emberek be fognak csapni. Mindamellett teljesítette kívánságomat és pénzt hagyott rám, egy félmillió koronát . . . A félmillió koronát Eberth asszony sohasem kapta meg — nem maradt rá fedezet. Sokkal jobban jártak Kreuger más barátnői, akik beleegyeztek, hogy a gyufakirály életjáradékot vásároljon számukra. Ezeket nem érinthette az öngyilkosság és a csőd. Szegény Ingeborg Eberth asszony kénytelen volt úgy segíteni magán, ahogy tudott. Először emlékiratait tette közzé, s miután azért szép összeget vágott zsebre, némi alkudozás után eladta emlékei megfilmesítési jogát. Egy évvel Kreuger öngyilkossága után már hirdették a mozik: “Ivar Kreu ger, a gyufakirály csodálatos karrierje és szerelmei. Barátnőjének, Ingeborg Éberüknek memoárjai nyomán. Főszereplők: Lily Damita, Juliette Compton és Warren William. Warner Bros. produkció!” Az egyik lap akkori kommentárja a Kreuger-botrányról akkori szemmel, de ma is helytállóan fejtette ki: “Minden mérleg hamis — ime a gyufakirály igazi partecédulája, életének fácitja és halálának magyarázata. Ivar Kreuger, a modern trösztgazdálkodás egyik vezére, akinek öngyilkossága pánikba ejtette a világot, csaló volt. Az volt, született csaló, az volt, szélhámos, hivatásból vagy pedig a viszonyok sodorták oda, mint mondani szokták, a körülmények (ezt a legbalzacibb alakot), csak később fog kiderülni, ha minden részletében fölfedezve és tisztázottan áll előttünk az a gazdasági eposz, amelynek ő főhőse volt; ez a gazdasági eposz, amelyről most kiderült, hogy tulajdonképpen gazdasági rémregény” . . . (Folytatjuk) ^ jj
