Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-29 / 44. szám
Thursday, Oct. 29, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ MAGYAR VIDÉK SZENTENDRE Szerb város? Sok orthodox templom már régen gazdát cserélt. A szerb temető sírjai régen besüppedtek. Vannak Szvetkók, Milicák, akik csak magyarul beszélnek. Szerb Szentendre — Szveti Andreja? Még áll a püspöki székesegyház, s valamely mély, ó-arany, tompa fénnyel ragyog sejtelmes ikonfala. A padsorok közt feltűnik Schultz Csedomir püspöki titkár, a szentendrei szerb püspökség megbízott vezetője. Még készül a dús és izes szerb karácsonyi kalács. Még járja a kóló, a kuknyestye az augusztus 19-i búcsún. Mindenesetre a görögkeleti vallásra, egy menekült népcsoport fészekrakására, a régvoltra emlékeztet a páratlan Szerb E'gyháztörténeti Gyűjtemény, vagy a székesegyház ikonfala, a hársfára festett képsor, Osztoics Vazul szerémségi festőművész remeklése. De vannak még Vazulok, Dobrimirok, Jelenák? A szerb temető piszkei vörösmárvány sírkövei közt kutatva, az üdapák, dédükapák, nagyapák nevének cirill betűi fonnak kerüli — az ötödik név után á hatodik már magyarul: Dorits István miniszteri osztálytanácsos, 1883 1932. | Csernajevics Arzén pátriárka menekítése után. Ha Szentendrénk nem lenlenne ki kellene találni ezt a kisvárost. Ha pusztaság volna a mai teraszos házak ; helyén egyenesen föl kellene építeni. Szentendre eredeti, bátor ! szépsége, vakmerő történel- I me, a hely — a genius loci — által árasztott szellemi le- 1 vegő nélkülözhetetlen életünkben. Nincs még egy kisvárosunk, amely a forma, a szin, a mondanivaló ennyi sajátos árnyalatával fordulna felénk. Szentendre színei mások, a nap ragyogása áttünőbb itt, az alkonyati kék óra derengőbb, a harsány színeket a Duna vize oldja, szelídíti meg, puhítja pasztellfényüvé. Szentendre házai mások, mint a többi magyar kisvárosé: a teraszos építkezés dalmát városok lépcsőzetes építkezésére emlékeztet. Ez a tizenháromezer lakosú városka egyszerre szól a táji szépség, az urbánus meghittség, a nyug-ati kis polgárvárosok anyanyelvén — a mondanivalója olyannyira dús és elgondolkoztató, hogy az egyértelmű megfogalmazás nehéz és akadozik. Szentendre a képzőművészet formanyelvén át bevonult a magyar művelődéstörténetbe, Szent-Félelmetes diaszporáju nép — a magyar — fia vagyok. Számomra megrendítő minden szétszórtság, bármely népé legyen az. Minden elmúlás, bárkit érintsen is. Valamely közös sors, rokonság szellemszálai fűznek a lehanyatlott szerb családokhoz, eladott ősi görögkeleti templomokhoz, kihalt Jelenákhoz és Dobromirokhoz, akiknek szavát, ha élnének és beszélgetni szeretnénk, — nem is érteném meg. Elmúlásukat mindenesetre értem. Sorsuk, bármely Yetületét nézem is, megrendít: őseik a török elől menekülve magyar földön kerestek otthont, e nagy menekülő emigráció fészekmeleget — csodálatos, gazdag, virágzó kisvárost — teremtett Szveti •Andreján, azután a vándor sors, a történelmi vihar el-temette őket, vagy kivetette a közösség tagjait a nagyvilágba, vagy visszahúzta őket — maradványaikat — a régi anyaföldhöz, különösen a huszas évek idején, amikor a szentendrei szerbek, bárha már nagyrészt magyarul beszéltek is, tömegesen vándoroltak Jugoszláviába vissza. Több mint kétszáz évvel endre városa egyetlen szabadtéri muzeum, amely azt mutatja be, hogyan alakultak formálódtak volna városaink, ha ezen a földön kialakul, kialakulhatott volna az erős polgárosztály. Szentendre szinte odasimul, odakinálkozik festőink vásznai elé s kövek be, gyűjteményekbe, házfalakba, templomokba, emléktáblákba dermedt történelmével odatelepszik, odalép minden jugoszláv vendégünk elé, akik itt tanulmányozzák az újkori szerb irodalmiság kezdeteit, s itt találják magukat szembe saját népük, a kegyetlen sorsú szerbség történelmi diaszpórájával. Volt idő, amikor Szentendrének több szerb temploma volt, mint Belgrádnak. Volt kor, amikor egy szerb cár tetemét — Lázár cárét, akit 1389-ben, a rigómezei ütközet után a szultán lefejeztetett — Szentendrére menekítettek a szerbek. Ez 1690-ben történt, s itt őrizték a maradványokat hét éven át. Magyarországon jelent meg az első szerb nyelvű könyv is. Szentendrén született a szerbek Jókaija, az újkori szerb irodalom atyja, Ignatovity Jakov. A város kapuja két bástyáira támaszkodik. Az egyik az úttól balra magasodik fel, s homlokán ez a felirat olvasható: Hotel Danubius. A Duna-kanvar első kényelmes és modern szállója ez, amelynek százharminc férőhelye közül a megnyitás óta egy sem volt gazdátlan, ma is telt ház van a vén Dunáról elnevezett szállóban, bár a vendégek ebben a késő délelőtti órában nem tartózkodnak a falak között. A vendégek a pirosló hegygerincet járják, vagy a szentendrei múzeumokat és tereket, valamint az olasz zsufoltságu utcácskákat, a szerb katedrális dombját, ahonnan be lehet látni a tenyérnyi udvarokba, a muskotályszőlővel befuttatott,’ zárkózott lépcsőkre és elfüggönyözött ablakokra. Később átmegyünk az utón, az aszfaltos kanyarulaton át a Pap-szigetre, egy kis óvatos tartózkodással, mert mit lehet tudni, mit rejt a sziget — minden szigetnek megvan a maga titka és varázsa — mire nyílik a tekintet egy másik bástyán, amelyre a város kifelé nyíló kapuja támaszkodik? Sárga fenyőrönkökből öszszerótt bungalók a fűzfák és mocsári tölgyek vastag törzsei között, szélesen nyilaló tavaszi zöld pázsit, egyetlen zöld katlan, amelybe ömlik a napfény, ez a pap-szigeti kemping, a vándorló nomádok tanyája. Egy karavánszeráj a 20. század igényei szerint. Mostanában már csípős éjszakák járnak, de még sátrak vászna lebben az enyhe dunai szélben, a Lólábakon álló házból kilép egy nyurga lány, fürdőruhában, s ringó járással megmártózik a fényben és a fuvallatban. A sziget túlsó szélét tömör galériaerdő védi, azon túl a Duna halad Budapest és a tenger felé őszi lustasággal. A sziget csúcsáról messzire látni, a folyó medre oly ravasz hajlattal ivei, hogy megmutatja a távolban a Börzsöny őszi, üstökét ... Az ember itt ér-1 zi az utazók elbűvöltséget, azután reggel felfedezik a látképet, megpillantják a városkát, s itt maradnak egy időre, mert aki egyszer ezt a kaput átlépte, azt megérinti a táj és a város gyöngéd összecsendülése, mint minket is, a magyar táj szorgalmas- '■ vándorait, akik visszafordul- i tunk a város felé, hogy mesterségünk parancsa szerint “megírjuk” Szentendrét. w Baróti Géza —í 15. oldal ítélet a mátyás-templom BETÖRŐINEK ÜGYÉBEN BUDAPEST— A Fővárosi Bíróság fellebbezése folytán ítélkezett a Mátyástemplom múzeumában történt betörésekkel kapcsolatos ügyben. A múzeumba két alkalommal törtek be. Először Stanisovszky- László és az első fokon jogerősen elitéit Arató Miklós, 21 éves foglalkozás nélküli budapesti lakosok hatoltak be a múzeumba, második alkalommal Zöldi János, 22 éves segédmunkással követték el a bűncselekményt. Erre a betörésre Adam Kozlowski, 40 éves lengyel állampolgárságú, varsói lakos, egy japán cég ügynöke bujtotta fel őket. A lopott értékek közül Kozlowski többet kicsempészett Magyarországról és értékesített. A bűncselekmény elkövetését segítette Csorba Jenő, 24 éves segédmunkás, aki közvetítő szerepet játszott Kozlowski és betörők között. Kozlowski ezenkívül segítséget nyújtott ahhoz, hogy Zöldi és Csorba — akik az ellenük kiadót elfogató parancs elől bujkáltak — jogellenesem külföldre távozzanak. A kiadatásuk iránti eljárás hoszszabb idő óta folyamatban van. A bíróság Stanisovszky László 4 évi és hat hónapi,, Adam Kozlowskit 3 évi szabadságvesztésre Ítélte. Stanisovszkyval szemben elrendelte korábbi, felfüggesztett 10 hónapi szabadságvesztésének végrehajtását, Adam Kozlowskival szemben pedig — a büntetés letöltése után — a kiutasítást, ezenkívül nagyobb összegű elkobzást pótló egyenérték megfizetésére is kötelezte őket. AZ ERDŐKERTI GYILKOS HALÁLBÜNTETÉSE BUDAPEST — Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság hirdetett ítéletet az Erdőkertesen történt gyilkosság ügyében. Az ügy előzménye az volt, hogy Bazsik Sándor 35 éves mogyoródi lakos és Czuth Pálné Cseke Gizella, Bazsik 24 éves élettársa Erdőkertesen megismerkedett egy 75 éves asszonnyal, akitől bort vásároltak. Amikor megtudták, hogy az idős asszony szőlőt termeszt, s állatokat tart, tehát valószínűleg van megtakarított pénze is, elhatározták, hogy elteszik láb alól s pénzét megszerzik. Ezért néhány nap múlva az esti órákban ismét felkeresték az aszszonyt és bort vásároltak tőle. A házigazda meghívására — mivel az idő már későre járt — éjszakára is a lakásban maradtak, s itt Bazsik — Czuthné segédletével — éjfél tájban megfojtotta a 75 éves asszonyt. Utána pénz után kutatva felforgatták az egész lakást, de mindössze 70 forintot találtak. Ekkor ágyneműt, táskarádiót, élelmiszert vettek piagukhoz, s lehúzták áldozatuk ujjárói a gyűrűt. A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az ügyben első o~ kon eljárt Pest megyei bíróság ítéletét, amellyel Bazsik Sándort halálra, Czuth Pálnét 15 évi szabadságvesztésre ítélte. Újonnan szerzett Arany-kéziratok BUDAPEST — A Petőfi Irodalmi Múzeumban ma kéziratokból, könyvekből, képzőművészeti apyagból álló, uj szerzemények kiállítása nyiit. Első Ízben mutatják be az újonnan szerzett Arany János-, Jókai Mór-, Szép Ernő-, Benedek Marcell-, Gelléri Andor Endre-kéziratokat, József Attila-, Tamási Áron-, Áprily Lajos-, Váci Mihályleveleket. Szépülő Kecskemét KECSKEMÉT — Kecskemét legújabb városnegyedében eddig csaknem 770 lakást; adtak át,, s felépült a második, 384 lakásos háztömb, is. A BácS megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a harmadik tömb építését, melyet jövőre fejeznek be, majd nyomban nekilátnak a negyedik lakótömb kivitelezéséhez. A negyedik ötéves terv végére háromezer lakója lesz a megyeszékhely legnagyobb s legszebb városnegyedének. TERJESSZE LAPUNKAT!
