Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-09 / 28. szám

12. oldal BETHLEHEM HIRÁBÓ Thursday, July 9; 1970 FELVIDÉKI RIPORT A MAGAS TÁTRA NYÁRI NÓMEZÖIRI A Tátra professzorát nem találom a lakásán. Éppen elő­adást tart a Jánosik-hotelben, (német turistáknak: a hegyek­ről, ahol 62 éve él. Csak az üzenet jut el hozzá, s másnap reggel az ótátrafü­­redi hotel halijában vár a csontos, lénia-dereku, napbar­­nitotta férfi. Csákányt, hegy­mászó cipőt, kék mentőszol­gálatos zubbonyt hozott. “Öl­tözzön át — mondja —, me­gyünk a hegyekbe. A Zboj­­nickához vezető hágóra. A Tátráról csak úgy lehet Ír­ni, ha valamelyik csúcsát meg is mászta.” A Zbojnickára ez lesz a 450- ik útja. Naplójában minden hegyi túrát feljegyez; a Ger­­lachot, a legmagasabb tátrai csúcsot hatszázhatvankilenc­­szer mászta meg, a Lomnicit kétszáznyolcvanszor. “S a La­novkával ?” “Lanovkával én nem köz­lekedem”. Szerelése könnyű hátizsák, benne kötél, s a há­tizsák csatjára akasztott csá­kány. — Három óra tizenöt perc múlva fent leszünk.- És m e gi n d u 1 nyugodt, egyenletes léptekkel. Hozzá lehetne igazítani az órát. Ná­la, igy tartják, csupán egy­­percnyi csúszás lehetséges, több nem. Délre érkezünk a legmaga­sabb, 2000 méter fölött fek­vő Téry menedékházba. Com­big érő hó, befagyott tenger­szemek a sziklacsucsokról meg-meginduló lavinák. — Most a legveszélyesebb a hegyi túra. A havon meg­csúszik a láb és odalent nem vár széna, szalma, csak kő és kő. Mint legidősebb hegyive­zető, én jelölöm a veszélyes hómezőket. Ezeket kerülni kell, mint ördög a keresztet. Nem múlik el hónap, hogy ne riasztanák — Imro Nahál­­kát a Bellevue hotel telefon­ján hívják —, s nem volt még olyan alkalom, ha men­teni kellett, ne kelt volna út­ra. “1967 a fekete évünk. 628 mentéshez vonultunk, levit­tünk százhatvannyolc nehéz sebesültet és kiemeltünk a szakadékokból huszonöt em­bert, akiken, sajnos, már nem lehetett segíteni. Erősen ha­vazott azon a télen, a hó so­káig feküdt a hegyekben. — Ezek a nyári hómezők a leg­veszélyesebbek, magnetiku­­sak, vonzzák az embert, s nem lehet megállni rajtuk.” Egyszer egy hegynyeregről lezuhant fiú után maga is se­besülten ereszkedett le a 90 méteres kéménybe a Lomnici csúcs alá. Megesett, hogy há­rom napig is fennrekedt a he­gyekben a vihar és a jégverés miatt nem tudott visszajönni. Hazatelepülök vámmentessége BUDAPEST — A Magya­rok Világszövetsége az utóbbi időben sok levelet kapott olyan külföldön élő magya­roktól, akik a legutóbbi am­nesztia következményeképpen a hazatelepülés gondolatával foglalkoznak. A Világszövet­ség a .következő felvilágosí­tással szolgál a közkegyelem folytán visszatelepülök vám mentességéről: ‘Mindenekelőtt: a közke­gyelembe részesültek minden esetben jogosultak teljes vám­­mentességre, ha a végleges letelepedés szándékával, enge­déllyel 1970. december 31-ig valóban be is utaznak Ma­gyarországra. Ez tehát gya­korlatilag azt jelenti, hogy az említett hazatérők ugyanazon kedvezményeket élvezik, me­lyekben azok részesültek, akik Magyarországot 1963. már­cius 22-ig bezárólag hagyták el engedély nélkül, illetőleg külföldön engedély nélkül tar­tózkodnak, azonban engedély­ivel visszatelepülnek. Mire terjed ki a vámmen­tesség? Azok az ingóságok hozhatók be vám fizetése nél­kül, amelyek visszatérésük előtt is saját tulajdonukat ké­pezték és a háztartás, illető­leg foglalkozásuk üzésének szükségletét, üzemi felszere­lés esetén pedig a hazai kis­ipar mértékét nem haladják meg. A fentebb ismertetett pénz­ügyminiszteri, illetve külke­reskedelmi miniszteri rende­let uj keletű: 1970. junius 4- én látott napvilágot, de e ren­delkezéseket a magyar vám­szervek márc. 25-ét követően a hazatérők ingóságának vám­kezelésénél már alkalmazzák. A visszatelepülök, tehát a ha­zai vagy külföldi szervektől kapott korábbi tájékoztatáso­kat tekintsék tárgytalannak, ha az az együttes miniszteri rendelettől eltér. A részletesebb felvilágosí­tást kérőknek továbbra is szívesen válaszol és ad jogi tanácsot a Magyarok Világ­­szövetsége.” Eddig felvezetett a Magas Tátrára húszezer turistát. Előadásra hívják Bécsbe, Prá­gába, Innsbruckba és Buda­pestre. Egy osztrák tudós igy mutatta be őt a hallgatóság­nak: “Ismerjék meg Naháika tanár urat, a Tátra profesz­­szorát.” Mondta, nem egyéb ő egyszerű sitrénernél é3 hegyi Vezetőnél, de amikor befejez­te német nyelvű előadását, sorra hozzáléptek az emberek, gratuláltak: “ön valóban pro­fesszor, Naháika ur: mindent tud a Tátráról.” Valóban mindent tud? A természet törvényszerűségeit hat évtizeden át tanulmá­nyozta, a csúcsokat kivétel nélkül megmászta. Ha van is olyan pont, ahová nem lépett a lába, nincs gerinc, szaka­dék, kürtő, amelyet szeme ne látott volna. Tudja, mikor bújnak elő a sziklák közül a nehézkes hegyi mormoták, hogy játszadozzanak a napsü­tésben, s ha a zergék megin­dulnak a magaslatok felé, már bólint: holnap megjön a meleg. Ismeri a sziklák, repe­dések, kapaszkodók pontos helyét és formáját a meredek falakon, tudja, mikor, melyik lábbal, milyen szögben kell rájuk lépni. — A legfontosabb törvény — mondja — a három- tá­masztott ponté. Két láb egy kéz, vagy két kéz egy láb szi­lárdan támaszkodjék. Laviná­nál szátterpesztett lábbal és szétvetett kézzel hasra vágód­ni, gyorsuszó mozdulatokat tenni. Amíg a hó el nem olvad, csak két ember vezetését vál­lalja. Nyáron ötö3 csoporto­két. “Ha egyszer nálam valakit baj érne, örökre elbujdosnék a Tátrából.” A Tátrában mindenki őhoz­zá fordul tanácsért. Az idei sivilágbajnokságra nem akart megérkezni a hó. A riporterek faggatására ennyit válaszolt: holnapra megindul a hó, mint­ha lisztet szórnának. — Ha délután esik, akkor éjszaka, vagy hajnalra hava­zik, s másnap délre kisüt a nap. Három-négy napig figye­lem a felhőket, azok mindent elárulnak. A völgyekben nehéz köd te­rül szét, a szirtek között füs­tölgő felhőpamacsok vonul­nak. Havas eső indul. A Vö­röstorony alatt zergenyomo­­kat találunk. —Holnapra itt a meleg. Mosolyogtam. Másnap Besz­tercebánya felé vitt -a -kocsi; Javult az élve születések aránya BUDAPEST—Megjelent az 1970. évi népszámlálás kiad­vány-sorozatának első köte­te, amely az összeírás előze­tes adatait teszi közzé, csak­nem 400 oldal terjedelemben. A kötet a többi között képet ad a népesség fejlődésének és megoszlásának alakulásá­ról. Eszerint száz évvel eze­lőtt — 1870. január 1-én az első hivatalos magyar nép­számlálás időpontjában — Magyarország jelenlegi terü­letén ötmillió lakos élt. Azóta a népesség száma 106 száza­lékkal növekedett. A kiadvány szerint a né­pességszaporulat mindig a vi­szonylag békés időszakokban volt a legmagasabb. 1890 és 1910 között ez az arány meg­haladta az évi egy százalé­kot. A legutóbbi évtizedben az átlagos szaporodás 0.3/5 szá­zalék — összehasonlítva az elmúlt század megfelelő ada­taival, igen alacsony volt. Ez a természetes szaporodás csökkenésének a következmé­nye, amit főleg a csekély szá­mú születés okozott. Az évti­zed első éveiben ugyanis az élve születések ezer lakosra jutó aránya észrevehetően ha­nyatlott: az 1960. évi 14,7 ez­relékkel szemben 1962-ben. már 12,9 ezrelék volt. Az utóbbi két évben az élve szü­letések aránya 15 ezrelék kö­rül van, tehát javul. A népszámlálási kötet meg­jelenésével egyidejűleg érde­kes összeállítás készült az or­szág legidősebb lakóiról. A vizsgálat alkalmával hat 104 éves lakost — öt nőt és egy férfit — találtak, ctk az or­szág legidősebb állampolgá­rai. Az összeirt 100 évesek száma 49, közülük 3ő nő és 14 férfi. Háláim Ítéltél a recski gyilkosokat EGER — Az egri megyei bíróság ítéletet hirdetett Bol­dizsár László 41 éves apci és Kovács Bede Bálint ©2 éves mátraszelei lakos bünperében. A két vádlott február 16-án megölte recski lakásán Varga Márton 82 éves nyugdíjast, majd kifosztotta a lakást. A bíróság előre kitervelt módon, nyereségvágyból, társ­tettesként elkövetett ember­ölés miatt mindkettő jüiket halálra ítélte. A bíróság súlyosbító körül­ményként mérlegelte a gyil­kosok többszörösen bűntett előéletét és bűncselekményük társadalmi veszélyességét. Alany a főiskolának BUDAPEST — A Bániki Donát Gépipari Műszaki főis­kola évzáró tanácsülésén dr. Varga József professzor, a Gépipari Tudományos Egye­sület elnöke a Bánki Donát dij I. aranyfokozatát nyújtot­ta át a nagy múltú iparokta­tás! intézetnek, amely ebben az évben ünnepelte fennállá­sának 90. évfordulóját, s most zárta le először azt a tanévet, amikor hivatalosan is főisko­laként képzett üzemmérnökö­ket. HARANGJÁTÉK SZENTENDRÉN SZENTENDRE — Szent­endrén, a várdombi templom. 1700-as években készült to­ronyórája már évtizedek óta nem működött. Most kijaví­tották az órát és elektromos vezérlésű automatát helyez­tek bele. Az óránként felcsen­dülő harangjáték megszólal­tatására. A harangjáték a Szentendrei Teátrum előadá­saiban is szerepelt. MŰEMLÉK HELYREÁLLÍTÁS KURITYÁN — A 14-ik századi pálos kolostort, a Sa­­jó-völgyi Kurityán község ha­tárában felfedezett műemlé­ket, az ormosi bányaüzem, brigádjának segítségével ál­lítják helyre. tiz óra körül le kellett vetni a zakót. Szentségtörő gondola­tok jártak a fejemben: nem lenne-e érdemes néhány mete­orológiai intézetnek telefon­összeköttetésbe lépnie Nahái­ka professzorral? Kosa Csaba ÜSTHARANG A PATAKBAN TORMÁS — Zselicségben folyó Kövesdi patakban Tor­más falu határában harangot, leltek a mederrendezést vég­ző munkások. A furcsa alakú, 125 cm átmérőjű harangot a Janus Pannonius Múzeumba szállították restaurálásra. HÁZTARTÁSI IDEÁK Használjunk fekete filc jelzőtin­tát, hogy a különböző sarokvasa­kon lekopott helyeket befekete­­titsük.

Next

/
Thumbnails
Contents