Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
Thursday, Oct. 8, 1970_______________________________BETHLEHEM HÍRADÓ _^J1.'oldal V Szeretet miatt: Irta: IVÁN Kázmér és amerikai felesége, Beverly — régi jó barátaim. Már csak azért is, hogy ez az úgynevezett “vegyes házasság”, otthoni férfi, itteni feleség között, nagyon jól bevált. Nem utolsó sorban azért, hogy Kázmér a számok embere volt, otthon is. Pontos, szinte kínosan pontos az időbeosztásában, a végzett munkában, az adott Ígéretekben. Erre felé, a sinen futó életben, az ilyesmi nagyon jól jön. S Beverly, egybeköltozésüktől fogva, mint kenyérkereső, mint magánéletbeni társ-mi voltában, Kázmért értékelte is. Egészen természetes, hogy a megengedett kötelesség! időn túl, ha Kázmér mégis néha álmodozásra adta ifijét, különösen abban, hogy felépített házuk köré valóságos függőkertet varázsol, — sziklákkal, s a sziklák között csobogó forrásokkal — Beverly ezt mosolygással fogadta. Legfeljebb néha csodálkozón húzta el a száját, s használta néhány magyar szókincsét: Darling, ez valóban romantikus-kus-kus! Egyszóval, jól megvoltak együtt. 13 év alatt soha nem veszekedtek. Egy percre se. Még félreértés alapján sem. Nos, most, amikor Kázmér hazájában első Ízben tettek látogatást az idei nyáron — Bécsben bérelt gépkocsival — visszaérkezve nyaralásukról, hivfcak azonnal, telefonon. Mentem, hogyne mentem volna. Hiszen végigjárták Magyarországot, Erdélyt. Sok apróságot, sok színes élményt hoztak magukkal. S olyan hangulatban fogadtak, amiben mindezeket sejteni lehetett már előre. Többek között, a pillanatot értékeltem, amikor Kázmér csekket ragadott, s kitöltötte. Annak a szovátai székely fiúcskának a címére, akire rábízták a gépkocsijukat, hogy őrizze, mig távol vannak. — Hiszed-e, hogy meg se moccant a helyéről, ahová cdaállitottuk? Pedig kéthárom óra múlva érkeztünk vissza az erdőből — mondja Kázmér lelkesen . . . Még talán ma is ott ülne a gépkocsira tapadt szemeivel. Mert ugye a kötelesség, a becsület, mindenek előtt! — No lám — mosolyodok el. — Igen, azt mondta, az apja éjjeliőr a szövőgyárban. — A dollár! — jegyeztem meg én kissé cinikusan. — Nem, nem! — ellenkezik Beverly. ZOLTÁN Kázmér lelkesül: Na, látod, ő is megérti, hogy nem a pénzért. Hanem ezen felül másért tette. így tanították, hegy, az erdő, a levegő úgy együtt. És amint a csekket félretette Kázmér, Beverly konyakot töltött, én pedig levetetiem kiskabátomat — mert büszkeségféle pásztázta mellemet, — kis idő múlva, poháremelés után, az általános jóérzés közé mégis beékelőIváni Zoliéi* dött Kázmér megjegyzése. Mint váratlan bomba. — De lám, mégis összevesztünk. — Kik? Ti, Beverly vei? — Igen, igy, ahogy hallod . . . Mégpedig csúnyán, nagyon csúnyán. Csodálkozón fordulok Beverly felé: — Hogyan? Hiszen ti igazán . . . — Hagyd csak, majd elmondom én. És Kázmér, szavait kis izgalommal egymásba fűzve, elkezdett mesélni. Olyan mesét, amely az ő legnagyobb nyári élményüket jelentette az idén. Beverly pedig ráhagyóan, most már mindenen túl, mosolygott hozzá. Elmondták, hogy pontosan nyolc óra tízkor szálltak fel New Yorkban, pontosan tizenkét óra üz perckor érkeztek Bécsbe, pontosan tiz perc múlva ültek a rájuk váró bérelt “Volkswagen” kocsiba, telefonáltak Budapestre, a Városmajor utcában lakó rokonoknak, ismerősöknek, hogy délután hat órakor érkeznek, egyszóval ment minden, mint a karikacsapás. Egészen addig, amikor egyóratájban Győrbe érkeztek. Semmi üzemzavar, semmi gumidefekt, semmi karburátor-baj nem akadt. Csak hirtelen leálltak, hogy az első szállóból telefonáljanak még egyszer. Hogy igen, “jövünk, hatra ott leszünk.” Először Beverly vette kezébe a kagylót. Semmi válasz. Aztán Kázmér próbálkozott. ! Eredmény ugyanez. Cseng, cseng, kicseng a telefon, senki sem veszi fel. Ekkor jött az összeveszés. Kázmér: Kizárt dolog . . . Hol lehetnek? Hiszen várnak ránk! Beverly: Te azt hiszed, hogy csak körülötted forog a világ. Hát egyszerűen végzik a napi teendőjüket. Majd hazakerülnek. Vagy nem emlékszel, mikor először mentünk látogatóba szüléimhez Denverbe, mamy azt telefonálta: értesítsük őt, ha már a hotelba érkeztünk, hogy megjelölhesse a vizit idejét. Nálunk, otthonunkban. Kázmér: Ne beszélj butaságot. Nem otthon vagyunk. Azaz, éppen hogy most vagyunk csak igazán otthon. Beverly: “Bjuta” vagy te! És a párbeszéd után viszszaülve gépkocsijukba, folytatták útjukat. Tovább veszekedve, tovább szapulva egymást, a váratlan helyzet felett. Budapest határán már az elközelgő supreme-court -előtti válást emlegetve, mérlegelve. — Azt hiszed, az én szüleim cigányok voltak? . . . Várnak, ha mondom. — Azt hiszed, a te hazád! ban is megáll a világ és mindenki téged ajnároz már hetekkel megérkezésed előtt? — Ne beszélj egy szót se. i — Miért ne, te románt ikus-ku-s-kus, talán megártott neked a honvágy ? A feszültség, a harag, ami támadt köztük, csak akkor oldódott fel, amikor a Volkswagennel Kázmér bekanyarodott pontosan hat órakor a Városmajor utcába. j Beverly kerekre nyílt szemekkel bámult a megadott házszám felé. Kázmér, az erkélyen a sokaságot látva, haragjából vidáman kezdett kurjongatni. S mikor a ház előtt kiszálltak a gépkocsiból, a le és felfutó érkezők és várók sikitoztak, és a csodálkozó pillainat Ott ült Kázmér és Beverly szemében, szülők, rokonok, ismerősök egyszerű mosolygással feleltek: — Hogy miért nem vettük fel a telefonkagylót? . . . Istenem, Istenem . . . már négy óra óta itt állunk az erkélyen mindnyájan . . . Hogyan hallhattuk volna meg a telefont, bent a szobában? Vártuk a percet, hogy érkezzetek ! — Ó, igen — sóhajtotta Kázmér. — Na látod? — mondta Beverly. — Na látod — mondta Kázmér. — Óh, igen, sóhajtotta Beverly. Aztán a nagy szeretet,— mely a bajokat okozta, s mely most összekötött mindnyájunkat, úgy ficánkolt az otthoniak, Kázmér és Beverly sinenfutó élete között, mint a jobb sorsra érdemes emberiség kis hala, mely néha kikirándul a vízből, néhány levegő-kapásra. MAGYAR EMLÉKEK PUSZTULÁSA lesz veled. Petőfi-ház? Vészhir nyomán indultam tására, javában dolgoztak Szalkaszentmártonba. E hir szerint bűnös mulasztás miatt pusztul egyik legértékesebb irodalmi emlékünk; a forintra emelkedett. Ebből csak a legfontosabbakat lehet elvégezni. A múzeumhoz; összegyűlt értékes és nagyéra1 deklődésre számot tartó re- Szabadszállási Vegyes KTSZ likviák. továbbra sem kerülácsai, kőművesei. Ha határ-1 hetnek a látogatók szeme elé. idő után jóval, ha csakugyan mulasztások és hanyagságok A Petőfi-ház sokáig, tudj’ Isten, meddig befejezetlen es ház, amelyben petőfi egyik | után is, ugylátszik, még a csak kívülről megszemlélhető legnagyobb összefüggő költői korszakát töltötte, ahol annak idején a keserű és csalódott versei termettek. Pestről menekült 1846-ben ide, Nádaskay, Sujánszky, Hiador, a Honderű költőcskéinek hada űzi, kergeti ide — viszsza a szülői házba — a fővárosból. De akkor, Szalkszentmártonban érik talán igazán forradalmi költővé is. Az őrült, a Tigris és a hiéna, a Tündérálom, a Szilaj Pista keletkeztek itt. Aztán a Fekete kenyér, a Fa leszek, ha . . .’ A jó öreg kocsmáros; a Felhő-ciklus sok darabja. Száztizenkét vers. VESZÉLYBEN A MŰEMLÉK? Nos, erről a jelentős nemzeti értéket képviselő házról jött a hir, hogy tető nélkül pusztul. Szétázik a népi freskó, a “jó Öreg kocsmáros” egykori cégérének sokáig épen maradt rajzolatja, melyről azt hallani: a népi iparművészetnek felbecsülhetetlen értékű, s az országban egyedülálló kincse. Egy kicsit dramaizált volt a híradás. A károkról már inkább illő múlt időben szólni. Amikor érkeztem, talán a községi tanács intézkedé nyomán, talán a sajtóközlés harossz idő beállta előtt helyére . épület marad. kerül a tető, elkészülnek az ajtók, ablakok. FELE SE De mégsincs minden rendjén a szalkszentmártoni Pe-Ime, egy futó és kivonatos jleltárszerü felsorolás ezekről, a hitelesen a család tulajdonát képező darabokról. Itt van Petrovicsék sok-sok apró használati tárgya: a lakat, tőfi-ház körül. Ha ugyanis amellyel Petőfi apja a pincét még az “életmentést” el is' zárta, a mángorló, a gyalogvégzi a ktsz, ismét hamaro- szék, a lámpás, amelynek fésan kénytelen lesz félbehagy- j nyénél a költő dolgozott, a. ni a munkát. De most már sublót, amelyből az édesanya törvényesen, a szerződésnek | elővette fiának a neki oly megfelelően. Ahhoz ugyanis | kedves fekete kenyeret; a mégsem áll elegendő pénz . láda, amelyben Petőfi az irsU rendelkezésre, hogy teljes egészében helyreállítsák a házat, s az eredeti terveknek megfelelően berendezzék a múzeumot. 1968-ban a Petőfi irodalmi Muzeum, a müemlék-felügyelőség, valamint a megyei tanács részvételével bizottság alakult, tervek készültek, hogy helyreállítsák ezt a meglehetősen ütött - kopott műemléket. A számítások Szerint éhhez másfél millió forint kell. De mikor 2 éve nekiláttak a munkának, csak 200 ezer forint állt rendelkezésre. Ez az összeg időközben 700 ezer sait tartotta. A porzó, amelyből beszórta a Búcsú Kunszentmiklóstól cimü versét, hogy felitassa a tintát. Azután sok évvel ezelőtt egy nevezetes Petőfi-rajongó: Verebes károly nótaköltő és müasztalos sziszifuszi munkával, megalkotta a Petrovics-család bútorainak hiteles mását: — Ezek ugyan a háború idején elpusztultak, de a felvételek megvannak róluk. Rekonstruálni lehetne Őket. Itt lehetne kiállítani a Petőfi Muzeum által készített másolatokat Petőfi itt készült verseinek kézirataiból. N. Sándor László PÁRTOLJA HIRDETŐINKET
