Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-10-08 / 41. szám

12. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, Qct. 8., 1970,­MAGYAR VIDÉK: TfiRŰK KERESŐBEN KŐSZEGEN Budán találkoztam a két törökkel. Nem valamelyik tö­rökkori emlék előtt, nem is Gül baba sírjához való zarán­­doklások közben. A Busuló > Juhászhoz címzett vendéglő­ben Dudás Julia galgamácsai parasztmüvész falképeit néze­gették s keményen ragasz­kodtak állításukhoz, mely szerint a képen szereplő falu­si nők és férfiak mind egy szálig törökök. Mivel a muzulmán vendé­gek egyike magyarul is elvi­tatkozgatott, némi iiggyel­­bajjal lebeszéltem őket az erőszakos törökösitésrőL Er­re a magyar nyelvet kóstolga­tó férfiú —■ mellékesen ne­ves labdarugó és kávézó tu­lajdonos a hazájában — nyel­vi rokonságunk bizonyságait kezdte sorolni. — Karó — emelte föl je­lentőségteljesen mutatóujját. — Sarló — mondtam egyet én is, ha már csak a rim ked­véért is. — Szűrni — hadarta a já­tékba lendülten. — Gyűrni — raktam le a török—magyar szóegyezés újabb játékkövét. ■— Iker — mosolygott ven­dégünk két, egymást meg­szólalásig formázó lánytest­vérre. — Alma — nevettem a szemébe, tudván, hogy a pes­ti ember szótömöritő lelemé­nye ezzel a szóval azt a bo­nyolult kifejezést is helyet­tesíti : orrod tőle fokhagymás. Nem volt határa a török vendégeink múltat szépítő buzgalmának. Az idősebbik — tanár Ankarában — szinte hivalkodva kérdezte: volt-e olyan szorgalmas építője Bu­dának, mint amilyen Szokoli Musztafa pasa? Fejet hajtottam a fürdő­­építő nagyur emléke előtt, de arra ingerelt valami, hogy ki­mondjam a kegyetlenségéről hírhedt Szinán pasa nevét. Ők erre Gázi Hasszán vezér­pasára, az igazságszeretőre hivatkoztak. Úgy? Már mond­tam is: — Kara Ovejszk pasa meg naponta srófolta fölfelé az adót. És a szegények oltalma, ■Mehemet ?—nézett fürkészőn arcomba a török—magyar jó viszonyt kovácsoló focis­ta . . . Én meg, mivelhogy ■Mehemet nevét csak Móricz Zsigmond egyik gyermekver­séből ismertem, fölhagytam a versengéssel. Az ankarai tanár a ránk zuhant békességben azt mond­ta: csütörtökön “a török— magyar történelmi találkozá­sok” egyik régi szinterére utaznak. — Mégpedig? — kérdez­tem, és az ördög súgta ben­nem, hogy az utazó Mohács­csal válaszol. Tévedtem. Kő­szeget mondta. Azt a várost, ahol nekem is dolgom volt ez idő tájt. — Akkor tizenegykor Kő­szegen találkozunk! — bú­csúztam. — De hol ? — szólt utánam a magyarul gagyogó. — Egy város nagy. — Kőszeg olyan apró, hogy elfér a legkisebb desszertes tá­nyéron. Ha ott lesznek, egy­másba botlunk. Csütörtökön tizenegykor Kőszegen voltam. ÁLLÁS ÉS FIATALSÁG Most érettségizett két fia­talember állongott a Strucc Szálló főbejárata előtt. Tőlük tudakoltam meg, láttak-e ide jönni két törököt. A kiseb­bik — borotva még nem jár­hatta arcát — fölnevetett friss kamaszhangon: — Aztán elmeséli nekik, hogy huszonnyolc huszár, ti­zennyolc német lovas és hét­száz fegyvertelen paraszt ho­gyan állta huszonöt napig Szolimán nyolcvanezer kato­nájának ostromát? Haláli lesz . . . (Átvillant rajtam: egyálta­lán megérthet valamit abból az idegen, hogy a magyarul nem is beszélő Jurisich miért védte vérével ezt a parányi várat?) De a fiuk már el is szakad­tak a múlttól. — Újságíró? — emlékezett vissza bemutatkozásunkra a nyurgább legény, olyan volt, mint egy lovaglótanár. — Azt kéne inkább megírni Kő­szegről, hogy milyen nehéz itt elhelyezkedni érettségivel. — Van gyár, ahol ne venné­nek föl dolgozókat? — kér­deztem. — Értem — hunyorított az ifjú. — Tehát azt tanácsolja, hogy jó érettségivel, ugyan­olyan feltételek mellett áll­jak be dolgozni, mint az, aki már a hatodik általánosból elcsavargott . . . Jó . . . Odalépett. hozzánk a vitá­ra egy várakozó autó soffőr­­je. —Itt mindenütt embert keresnek — mondta.. — A helybelieknek meg másféle ál­lás kéne, mint ami kínálko­zik. Ipart ide nem érdemes telepíteni. Honnan vennének hozzá munkást? Hivatalt pe­dig? Hivatal úgyis több van a soknál. De kétségtelen, el­pályáznak innét a fiatalok. Takarító itt egyáltalán nincs. Kőművesnek úgy rimánkod­­ják a fiukat . . . Sokan Szom­bathelyről járnak ide dolgoz­ni, sokan innen járnak Szom­bathelyre. Világos? . .. . Hát. LAKÁS, LAKÁS — Két törököt keresek — nyitottam az ajtót az egyik borbélyra. Az megrázta a fejét és már zárta is a bol­tot. A henteshez sietett. — Olvasta, uram, a negye­dik ötéves terv irányelveit? A fogalmazója tcfobször is Kőszegre gondolhatott — je­gyezte meg útközben. Nem értettem. — A disznóhushiányra — mondta tovább derűsen a mester. — Itt időtlen idők óta zavar van az ellátásban. Hát meg is kell oldani. Én rohanok, hogy már megold­jam, mert hús érkezett, és még a szalámit is fölvásárol­ják nálunk az idegenek. Ilyen prózai az élet a csa­vart nyakú barokk kőszen­tek, a hüs udvaru ódon há­zak ,a magyar hadibátorság legendás városában? MUZSIKÁS VÁROS A két törököt kerestem a vár udvarán is. Egy hivatalos emberhez fordultam buzgal­mamban. — Én, kérem, itt — tár­ta szét karját — soha törö­köt nem láttam. Az utolsók azok lehettek nyolcán, akik Jurisich jóváhagyásával, a sereg elvonulása fejében, jel­képesen kitűzték a lófarkas zászlót. Soha békésebb várat, mint a kőszegi! És versbe illőn poétikus volt az az ötlet, hogy itt he­lyezték el a város művelő­dési központját. Mesélték, hogy a Vár-presszóban ren­dezett irodalmi esteken telt ház előtt lépett föl Berek Ka­ti, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Kőszeg muzsikás város. E'z nemcsak abban jut kifejezés­re, hogy itt nincs hiány ze­nés szórakozóhelyekben. Or­szágos hirü zeneiskolája van. Ennek nemrég nyugdíjba vo­nult igazgatója, Budaker Gusztáv fölélesztette a ko­rábban elfonnyadt fúvósze­nekart. SZÁLLODÁK KŐSZEGJE Két törököt kerestem az Ágyteritö és Butorszövetgyár portáján is. Nevettek az ott ácsorgók: — Csak nem imaszőnye­gért jött volna a két jám-'De melyikben? Végre egy bor? — kérdezte egy sörön magyar város, ahol választék hízott férfiú, arra célozván, van szállodákban. Strucc . . . hogy keleti megrendelésre Panoráma . . . Napsugár . . . valóban gyártanak itt effé- várbeli turistaszálló . . . le kegyszereket. j A két törököt kerestem, s — Két török? — vette vicc- napi problémáival, újra fölra­­nek egy vasutas egyenruhás gyogó szépségeivel, ismét férfi a borharapó előtt. — megtaláltam legékesebb kis- Mohamed fiai nem élnek bor- városunkat, Kőszeget. S vé­­ral. ; gül azon sem csodálkoztam, ó, hány pörkölt illatú ven- hogy egy botjára támaszko­­déglő is van e kisvárosban, dó aggastyán e szavakkal olyan meghittségü hely, ami- foszlatta szét a megtalálái­­lyet keresve keres az ember sukhoz fűződő reményeimet: Budapesten! | — Miért jönnének törökök A Gyöngyös folyócska éppen Kőszegre ? Egyszer már partjain pecázgató gyerekek jöttek, nyolcvanezren, nem a régi dallal válaszoltak ér- volt jó nekik. Igaz? deklődésemre: “Gólya, gólya, j Nevettünk, s abban a sziv­­gilice . . . török gyerek meg- dobbanásnyi időben végleg vágta . . és azt ajánlották fölhagytam török ismerőse­­figyelmembe, hogy keressem im keresésével, törökjeimet a szállodákban. | Bajor Nagy Ernő Tragikus gyermekbaleset ZALAEGERSZEG — A za­­la megyei Lentiszombathely községben a hatéves Horváth Judit a temetőben játszott, majd felmászott egy sírkőre. Az eldőlt és maga alá temet­te a kislányt, aki a helyszí­nen meghalt. Madár-gyiij!emény GYULA-REMETE — Eg­zotikus madarak gyűjtésével és gondozásával foglalkozik Kereső Ferenc erdész, a gyu­la-remetei mesterséges fácán­telep vezetője. A telep szom­szédságában a többi között gyémántgalamb, hullámos-, rózsásfejű, nimfapapagály, szalag-, rizs-, zebra- és si­rálypinty, kínai és japán tör­péi ürj, hollandi és páduai bú­bos, arany- és ezüstfácán él együtt. A BÁBOLNÁI NEMZETKÖZI CSIKÓARVERES BÁBOLNA. — Az idén már hatodszor rendeznek nemzetközi csikóárverést a Bábolnai Állami Gazdaság­ban. A most sorrakerülő auk­ció iránt az eddiginél is jóval nagyobb az érdeklődés. Ez részben annak köszönhető, hogy a gazdaság Isztopirin nevű lova, amely apasági csi­kója a világhírű Imperiálnak, a múlt héten kimagasló si­kerrel győzött a kétéves csi­kók legnagyobb nemzetközi versenyén Baden-Badenben. A mostani árverésen pedig fel­vezetik Isztopirin teljes test­vérét, a 18 hónapos Tikettet is. . 4 Az aukción 26 első éves csikót árvereznek el. Életmentő HATÁRŐR ZALAAPÁT1 — Görnyei László határőr éppen szabad­ságát töltötte szülőfalujában, Zalaapátiban, amikor a Zala; partján sétálva észrevette, hogy az örvénylő vízben egy kisfiú fuldoklik. Azonnal a vízbe ugrott és partra vitte egy, a környéken nyaraló an­gol állampolgár kisfiát. A kormány az Életmentő emlék­érmet adományozta a bátor, határőrnek. Dobároyszüret Szabolcsban NYÍREGYHÁZA — Sza­­bolcs-Szatmár megyében be­fejezéshez közeledik a do­hány betakarítása. A vidék kétszáz mezőgazdasági nagy­üzeme az idén megközelítő­leg tizenhatezer holdon ter­melt dohányt. A rendkívül csapadékos és változékony időjárás ellenére a legigénye­sebb fajták hozama is eléri a holdankinti nyolc mázsát. Orcszlánbarát HALMSTADT — Elengedte a kertjében tartott oroszlánt, mert nem kapta meg a ma­­gánállatkert-nyitási engedélyt a svédországi halmstadti Goesta Backer “állatpszichiá­ter”. Az állatok királya azon­nal nekitámadt: a férfit rend-, őrök mentették meg. HIRDESSEN LAPUNKBAN

Next

/
Thumbnails
Contents