Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
12. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, Qct. 8., 1970,MAGYAR VIDÉK: TfiRŰK KERESŐBEN KŐSZEGEN Budán találkoztam a két törökkel. Nem valamelyik törökkori emlék előtt, nem is Gül baba sírjához való zarándoklások közben. A Busuló > Juhászhoz címzett vendéglőben Dudás Julia galgamácsai parasztmüvész falképeit nézegették s keményen ragaszkodtak állításukhoz, mely szerint a képen szereplő falusi nők és férfiak mind egy szálig törökök. Mivel a muzulmán vendégek egyike magyarul is elvitatkozgatott, némi iiggyelbajjal lebeszéltem őket az erőszakos törökösitésrőL Erre a magyar nyelvet kóstolgató férfiú —■ mellékesen neves labdarugó és kávézó tulajdonos a hazájában — nyelvi rokonságunk bizonyságait kezdte sorolni. — Karó — emelte föl jelentőségteljesen mutatóujját. — Sarló — mondtam egyet én is, ha már csak a rim kedvéért is. — Szűrni — hadarta a játékba lendülten. — Gyűrni — raktam le a török—magyar szóegyezés újabb játékkövét. ■— Iker — mosolygott vendégünk két, egymást megszólalásig formázó lánytestvérre. — Alma — nevettem a szemébe, tudván, hogy a pesti ember szótömöritő leleménye ezzel a szóval azt a bonyolult kifejezést is helyettesíti : orrod tőle fokhagymás. Nem volt határa a török vendégeink múltat szépítő buzgalmának. Az idősebbik — tanár Ankarában — szinte hivalkodva kérdezte: volt-e olyan szorgalmas építője Budának, mint amilyen Szokoli Musztafa pasa? Fejet hajtottam a fürdőépítő nagyur emléke előtt, de arra ingerelt valami, hogy kimondjam a kegyetlenségéről hírhedt Szinán pasa nevét. Ők erre Gázi Hasszán vezérpasára, az igazságszeretőre hivatkoztak. Úgy? Már mondtam is: — Kara Ovejszk pasa meg naponta srófolta fölfelé az adót. És a szegények oltalma, ■Mehemet ?—nézett fürkészőn arcomba a török—magyar jó viszonyt kovácsoló focista . . . Én meg, mivelhogy ■Mehemet nevét csak Móricz Zsigmond egyik gyermekverséből ismertem, fölhagytam a versengéssel. Az ankarai tanár a ránk zuhant békességben azt mondta: csütörtökön “a török— magyar történelmi találkozások” egyik régi szinterére utaznak. — Mégpedig? — kérdeztem, és az ördög súgta bennem, hogy az utazó Mohácscsal válaszol. Tévedtem. Kőszeget mondta. Azt a várost, ahol nekem is dolgom volt ez idő tájt. — Akkor tizenegykor Kőszegen találkozunk! — búcsúztam. — De hol ? — szólt utánam a magyarul gagyogó. — Egy város nagy. — Kőszeg olyan apró, hogy elfér a legkisebb desszertes tányéron. Ha ott lesznek, egymásba botlunk. Csütörtökön tizenegykor Kőszegen voltam. ÁLLÁS ÉS FIATALSÁG Most érettségizett két fiatalember állongott a Strucc Szálló főbejárata előtt. Tőlük tudakoltam meg, láttak-e ide jönni két törököt. A kisebbik — borotva még nem járhatta arcát — fölnevetett friss kamaszhangon: — Aztán elmeséli nekik, hogy huszonnyolc huszár, tizennyolc német lovas és hétszáz fegyvertelen paraszt hogyan állta huszonöt napig Szolimán nyolcvanezer katonájának ostromát? Haláli lesz . . . (Átvillant rajtam: egyáltalán megérthet valamit abból az idegen, hogy a magyarul nem is beszélő Jurisich miért védte vérével ezt a parányi várat?) De a fiuk már el is szakadtak a múlttól. — Újságíró? — emlékezett vissza bemutatkozásunkra a nyurgább legény, olyan volt, mint egy lovaglótanár. — Azt kéne inkább megírni Kőszegről, hogy milyen nehéz itt elhelyezkedni érettségivel. — Van gyár, ahol ne vennének föl dolgozókat? — kérdeztem. — Értem — hunyorított az ifjú. — Tehát azt tanácsolja, hogy jó érettségivel, ugyanolyan feltételek mellett álljak be dolgozni, mint az, aki már a hatodik általánosból elcsavargott . . . Jó . . . Odalépett. hozzánk a vitára egy várakozó autó soffőrje. —Itt mindenütt embert keresnek — mondta.. — A helybelieknek meg másféle állás kéne, mint ami kínálkozik. Ipart ide nem érdemes telepíteni. Honnan vennének hozzá munkást? Hivatalt pedig? Hivatal úgyis több van a soknál. De kétségtelen, elpályáznak innét a fiatalok. Takarító itt egyáltalán nincs. Kőművesnek úgy rimánkodják a fiukat . . . Sokan Szombathelyről járnak ide dolgozni, sokan innen járnak Szombathelyre. Világos? . .. . Hát. LAKÁS, LAKÁS — Két törököt keresek — nyitottam az ajtót az egyik borbélyra. Az megrázta a fejét és már zárta is a boltot. A henteshez sietett. — Olvasta, uram, a negyedik ötéves terv irányelveit? A fogalmazója tcfobször is Kőszegre gondolhatott — jegyezte meg útközben. Nem értettem. — A disznóhushiányra — mondta tovább derűsen a mester. — Itt időtlen idők óta zavar van az ellátásban. Hát meg is kell oldani. Én rohanok, hogy már megoldjam, mert hús érkezett, és még a szalámit is fölvásárolják nálunk az idegenek. Ilyen prózai az élet a csavart nyakú barokk kőszentek, a hüs udvaru ódon házak ,a magyar hadibátorság legendás városában? MUZSIKÁS VÁROS A két törököt kerestem a vár udvarán is. Egy hivatalos emberhez fordultam buzgalmamban. — Én, kérem, itt — tárta szét karját — soha törököt nem láttam. Az utolsók azok lehettek nyolcán, akik Jurisich jóváhagyásával, a sereg elvonulása fejében, jelképesen kitűzték a lófarkas zászlót. Soha békésebb várat, mint a kőszegi! És versbe illőn poétikus volt az az ötlet, hogy itt helyezték el a város művelődési központját. Mesélték, hogy a Vár-presszóban rendezett irodalmi esteken telt ház előtt lépett föl Berek Kati, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Kőszeg muzsikás város. E'z nemcsak abban jut kifejezésre, hogy itt nincs hiány zenés szórakozóhelyekben. Országos hirü zeneiskolája van. Ennek nemrég nyugdíjba vonult igazgatója, Budaker Gusztáv fölélesztette a korábban elfonnyadt fúvószenekart. SZÁLLODÁK KŐSZEGJE Két törököt kerestem az Ágyteritö és Butorszövetgyár portáján is. Nevettek az ott ácsorgók: — Csak nem imaszőnyegért jött volna a két jám-'De melyikben? Végre egy bor? — kérdezte egy sörön magyar város, ahol választék hízott férfiú, arra célozván, van szállodákban. Strucc . . . hogy keleti megrendelésre Panoráma . . . Napsugár . . . valóban gyártanak itt effé- várbeli turistaszálló . . . le kegyszereket. j A két törököt kerestem, s — Két török? — vette vicc- napi problémáival, újra fölranek egy vasutas egyenruhás gyogó szépségeivel, ismét férfi a borharapó előtt. — megtaláltam legékesebb kis- Mohamed fiai nem élnek bor- városunkat, Kőszeget. S véral. ; gül azon sem csodálkoztam, ó, hány pörkölt illatú ven- hogy egy botjára támaszkodéglő is van e kisvárosban, dó aggastyán e szavakkal olyan meghittségü hely, ami- foszlatta szét a megtaláláilyet keresve keres az ember sukhoz fűződő reményeimet: Budapesten! | — Miért jönnének törökök A Gyöngyös folyócska éppen Kőszegre ? Egyszer már partjain pecázgató gyerekek jöttek, nyolcvanezren, nem a régi dallal válaszoltak ér- volt jó nekik. Igaz? deklődésemre: “Gólya, gólya, j Nevettünk, s abban a szivgilice . . . török gyerek meg- dobbanásnyi időben végleg vágta . . és azt ajánlották fölhagytam török ismerősefigyelmembe, hogy keressem im keresésével, törökjeimet a szállodákban. | Bajor Nagy Ernő Tragikus gyermekbaleset ZALAEGERSZEG — A zala megyei Lentiszombathely községben a hatéves Horváth Judit a temetőben játszott, majd felmászott egy sírkőre. Az eldőlt és maga alá temette a kislányt, aki a helyszínen meghalt. Madár-gyiij!emény GYULA-REMETE — Egzotikus madarak gyűjtésével és gondozásával foglalkozik Kereső Ferenc erdész, a gyula-remetei mesterséges fácántelep vezetője. A telep szomszédságában a többi között gyémántgalamb, hullámos-, rózsásfejű, nimfapapagály, szalag-, rizs-, zebra- és sirálypinty, kínai és japán törpéi ürj, hollandi és páduai búbos, arany- és ezüstfácán él együtt. A BÁBOLNÁI NEMZETKÖZI CSIKÓARVERES BÁBOLNA. — Az idén már hatodszor rendeznek nemzetközi csikóárverést a Bábolnai Állami Gazdaságban. A most sorrakerülő aukció iránt az eddiginél is jóval nagyobb az érdeklődés. Ez részben annak köszönhető, hogy a gazdaság Isztopirin nevű lova, amely apasági csikója a világhírű Imperiálnak, a múlt héten kimagasló sikerrel győzött a kétéves csikók legnagyobb nemzetközi versenyén Baden-Badenben. A mostani árverésen pedig felvezetik Isztopirin teljes testvérét, a 18 hónapos Tikettet is. . 4 Az aukción 26 első éves csikót árvereznek el. Életmentő HATÁRŐR ZALAAPÁT1 — Görnyei László határőr éppen szabadságát töltötte szülőfalujában, Zalaapátiban, amikor a Zala; partján sétálva észrevette, hogy az örvénylő vízben egy kisfiú fuldoklik. Azonnal a vízbe ugrott és partra vitte egy, a környéken nyaraló angol állampolgár kisfiát. A kormány az Életmentő emlékérmet adományozta a bátor, határőrnek. Dobároyszüret Szabolcsban NYÍREGYHÁZA — Szabolcs-Szatmár megyében befejezéshez közeledik a dohány betakarítása. A vidék kétszáz mezőgazdasági nagyüzeme az idén megközelítőleg tizenhatezer holdon termelt dohányt. A rendkívül csapadékos és változékony időjárás ellenére a legigényesebb fajták hozama is eléri a holdankinti nyolc mázsát. Orcszlánbarát HALMSTADT — Elengedte a kertjében tartott oroszlánt, mert nem kapta meg a magánállatkert-nyitási engedélyt a svédországi halmstadti Goesta Backer “állatpszichiáter”. Az állatok királya azonnal nekitámadt: a férfit rend-, őrök mentették meg. HIRDESSEN LAPUNKBAN
