Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-09-10 / 37. szám

•sday, Sept. 10, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 15. oldal ? MILYEN A MAGYAR KIRÁLYI KORONA? Most, az augusztus 20-i országos ünnepségso­rozat idején Székesfehérvárott, az István király múzeumban másolati példányban mutatták be a magyar királyi koronát. — Az eredeti koronát ugyanis, 1945 májusában az amerikai hadsereg alakulatai vették birtokukba. Azóta az Egyesült Államokban ismeretlen helyen őrzik. Műkincsként a korona fölbecsülhetetlen érték. Szinaranyból készült mindkét fő-része: az abroncs és a fölkörben Ívelő, egymást derékszökben met­sző két pánt, tetején kereszttel. A hagyomány szerint a felső, a zárt korona az. amelyet II. Szilveszter pápa küldött Szent Ist­vánnak. Dukasz Mihály bizánci császár adta az alsó abroncskoronát I. Géza király feleségének. Utólag V. István korában (1270 táján) szereltek hozzá az abroncshoz a fejtetőre boruló két arany­pántot. Az aranypántokon az apostolok képei so­rakoznak. Tizenkettő helyett azonban csak nyolc ábrázolat látható, s ebből arra következtettek a kutatók, hogy eredetileg a pántok valamilyen sik tárgy keretéül szolgálnak. Amikor ‘hozzászabták’ az abroncshoz, a végeikről le kellett vágni egy­­egy képet, a kellő méret miatt. A pántok utólagosan történt méghajlitására lehet következtetni abból is, hogy maguk a szí­nes rekeszzománc-képek síkban maradtak, s csak a pántok nemesfém alapanyaga ivelődik. Meglehetősen durva munkával erősítették, mondhatni “odaszögezték” a görög koronához. — igy is nevezik — szakszerűen corona greca-nak mondják — az abroncsot, mert képein görög nyelvű feliratok olvashatók. Nem végzett finom mivü munkát az az ötvös vagy aranyműves, aki a keresztet a 14 -15-ik században fölerősitette a koronára: primitiven “beleültette” a pántok met­széspontjában levő képbe, ami a vallásos értel­mezés szerinti világkirályt, a pantokrátort áb­­í'ázolja. Arra sincs egyértelmű válasz, hogy milyen kö­rülmények között dőlt meg a kereszt. Érdekessége a koronának, hogy optikailag meg­téveszti szemlélőjét. Első pillantásra kis méretű­nek tűnik, holott a valóságban nagyobb, öblö­sebb. Olyannyira, hogy mindig kibélelték textil­sapkával, amit koronázás előtt az uj király fej­méretéhez szabtak. Jól látszik a korona tekintélyes mérete, példá­ul azokon a fényképeken, amelyeket az utolsó magyar király, IV. Károly 1916. évi koronázása­kor készítettek. A koronát és a koronázási jel­vényeket — mig idehaza voltak — szigorúan el­zárva őrizték a budavári palota várkápolnájában, külön erre a célra berendezett helyiségben. Vé­delmére egy 15-ik századi országgyűlési határo­zat alapján — koronaőröket állítottak. Csak az ő jelenlétükben lehetett kinyitni a diszládát, mely­ben a korona feküdt. Egy alkalommal, 1938-ban, az államalapító ki­rály halálának 900. évfordulója alkalmából be­mutatták a Várpalotában a nagyközönségnek a koronázási jelvényeket. Erre az évfordulóra — amikor egyidejűleg Budapesten rendezték meg az eucharisztikus világkongresszust — egy művészi másolat is készült a koronáról. Méghozzá ez már nem is az első volt, mert a szent korona első má­solatát a honfoglalás 1896. évi millenniumán a pápának ajándékozták (ott látható azóta is a vatikáni muzeum gyűjteményében). A székesfehérvári kiállításon bemutatásra került koronamásolat a Magyar Nemzeti Muzeum meg­bízásából készült az 1967-ben rendezett nagy tör­téneti kiállításra. Aranyozott ezüstből formálták meg (mégpedig két példányban, a másik a Má­tyástemplomé lett) -—, a műkincs helyett első­sorban szimbolikus tárgyról és értékről van szó. A méreteket Deér József már említett könyvéből vették. A megfelelő zománcozáshoz és szinhatás­hoz pedig a bizánci korona szolgált alapul, amely Konstantinos Monomachos császáré volt (ritka példája a rekeszzománcozás művészetének!) és szintén a Magyar Nemzeti Muzeum legféltettebb kincsei közé tartozik. Ismeretes, hogy a legfőbb hatalmat jelképező koronázási jelvények méretre legnagyobb darab­ja a királyi palást. Jelenleg szintén amerikai bir­tokban van, a jogarral s az országalmával együtt. A bizánci stilusu aranyhimzéssel ékesített pa­lást önmagában is óriási értékű műkincs. Erede­tileg miseruha volt, Szent István felesége, Gizel­la királyné adományozta a székesfehérvári Szűz Mária bazilikának. III. Béla korában szabták-ala­­kitották át királyi rendeltetésű öltözékké. A királyi jogar, amely egyidős a koronával, — formájában pedig eltérő más uralkodó joga­roktól — művészi kivitelben tökéletes remekmű. Nyélből és egy rajta levő óriási hegyikristály­ból áll. A nyél valószínűleg a 12-ik századból való. A kristálygömb, amelyet bemetszett oroszlánké­pek díszítenek, az egyiptomi Fatamida uralkodó­­család idejéből (9.—10. század) származik. Az ilyen hegyikristályoknak a középkorban csodálatos erőt tulajdonítottak. Az országalma kettős kereszttel ékesített szin­­arany műkincs. Akkora, hogy kézben kényelme­sen tartható. Keletkezését az Anjou-dinasztia ma­gyarországi uralkodása idejére, a 15. századra datálják a műtörténészek. A koronázási kard csak a hagyomány szerint volt Szent Istváné, valójá­ban 16. századbeli lehet. Az úgynevezett szent jobb — igy tartja a hagyomány — Szent István király jobbkeze. A Székesfehérvárott eltemetett király sírját szentté avatásakor, 1083-ban felnyi­tották, s a bebalzsamozott holttestből csak a jobb kezet találták épségben. A történelem viharában sokfelé sodródott, s azután Budán, a Zsigmond-kápolnában őrizték 1944-ig. Akkor ezt is Németországba, majd az Egyesült Államokba vitték. 1945. aug. 20-án a szent jobb Amerikából visszakerült. ANEKDOTÁK Karinthy Frigyes másodszor is megnősült és miután ebből a házasságból is született gyerme­ke, egy kissé komplikálódott a családi egyensúly. Most már háromféle gyerek volt a' családban, mert Karinthynak is, meg a feleségének is volt egy-egy gyereke első házasságából. Egyszer a gyerekek valamin összeverekedtek. Karinthy éppen dolgozott, s az asszonyra bízta a bíráskodást a következőképpen: — Aranka, kérem, a maga gyereke, meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket! * * * Mikor Heltai Jenő megnősült, néhány percig várni kellett az anyakönyvvezető előszobájában. Heltai kis angol fapipáját szívta, idegesen járt föl és alá. — Valami baj van? — kérdezte tőle Mar­ton Miksa, az egyik tanú. Heltai megállt egy pillanatra, kivette a pipát és elgondolkozva mondta: — Tudod, kérlek, nem hittem volna, hogy a dolog ennyire el fog mérgesedni. * * * Mark Twain társaságban volt, ahol válásról be­szélgettek éppen. Egy hölgy beszélgetés közben megjegyezte: — Ha a férfiak intelligensebbek lennének, na­gyon sok válás nem történne meg . . . Mark Twain közbevágta: — Viszont nagyon sok házasság se jönne lét­re! * * * Themisztoklész athéni hadvezérnek férjet kel­lett választani leánya részére. Bár mindenki el­lenezte, ő egy szegény, de derék fiatalembert előnybe helyezett egy gazdag kérővel szemben. Feleségének, ki ezt szemére hányta, Themisztok­lész szigorúan felelte: — Többet ér egy férfi pénz nélkül, mint a pénz férfi nélkül. Ezt neked tapasztalatból kelle­ne tudnod , . . A MÚLT MESÉI ... ? ESKÜVŐ PESTEN, ANNO 1850 Százhúsz esztendeje, 1850 julius 21-én Pesten, az egyik józsefvárosi templomban néhány ember gyülekezett. Esküvő volt készülőben, ez azonban nem parádés ünnepségnek Ígérkezett, hanem csendes, meghitt aktusnak. A házasulandó felek közös kívánsága volt, hogy az esküvő a legna­gyobb csendben, zárt körben történjék, arra azon­ban aligha gondoltak, hogy az óvatos intézkedés ellenére is, a házasság rendkívüli hullámokat ver majd. Amikor a hivatalos bejegyzésre került a sor, a vőlegényt igy írták be: Horváth Árpád történész, egyetemi tanár, 30 éves; a menyasszony: Szend­­rey Julia, Petőfi Sándor özvegye, 22 éves . . . A házasság hire hamar szétfutott és két párt­ra szakadva kommentálták. Többségben voltak, akik nehezményezték, hogy Szendrey Julia meg sem várta a gyászév leteltét, hanem tiz nap­pal korábban kötött házasságot. Voltak, akik men­tegették: Petőfi özvegye az osztrák hatóságok ál­landó zaklatásának volt kitéve, érthető, hogy az uj házasságban védelmet látott. Néhány héttel később azonban ismertté vált Arany János A hon­véd özvegye cimü megrendítő költeménye, amely­ben az esküvői vigasság közepette látomás jele­nik meg, a honvéd, s mintha csak Szeptember vé­­gény . . . gyönyörű sorai csengenének vissza, az elesett honvéd igy beszél: Eldobtad a tisztes gyászt, Korán veted el azt, korán. Meglehet, e gyász néha-néha Emlékeztetett volna rám: És eldobád — hajh, mit csalódtam! — Azt is, aminél egyebet Alig szerettél bennem: egykor Hiú bálványod . . . nevemet. Arany János elitélő állásfoglalása hosszú idő­re eldöntötte a százhúsz év előtti házasság vitá­ját, de azért még később is sokszor fel-felbukkant az irodalomban Szendrey Julia második házas­sága. Hogy csak a legismertebb müveket említ­sük: Krúdy Gyula Zoltánba cimü színmüvében el­ítélte, Herczeg Ferenc Szendrey Julia cimü drá­májában megvédte az asszonyt, aki “eldobta az. özvegyi fátyolt”, mig Hatvány Lajos Feleségek felesége cimü tanulmánykötetében igyekszik a kö­­zéputon szigorúan a tények mellett maradni. Szendrey Julia második házassága boldogtalan volt. Hivatalosan 18 évig tartott, de az asszony 1868-ban bekövetkezett halála előtt két esztendő­vel elmenekült férje mellől és egy Zerge utcai házban húzódott meg. Itt halt meg magányosan, elhagyottan. •r w Színek reggeli szédiilete déli szobor-mozdulatlanság vágtató bangók délutánja lavina-ütemek & esti szívdobogás evezők koccanása fp sás tavi-nád liliom lobbanása a tükör-cserepeken úszó ezüsthajó hullámlocsogás f*" f és éjbe nyúló H ^ ^ nyugtalan 4P a ',*'$& "r'T szúnyog-szimfónia '.JÉIMZ11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents