Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-08-27 / 35. szám

Thursday. August 27, 1970 BETHLEHEM HÍRADÓ 'ÍL oldal ' LAVOTTA .JÁNOS Kerneken másfélévszázaddal ezelőtt, 1820 augusztus 15-én temették el Tállyán Lavotta Jánost. Zeneszerző és hege­dűművész; korának Orpheu­sz; a Bihari, Csermák virtu­óz trió tagja. Százötven év óriási távol­ság. Ennyi idő alatt még a leg­híresebbek emlékét is elhal­ván yitrá a feledétkenység szürke pora, vagy a halhatat­lanság nemes1 patinája. A föld­kerekségen talán én vagyok az egyetlen, aki a százötven esztendős évforduló alkalmá­ból Lavottára emlékezem. Nékem azonban Lavotta János szívügyem. Az o nevé­hez fűződik egyik feledhe­tetlen, kedves emlékem: bim­bózó újságírói karrieremnek első botránya. így most nem­csak Lavottáról, hanem erről a botrányról is mesélek. LAVOTTA JÁNOS A Révai Nagy Lexikon het­ven sorban örökíti meg La­­vctta életrajzát, az Uj Ma­gyar Lexikon már csupán huszonhárom sorban emléke­zik meg róla. A lexikoni száraz adatok­nál talán érdekesebbek sze­mélyes emlékeim. Tállya ugyanis, ahol Lavotta meg­halt, a szülőhelyem és igy én sok mindent láttam és hal­lottam a helyszínen. Lavotta Pozsony megyében! született. Korán jutott árva- j ságra. Gonosz motoha került a házhoz, ezért mint ifjú meg­­szökött otthonról és katoná­­nak állt. Apja kiszabadította j és Bécsbe küldte, ahol zenei tanulmányokat folytatott. Pár év múlva Pestre utazott, ahol szerzeményéivel meghó­­ditotta a közönséget. Az Első Magyar Szinészeti Társulat Igazgatója lett. A társulat megbukott és Lavotta ván­dorútra kelt. Bebarangolta a fél világot éh egész Magyarországot. Nyugtalan vére űzte, hajtot­ta. Nagyszebenben heteket töltött Kazinczy Ferencnél.1 Leghosszabb ideig tartózko­dott Debrecenben, ahol ba-! rátságot kötött Csokonai Vi­téz Mihállyal. Sok dalát meg­zenésítette. Legnevezetesebb a “Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz”' cimü vers. 'Pár sort idézek: ‘‘Drága kincsem, galambocs­­hám. Csikóbőrös kulacsocskám! Éried halok, éried élek. Száz leányért nem cseréllek.'' Irta: Dr FÁBIÁN SÁNDOR ... A “csikóbőrös kulacska” | . . . Visszafelé pergelem a lett a' veszte. Borivásra adta régi históriát: magat. A hires cigány, Biha- j Több, mint hatvan eszten­­ri János a szesztestvére. Ittak,1 dővel ezelőtt, negyedik gim­­ittak . . . és nem számolták: nazista koromban a nyári va­­“hányadik már a pohár”? , rkáció alatt riportokat küld- Száz szónak is meg sok tóm be a Sátoraljaújhelyben száz pohárnak is egy a vége: megjelenő “Felsőmagyaror­­vizkórságban otthontalan szági Hírlap”-nak. Miről ir­­szomjUságbán kijátszotta még, íam? Tállyai szenzációs ese- Eöry Fülöp Gábor barátját is, j ményekről. Tudósítást közöl­akinél Tállyán menedéket ta-Dr. FABIAN SÁNDOR Iáit és aki vigyázott, hogy ne igyék. Az italos ember azonban lem többek között a veszedel­mes árvízről, amely elúsztat­ta a szántóföldekről a keresz­tekbe rakott termést. Megír­tam, hogy a szőlőkben felü­tötte a fejét a filöxera ré­me. Romantikus szavakkal búcsúztattam Halasy Ferit, aki amerikai párbajban a fe­kete golyót húzta. Hiába! Egyszerre ketten udvaroltak halálos komolysággal a báró Mailöt ték arany szőke német 'nevelőnőjének. Cikkeim annyira tetszet­tek az újhelyi szerkesztőség­— Hol van Sanyi? Kiteke­rem a nyakát! 'Miket firkál össze-vissza az újságban! A vármegye engem tesz felelős­sé a Lavotta sírjáért, mert én'vagyok a temetőik: rendjé­nek az ellenőre. Mit csinál­jak most? Gyerekkel bem ! párbajozhatok. i Szegény mamácska nyug- I tattri nyugtatta az orvost, i mig végre elviharzott. . . . Lecsúsztam a diófa te­tejéről, ahol végighallgattam a riadt, dühös toporzékolást. Anyám élé léptem és bürfbá­­!nón megcsókoltam áldott ke­­^ zét. — Sebaj! Sanyikám, (ő volt az' egyetlen, aki ezen a névén becézett még ősz, öreg ügyvéd koromban is) Írsz te még ennél a cikknél szebbet is, jobbat is . . . Mamácskánk jó prófétának bizonyult: tizenkilencéves ko­romban jelent meg Tábori Kornél előszavával az első i könyvem és egy new yorki könyvkiadó nem régen adta ki 294 oldalas “DIVORCE leleményes.-. Hegedülni tahi- nek’ ho^ újságírói igazöl­tetta a borbélyát, aki egy pa- vanyt küidtek' Persze' nem lack pálinkával honorálta. | sejtették, hogy a' szerző gye-Miért kötött ki pozsonyi pókember, piarista diák. születése dacára a zempléni Nem is lett volna baj, ha Tállyán, amikor már nem bir-,nem csuszom azon a bizo­­ta a vándoréletet? Nincs ma- n^°£^ narancshéjon. Mi tör­­gyarázat. Talán a világhírű 1 em ■ tállyai bor nyomában erő-! A vakáció unalmában meg­­sebbnek bizonyult, mint La- fogattam a Lavotta sírját, votta János. Ágyba kénysze- T elhaborotfással láttam- hoSy ritette. Földre tiporta. Az or-|a ^hantot dudva lepte be szágut árkában 1820. augusz- ‘“lZ emlékművet körülvevő tus 10-én holtan találták. j vasrácsot a rozsda marja. Müveinek száma megköze- ; Nekem se kellett több. Vit­­liti a szózat. A megbízható- rk 4 'a mártott tollal döge­­ságára méltán büszke Révai delmes förrnedvényt Írtam Lexikon szerint “Lavotta el- olyan tüzes lelkesedéssel, sö szerelme” cimü hallgató ahogy egy tizennégyéves di­­nóta is Lavotta János szerze- ák szivétől' kitelik. HUNGARIAN STYLE” cimü regényemet.* Istenem! Istenem! Ha ő ezt megérhette volna: ő lett volna a legboldogabb édesa­nya széles e világon. MÉLA AKKORD I Dr. Horváth Béla bead­ványt intézett hémcsak ; a vármegyéhez, hanem a ‘Fel­­sőmagyarországi Hiríap”-hoz ; és a piarista gimnáziumhoz is. Eredmény? Amikor vaká­ció után visszatértem a gim­náziumba, lehivatott a tanári I szóbába dr. Visegrády János, j az osztályfőnököm és vissza­kérte az újságírói igazolvá­nyomat. ... A hányatott életű La- I votta János immár 150 éve pi­hen a tállyai csendes teme­tőben. Nyugodjék továbbra is békében. _____ " i * Könyvem megrendelhe­tő az én címemen: Dr. A. Fa­bian 280 Riverside Drive New York. N.Y., 10025. Ára portó­val együtt 6 dollár 95 cent. Dübörgő cikkben nemzeti szégyennek minősítettem, há­­hálátlahsághak nyilvánitot­­tam, hogy á sírt ilyen csúfo­séin elhanyagolják. Sürget­tem, hogy azonnal virággal ültessék be a sirhantot és vö­rös minium festékkel óvják ménye. Ez ózonban téves, inert ez az ismert darab Kas­­sovits József alkotása. A SZEMTANÚ Azzal kezdem, hogy Lavot­­ta hires Stradivarius hege­dűjét láttam a miskolci kir. ügyészség egykori elnökének,: meg a vasrácsot a püsztulás­­dr. Bulycvszky Gusztáv Őz- tói. Azzal fejeztem be, hogy vegyének tállyai rezidenciá- ha a szatmáriaknak nem volt jóban. Kegyelettel őrizte a mersze síremléket állítani a nemes hangszert. j zempléni temetőben, akkor . . . Lavotta Jánost a tállyai a tállyiaknak kutyakötelessé­­római katolikus temetőben | gük a kárbantartásról gon­­helyezték örök nyugalomra.' doskodni. 1831-ben egy szatmárnémeti Cikkem szószerint megje-A halálos veszély pillanatában Nyolcéves fiam kísére­tében, fegyverrel a kézben kó­boroltam Taganrog környé­kén. A figyelmünket egy hatal­mas szürke madár vonta ma­gára, amely sebesen röpült a föld felszine fölött, valamit üldözve. Amikor a madár kö­zelebb került, megismertem, hogy egy pacsirtát üldöző kékvércse. Az üldözőjétől me­nekülve a pacsirta felénk kö­zeledett, egyenesen a lábunk­hoz repült, és odasimult a csizmám sarkához. A vércse a maga részéről ügyet sem ve­tett ránk, és ugyancsak oda­­száguldott a lábamhoz, a pa­csirta nyomában. A fegyverem töltetlen volt, ezért a puska tusával kezdtem elverni tőlünk a ragadozót. Azután patront vettem elő, és megtöltöttem a puskát. Ek­kor a vércse azonnal felre-I pült. Sietve utána lőttem, de elhibáztam. A pacsirta látván, hogy ül­dözője szégyenteli menekü­lésibe kezd, felröppent, és si­etve elrejtőzött a bokrokban. A halálos veszedelem pil­lanatában a pacsirta az em­bernél keresett menedéket, és helyesen tette. műkedvelő társaság: ‘‘a ma­gyar muzsika kedvelői” sir­­domfoja fölé díszes, magas gránit emlékművet állítottak. Felirata: „Nemes Lavotta János hi­res magyar hangmüvész és nemzeti nóták szerzője porai felett. A hangmüvészi Mes­terségnek megtiszteltetésé­re.” lent. . . . Pár nap múlva beron­tott a szüléink házába dr. Horváth Béla járásorvos. Ke­zében a “Felsőmagyarorszá­gi Hírlap”. Magasra lobog­tatja a cikkemet. Drága Ma­­mácskánk kis kertünkben a virágait öntözte. Dr. Horváth Béla köszönés nélkül ordít­ja: Louis B. Russell, Jr. 44 éves iskolatanár Indianapolisban levó' ott­honukban, amikor az ünnepn tortát vágták annak megünneplése­képpen, hogy harmadik éve él egy 17 éves fiú átültetett szivével. Jelenleg ő a leghosszabb ideje élő müszivü ember.

Next

/
Thumbnails
Contents