Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)
1970-08-27 / 35. szám
12. oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, August' 27, 1S70 UT1JEGYZETEK: LAPPFÖLDTŐL A TENGERIG Finnországot — formája után — óriás termetű leányzóhoz hasonlítják: 337 ezer négyzetkilométer területet foglal el, s maxiszoknyája szélét a Finn-öböl és a Baltitenger mossa... Az erdők és a tavak országában szinte az utas szemeláttára váltják egymást az éghajlat övei: az északi, zord tájakon kopár hegyek állnak őrt, a középső országrészt fenyvesek, a legtermékenyebb déli tájakat pedig lombos erdők borítják. E hármas tagozódás jellemzi az "emberek életmódját is. A külön nyelvet beszélő lappok ma is vándoréletet élnek: a rénszarvastenyésztésre legalkalmasabb területen időszakonként megte 1 e p e d n e k. Négy-öt hektárnyi elkerített telekre terelik a családok bélyegzőivel megjelölt állatokat; a leölésre engedélyezett számú rénszarvas feldolgozásából, vadászzsákmányból, igénytelen növények termesztéséből élnek. A lappföld lakói mindössze 125 napot fordíthatnak évente megélhetésük megteremtésére. Északon a fagykár is kétszeresen pusztít, s ennek kockázata nélkül szinte csak a répa termelhető. Tízmillió hektárnyi mocsaras, lápos talaj vár itt lecsapolásra, de ennek csak mintegy fele lenne kifizetődő. Tízévi nehéz munka, hatalmas költség árán négymillió hektár uj termőföldhöz juthatnának — ez a jelenlegi termőterületnek mintegy kétszerese. A középső országrész parasztjainak főfoglalkozása a szarvasmarha-tenyésztés. Ezzel függ össze az ország egyik legnagyobb gondja is; nehezen tudják a vajat értékesíteni a külföldi piacokon: nagy a dán konkurrencia. A parasztok általában saját parcelláikon élnek, gazdálkodnak. A finnek azt mondják, akár az ut mentéről is megítélhető a családok anyagi helyzete: ahol nincs fa, ott a gazda nehezen él — felélte erdejét. A megélhetés feltétele itt 8—10 hektárnyi erdő és 5—6 szarvasmarha. A termőterület az ország földjének mindössze kilenc százaléka, s ennek legnagyobb része a déli-délnyugati országrészben -van. De még itt is összehasonlíthatatlanul nehezebb a gazdálkodás, mint Közép-Európábán. A lakosság húsz százaléka dolgozik az iparban. Az üzemekben már az első percekben megkap a példás rend és fegyelem. Az óramű pontosságával működő automata gépsorok ütemes munkát kö| vetőinek; sehol egy lézengő ember, egy felesleges mozdulat. Az erdő a finn gazdasági élet alapja. Egy ősi népi monj dás szerint olyan volna az or| szág erdő nélkül, mint a medve bőr nélkül. Az állam szubvencióval is segíti az erdőtelepitő gazdákat. Látszólag ellentmond a valóságnak: kevés a fa. A gyorsan fejlődő iparnak nem elég a megelevő erdőkből kitermelhető menynyiség. Finnország másik nagy kincse a viz: az ország ! területének 10 százalékát, 35 I ezer négyzetkilométer terü! letet borit viz. Az “ezer tó orí szágá”-ban valójában 60 ezer i tó van. A legszokatlanabb jelen- Iség: a fehér éjszaka. Az or- I szág néhány táján alig egy órára megy le a nap, s a legsötétebb éjszakán sincs sötétebb, mint nálunk egy borús hajnalon. De csakhamar megjön a sok fény böjtje: októbertől májusig tart a kemény tél és a sötétség. A finn szűz alapos próbára teszi négy és fél milliós népét — ám az derekasan állja a próbát. Gyönyörű nagyváros, fenyvesek között, tóvidék ölében, tenger partján: Helsinki. Az első kőház itt 1780-ban 'épült: a pasztellkék, impoj záns épület az államtanács háza. A második: az 1828- ban leégett, Turkuból idetelepitett központi egyetem, benne és a többi főiskolán most mintegy 26 ezer diák tanul — s bár nem nagy a szám, mégis örvendetes —, öt közülük ösztöndíjas magyar fiatalember. Vendéglátóink ajánlották: nézzük meg a piacot. Ezt legszívesebben elhagytam volna, de aztán csábitó volt a tenger közelsége, a színes, kavargó forgatag. Van itt minden; ananász és földieper, kenyér és emléktárgy, cipő, kalap és virág. A legjellegzetesebb színfolt a halpiac, a kereskedők a frissen kifogott halat az ember szeme előtt dolgozzák fel, sütik meg, remek illatokkal csalogatják a vásárlót. A vidám park sok látványossága közül a legkülönösebb a hippitanya volt. Belépés csak tagoknak, s ezt szigorúan ellenőrzik is: a vendég kezét megvilágítják, s ha a fényben világitó szám jelenik meg a csuklóján, szabad az ut. SIBELIUS GYERMEKKEL JUTALMAZ Helsinki egyik uj nevezetessége Sibelius szobra. A nagy zeneszerző tiszteletére orgonasipokból állított emlékművet Eila Hiltunen szobrászművésznő. Ha szél támad, a sípok különös hangot hallatnak, muzsikájukat a helybeliek vizuális zenének nevezik. Helyi hagyomány szerint gazdag gyermekáldás jutalmazza a szobor előtt tisztelgő fiatal párt. Hogy ezt talán hiszik is, bizonyság rá: városnéző sétánk idején jött a szoborhoz egy ifjú pár, teljes esküvői díszben. Finnországban részleges szesztilalom van, délelőttönkint sehol nem szolgálnak fel, nem árusítanak szeszes italt. Az üzletekben rendszerint csak tápsört lehet venni, de újabban mind több “igazi” sör készül a helsinki gyárban. S hogy van értelme, alapja mindennek, amit az alkohol ellen tesznek, bizonyság rá egy találkozás. Az utcán egy részeg ember — meghallva az idegen beszédet — németül, majd angolul pálinkáért könyörgött, az italért magas összeget kínált... Szó esett a két nyelv rokonságáról is. A magyar és finn nyelv hasonlóságát valaki az alábbi történettel bizonyította; — Évekkel ezelőtt az E- gyesült Államokban jártam. Angolul beszélgettem valakivel, amikor egy férfi hozzámlépett, s megszólított: “Ugye, ön magyar?” “Nem, kérem, finn vagyok”. “Bocsánatot kérek, de ön éppen olyan hangsúllyal ejti az angol szavakat, mint a magyarok”. Kiderült, hogy az illető elszármazott magyar volt, s beszédhangsulyomból azt remélte, honfitársával találkozott ... Valachi Anna TÖPRENGÉSEK: 140 ÉVIG ÉLHETNÉNK? Buffon, a nagy francia természetkutató figyelte meg először, hogy az emlősök élettartama a fejlődési idejük hét-nyolcszorosa. S mivel az ember 20—25 éves korában éri el a teljes fizikai fejlettséget, a többségnek 140—170 évig kellene élnie. A XVIII. században, amikor Buffon nyilvánosságra hozta kétségtelenül logikus elméletét, az szinte nevetségesnek hatott: az átlagos európai életkor 35—40 év volt. De ha az akkor élt emberek közül valaki feltámadna, már nem tartaná képtelennek a tudós véleményét. ♦ A legnagyobb meglepetés Számtalanszor leírtuk, hogy régi korok emberei leginkább | lődése, a megelőzés különféle az űrhajón, a televízión, a műanyagokon — röviden: a tudomány és a technika csodáin álmélkodnának. A Paris Match ezzel szemben azt állítja: a legnagyobb meglepetés maga az ember volna. i betegségre átlag 6—8 féle gyógyszerünk van, az árnyalatoknak és az egyéni érzékenységnek megfelelően. Elődünk elképesztőnek tartaná, hogy ma már szinte “futószalagon” csinálják a szív- és agyműtéteket, élő veséket és műanyag ereket épi- I tenek be a szervezetbe — 'holott az ő idejében a vakbél| gyulladás még operálhatatlan, ! halálos betegség volt. A szi- Jvátültetés még ma sem diadal, de az igen, hogy amikor az orvos gyógyítani már nem képes, mindig talál módot a fájdalmak, a fizikai gyötrelem enyhítésére. Büszkeségünk továbbá az általános higiéné terjesztése, a közegészségügy állandó fejmódszereinek tudományos fel|tárása. ♦ __és amivel nem Egy autóbaleset következtében egyik gyermekével együtt meghalt Mme. Jacques Chaban-Delmas, a francia miniszterelnök felesége. Autójukat egy sofőr hajtatta egy nyaralóhelyre dél Franciaországba, amikor a baleset történt. Terjessze lapunkat Érdekes nézet, van is alapja. Alig száz év előtti társunk nehezen ismerne bennünk önmagára, meg kellene győzni arról, hogy ugyanahhoz a fajhoz tartozunk. Először talán az döbbentené meg, milyen sokan vagyunk és menynyi aggastyán nyüzsög a Földön ... Európa lakossága megkétszereződött 100 év alatt és a 80 éven felüliek száma a háromszorosára emelkedett. Az időutas az óriások népének vélne bennünket: a mai fiatalok átlag 10—15 centiméterrel magasabbak a régieknél. És a legnagyobb csodának azt tartaná, hogy az átlagos életkor Európában 70—72 év, mig az ő kortársai közül a lakosságnak csupán 10 százaléka érte meg a 60. évet! És irigykedve figyelné, hogy a mai 60-asok többsége nem podagrás öreg, mint akkor, hanem 40-nek ha látszik. ♦ Amivel dicsekedhetünk ... Ezt hogy csinálták? — kérdezné, és elképzelhető, hogy szívesebben hallana az orvostudomány, mint az űrhajózás “csodáiról”. Álmé 1 k o d n a, hogy a betegségek tucatjai, amelyek akkor száz százalékig halálosak voltak, ma száz százalékig gyógyithatók. Hihetetlennek vélné, hogy Semmelweis óta minden anya elkerülheti a gyermekágyi lázat, Pasteur, Koch és mások gátat vetettek a járványosán pusztító fertőző betegségeknek, sorolhatnánk neki a védőoltások és szérumok légióját, az orvosságok arzenálját — megemlítve, hogy minden Sok mindennel dicsekedhetnénk, s vendégünk a múltból ^megállapítaná: az emberlény j száz év alatt átalakította, megjavította a fizikumát, közeledik a 140 éves átlagos | életkorhoz. | Hát igen, csak ... Önkritikusán be kellene ismernünk Isúlyos hibáinkat is. Például: ja rákkutatás sikere anyagialkon múlik. Egy orvostanhallgató képzése 25 ezer, egy sugárhajtású gép pilótájának képzése 170 ezer kemény frankba kerül (a Paris Match adata.). Csak szégyenkezhetünk emiatt is: a civilizált emberek többsége nem él egészségesen, nikotinnal, alkohollal, kábítószerrel mérgezi a szervezetét, nem végez elegendő testmozgást, vagy túlhajszolja magát. Az eredmény: minden harmadik betegség létrejöttében a tartós idegfeszültség, a megrongált idegrendszer is közrejátszik. A 80 éven felüliek száma a század végére négyszerese lesz a mostaninak. Jó ég, mit kezdenek ennyi aggastyánnal ? — kérdezhetné múlt századbeli ismerősünk. Társadalmilag is elég nagy gond, mégis sok függ attól, mit kezdenek ők magukkal. Egyhangú orvosi-pszichológusi vélemény szerint azokkal az öregekkel nem lesz baj, akik megőrzik érdeklődésüket szükebb és tágabb környezetük dolgai iránt, akik “holtig tanulnak”, akár a jó pap. Mert bizonyitott tény, hogy a szellemi töltés átsegíti az embereket az öregség és az aggkor nehézségein. Semmi sem ment meg az “elkerülhetetlentől” —, de annak a kilátása, íme: 140 év ... (Gy.)
