Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-16 / 16. szám
Thursday. April 16. 1970 5. oldal BETHLEHEMI HIRftDP ÉTET ÉS TUDOMÁNY Nem kell félni tokié a fogorvostól, nem fáj a kezelés Április havában Amerikaszerte mintegy 190 vizsgateremben 3-ezer drukkoló college-diák ül hosszú asztalsorok mögött és feszült figyelemmel farag egy-egy krétadarabot. Mindegyiknek a kezeü gyében egy kis kés, vonalzó, ceruza és két kis hengerré préselt kemény kréta. Lassan és nagy gonddal a diákok a krétából különböző termákat faragnak, sima és erőes felülettel, lemásolni igyekezve az előttük lévő fényképeken látható formákat. Mindez azonban nem valamiféle társasjáték: ezek a vizsgázó college-diákok fogorvosok akarnak lenni és attól függ a jövőjük, hogy milyen jól faragnak. A faragó-gyakorlat része annak az öt órán át tartó vizsgának, amelynek során megállapítják a jelöltről, mennyire látszik alkalmasnak a fogorvosi hivatásra. Fogászati professzorok szerint, ha egy diák ügyesen farag, akkor csaknem biztosra vehető, hogy ügyesen tud majd fogat tömni és más, kézügyességet követelő fogorvosi munkát végezni. Az ötórás vizsga során ezenkívül a diák tudását próbára teszik a biológia, kémia, matematika tudományában, sőt, még szókincsét és általános intelligenciáját is felmérik. Nem könnyű dolog felvételt nyerni Amerika 52 fogorvosi egyetemi tanszakának valamelyikére. Jóllehet a felvételi vizsgára 11.500 fiatalember és leány jelentkezik az 1069 7C-es akadémiai év során — három hónapban tartják ezeket a vizsgákat: októberben, januárban és áprilisban — jövő ősszel mindössze 4.400 nyer felvételt az első tanulmányi évre. A középiskolai és a collegebeli tanulmányi eredmények, valamint a felvételi vizsga eredménye a mérvadó. Miért oly vonzó diákok számára a fogorvosi pálya? Nem utolsósorban természetesen a fogorvosok magas jövedelme miatt. Egy 1967-es hivatalos jelentés szerint a fogorvosok tiszta átlagkeresete Amerikában (az összes kiadások és adó levonása után) évi 23.761 •dollár volt abban az esztendőben. De a fogorvosok 15 százaléka 35-ezer dollárnál is magasabb összeget keresett. Ez a statisztikai kimutatás azonban még 1967-ből való, bizonyos, hogy a számok ma már jelentősen magasabbak. A jövedelmen kivül azonban az is vonzza a diákokat, hogy a fogorvosi hivatás presztízse ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a múltban r volt. Nem is olyan régen még a fogorvost afféle másodrendű doktornak tartották, akinek legfőbb célja volt, hogy Iminél gyorsabban rántsa ki a fogat és minél több pénzt kérgen érte. Ambrose Bierce, a századeleji amerikai szatirikus író 1906-ban megjelent “Az ördög szótára’’ cimü könyvében igy jellemezte a fogorvost: “Olyan bűvész, aki beteszi a szádba a fémet és a zsebedből már a kész pénzérmét huzza ki.” A mai fogorvos azonban (bár a jó jövedelmet távolról sem veti meg) aligha hasonlít a régi vicclap-figurához. Roppant nehéz és körülményes képzésen átesett orvosok, akiknek tanulmányi anyaga nagyjából három fázisra osztható. Az első szakasz az alap-tudományokat tartalmazza; anatómiát, bakteriológiát, biokémiát, histológiát, pathológiát, pharmakológiát és fiziológiát. A második szakaszban fejlesztik ki benne azt a készséget, amelyre szüksége lesz hivatása gyakorlásánál : klinikai képzést kap a száj-anatómia, a sebészet, az orthedontika és az operativ fogorvoslás tudományából. S végül el kell sajátítania a hivatással összefüggő etikai, jogi követelményeket és meg kell tanulnia a fogorvoslás tört énetét. Miután a vizsgára jelentkező diák felvételt nyert és elvégezte a tanulmányi anyaggal zsúfolt négy esztendőt (az utolsó két évben elvárják, hogy nyári kurzusokat is végezzen, tehát ne pihenjen a szünidőben) — 26 éves korára megkapja diplomáját. Mi következik ezután? Az esetek legnagyobb részében magán-praxist kezd és ezzel csatlakozik a ma Amerikában működő 100-ezer fogorvosnak kilencven százalékához. Egy átlagos esztendőben a fogorvos 1.200 pácienst kezel. Ezek közül a legtöbb legalább kétszer jelenik meg a rendelőben — az évi össz-kezelések száma 3.200-ra tehető. Ez a szám azonban igen gyorsan növekszik. Az utóbbi években — éppen a fogorvosi hivatás presztízsének emelkedésével — a nőket is sokkal inkább vonzza a pálya, mint azelőtt. Az Egyesült Államokban ezidöszerint 1.400 fogorvosnő működik — az összes fogorvosoknak tehát valamivel kevesebb, mint két százaléka nő. Két európai országban: a Szovjetunióban és Finnországban a fogorvosoknak csaknem 80 százaléka nő. A fogorvostudomány uj kutatásai eredményei szerint a fogak romlását és az íny megbetegedését igen gyakran egy baktérium-fajta okozza, arnely a legtöbb ember szájában előfordul. Ezek a baktériumok megtapadnak a fogon, felszaporodnak, valóságos kolóniákká képződnek, amelyeket a fogorvosok: plaque-nak neveznek. A plaque a fogorvosok elsőszámú ellensége. Ha a p!aque-ot elimináiják, vagy legalábbis kontroll alatt tartják, akkor a fogak romlását meg lehet előzni. — Nagy a valószinüség arra — mondja dr. Seymour Kreshover, a National Institute of Dental Research igazgatója — hogy a fogak romlása 10 esztendőn belül tökéletesen megelőzhető lesz. A plaque terjedésének megakadályozására a fogorvosok a következőket tanácsolják: erős fogkefével szabályos időközökben és alaposan meg kell tisztitani a fogakat. Gondot kell fordítani a fogak közötti hézagok megtisztítására, vagy tape-nek, vagy úgynevezett “dental floss”-nak a segítségével. Kevés édességet szabad csak fogyasztani, étkezések közötti időszakokban lehetőleg semmit. Szabályos időközökben fel kell keresni a fogorvost a plaque eltávolítására s azért, hogy fluoriddal ecsetelje be a fogsort, amely megakadályozza, vagy legalábbis késlelteti a plaque formálódását a fogon. A legtöbb embert a fájdalomtól való felelem tartja vissza a fogorvostól. Ez a félelem inkább a gyermekkor rossz emlékeiből táplálkozik. A mai gyermekek már sokkal kevésbé félnek a fogorvostól, minthogy fogkezelés során sohasem tapasztaltak fájdalmat. A magas fordulatszámú fúrók, modern műszerek, ügyes asszisztensek és roppantul hatásos érzéstelenitö injekciók úgyszólván teljesen fájdalom mentessé tették a fogkezelést. — Aki esztendők óta nem járt fogorvosnál — mondja dr. Hine — az egy újabb látogatás alkalmával kellemes meglepetésben részesül. A fogkezelés nem fájdalmas többé. Ennek örülnek a páciensek. De örülnek a fogorvosok is. Nem mumusok többé, akikkel gyerekeket riogatnak. S nem is a vicclap bűvészei, akik a szájba beteszik a fémet és a zsebből kész pénzérmét húznak ki. Erről szó sincs többé. Érme helyett — kizárólag bankjegyet húznak ki. S az még ma is fáj. Nagyban folyik a tavaszi szokásos háztakaritás a Fehér Házban. Az elnöki palota u.n. “South Portico”-ját mázolja még fehérebbé a képén a festő. A TIVERCEK NYOMÁBAN ... MOSZKVA — Több egykorú külföldi szerző, köztük egy névtelen IX. századbeli bajor földrajztudós és Bíborban született Konstantin bizánzi császár említést tesz egy népről, a tivercekről, akik a Dnyerszter mentén éltek és délen a Dunáig terjeszkedtek. E nép tagjai voltak az oroszok, az ukránok és a beloruszok ősei. Konstantin császár, aki a X. században uralkodott, említi, hogy ennek a nagyszámú népnek sok városa volt. Azonban a tivercek létezését bizonyító tények hiánya miatt számos spekulativ elméletet dolgozták ki, még olyat is, amely szerint ez a nép nem is létezett, a középkori szerzők tévedtek. Az Orosz Tudományos Akadémia archeológiái intézetének és a Moldvai Tudományos Akadémia történeti intézetének közös expedíciója tisztázta a kérdést. Sok települést fedeztek fel, s az anyagi kultúra számos nyomát hozták napvilágra: szerszámokat, fegyverseket, ékszereket, kultikus tárgyakat, háztartási eszközöket, ezenfelül a lakóhelyek és erődítések maradványai is felszínre kerültek. Bebizonyosodott, hogy a tivercek népe igenis létezett, hogy a Dnyeszter és a Prut között élt, mégpedig a VI. század óta, és nem csupán átvonuló néptörzs volt, hanem e terület ősi szláv népe. Az ásatások több problémát oldottak meg. Egy ilyen probléma, amely a történészeket már régóta érdekelte, az volt, hogy a régi okmányok sohasem szólnak a VII. és VIII. században élt szlávokról. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a szláv településrétegek között, nincsenek megszakítások, azok folyamatosak. ' . Megállapították, hogy a Dnyeszter és a Prut közti terület a keleti szlávok és később a régi Oroszország1 egyik virágzó központja volt. A szlávok kerületekben rendezkedtek be, minden kerület egy erőditett várossal rendelkezett, amelyben ügyes mesteremberek, fegyverkovácsok, ékszerészek stb. laktak. Ezt bizonyítják a napvilágra került leletek: aranyozott és ezüstözött bronztárgyak, fülbevalók, gyűrűk, karkötők, edények, csatabárdok, lándzsák, kardok, kardhüvelyek, buzogányok stb. Az ásatások során egyetlen városban, Jekimauciban (IX—X. sz.) 109 méteres kör-*1 zetben több mint 300 nyílhegyet találtak, más leletekről nem is szólva. Ez a város el-, keseredett harcot vivott a nomádok ellen, akik azt utolsó inváziójuk során (a XI. sz. 2. felében) felgyújtották. A tűzvész utáni időkből származó rétegekben már nem találták nyomát semmiféle emberi életnek. Ugyanez volt a sorsa számos más városnak is. A lakosság egy része északra vándorolt és a galicsi fejedelemség védelme alá helyezte magát, másik része a Dnyeszter és a Prut közti terület északi és középső részének sürü erdeiben talált menedéket, hogy később, a XIV. században- a moldvai néphez csatlakozzék.
