Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-09 / 15. szám
10. oldal BETHLEHEMI HIRADo Thursday. Apriil 9. 1970 ANTWERPENI KÉPESLAP: 300 MILLIÓS ÜVEG-KOMPLEXUM RUBENS VAROSA TERJESZKEDNI AKAR AZ ENSZ Jártam Antwerpenben, de alig ismerem jobban, mint mielőtt eljutottam volna. Mert most már tudom, hogy a város minden arcával külön-ikülön kellene szembenézni. Antwerpen nevének a források szerint megvan a maga “hétiköznapi” — földrajzi — és a maga “ünnepi” — történelmi magyarázata. Az első az “aen hét werp”, azaz: a rakparton kifejezésre utal. A második a római legendára, amely szerint Brabo, a római hős ezen a helyen győzte le a félelmetes Antigoon óriást. S hogy világraszóló győzelmét megpecsételje, kardjával lemetszette az óriás fejét és jobbját is. Innen a város ősi neve a “Hand werpen”, azaz kézdobó. De az már nem legenda, hanem történelmi tény, hogy Belgium második legnagyobb városának eredete időszámításunk után, a III. évszázadba nyúlik vissza. Akkor létesítették a folyó partján az első római kolóniát. A város erődítése a IX. században a ■normannok pusztitá s á n a k •esett áldozatul. Azóta minden század uj küzdelmeket hozott. A tizedikben újjáépítették a várat — a jelenlegi hajózási rtiuzeum épületét — a tizen.egyedikben a német—római .birodalom előretolt hadállásaként emlegették a várost s a •tizenharmadikban már kereskedelmi-ipari jelentőségű kikötő. A XVT. században Antwerpent a világ legnagyobb •kikötőjeként tartják számon. Daruóriások árnyékában ■ / Ha szerencsénk van, hajóval utazhatjuk be a dokkokat, 'lllekünk az esős, időben csak Úz autóbusz jutott. De a lát-Peter O’Toole a “Goodbye Mr. Chips” filmszerepében. Játéka révén benevezték őt is, mint a “legjobb színész” ezévi Oscar-dijának &z egyik lehető nyertese. A dij jkjosztás április 7-én történik. vány, ami a gyorsforgalmu alagútból kiérve fogad és ami hosszú negyedórákon át kisér, igy is lenyűgöző. Megállás nélkül, igaz, lépésben halad kikötőnéző autóbuszunk. Még arra nincs idő, hogy az automatizált ba nánérlelő kellős közepén veszteglő Hungarocamion sofőrjét meginterjúvoljuk: vajon mélyhűtött málnát hozott-e a svédeknek vagy szállítja haza a banánt? Szovjet hajóóriás, japán uszály sor s jó néhány amerikai gyártelep következik. A kikötő kereskedelmi forgalmában jelenleg ötven ország osztozik. 1965-ben 18.065 hajó fordult meg Antwerpenben, öszszesen 55 millió tonna tartalommal, de azóta is fejlődött a technika, terjeszkedik a kikötő. Rubens otthonában A XX., sőt XXI. századból negyedóra alatt jutunk vissza a tizenhetedikbe, Rubens otthonába. Az egykori Vaarstraat — ma Rubensstraat névre hallgat — palotaszerüen szép barokk lakóháza több mint három évtizedig volt a nagy flamand barokk festő otthona, műterme és műhelye. Tősgyökeres antwerpeniek szerint, nemcsak a Rubensház, az egész város Rubens tárlata. Munkáit őrzi a városi muzeum, a katedrális, az egykori k o r t á r s nyomdász, Christopher Plantin, azóta ugyancsak múzeummá lett lakóháza is. De maradjunk, ígéretünkhöz híven, a Rubens-házban. Nyolcesztendős itáliai tanulmányút, jelentős művészi és udvari sikerek után, 1608- ban tér vissza a festő szülei városába, Antwerpenbe. Anyja betegsége volt az ok, vagy ez csupán ürügyül szolgált arra, hogy saját hazájában próbálkozzék a prófétasággal, végeredményben min d e g y. Annyi tény, hogy nevét már jól ismerték otthon is, s az uralkodó hercegi pár nemcsak tárt karokkal, de udvari-festői ranggal, komoly megrendelésekkel, adókedvezményekkel fogadja. S amikor Rubens 1609-ben feleségül veszi egy antwerpeni ügyvéd és humanista lányát, Isabella Brantot, ezzel végleg a városhoz köti az életét. Kettejük első saját otthonának szánja a festő a méregdrága áron vásárolt teliken építendő palotát. A beköltözésre — mintha csak korunkban lennénk — meglehetősen soká kell várni. De az eredmény máig szembeötlő, impozánsan gazdag, az olasz barokk stil üst a flamand hagyományokkal váltva tükröző palota. “Nem fontos soká élni, hanem jól kell élni” — irta valahol a művész, és jólétet árasztó gazdag otthonában valóban tükröződik ez a felfogás. Bár a helyiségek nagy száma aligha tekinthető luxusnak. Hiszen ez a ház nemcsak otthona volt Rubensnek és népes családjának, hanem műterme és műhelye is. Itt ünnepelte első fiának születését, s itt siratta tragikus körülmények között, pestisben elhunyt feleségét. Utána pedig ide hozta második asszonyául az elsőnek unokahugát, Helene Fourmentet, aki tizenhat éves, zsenge báján túl, egy rakás gyerekkel ajándékozta meg a házasságkötés időpontjában már 53 éves művészt. Műteremnek nevezi a múzeum könyvecskéje Rubens stúdióit, de valójában jogosan beszélhetünk műhelyekről is. Rubens csak jól képzett segítőtársakkal, a maguk művészetét az övének alárendelő mesterekkel együtt tehetett elegeit az őt elárasztó udvari, egyházi, hazai és külföldi megrendeléseknek. A mester ecsetjének nyomát főleg a majdani alkotások témáját, kompozícióját és színeit rögzítő remek, kis méretű vázlatok őrzik. Találkoztunk néhánnyal a Rubens-házban is. A megvalósult, hatalmas vásznakon már ott van a mester képzeletén túl, a munkatárs Van Dyck kézjegye, az, állat- és tájfestésre, csendéletek komponálására “specializálódott” segédek életműve is. Mai szemmel a művészi alázatot csodáljuk, akkor feltételezhetően a hozzáértést és az alkalmazkodókészséget becsülte Rubens azzal, hogy műtermében dolgoztatta a fesőt. A művészettörténetek azóta is aszerint értékelik a mester kortársait, milyen szerepet töltöttek be annak idején a Vaarsraat-it műteremben. Járjuk a termeket. A Rubens-család gazdag festmény- és szoborgyüjteményén kivül talán csaik a sarok hálószobában díszelgő, bőrrel borított — a mester nevét is őrző — támlásszék hitelessége bizonyított. De a házban megforduló, évi hatvanezer látogató valójában nem is Rubens karszékére, hanem életének kereteire, színhelyére, és minden előtt müveire kiváncsi. Ezt az élményt pedig maradéktalanul megtalálja az antwerpeni Rubens-házban. Földes Anna NEW YORK — A manhattani East River partján álló FNSZ-központ kiterjesztésiének ügyében az elmúlt héten kezdődtek meg a tárgyalások a New Yorki városi Board of Estimate és az UN Development Corp. között. Ha minden simán megy, az Egyesült Nemzetek székházának üvegpalotája rövidesen megsokszorozódik: a terv az, hogy üvegtomyoknak olyan fantasztikus komplexuma épüljön, amelyek belső térfogata körülbelül akkora lesz, mint két Empire State Buildingé, amely pedig mindmáig a világ legnagyobb épülete. Az építkezési költségekre 300 millió dollárt irányoztak elő, tehát háromszor annyit, amennyibe az eredeti ENSZ- székház építése került. A tárgyalásokon a nemrég alakult UN Development Corp. a városi tanács elé tárta terveit, amely szerint úgynevezett United Nations District létesülne New Yorkban, tehát valóságos ENSZ-kerület a 43- adik és 45-ödik utcák, valamint az Első- és Második- Avenuek közé eső területen. Ilyen ENSZ-kerület létrehozását és az azt tervező és épitő Development Corp.-nak a működését még 1968-ban engedélyezte a New York városi törvényhozás és azzal együtt olyan adómentes kötvényeknek a kibocsájtását, amelyekből az ENSZ fedezni kívánja az építkezést. Maga a terv csakugyan rendkívülinek nevezhető: négy negyvenemeletes üvegl’elhőkarcoló építését javasolja, körülbelül abban a stílusban, amelyben az Első Avenue-nak az East River felé eső oldalán lévő ENSZ-palota épült. Az egyik üvegpalotát hotelnak kívánják építeni, hétszáz vendégszobával, valamint 350 hotel-apartmenttal, állandó rezidenseik számára. A másik három üvegpalota, amely kapcsolódnék egymással, különböző UN-bizottságok és irodák otthona volna. De a rendelkezésre álló összteiúiletnek, tehát 4-millió kétszázezer négyzetlábnyi belsőterületnek a fele bérelhető volna az ENSZ-szel kapcsolatban nem álló vállalatok számára is, irodahelyiségként. A terv legrendlkivülibb része azonban az üvegpaloták közötti, több színvonalon épülő, üvegfalakkal bevont, airconditionált á r k á d-hálózat, három háztömbnyi hosszúságban húzódó belső sétányokkal, úgynevezett concours-okkal. Az első emeleti árkádokba parkot, terveznek, melegházi növényekkel és uszodával az ENSZ személyezte számára. A második emeleti árkádsor nyitva állna a látogatók számára s még vonzóbbá tenné turisták számára az ENSZ meglátogatását. Ezidőszerint is évente kétmillióan keresik fel az ENSZ-palotát és vesznek részt a vezetett túrákon. A tervnek azonban vannak éles ellenzői is. Ezek közé tartoznak elsősorban a Turtle Bay lakói, tehát a lakónegyednek bérlői, akiknek a terv elfogadása és az építkezések megkezdése után költözniük kellene házaikból. A New York városban érvényben lévő “relocation law”, tehát átköltöztetési törvény értelmében, ha a városi Board of Estimate jóváhagy egy építkezési projectumot, akkor a tulajdonosoknak a területen belül eső ingatlanaikat el kell adniok a felkínált “kielégítő” áron, a bérlőknek pedig el kell költözniök, ha az építők hasonló színvonalú lakást, az előzőével nagyjából azonos bérleti árért szereznek számukra. A jelenlegi lakók is szövetséget alakítottak Turtle Bay Association név alatt, tiltakozva az ellen, hogy 593 családot és 100 kereskedelmi vállalatot költözésre kényszerítsenek. Az épitök viszont arra mutatnak rá, hogy rendkívül előnyös átköltözést biztosítanak a Turtle Bay bérlői számára, egy tervezés alatt álló, ultramodern lakónegyedben, 17 tömbnyi távol ságra, délre az UN- tól. Sok minden szól a terv elfogadása és megvalósítása mellett, elsősorban talán az, hogy a tervezett projectum legalább kétszer annyi adót jelent majd a város számára, mint a jelenle-gi — New Yorknak pedig roppant nagy szüksége van adóbevételének fokozására, hogy megépítse azokat az olcsóbérü lakónegyedeket, amelyek lehetővé tennék az elhanyagolt külvárosi házak lebontását. Peter Detmond, a Turtle Bay Association alelnöke azonban, az általa képviselt bérlők nevében hevesen támadja a tervet: — Amióta 24 dollár értékű hamisékszer ellenében kicsalták Manhattan szigetét az indiánoktól — mondja — nem volt még ekkora svindli készülőben New York városa ellen. Lindsay, New York polgármestere támogatja, Percy Sutton, Manhattan kerületi elnöke ellenzi a tervet. Az idei nyáron eldől, lesz-e UN-kerület New Yorkban^
