Bethlehemi Hiradó, 1968. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-01 / 31. szám
12. OLDAL BUfHLEHEMI HÍRADÓ Thursday, August 1. 1968 BŰN ES BUNHODES PÉLDÁTLAN JUSTIZMORD FOLYTATÁS Amikor a bírák már felemelkedtek, hogy a tanútól kivegyék az esküt, Rueth államügyész hirtelen közbelépett. — Csak még egy kérdést, Bechererné. Az imént azt mondta, hogy ezen az estén férjével együtt volt a borozóban. Úgy tudom, a férje már meghalt, nem? A tanú csodálkozva nézett az államügyészre.—Honnét veszi, hogy a férjem meghalt? Hiszen odakint vár rám! Rueth úgy tett, mintha maga sem tud' szinte egész mellékesen megjegyezte: — Nem mondta egyszer valakinek, hogy a férje meghalt? A tanú a fejét rázta. — Nem, miért mondtam volna ilyesmit? Hiszen él. Úgy látszott, hogy Rueth meg van elégedve ezzel a válasszal. Barátságosan bólintott az asszony felé, majd a bírósági tanácshoz fordult: — Köszönöm, ez volt minden, amit a tanútól tudni akartam. A három biró ismét felemelkedett a székről, hogy a tanútól kivegyék az esküt. Csak a védő maradt ülve. Sejtette, hogy az államügyész különös kérdése valamilyen veszélyt rét magában az eljárás kimenetelét illetően. Azt azonban még nem tudhatta, hogy legfontosabb mentő tanúja ügyesen felállított csapdába esett. Rueth látszólag mellékes kérdésére ugyanis nem a valóságnak megfelelően válaszolt. Gertrud Becherer tanú mit sem sejtve felemelte jobb kezét és megesküdött az élő Istenre, hogy mindaz, amit a bíróság előtt vallott, megfelel a tiszta igazságnak. Alighogy a karját leengedte, felállt Rueth államügyész, lelépett az emelvényről, tüntetőén az asszony vállára tette a kezét és igy szólt: — Gertrud Becherer, letartóztatom magát, mert alapos gyanú forog fenn a tekintetben, hogy az imént hamis esküt tett. Az ügyész behívta a terem ajtajánál álló őrt és utasította, hogy az asszonyt szállítsa vizsgálati fogságba. Évekkel ezelőtt Gertrud Becherer valóban azt hazudta telefonon egy ismerősének, akinek pénzzel. artozott, hogy a férje meghalt. Ostoba kényszerhazugság volt ez, amit azért követett el, hogy fizetési halasztást kérjen. Ez a jelentéktelen eset eljutott Rueth államügyész füléhez, amikor az ujrafelvételi eljárás céljára Pelka ügyvéd által megnevezett mentő tanút megfigyeltette. A jelentésben a megfigyelt személy magánéletére vonatkozó mindenféle pletyka mellett az a történet is szerepelt, hogy Gertrud Becherer tanú egy Ízben férje halálhírét közölte, és ezt Rueth ügyesen felhasználta. Pelka ügyvéd kétségbeesetten tépte a haját. Koronatanújának az államügyész által tudatosan provokált hamis esküje gyakorlatilag kilátástalanná tette az ujrafelvételi eljárás elrendelését. A következő tanúként behívott Anni Pertls pincérnő teljesen megfélemlítve lépett a bírósági terembe. Pár perccel előbb végignézte, amint az előző tanút börtönbe vitték. Megmondták neki, hogy' Gertrud Becherert hamis eskü miatt tartóztatták' le. Amikor a bírósági tanács elnöke közölte vele: véleménye szerint alig hihető, hogy négy év elteltével meg tudja mondani, melyik napon és melyik órában tartózkodott dr. Praun a Hahnhof borozóban, minden bátorságát elvesztette és bizonytalanul igy szólt: — Nekem úgy tűnik, hogy ez zöldcsütörtök este történt, sőt egészen bizonyos ... esküt azonban nem szívesen tennék erre. A harmadik tanút — a kölni Albert Bauert — a megfélemlitési kísérletek meglepetésszerűen hidegen hagyták. Azt vallotta, hogy 1960-ban a zöldcsütörtökről nagypéntekre virradó éjszakán Ferbaeh nevű munkatársával több kölni helyiségben kártyázott és italozott. Rueth államügyész ezt a tanút is allattomos módon leteritette. — Ön, tanú ur, az imént azt mondotta, hogy Ferbaeh munkatársa volt. Mikor és melyik cégnél dolgoztak együtt. Bauer, aki teljesen biztos volt a dolgában, higgadtan válaszolt:—1959 végétől vagy 1960 elejétől egy kis deutzi boltban. A tulajdonost Huppertnek hívták. Ferbaeh szerelőlakatos volt, én pedig segédmunkás. Rueth egyetértőén bólintott, aztán felállt, és a harmadik tanút ugyanúgy letartóztatta, mint rövidden azelőtt Gertrud Becherert. Az államügyész beterjesztette a bírósághoz a Köln-Deutzban működő Huppertz-cég alkalmazottai jegyzékének fénymásolaté amelyből megállapítható volt, hogy Baut a vallomásában megadott időpontnál egy é> vei később, tehát csak 1961 tavaszán kerü a cég alkalmazásába. Bauer ezt nem is vitatt; — így van, tanácsos ur, 1961 tavaszé vettek fel hivatalosan, de már előtte egy éve át feketén dolgoztam Huppertznél. Ez tei mészetesen hiányzik a kimutatásból, mert főnök nem akart utánam adót fizetni. Me tetszik érteni? Értették ezt természetesen a biró ura és régen tudta Rueth államügyész is, hisze spiclijei még sokkal mellékesebb dolgokr« is tájékoztatták. De ez nem mentette meg tanút attól, hogy vizsgálati fogságba ne szá litsák. Jogilag fennált ugyanis az alapos gyí nuja annak, hogy Albert Bauer tanú a birc ság előtt hamis vallomást tett. Azt állított; hogy 1959 végétől vagy 1960 elejétől dolg( zott a Huppertz cégnél, az alkalmazotti jég} zék szerint azonban csak 1961 tavaszán áll tották munkába. Amig ezt az ellentmondás nem tisztázták, a bíróság nem hihette el tanúnak, hogy 1960 zöldcsütörtökjén Johar nes Ferbachhal kártyázott. Ép ésszel alig lehet felfogni, hogy ilye jogi trükkökkel végérvényesen megpecséte hették az ártatlanul elitéit Brühne és Ferbac sorsát. Pelka ügyvéd ujrafelvételi kérelmé mint “nyilvánvalóan alaptalant”, elutasító ták. A meghiúsult ujrafelvételi inditványn a nyugati sajtóban megjelent tudósítások esi pán néhány sorból álltak. A müncheni némi sajtóügynökség által kiadott jelentés sok hí sonló tudósítás lényegét is kifejezi: “A Vera Brühnével együtt kettős gyilko: ság miatt életfogytiglani fegyházra Ítélt J< hannes Ferbachnak a per ujraf elvételére ir; nyúló küzdelme nem vezetett eredményn A müncheni törvényszék 2. számú büntet tanácsa nyilvánvalóan alaptalannak minős tette és elutasította az ujrafelvételi indi ványt, amelyet Ferbaeh nevében Pelka műi cheni ügyvéd a múlt év őszén nyújtott be. . bíróság határozatát pénteken a straubinj fegyházban kézbesítették Ferbachnak.” (VÉGE) Marietta, Ga.-ban, a fiatalság örvendezve figyelte a hatalmas C5A Galaxy gép leszállását, próbautja után. t
