Bethlehemi Hiradó, 1967. október-december (45. évfolyam, 41-52. szám)

1967-10-12 / 41. szám

BETHLEHEM! HÍRADÓ

8 OLDAL

Születendő gyermeke életét teszi kockára a terhes anya, ha dohányzik

Annak ellenére, hogy az orvosok és vegyészek egy csoportja még mindig nem talál közvetlen összefüggést a cigarettázás és bizonyos betegségek között, szinte nap, mint nap, olyan újabb adatok ikerülnek felszínre, amelyek szinte kétségtelenül bizonyítani látszanak a cigarettázás ártalmas és káros voltát,

A közelmutban, angol és amerikai újságírók egy csoportja megintervjuolta Londonban, az angol fővárosban, a 48 esztendős Dr. Neville Butler professzort, a British University gyermekegészségügyi osztályának igazgató főorvosát.

Butler professzor, aki egész életében meggyőződéses nemdohányzó volt, munkatársaival együtt széleskörű kutatásokat folytatott a korai gyermekhalálozásokra vonatkozóan és kutatásai közben - egészen véletlenül — találkozott a terhes anyák cigarettázásának problémájával.

Dr. Butler a következő nyilatkozatot tette az őt megintervjuoló angol és 'amerikai újságírók előtt:

Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy születendő gyermeke életét teszi kockára az a terhes anya, aki cigarettázik. Még akkor is, ha egy nő, terhességes idején, csupán naponta egyetlen cigarettát szív, növeli a lehetőségét annak, hogy halvaszületett gyermeket hoz a világra, vagy pedig újszülött gyermeke — megszületése Után néhány hittel — meghal. Ez á kockázat, természetesen, minden terhes asszony esetében egy bizonyos mértékig fennáll, kutatásaink során azonban úgy találtuk, hogy a cigarettázó anyák esetében ez a kockázat növekedik.

— A terhes nő cigarettázasa kétségtelen veszélyt jelent az ^anyaméhben fejlődő magzatra. Az anya cigarettázása nem öli ugyan meg közvetlenül a magzatot, azonban — agy tűnik — hátráltatja a magzat testsúlyának és nagyságának megfelelő kifejlődését, valamint, csökkenti a megzat ellenállóképességét és ezáltal a magzat könnyebben esik az esetleges, kedvezőtlen külső körülmények áldozatául.

— Az ilyen magzatok egyrésze halvaszületetetten jön a világra, egyrészük élve születik ugyan, azonban életképtelennek bizonyul és rövid időn belül, meghal.

— Erre vonatkozóan két különböző elméletünk van:

— Egyik elméletünk az, hogy a cigarettázás valamiképpen károsan befolyásolja a terhes anya vérkeringését, lelassítja a vérkeringést és ezáltal lehetetlenné teszi az anyaméhben fejlődő magzat megfelelő táplálását.

— Ezzel kapcsolatos másik elméletünk: a cigarettázás valamiképpen (valószínűleg a cigarettában lévő nikotin és kátrány utján) megmérgezi a terhes nő vérét s a megfertőzött vér azután általában csökkenti a fejlődő magzat elienállófcépességét.

—Kutatásainkat két tanulmány-sorozatra alapítjuk. Az első tanulmány sorozatot 17 ezer olyan újszülötten végeztük el, akiknek mindegyike Angliában, 1958 március első hetében született. Második tanulmány-sorozatunk tárgya 7000 olyan újszülött volt, akiknek mindegyike közvetlenül születése után, vágy pedig világraj ötté után egy hónapon belül, meghalt,

— Kutatásaink akkori meghatározott célja az volt, hogy általános statisztikai kimutatást készítsünk az angol gyermek-halandóságról. Ennek érdekében kérdőiveket küldöttünk szét Anglia minden részébe, szákorvosokhoz, szülészeti klinikákhoz és Okleveles szülésznőkhöz.

— A kérdőivek több, mint 200 kérdése között szerepelt egy olyan kérdés is, amelyben azt tudakoltuk: volt-e a terhes anyáik között olyan, aki terhessége idején legalább napi egyetlen cigarettát elszívott? Errevonatkozó másik kérdésünk pedig azt tudakolta, hogy amennyiben a terhes anya több, mint egyetlen cigarettát szívott el terhessége idején, mennyi volt az általa elfogyasztott napi cigarettamennyiség?

— A beérkezett válaszokból -— számunkra is váratlanul — kiderült, hogy a cigarettázásnak n y i 1 vánvalóan sokkal döntőbb jelentősége van a gyermekhalandóság szempontjából, mint azt maguk is gondoltuk. Ez volt az oka annak, hogy ezután, munkatársaimmal együtt, olyan újabb kutatásba fogtunk, amely kizárólagosan a terhes anyák cigaretta-fogyasztása s a gyermekhalandóság közötti összefüggést volt hivatva felderíteni.

— Ekkor a következők derültek ki: az első csoportba tartozó 17,000 gyermek közül összesen 661 született halva, vagy pedig születése után egy héten belül meghalt. Az ebbe a csoportba tartozó anyák 15.5 százaléka dohányzott terhessége idején mérsékelten (naponta 1-9 cigarettát szívott), mig az ebbe a csoportba tartozó anyák 11.9 százaléka erősebben dohányzott terhessége idején, (naponta 10, vagy ennél több cigarettát szívott.)

— Ezekután az említett 661 újszülött mindegyikét felboncoltuk, valamint felboncoltuk a második tanulmány-sorozatba tartozó 7Ö0Ö újszülött mindegyikét: ebbe á második csoportba tartoztak azok, akik — amint már említettem — közvetlenül születésük után, vagy pedig születésüket követő egy hónapon belül, haltak meg.

— A boncolások után nem találtuk jelét annak, hogy e terhes anyás cigarettázása közvetlenül okozta a magzat, illetőleg az újszülött halálát, például nikotin-m é r g e z és, rákbetegség, vagy sziv-rendellenesség utján.

— Azt azonban kétségtelenül bebizonyított tényként kellett elfogadnunk, hogy a terhességük ideje alatt cigarettázó anyák esetében a halvaszületett magzatoknak és azoknak az újszülötteknek a száma, akik születésük után egy hónapon belül meghalták,; jelentékeny mértékben magasabb volt, mint amenynyi Angliában általában, az országos gyermek-halandóság arányszáma.

— Statisztikai adataink bizonyítják, hogy azok az anyák, akik tér ességük idején erős mértékben dohányoznak (tehát napi 10 cigarettát, vagy ennél többet fogyasztanak), az átlagosnál 25.9 százalékkal nagyobb valószínűséggel hoznák a világra halvaszületett gyermeket, vagy pedig olyan

gyermekét, aki születése után rövid idővel (egy hét és egy hónap közötti időközben) meghal.

— Azoknak az anyáknak az asetében, akik terhességük ideje alatt kismértékben dohányoznák (tehát napi 1-9 cigarettát szívnak), ugyanez e valószínűségi arányszám 20.í> százalék.

— Statisztikai adataink végső eredménye ez volt: az első csoportba tartozó 661 halvaszületett, vagy nemsokkal születése után meghalt gyermek közül 221 valószínűleg íletben maradhatott volna, ha terhessége idején az anya nem dohányzik.

— Kétségtelen azonban, hogy — eddigi (kutatásaink szerint - a terhes anya dohányzása nem eredményez fizikai eltorzultságot az újszülött esetében, amint ezt azoknál az anyáknál tapasztalhattuk, akik terhességük idején a thalidomide nevű orvosságot szedték.

— Hiszem azonban, hogy a születendő gyermek szempontjából mindenképpen biztonságosabb lenne, ha terhessége idején az anya — egyáltalában nem döhányoznék.

APÁTLAN GYERMEK TARTÁSDÍJ AT NEM KAP

SAN FRANCISCO — Ha a feleségnek nem férjétől, hanem mesterséges megtermékenyítés utján születik gyermeke, az elvált férj köteles-e tartásdijat fizetni? Erre a kérdésre kellett felelni Mr. és Mrs. Sorensen esetében.

A házasság hetedik évében orvosi megállapítást nyert, hogy Mr. Sorensen magtalan. Még hét év múlt el, mig a feleség, mert mindenáron anya akart lenni, elhatározta, hogy mesterséges megtermékenyítéssel éri el azt, amit a természet — a férje gyengesége — megtagadott tőle. A férj ehhez hozzájárult. Az aszszonynak fia született.

A házasság válással végződött. A fépj beleegyezett a válásba, miután a felesége kijelentette* hogy nem kívánja tőle a gyerekről való gondoskodást.

Két évvel utóbb a feleség súlyosan megbetegedett, a népjóléti hivatalhoz fordult segítségért. A megyei ügyész ekkor az elvált férjet utasította, hogy fizessen tartásdijat a kisfiú javára. Mr. Sorensen a váláskor történt megállapodásra hivatkozott,-' mire az ügyész vádat emelt ellene. Mr. Sorensen fellebbezett és most az állami fellebbezési bíróság felmentette a tartásdij-fizetés kötelezettsége alól. Kimondta a bíróság, hogy a mesterséges megtermékenyítés utján született gyermeknek nem jár tartásdij az anya férjétől. , ■ , |

Thursday. October 12, 1967

TELE LESZ A NAPTÁR HÁROMNAPOS WEEKENDEKKEL

WASHINGTON — A kongresszusban előkészületben van egy törvényalkotás, amely egyes nemzeti ünnepek dátumának megváltoztatásával lehetővé; fogja tenni uj hétvégeknek három napra való meghosszabbítását. A hétfői nap lesz az uj szabadnap. Ma csak Labor Day nemzeti ünnepnap esik mindig hétfőre. A törvénytervezet szerint ehhez csatlakozik még öt hétfő:

Washington születésnapja az uj törvény életbe lépése után február harmadik hétfőjén lesz. Memorial Day május utolsó hétfőjén. Függetlenség Napja július első hétfőjén. Veterans Day október utolsó hétfőjén. Hálaadás Napja november negyedik hétfőjén.

Karácsony és Újév napját a tervezet nem érinti.

A törvény ,amely előreláthatólag még ebben az évben létrejön, valószínűleg csak később, 1970-ben lépne érvényre. Addig a köz- és magánéletnek alkalmaz, kodnia kell, az uj rendhez, amely lényegesen befolyásolni fogja a társadalmi ,és gazdasági életet. Megjegyzendő, hogy a kongresszus törvénye az államok törvényhozási szabadságát nem érinti, miértis feltehető), hogy egyes államok meghagyják az eddigi nemzeti ünnepnapi dátumokat. Washingtonban azonban számítanak arra, hogy a közhangulat mindenütt kedvezni fog a reformnak, hiszen az embereknek alig lehet kifogásuk az ellen, hogy hosszabb hétvégek több mozgási szabadságot engednek meg* több szórakozásra adnak módot.

Az átkozott Katinszki végrendelet

Irta: GONDOS SÁNDOR

Amire viszont Wienerberger pék bajusza alól mérgesen morogta:

— Persze, mert a szép Kunay leánynak udvarol.

Voltak még hasonló ellentétek a népünnepély körül, de azok együttvéve se ártottak a végleges nagy sikernek. Különösen annak a csoportnak nem, amely részben a ligeti vendéglő nyitott tánctermében járta a walcert, polkát, francia négyest és hasonló úri táncokat, részben az óriási fenyőkkel árnyékolt, agyaggal jól kivert körönd talaján ropta a csárdást Kóczé Zsiga primás muzsikája mellett.

Erről az eseményről persze nem maradhattak el azok az idősebb urak sem, akik a hangadó szerepét vitték. Az étterem emelvényén trónolt a táblabiró, Papolczy, jobbján az apát úrral, aki mellett a református esperes vesződött pipájával, mig balról a megfelelő hivatalos sorrendben a polgármester, a bányaigazgató, meg a többi kincstári urak ültek. A megyének külön asztal járt, de olyanformán, hogy egymáshoz átbeszélhessenek, mert bár megye, ott ahol a nép is látja, egy kutya az a többivel. így morogták ezt a céhek asztalánál, ahol azonban szintén megvolt a rangkülönbség. A főhelyen Kapitány Károly uram ült, a jeles csizmadiák céhmestere. Az utolsó hely a tímároknak jutott, akiken erősen érzett a cser maró szaga.

Az asztalok körül való letelepedésnél némi szelid vita zajlott akörül, hogy a pesti ujságiró vendégnek hol legyen a helye? Ennek azonban maga a “firkász” vetett véget, mikor az öreg orvos mellé telepedett le, aki ugyan a megye embere volt.de a városiak előtt is egyformán népszerű. Arra nem volt féltékeny senki, mert ha nekilódult az indulata, kurtán-furcsán vágta oda:

Én csak kétféle embert ismerek. Olyat aki beteg és olyat, aki beteg lesz. Nekem a főispán is egyformán jajgat a zsellérrel,

mikor torkig zabálta magát disznóságokkal és megcsömörlött tőlük.

— És egyformán marad adósom, mikor kigyógyitottam.

A Katinszki végrendelet körül szaglászó pesti ujságiró az

öreg orvos védőszárnyai alá helyezkedett az első naptól kezdve. Miért? Megmondta:

— Az orvos az, aki még azt is tudja, amit a gyóntató pap előtt elhallgatnak.

Este kilenc óra tájban, mikor már vigan táncolt az ifjúság, az ujságiró hirtelen odafordult az orvoshoz:

— Bátyám, ki csibéje az a szőke kis leány, aki amott táncol?

A betegek patrónusa homlokáról szemei elé húzta pápaszemét, odanézett hosszasan, de hallgatagon a táncolok közé, majd visszatolta a kettős üveget homlokára^ ahol azt rendesen tartogatta és csendes hangon, de keményen felelte:

— Az a kis szőke leány a városi gazdasági tanácsos gyermeke, meg azonfelül özvegy Darabanth Jánosné, született Matolcsi Kató unokája és a neve Ne-bánts virág! Ahhoz neked, aki mit-ugrálsz széltoló vagy, ma itt, holnap ott, most eszed a holnapi kenyeredet és hordod a jövő esztendei ruháidat, mert adóság-csinálásból élsz, semmi közöd.

Az ujságiró azonban kötötte az ebet a karóhoz:

— De én azzal a leánnyal táncolni akarok.

Amire az öreg orvos szokatlanul heves hangon förmedt fel: » 4

— Táncolj te boszorkányok seprűjével! Az a leány nem hozzádvaló. Először is még csak karácsonyra lesz tizenhét éves és kár lenne, ha a te ostobaságaid megzavarnák az eszét. Azután meg annak a leánynak nincs anyja. Meghalt gyermekágyi lázban, mert engem csak akkor hivtak a házhoz, mikor a ronda bába-asszony már mindent elrontott. A gyereket azután a nagyanyja nevelte és éppen csak annyit mondok neked, hogy földig emeld előtte a kalapodat, mikor az a nagyasszony leereszkedik hozzád és jóindulattal szóbaáll veled.

Felhajtott egy pohár bort az öreg orvos, mintha lopva megtörölgette volna szemeit keze fejével és suttogóra fogva hangját, mesélte:

— Hát nekem az asszony csak asszony akkor is, mikor selyemben jár vagy zsákvászonból szab magának ruhát. Gyenge test, senyvedő lélek. Csak fájdalomra és szenvedésre van teremtve. A legjobbja is cifrálkodásra születet. De ez az egy, annak a lánynak a nagyanyja valami más. Annak párját csak a Bibliában találod, mikor Mária Magdolna vagy az öreg Zakariás felesége, Erzsébet asszony felől olvasol.

Elgondolkozott újra hosszasan, közben kétszer-háromszor mintha sóhajtott volna, végül lekapta homlokáról pápaszemét és megszólalt:

— Kismet! Ami irva van, az meg van írva és az ellen hiába hadakoznál. Ha táncolni akarsz az unokával, menjünk, bemutatlak a nagyanyjának.

Hófehér volt a haja, magas termete kissé előrehajlott, de az egykori szépségből nagyon keveset vesztett özvegy Darabanth Jánosné arca És az egykori jó nevelésből éppenséggel semmit. Öreg barátját, az orvost, mosolyogva fogadta. Az uj emberre szinte fejedelmi fejhajtással nézett, de úgy, amint szivesen látott vendégre szokás.

— Mindkét könyvét olvastuk ...

— Olvasták?

— Miért ne? Azt a vádat, hogy nekünk falusiaknak mindenre telik csak könyvekre nem, maguk találták ki, pedig a hiba nem bennünk van.

Az irói vagy talán újságírói önérzet ágaskodni kezdett:

— De kérem, azt Mikszáth maga is elismerte, hogy a vidék nem olvas.

— Mert, pesti magyarságot használva, íróink egy idő óta túlírnak fejük felett. Hol idegeket és lelkeket boncolgatnak apróra, hol hangzatos, de értelmetlen szavakat raknak egymás mellé . . .

Gondolkodás nélkül ütött rá arra. amit voltaképpen mondani akart:

— Megtesznek mindent, csak éppen nem mesélnek. Nem gondolnak arra, hogy az emberek csak felnőtt gyerekek, akik a könyvtől mesét várnak törpékről és óriásokról, tündérekről és boszorkányokról,szép álmok világáról, de nem a csúnya valóságról.

Az öreg orvos dévajkodva kacagott fel:

— Öcsém, most megkaptad amit kerestél. Ha egyszer engem őszinteségi roham fogna el, én is megmondanám neked, hogy a ti könyveiteken csak egyszer vergődöm keresztül, akkor is részletekben, de Szent Péter esernyője mindig megvéd az unalom esernyőjétől.

Nem folytatták a szót továb, mert a fiatal leánykát éppen akkor hozták vissza a táncból és a bájosan kedves gyermek szemei a bemutatás után kerekre nyílva bámultak a pesti vendégre:

— Az iró, — rebegte szinte öntudatlanul. — A pesti iró ...

Bartos Endre ösztönszerüleg érezte, hogy egyszerű szerénységgel kell viselkedjék. Szinte röstelkedő alázatossággal felelte:

— Nem iró, csak ujságiró.

— De én olvastam a könyveit nagyanyóval. Aki könyvet ir, az iró.

(Folytatjuk)