Bethlehemi Hiradó, 1967. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-30 / 13. szám

6. OLDAL

BETHLEMEMI HÍRADÓ

Thursday, March 30- 1967

Houston-, Tex.-ban Dean Reynolds helikopter pilóta egy telefon mellé szállott le az országúton.

Békaemberek hátán úszkált Mao Ce-tung a Jangce vizében

HONG KONG. - Ez az anle. Rávette, hogy a forrada.

Szóba álljunk, vagy ne álljunk szóba?

goi koronagyarmat a Kina-figyelök fővárosa, főhadiszállása, kémközpontja. Innen repülnek ki a nagyvilágba a bambuszfüggöny mögött felszedett hírek és híresztelések, itt születnek kínai kommunista legendáik. Itt vették észre először élesszemü figyelők, hogy a kinai kommunista pártvezetőség listája, amely sokáig 20 nevet tartalmazott, egy 21-ik névvel gazdagodott. Két írásjelet könnyű volt megfejteni: Csang Csing. Annál nehezebb volt megérteni, hogy miért bővült a lista éppen egy kampós Csang-gal. Hiszen a kampó az írásjel szélén árra utal; hogy ez az elvtárs nem is elvtárs, hanem elvtársnő. Egy nő, az első nő a mindenható (jelenleg ostrom alatt álló) pártvezetőségben!,

* ❖ *

Ki ez a Csang Csing? A hongkongi Kina-figyélők kiderítettek. Ez a szemüvege mögött intelligenciát, erős akaratot, forró temperamentumot eláruló hölgy 54 éves. S'hangliaiban született. Színésznő volt, de már régóta koir.vdiázásnál komolyabb dolgokkal foglalkozik, főképpen politikával. És államvezetéssel is ? — kérdezik egymást a Kina-f ígyelők ... De kezdjük a mesét Csang Csing kezdeteivel. Virágkorában Síhanghaiban a fiatal színésznőt méregkeverőnek becézték. Hogy miért kapta ezt a kevéssé hízelgő bélyeget, azt a University of California egyik kínai irodalom tanára biztosan meg tudná mondani, mert a professzor a Csang Csing első férje volt, de ő hallgat, névtelen, akar maradni ebben a legendakörben, attól tart, hogy ha megszólalna, baj érhetné. Mao Ce-tungnak vannak Amerikában titkos ügynökei.

Mi az összefüggés Csang Csing és első férje és Mao

Ce-tung államfő közt? ...

❖ ❖ *

1945-ben ismerkedtek meg.

Akkor a kommunista gerillák szörnyű vereséget szenvedtek, eszeveszetten menekültek, a megmaradt maroknyi csapat a mongóliai határ mentén levő Janani barlangokban bujt meg. De nem sokáig tartott a bujdosás, a tétlenség, a tehetetlenség. Kina minden tájáról a barlangok világába özönlöttek önkéntesek s feltöltöttek a véres, veszteséges csatában megritkult sorokat. Uj erőre kaptak a kommunista gerillák. Az önkéntesek közt volt egy Shanghai színész csoport és a csoportban Csang Csing színésznő.

Meglátni és fülig belészeretni pillanat müve volt, — mondják shanghai benfentesek meséje nyomán hongkongi legendaszövök. Mao beleszeretett Csang Csing asszonyba. Házasságról azonban egyideig szó sem lehetett, mert Csang Csingnak akkor férje, Maonak pedig felesége volt. Meneszteni kellett az útjukban állt férjet és feleséget.

* * * *

A felesleges feleség, Ho Csin-csin, Mao felesége, ismert írónő, pedagógus volt,oly nagy tekintélynek örvendett kommunista körökben, hogy a forradalmi tanács neki szánta a közoktatásügy miniszteri állást a jövő kommunista kormányban. Ilyen aszszonynak kiadni az útját nem gyerekjáték. A szerencse kezére járt Maonak: az asszony erősen meghűlt a hideg, nyirkos barlangban. Állapota egyre rosszabbodott. Amikor már vért köpött, Mao egy karavánnal a Gobi-sivatagon át Szibériába vitette, ott az aszszony felmutatta Maonak Sztálinhoz intézett levelét s ennek alapján, miután Moszkvába került, egy ottani kórházban ápolták. Kommunista hűséggel ápolták, amig kilehelte lelkét.

2. A felesleges férj. Csang Csing második férje tiszt volt, tehát Mao, a hadsereg főparancsnoka rendelkezhetett velőm érdekében mondjon le a feleségéről, engedje át Csang Csing asszonyt neki, a fővezérnek. A tiszt engedelmeskedett, nemsokára megtörtént a válás, polgári módra, törvényesen. De Mao tudta, hogy az a férfi veszetten szerelmes volt Csang Csingbe, attól kellett tehát tartania, hogy viszsza fog vágyni szerelméhez, ex-f eles égéhez. Az ex-férjnek el kellett mennie messzire, egészen messzire. Mao parancsot adott neki: Egy lovas

osztag élén hatoljon be a japán Iharcvonalon túlra, Shanghai környékére. Életveszélyes manőver volt. Éppen ez kellett Maonak. Mert semmi sem olyan biztos, mint a halál. A lovassági manőver halállal végződött. Csang Csing második férjének halálával.

❖ $ *

Mao és Csang Csing házassága privát ügy volt, hosszú éveken át nyilvánosan nem történt erről említés. A múlt év őszén egyszerre és aztán egyre gyakoribban szerepelt Csang Csing asszony neve a hivatalos sajtóban. A kuliszszák mögött pedig nagyravágyásáról, titokzatos jövő terveiről suttogtak. Egy második Indira Gandhi akar lenni? ... A kommunista párt legfelsőbb vezérkarába való kinevezés az első lépés ? . . .

Amikor világszerte elterjedt a hir, hogy Mao Ce-tung súlyos betegségben szenved és napjai meg vannak számlálva, Csang Csing, a hü feleség, cselekedetre határozta el magát. Rávette a' férjét, hogy mérföldeket ússzon a Jangce folyóban, igy bizonyítsa be ország-világ előtt, hogy ereje teljében van. Mao véghez is vitte a hires uszóbravurt, csaknem hat mérföldet úszott, miközben alulról láthatatlan békaemberek támogatták.

Az egymás ócsárlásába, megnyilvánuló magyar emigrációs politika az 1956. évi forradalom óta két szélsőség között hintázik. Vannak, akik a hazai rendszer enyhülésé-Bognár József

ben igazolva látják a nemzeti foiTadalom törekvéseit (Szabó Dezső, a falukutatók, a reform mozgalom, Bajcsy Zsilinszky Endre, sőt Nagy Imre kiállását, stb.) és az egyetemes magyarság sorskérdéseiben esetről esetre hajlandók támogatni a kommunistákat. Már kevesebb számban de akadnak olyanok is, akik az elmúlt 10 esztendő történéseit semmibe véve, tovább kiáltozzák az 1945-ben elhangzott egyhangú feszitsdmeget. A zöm, a maga számtalan politikai színárnyalatában a kettő között helyezkedik el és többé-kevésbé tétovázik. Mi tévő legyen most már a tájékozatlan, csak az anyagi jólétével törődő emigráns magyar, akinek az aláírása az ilyen, vagy olyan memorandumra voksnak, szavazatnak számit?

A kérdésre a napokban a zöm képviseletében négy református lelkész, azonkívül a jobboldali szélsőség és egyik semmiféle pártba, mozgalomba be nem skatulyázható, a jobb- és baloldali szélsőséget egyaránt elvető, sőt megvető szellemi óriásunk, világtekintélyneik számitó magányos magyar válaszolt. A négy református lelkész magatartásával azt mondotta, hogy lehetnek, sőt vannak helyzetek, amikor igenis szóba kell állnunk a kommunistákkal. Ezzel szemben a jobboldali szélsőség és a magá nyos magyar óriás egymástól függetlenül és más-más okból mereven és ellenségesen még a gondolatát is elutasítót' ák annak, hogy a kommunistákkal dialógust, párbeszédet kezdjünk.

A történtek megértéséhez tartsunk sorrendet,

Néhány héttel ezelőtt két

ség április 15-én, szombaton de. 11 órai kezdettel, New Brunswick, N. J.-ben, a “Teleki Pál Qserkészház”-ban (66 Plum St.) jubileumi közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatán szerepelnek:

Dr. Mattyasovszky-Zsolnay Miklós szövetségi elnök megírta: BOGNÁR JÓZSEF

sült Államokba. Útjuk célját nem ismerem. Mielőtt visszamentek volna közös szülőhazánkba, a washingtoni magyar (kommunista) követséf fogadást tartott a tiszteletükre. A fogadáson négy amerikai magyar református lel kész is megjelent. Személyesen egyiküket sem ismerem de tudom róluk, hogy kicsodák. Vezető állásban vannak, igen komoly közéleti tevékenységiét fejtenek ki, nagy tiszteletben és megbecsülésben van részük, amiből önként következik, hogy edd if nem voltak “hazaárulók” és egészen bizonyos, hogy ezután sem lesznek azok. Egy északanjerikai hetilapban négy, már kevésbé ismert magyar mégis rregtáma i la őket. Valamilyen egyesület, vagy szövetség nevében egyszerűen a fejüket követelték. Még hozzá sajnálkozva. Erről a négy magyarról nem tudom, hogy kicsodák, de bizonyosra veszem, hogy ők is jó magyarok, csaík 1944 októberi értelemben azok. Hazafiságuk semmi esetre sem alkalmazkodó és még csak nem is diplomatikus. Merevek, mint a törékeny tárgyak. Hogy “felhívásuknak” nem lesz meg az általuk kivánt eredménye, azt — feltehetően — ők is tudják, de azért közzétették a felhívást, mert miért ne mélyítsék el a köztünk lévő szakadékot.

Ettől függetlenül nem vitás, hogy a négy református lelkész nem pilinckézni ment a washingtoni magyar követségre. Nyomós közérdekű okuk lehetett arra, hogy megjelentek a fogadáson. Talán a magyarországi református egyháznak lesz hasznos a meg jelenésük, talán az emigrációs magyarságnak. Egyéni önző érdekek, vagy politikai érvényesülés már azért sem vezethette őket, mert tudhatták hogy támadásnak lesznek kitéve és éppen hazafias magatartásukat vonják kétségbe holott ez a magatartásuk eddig mindig nemzeti volt. Csak nemzeti. Mondjuk, demokratikusan nemzeti, amely problémáink egyetlen elfogadható megoldási formája.

A fogadáson való megjelenéssel kapcsolatban egyébnyitó beszéde; az ügyvezető elnök jelentése; a központi I tisztviselőség jelentései; részleges tisztujitás; a Szövetség 1967—68. évi munkaterve; a Szövetség 1967—68. évi költségvetése ; valamint indítványok és javaslatok.

A közgyűlésen vendégként öregcserkészek és tisztjelöltek is résztvehetnek.

A közgyűlést követően délután 6 órakor a Szövetség fogadást és kiállítást rendez, amelyen vendégül látja a magyar cserkészet amerikai és magyar barátait, külföldi cserkész szövetségek és magyar társadalmi egyesületek képviselőit.

A fogadást este 7.30 órakor társas vacsora követi, a Szent László Hallban.

Teleki Pálról a magyar társadalom számára rendezett ünnepélyen emlékezik meg a Szövetség április 16-án, vasárnap de. 11.30-kor, a Cserkészházban.

Szállás ügyben az érdeklődők Fehér Gyula cimén kaphatnak felvilágosítást (51 Mine St., New Brunswick, N.

J. 08901) legkésőbb április 1- ig. Ugyanitt jelentendő be a társas vacsorára való jegyrendelés is.

nak 1966. december 11-ér megjelent számából minden kommentár nélkül ideírok egy híradást: \

Ivó Vejvoda quirináli jugoszláv nagykövet a római j ugoszláv nagykövetségen ebédet adott a jugoszláv kormány uj szenszéki képviselőié, valamint a Szentszék belgrádi képviselője tiszteletére. Az ebédem számos vatikáni é? jugoszláv személyiség veit részt, köztük Tisserant biborosdékán, Agostino Carasoli. az államtitkárság rendkívüli egyházi ügyek osztálynának titkára, Carlo Guano érsek olaszországi apostoli nuncius és Antonio Mauro, az államtitkárság protokollfőnöke.

De menjünk tovább.

Mécs László, a nagy magyar költő hazai rehabilitálása ügyében szerepet szántunk a világhírű magyar szellemi óriásorlk. Nagy tekintélye mindenese1 re hozzájárult volna ahhoz, hogy Mécs Lászlót ne számkivetettként kezeljék Magyarországon a hazájában. Egy aláírást kértünk tőle Megtagadta! Megtagadta mert a mai hazai rendszerre’ semmiféle formában nem hajlandó szóbaállni. Ez az elutasítás még meghökkentőbb, mint a négy református lelkész ellen intézett támadás. Meghökkentőbb azért, mert egyszerűen azt jelenti, hogy felőle akár a pokol szakadhat a szerencsétlen magyar népre, ő a kisujját sem mozdítja, ha Kádár Jánostól és híveitől kell kérnie. Halomra lőhetnek százezreket, akaszthatnak korlátlanul, emberi és polgári jogaiból kiforgathatnak akárkit, ő legfeljebb csak a külföld előtt tiltakozik, az előtt a külföld előtt, amely süket é * vak a magyar probléma ;kal szemben. Hogy esetleg otthon Magyarországon jobban meghallgatásra találna, arra néni is gondol. Eszébe sem jut. hogy Kossuthék is a Habsburgok megsemmisítésére vállalkoztak, de idő múltával mégis kérő szóval fordultak Becshez, hazamentek, sőt az akkori rendszer szolgálatába álltak. Még Kossuth Ferenc is, Kossuth Lajos fia.

Gróf Andrássy Gyula i? volt olyan világhírű és akkora magyar, mint a mi szellemi óriásunk, mégis elfelejtette az 1849 után fejére hozott halálos ítéletet, elfogadta az amnesztiát, elment haza és még egyszer összetákolta azt a habsburgi birodalmat, amelynek korábban az elpusztítására tört. Mégis ki merné elmondani róla, hogy áruló volt, a 48-as eszmék árulója, aki a magyarságot újból kiszolgáltatta a kétfejű sasnak? Még Kossuth Lajos sem emelt ellene kiáltó vádat, holott minden oka meglett volna rá, hiszen végül egészen magára hagyták az emigrációban, Tiltakozása kimerült ebben a megállapításban: Ferenc József nekem nem királyom!

Szó se róla, igen tetszetősen hangzik, hogy Kádár önkényuralmat gyakorol a rend szerre, amiben van igazság, de ebben az, értelemben önkényuralom volt Ferenc József rendszere is és önkényuralmat gyakorolt a magyar történelemben mindenki, aki akaratát fegyverrel kényszeritette a nemzetre. És ilyenek sokan voltak, mégis mindig megtörtént a kibontakozás, megnyílt az arany középút, amely annyira-amennyire célhoz vezetett. De ha mindezt tudjuk — mert tudjuk —, miért a nagy ckvetetlenkedés? Ahhoz, hogy egymás között megbékélj ünk és az egyetemes magyarságot gyámoütsuk, még nem kell elismerni a kommunizmust és nem kell behódolni Kádár Jánosnak. A helyzet alakulása sem kényszerít erre, hiszen a hazai kommunizmus lassan az emigráció mérsékelt zöméhez szelídül. De éppen ez a hozíánkszelidülés teszi értelmetlenné a merev és gőgös elutasítását olyan dolgoknak is, amik esetleg közös javunkra szolgálhatnának. Felsorolásuk tül menne ennek a cikknek keretein és talán igen élére állítaná a szóta állni, vagy szóba nem állni kérdését. Ennek az élreál]itásnak még nem, jött el az ideje, de holnap, vagy holnapután már eljöhet, a sok acsarkodás, értelmetlen, sőt káros állásfoglalás helyett erre a közeljövőre kell elkészülnie az emigrációnak. Nem handabandázással, hanem követeléseink kívánságaink észszerű megfogalmazásával, a múlt ártalmas hatásainak a felszámolásával és nem utolsó sorban azzal, hogy komolyan megvizsgálj uk: van-e nemzeti kommunizmus, amely a magyarság létéhez és érvényesüléséhez éppen úgy ragaszkodik, mint ragaszkodtunk hozzá ezer esztendőn keresztül.

Ez nem világnézeti kérdési és nem pártkérdés, hanem élet-halál kérdése. A napi politikának ehhez nagyon kevés köze van és éppen ezért mi se csináljunk napi politikát. Ha ebben az értelemben kérdezne valaki tőlem, hogy szóba álljunk-e a hazai rendszerrel, vagy ne álljunk ’szóba, habozás nélkül azt felelném, hogy álljunk szóba velük. Ragaszkodjunk emberi és demokratikus politikai jogainkhoz, maradjunk a hazai rendszer kinövései ellen számtalanszor elhangzott tiltakozásaink mellett, de álljunk szóba velük. A jelentéktelenségbe való süllyedés kockázata nélkül mást nem is igyen tehetünk. Csak igy leszünk súllyal rendelkező tárgyaló fél, csak. igy érhetünk el eredményeket és csak igy használunk házai véreinknek és önmagunknak egyaránt:

A DOKTOR UR

HÁTRAHAGYTA A B0MD0T

NEWARK, N. J. — Dr. Caesar Bottone, 39 éves orvos, aki ellen vádat emeltek, miután 200,000 dollár értékű orvosságokat találtak nála, letett 50,000 dollár biztosítékot, két nappal később elutazott Olaszországba és hátrahagyta a bondot, illetőleg cserbenhagyta a bond vállalatot. A szövetségi bi’ó az 50,000 dollárt az országos kincstár részére elkobozta.

Ez a “huszárbravur” nem első ujjhuzása volt a doktornak a törvénnyel. Még nincs lezárva egy tavalyi bűnügye: két évre ítélték, mert a Led erle Laboratories gyógyszergyárban csodagyógyszer 'készítési titkokat és tenyészeteket lopott, amelyeket Olaszországban adott el (minek folytán olasz gyárak azokat a gyógyszereket olcsóbban árusíthatják, mint az amerikai gyár). 2500 dollár biztosíték ellenében fellebbezése elintézéséig szabadlábra helyezték, ezt a bondot is hátrahagyta.

Háromcélu prémkabát. Teljes kabát, azután egy kétaraszos szalag levehető belőle, hogy mini-kabáttá váljék, a premszalajl pedig mint stóla viselhető.

A HELYETTES BECSÜLETE

BERLIN. — A Spandau külvárosban levő f egy háznak egy idő óta egyetlenegy lakója van: Rudolf lless, a Führer helyettese, akit a nürnbergi nemzetközi bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre Ítélt. A börtön 660 lakó részére van berendezve.

Hess felesége mindent elkövet, hogy férje kiszabadulását kieszközölje, az amerikai, angol és francia kormány ki is engedné, de a szovjet nem ismer kegyelmet. így hát belátható időn belül a Führer helyettese nem szívhat tiszta levegőt. De ennek nemcsak a szovjet kérlelhetetlensége az oka; maga Hess sem akarja kegyelem utján szabadságát visszanyerni, hanem annak elismerése által, hogy ő ártatlan. Azt irta a feleségének: “Nekem a becsületem fontosabb, mint a szabadságom.”

Becsülete elismerésére Hess azért tart igényt, mert 1941. május 10-én saját akaratából, Hitler tudta nélkül, titkon Angliába repült és ott különbékét ajánlott fel az angol kormánynak. Az angolok szóba sem álltak a helyettessel, aki már akkor nem egészen épelméjünek tetszett. Ami Hess becsületét illeti, vagyis azt, hogy nem volt része az auschwitzi és egyéb tömeggyilkosságokban, tény az, hogy ezek a bestiális cselekmények héike-repüléso után kezdődtek s nem is ezen a címen vádolták és Ítélték el Nűmbergben.

Tiltakoztak, nem tiltakoztak

NEW YORK. — A New York Times február 19-i számában hatalmas, egész oldalas hirdetés jelent meg: tiltakozás Johnson elnök vietnami politikája ellen 1271 aláírással. Néhány nappal később kiderült, hogy az 1271 tiltakozó közül 200-an nem tiltakoztak. Hogyan került mégis a nevük a tiltakozó nyilatkozat alá? Hilary Putnam, a Harvard Egyetem tanára, a Professzorok Vietnami Bizottságának elnöke, közölte a lappal, hogy ez az alkalmi Bizottság bocsánatot kért a nem-tiltakozóktól, amiért nevük “tévedésből” a nyilatkozat alatt jelent meg. A Bizottság irodájában történt a “tévedés”.

Két cifra tévedés akadt a 200 tévedés közt. A tiltakozók közt szerepelt Dr. Francis P. Twinen newyorki egyetemi tanár, aki a Professzorok Vietnami Bizottságának nem azt irta, hogy egyetért velük Johnson elnök politikájának elítélésében, hanem, éppen ellenkezőleg, azt irta a Bizottság elnökének, Putnam professzornak, hogy az efféle tiltakozásokat ellenzi, mert ezek a nemzeti érdeket sértik.

Nem kevésbé cifra eset esett meg Rev. Gerald J. Campbell professzorral, a washingtoni Georgetown katolikus egyetem tanárával, akitől a posta nemcsak tiltakozó levelet, hanem még pénzt is hozott a Bizottság költségeihez való hozzájárulásképpen. Kiderült, hogy Campbell professzor tudta nélkül küldte ezt a pár dollárral bélelt levelet egy huncut tréfacsináló.

református főpap látogatott ként az Uj Ember, a magyaréi Magyarországról az Egye- országi katolikusok hetilapja-A Cserkész Szövetség közgyűlése

A Magyar Cserkész Szövet-