Bethlehemi Hiradó, 1967. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-30 / 13. szám

Thursday, March 30, 1967 BETHLEHEMI HIRADÖ 7. OLDAL "SZOMORÚ A NYÁRFAERDŐ.. Irta: gróf NYÁRY ÉDI Ezeken á hasábokon olvastam Csávossy Léo: “Emlékezés a magyar nótafejedelemre” cimü meg­ható Írását Balázs Árpádról. Hogy teljes legyen a kegyelet koszorúja, melyet a tengerentúlról kül­dök haza Balázs Árpád sírjára, el kell mondanom, hogy mi késztette őt arra, hogy dalköltő legyen; elmondom a történetet, melynek egyik kis szerep­lőjeként én is részese vagyok. Balázs Árpád, mint 19 éves jogász, nagyon megszerették egymást a 16 éves szőke, kékszemü anyámmal. Mint kérő jelentkezett, de nagyszüleim a gyerekembert nem találták elég partiképesnek s nem adták hozzá lányukat; de ismeretségük elején s addig is mindig éjjelizenével kedveskedett a szőke kislánynak. Az első volt, az akkor divatba jött — még nem az ő szerzeménye — “Csak egy kislány van a világon”. De már ezt követően saját szerzeményei szerepeltek szerenádjaiban. “Akit én szeretek nem való közétek”, “Babonás két szép szemednek imádója lettem”, “Ahogy én szeretlek nem szeret úgy senki”, “Gyere velem az erdőbe”, “Gyöngyvirág az én galambom virága”, “Gyere velem akáclombos falumba”, “Nem tudja azt raj­tunk kívül senki más, hogy a szived régóta az enyém már”. S mint kérő is dalolta mondókáját, mikor cigánymuzsikával, egy Farkas Imre közös szerzeménnyel köszöntött be az aradi biróék, anyá­­mék házához: Nem tudok én neked csak virágot adni Nem tudok én mást csak rólad álmodozni, Nem hallok nem látok, rabod lett a lelkem, Gyönyörű szöghaju, sugaras kedvesem. Lesz két kicsi szobánk, hej! több, hogy is lenne? Ugye kis galambom megférünk mi benne? Ugye, hogy megférünk, ugye, hogy nem félünk? Megáldja az Isten a mi szegénységünk. Mikor megtudta a szomorú tényállást, hogy a kislány szülei nem adták hozzá feleségül, akit alyannyira, mindenek felett, rajongásig szere­tett; a lelkében örökre őrzött szerelem kikristá­lyosodott fájdalma tett őt dalköltővé. Veleszüle­tett nemes lelkét a fájdalom nem durvította el, hanem magasztossá, magas röptűvé tette. Anyám esküvőjére sajátkezüleg irt kotta-albumot ajándé­kozott, melyben az addig komponált boldog szere­lem és az azt követő boldogtalan szerelem diktál­ta. Mint: 3. szakasza a “Babonás két szép szemed” c. dalnak: Őszrchajló sötét felhők borultak a tájra Az én szivem a te rózsás leveledet várja Meg is jött, de jaj Istenem, nincs köszönet benne, Mintha csak a szegény szivem gyászlevele lenne! Balázs és Farkas Imre a háború előtti boldog békeidők legnépszerűbb lírai dalköltöje volt. A két jó barát, bohém cimborák, együtt udvaroltak, vigadtak vagy búsultak, szerezték közös dalaikat. Az albümlapok dalainak szövegét majdnem mind Farkas Imre irta, amit anyám kapott esküvőjére. “Volt nekem egy szép kedvesem”, “Szeretnélek újra rózsák között látni”, “Gyere haza kincsem”, “Régen hallgat a hegedűm”, “Fehér nyírfák ut­ján”, “A templomba vasárnap se mentem” “Gyer­­gyón innen”, “Elmegyek a templom mellett”, “Be­leszólnak a dolgunkba”, “Nem tudlak én soha el­feledni”, “Felednélek”. Ezek a közösen megbe­szélt témák Farkas Imre által irt vers szövegei úgy beleolvadtak mint a nemes fém, Balázs szo­morú nótáiba. És váltak a legnépszerűbb dalokká. Mind a ketten, de ugyanígy Fráter Lóránd, Éltető Ákos, Antal Iván, Balázzsal és Farkassal együtt, magával ragadó, szuggesztiv egyéniségek, csupa derű, vidámság, csupa virág, csupa dal, csupa szív és mások lelkében ébresztett örömök voltak — az igaz nemes emberi sziveket jellemző — igazi boldogságuk. Ebben rejlik feledhetetlen lelki nagy­ságuk 1 Egy alkalommal bátyámék Balaton-menti há­zában, mint 12 éves érett nagyleányt, a zongorá­hoz ültettek, hogy édesanyámtól rámhagyott Ba­­lázs-albumból olyan szépen és érzéssel zongoráz­zak és énekeljek, ahogy szoktam. Nagy vendég­­koszorú vett körül, mint hálás publikum és én ön­feledten csak énekeltem: “Valakinek muzsikál­nak esküvőjén valahol”, “Tudod, hogy megszeret­telek, csodáltalak, imádtalak téged”, “Ha az Isten nem egymásnak”, “Volt nekem egy szép kedve­sem”. “Felleg borult az erdőre”, “Itthagyom a fa­lutokat”, “Nem az enyém a szerelmed”. Ahogy a következőt el akartam kezdeni, egy­szerre csak a nagy társalgóba nyíló szobában meg­szólaló cigányzene folytatta, ugyanakkor a vendé­gek sorából előlépett két férfitag s nagy ováció között énekelte “Rácsos kapu, rácsos ablak”. Az­után hozzám lépett, megölelt és megcsókolta pírtól égő arcomat, mondván: “Hát te vagy az én Mú­zsám kicsi lánya! Éltessen az Isten!” Balázs Ár­pád volt. Ugyanígy tett Fráter Lóránd is e szavak kísére­tével: “Mert hárfa lelked hárfa hangját olyan szépen megszólaltattad!” Persze mikor őt meg­ismertem, édesanyám már nem volt az élők sorá­ban. A vendégek kérésére felváltva énekeltünk zon­gora és hegedű kísérettel Balázzsal. Közben szo­morú pillantásokat vetett édesanyám majd élet­­nagyságú portréjára, hol rá, hol rám nézett. Nyil­ván keresett valami hasonlatosságot, de mig szín­ben nem talált, gesztenyebarnaságomban úgy­mond ugyanazt az individualitást fedezte fel ben­nem, ami anyámban is volt. S csak énekeltünk, szállt a nóta hangja szívtől a szivekhez. “A hajnal már”, “Azt beszélik”, "Szomorú a nyárfaerdő”, “Te loptad ki”, “Álmodtam a szerelemről”, “Atya, fiú meg aztán”. Én evvel a rögtönzött dalommal köszöntem meg a sok szép énekét és hegedűszóló­ját. Van néha úgy álmodunk a boldogságról Valakinek hozzánkvaló jóságáról! Az álomból valóság lett, megismertem A te drága aranyszived végre, Hogy az a jó Isten áldjon két kezével érte! Mig nővérkém Krisztina Hortensia, akit Buci­nak becéztünk odarohant Balázshoz, hirtelen át­ölelte, megcsókolta és igy köszönte meg a művészi élvezetet nyújtó előadását: “Jaj! de szeretem azt a kedves muzsikáját, a kezét, mely ha megérint' zengenek vagy sírnak a hurok! Milyen áldás hall­gatni ezt!” Taps és helyeslés volt mindenki részé­ről. Bátyám meghívására illusztris barátai akkor két hétig vakációztak a birtokon. így másnap, de minden nap összebarangoltuk a Balaton-parti er­New York és környéke magyarságának ügyeimébe! Ebben a cikkben oly sűrűn emlegetett Farkas Imre szerző most ünnepli szerzői karrierjének 70-ik évfordulóját. A 89 éves világhírű szerző (az Iglói Diákok-at is ő irta) jelenleg Budapesten él és jó egész­ségnek örvend. A jubileum alkalmából amerikai barátai és tisztelői elhatározták, hogy április 9-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel emlékünnepélyt rendeznek Far­kas Imre tiszteletére hires magyar éneke­sek és zenészek felléptével. Jegyeket Pap­rikás Weiss és Taliga Second Avenue-i üz­letekben lehet elővételben kapni. A műso­ros délután színhelye 339 East 84th St.-i (1-ső és 2-ik A ve. között) diszterem lesz. dőket, mezőket gyalog. Messzibb távlatokban lo­­vashintón hajtottunk ki a környékre: Tapolca, Tátika, Csobánc, Keszthely, Badacsony. Balázs és mindenki imádott fürdeni a hévízi sós forrás­vízben. Akkoriban bolondja voltam a pettyes anya­giknak. A másnapi kiránduláshoz a szünidei két hónapos háztartási tanfolyamon magamvarrta pi­rospöttyös fodros fullardselyem ruhámat vettem magamra. Balázs el volt ragadtatva s úgy mondta “Mintha álmomba én ugyanezt a ruhát láttam volna?! S aztán teleszedtük magunkat mezei virá­gokkal, füzéreket koszorúcskákat fontunk, meg is koszoruztuk egymást s egyik legszebb virágot tűztem kabátjára, mit ő gyengéd csóklehelettel köszönt meg. A társaság elkocsizott egy keszthelyi zenés kávéházba, mig én Margit kisasszonnyal hazatérve boldogan hajtottam fejem nyugovóra. Egyszerre csak finoman átszűrt hegedüszóra let­tem figyelmes. Az ablakról ellebbentettem a füg­gönyt s Balázs kedves arcát láttam, ahogy éne­kelte: Pirospöttyös ruhácskádba láttalak meg téged Esti szellő el-elkapta fehér köténykédet Hirtelenül a szivemet valami átjárta S egyszeribe te lettél a világ legszebb lánya. Ez a nóta neked szól te kis pirospöttyös ruhás kisleány! S a következőt meg te hoztad ki belő­lem. A te dicsérő szavaidra jött létre! kis Tinkém Buei'ka! Azt mondta Pucika — eszem a zúzáját — De szeretem azt a kedves muzsikáját! Szeretem a zengő, siró hegedűjét Amikor hallgatom csupa gyönyörűség! Nővérkém Pucika, mint egy madár egyik ablak­tól a másikhoz röppent. Igen élvezte a szerenádot. Én meg gondoltam, valóban őszintén, igazán, na­gyon szerethette ez a nagyszerű ember anyámat! A következő nap ebédnél kivette a prímás kezé­ből Fráter Lóránd a hegedűt, igy: “Idehallgas Ácsi! Most olyan nóta fog kiszűrődni ebből, amit most fogsz hallani először, s e nagyrabecsült ba­ráti ház legfrisebb hajtású rózsabimbójának szól, amit nagy meglepetéssel és örömmel hallgattunk: Farkas Imre irta a szöveget; Hívlak akkor is ha nem jössz, ha nem jössz is! várlak! Kereslek én akkor is, ha meg nem is talállak! Szeretem a szép szemedet, arcod mosolygását! Amikor én rádgondolok, már az is imádság! Szeretem a ruhácskádat, hiszen magad varrtad! Szeretem a rózsáspiros csókos dalos ajkad! Szeretem a széles uccát, hol hozzátok járok! Szeretem én körülötted az egész világot! Nagy könyörgésemre ideadták azt a kis kotta­­lapot, melynek egyik oldalán csak úgy hevenyé­ben a “Pirospöttyes” a másik oldalon Fráter “Hív­lak akkor is . . .” dalok voltak Írva. Ezt, a préselt virágaikat a pirospettyes fényképről készült fest­mény reprodukcióját — sikerült megkapnom. Ma is őrzöm kis emlékkönyvemben. Minden ünnep vagy évfordulók alkalmával meg­szólalt Balázs kedves hangja a zenés szerenádo­kon: Megvársz-e mig érted megyek Megfogom a kicsiny kezed Simogató biztatgató erős férfikézzel Aztán akkor soha többé nem ereszteném el. Máskor: Édike édes mondja meg nékem Jönne-e vélem, ha szépen kérem Nem hosszú útra, csak a kis falunkba, Nem nagy időre . . . mondjuk örökre. Egyszer husvétra olyan magas virággal tele­rakott kosarat kaptam, az orgona minden árnya­latával, fehértől a legsötétebb biborlila színéig, valóságos orgonaerdővé vált szobám. S akkor haj­nalban felcsendült a “Szeretnék május éjszakákon, ellopni minden orgonát” c. dal, aminek úgymond első szakasza nekem, a második anyámnak író­dott. Azután egymást követték a szebbnél szebb, megzenésített Petőfi-költemények: a “Reszket a bokor, mert madárka szállott rá”, a “Fa leszek, ha fának vagy virága”. Szerenádjai. Én az “Uj idők”-ben is megjelent kis verssel köszöntem meg: t Küldöm hozzád ezt a kis soneltel Legyen ez a dicséreted Lelkem bői szeretnék szőni hozzá Himes virágos rímeket. Érthetetlen a szó a hang Ha te rendbe nem szeded Te vagy a Forma és a Ritmus Te vagy a Szin és a Képzelet! Oly messze vagy . . . mégis Mintha közel lennél rád gondolok Formállak magamba, mint egy verset 8 dúdollak, mint egy dallamot. Az következett, hogy nagyanyám végetszaki­­tott ennek az ideális idillnek azzal, hogy egy általa választott előkelő családból származó, korban hoz­­zámillő jogászhoz gyorsan férjhezadott. Azt tar­totta, hogy egy fiatal kislány nem kötheti le ma­gát egy apjának beillő korabeli férfihez. Balázs ezt megtudva, tőlem is sajátkezüleg irt dalgyűj­teménnyel búcsúzott evvel az ajánlással: “Ti ihlettétek a szivemet dalra. E vagyonom Titeket illet. (Értve édesanyámat és a lányát.) Veletek vagyunk én és dalaim!” Én viszonzásul két saját szerzeményű dalomat ajánlottam Balázsnak. Nem tudlak én elfeledni soha soha — amig élek — téged! Bárhova is vigyen sorsom mindenhova elkísér a képed Felirom a csillagokba, széllel sírom el zokogva! Nevedet sóhajtom százszor, virágnyiláskor és hervadáskor. Ugye hallod suttogásom a levélhullás halk zizegésébe? Ugye látod könnyhullásom, a borús ég esső özönébe? Halljad szivem dobogását, felhők villámcsattogását Simogató szellők szárnyán, küldöm hozzád üzenetem, . .árván! És a másik: Vidám szívvel dalolgattam valamikor régen Reménységgel keresgettem csillagot az égen! Elszállt minden ifjú álmom, emlékét szivembe zárom Elmúlik lassan a bánat, s csendben fehér rózsa­szirmok hulldogálnak! Vissza visszagondolgatok az elmúlt időkre Mikor egyedül bolyongok a csendes erdőbe! Valamikor nem is régen, a balatoni partvidéken Minden fába szivet vágtunk Beleírtuk nevünk mellé boldogságunk! Azután hírül vettük Balázs nősülését, egy ko­lozsvári zongoragyáros leányát vette nőül. Később sok sok óv múlva látogatását jelentette. Az akkor már felcseperedett Zsuzsi kislányom, akit Giginek, Babinak becéztünk, Balázst hozzánk beléptekor lelkesen, kis kosárból virágokkal szórta tele; való­ságos virágszőnyegeken járt. Ekkor már Balázs megözvegyült. Igen örült a lelkes fogadtatásnak. Kislányomat magához ölelve megcsókolta e szavak kíséretében: “Drága kicsi Babi, én szivem gyermeke! Meg­engedte az Isten, hogy téged is megismerjelek. Most látlak legelőször, s mégis úgy érzem, hogy üröktőlfogva szeretlek! Áldjon meg az Isten!” Az uj tavasz mindig uj életkedvet ád. A száraz alvó öreg ágak újra kivirulnak. Ölébe vette Babit, a zongoránál kis fejét a keblére simította a zongo­rán máris kipötyögtetett egy uj dalt, Petőfi versére: Rózsabokor a domboldalon borulj a vállamra angyalom Súgjad a fülembe, hogy szeretsz Oh! Mily jólesik nékem ez! S hogy Babi sem maradjon ki az éjjeli szerenád örömeiből, beváltotta azt az Ígéretét, amit Fráter­rel együtt nekem tettek arra a megjegyzésemre, hogy “azt hiszem már a legszebb nótákkal ki fog fogyni a nótafa bősége?” — “Olyan aztán nincs kisjány! Majd meg fogja látni, hogy nótafánk bőségéből nemcsak magának, hanem még utódai­nak is fog jutni bőven.” így is történt, Babinknak is kijutott az éjjelizenéből: Mikor kis ablaka alatt megszólalt a kedves, régi hang: Álom álom földretévedt á-á-lom Termettéi a legszebb virágszá-á-lon! Napsugárból van a szemedfénye! Hogy az ég is gyönyörködve né-éz le! Es újra virága”. a: “Gyöngyvirág az én galambom Ha jobb lesz a jövőben az autó, legyen jobb az automobilista is NEW YORK. — Miután országos törvény szigorú beren­dezéseket követe] meg a közeli években az' automobil gyárak­tól, egyes államokban már foglalkoznak az autóbalesetek másik fő okozójának, a haj tónak, szigorúbb megrendszabá­­lyozásával. Legveszedelmesebb hajtó az ittas hajtó. Aki tök­részegen vezet autót, azt mindig is elég súlyosan meg­büntették, különösen ha balesetet okozott. De az ittasság­nak fokozatai vannak és nem minden esetben lehet a hajtóra a részegséget rábizonyítani s ily bizonyíték alapján bűnös­nek kimondani. A bizonyitást megnehezíti az automobdlis­­tának az a joga, hogy megtagadja az alkoholpróbának alá­vetni magát. Ezen a nehézségen segíteni kell, nem lehet az ittasságra gyanús automobilistának választására bízni, hogy megengedi-e vagy nem engedi meg a bizonyitást. Egyes állami törvényhozó testületekben olyan törvény készül, amely szerint ugyan senkitsem lehet kényszeríteni, hogy testi vizs­gálatnak vesse alá magát, de — lehet hozzájárulását vélel­mezni. “Vélelmezés” — ez jogi szakkifejezés, olyan feltétele­zést jelent, amelynek jogi következményei vannak vagy lehet­nek. Nos, igy érvelnek a törvényjavaslat szerzői, az autó­mé bi lista, amikor hajtási engedélyért folyamodik, tudomár sül veszi, hogy megvonják tőle az engedélyt, ha adott eset-.! ben vonakodik alávetni magát az alkohol-vizsgálatnak. Ilyen javaslat van jelenleg tárgyalás alatt Maine, Michigan, Indiana, Ohio, Wisconsin, Washington, South Carolina -es Texas államok törvényhozása előtt. A texasi és hawai tör* vénytervezet további érdekessége, hogy felhatalmazza á rendőrséget autóbaleset áldozatainak vérvizsgálatára, ami megkönnyíti annak a feltevésnek megvizsgálását, hogy a bal- Y , esetnek bizonyos mértékben az áldozat volt az okozója. rt, Az illinoisi Cook megyében már hosszabb idő óta gyakor- ... latban van ez. A J. Tóman halottkém egy és fél év alatt ,/<h 41 baleseti áldozaton végzett alkohol-vérvizsgálatot, oly áldp- ,, zatokon, akik egyedül hajtottak. A 41 eset közül 23-ban a . halálba hajtó automobilista vérében alkoholt találtak. Egy California államban végzett vizsgálódás arra a meg­állapításra vezetett, hogy 10 közül 7 automobilista, akinek kocsija másba, mint autóba ütközött, ittas volt. Washington államban tárgyalás alatt van egy törvény- í javaslat, amely szerint az állami országúti rendőrök bármi- „ ' kor megállíthatnak automobilistákat — még ha semmi gya­núsat nem észlelnek — és követelhetik a hajtási engedély felmutatását, megvizsgálhatják az autót. így “horogra akad­hat” oly automobilista, aki még nem csinált bajt. Kiöl meg kit— miért és mikor? NEW YORK. — A rendőrség statisztikusa felel erre a hárem kérdésre, és még más kérdésekre is. íme: A múlt évben New Yorkban történt 654 gyilkosság közül a legtöbbet rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok követték el, éspedig legtöbbnyire pillanatnyi elhatározás­ból. Leggyakoribbak az ilyen gyilkosságok szombat estéken, 10 és 11 óra közt, az öt városrész közül Manhattanban. A múlt évben 19 férjét a feleségük ölt meg, 36 feleséget a férj küldött másvilágra. 12-en voltak a fiuk, akiket anyjuk ölt meg, 5 leánynak gyilkosa az apa volt. De nem fordult elő, hogy apa a fiát megölte volna. Viszont 5 fiú követett el apagyilkosságot, egy leány gyilkolta meg az apját. Hat anyának gyilkosai a fiaik voltak, 2 lány ölte meg az anyját, egy nötestvérgyilkosság történt, fiútestvérek gyilkossága nem fordult elő. Egy anyósgyilkosság történt a múlt évben, a veje ölte meg az anyóst. Az évi összes 654 gyilkosság közül csak 94-et követtek el nők. A gyilkosság eszközei voltak: 263 esetben kés, 184 esetben revolver vagy pisztoly, 24 esetben puska. Fegyver nélkül, puszta testi erővel végrehajtott gyilkosságok száma 110 volt. 34 gyilkosság tettesei a kábítószer rabjai voltak, mind heroin-élvezők. Csak 387 esetben tudta vagy gyanította, a rendőrség a gyilkosságok okát. 62 gyilkosság motívuma mögött nőt találtak. Október és december hónapokban volt a legtöbb gyilkos­ság, egyikben is, másikban is 73. Területi fekete statisztika; Manhattan, 257 gyilkosság; Brooklyn, 231 gyilkosság; Bronx 99 gyilkosság; Queens (Long Island), 58 gyilkosság; Richmond (Staten Island), 8 gyilkosság. UTOLSÓELŐTTI ÜZENET 'O' ■I I MIAMI, Fla. — Azt üzeni 100. születésnapján minden­kinek Harry R. Mason, hogy a 100 éves korát Istennek, az egyszerű ételeknek, a villanynak és Theodore Roosevelt elnöknek köszönheti. A villanynak, miért? Azért, mert csudás találmány volt az. Az ember megnyomott egy gombot és lett világosság és melegség körülötte. Ilyen csoda még soha azelőtt nem létezett 1 Jól emlékszik az öreg Teddy Rooseveltre, aki Kuba fel- í szabaditásáért harcolt, a Rough Rider lovasság élén. “Teddy 1 azt mondta, amit gondolt és amit gondolt, azt meg is csinálta.” ’ Életében forduló pontot jelentett az a nap, amikor a kezébe került a vén bolond Bernarr McFadden magazinja és benne egy cikk a testgyakorlat fontosságáról. Attól a naptól kezdve sokat gyakorlatozott, egyszerű ételeket evett és tartózkodott a cukorkától. Arra nem emlékszik, hogy az orosz cár Alaszkát eladta Amerikának; ő négy héttel később született, 1867. március , 6-án. Két éves volt, amikor Lincoln elnök gyilkos merénylet . áldozata lett. Patikus volt és világjáró vándor, bejárta a fél világot. Világéletében egészséges volt, még ma is nevet azon, hogy 1879-ben, amikor 22 éves volt, a biztositó társaság nem adott neki életbiztosítási szerződést. Szakértő orvos volt, aki akkor megvizsgált, mondja huncut mosollyal. Volt sok öröme és bánata, ebből is abból is elég, min­denből elég, nem akar 110 éves lenni, A (halál mosolyogva fog elém jönni. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents