Bethlehemi Hiradó, 1967. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)
1967-06-22 / 25. szám
Thursday, June 22, 1967 BETHLEHÉMI HÍRADÓ 7. OLDAL A NAGY KALAND Uj-Foundland partjaitól ezer mérföldnyire találta meg az öreg hajóst az amerikai parti őrség. A 73 éves William Willis — akit már felvettek az “eltűntek listájára” — azonnali orvosi segitséget kért. Veséjére panaszkodott, amikor kiemelték őt tizenegy méteres vizi tákolmányából. A fehérszakállu Willist sürgősen New Yorkba vitték, ahol orvosok kezébe került. Tervéről azonban, hogy egyedül szelje át az Atlancti óceánt, nem mondott le. — Amint felépülök, ismét megpróbálom — mondta az ujságiróknak. — Egyelőre azonban kutyául érzem magam . . . Peruból Ausztráliába Willis kapitány már többször hallatott magáról. Három évvel ezelőtt lapunk hasábjain is beszámoltunk “második nagy kísérletéről”, amikor a délamerikai partoktól, Peruból indult Ausztráliába. Tizennégy (!) hónap alatt kelt át egyedül a Csendes-óceánon. — Jó napot! Nevem Willis. Éppen New Yorkból érkeztem! — ezekkel a szavakkal mutatkozott be Ausztráliában, a Tully melletti tengerparton a napbarnitott, őszhaju férfi. Willis ugyan nem közvetlenül az északamerikai metropolisból érkezett oda, mindenesetre ő büszkélkedett azzal, hogy magányosan, közbeeső megálló nélkül, a világ leghosszabb tengeri csónakturáját tette meg. Igaz, Willis nem egészen egyedül utazott: “Határtalan Kor” nevű tutaján volt macskája is, amellyel együtt húzódtak meg a vizi járműre épitett kis faviskó.ban. Maga tervezte vitorlázata három vitorlából állt, motorja nem volt. A most 73 éves kapitány két dolgot akart bebizonyítani ezzel az utjával. Egyrészt, hogy a tengerálamlatok segitségével kelet-nyugati irányban át lehet kelni a Csendes-óceánon, s ebben a kisérletben a vitorla csupán segédeszközül szolgált. Másrészt — s ezt az öreg hajós részletesen kifejtette “Az istenek gát.” Willis nemrégen azt mondta, ő ma is úgy érzi hogy “minden ember annyi éves, amennyinek érzi maszerettek” cimü könyvében — azt próbálta bizonyítani, mintha csak 35 éves volna . . . Az orvos közbelép ... Willis kapitány kétszer vágott neki a csendes-óceáni útnak. Tizenegy évvel ezelőtt Peruból 115 nap alatt, tizenegyezer kilométert tutajozva eljutott Samoáig. Akkor csak a “Határtalan Kor” kormányát törte el, azt akarta megjavítani, s gondolta, megvizsgáltatja magát egy orvossal. Az orvos azonban kórházba, majd New Yorkba küldte őt ... A “második nagy kísérlet” 1963 júliusában kezdődött, akkor érte el 14 hónap alatt Ausztrália partjait. Tully mellől tehergőzösön vitték Sydneybe, amelynek kikötője előtt azután ismét vizre helyezték a “Határtalan Kor”-t és Willis hajókürtök bugása, több száz motorcsónak diszkisérete közepette hajózott a sok ezer főnyi ünneplő tömeg közé. Az öreg kapitányt többen várták, mint néhány nappal korábban az Enterprise amerikai repülőanyahajót . . . Ott volt Sydneyben Willis felesége is, aki boldogan ölelte át bátor férjét, a “magányos hajóst”. — Willis a nevem! New Yorkból jövök és fenemód örülök, hogy Sydneyben vagyok! — kiáltotta a refrénszerű üdvözletét Willis a tömeg felé. A Csendes-óceánt egyedül győzte le az öreg kapi-Beirut, Lebanonban az amerikai nagykövetség előtt ég egy követség! teherautó, (fenn). Lenn a zavargó lebanoniak menekülnek. Az 1956-os közelkeleti krízis izraeli veteránjai újból elfoglalták Gaza városát. tány és azt is sikerült bebizonyítania, amire Thor Heyerdahl egész életét fordítja: tengerálamlatok segitségével Dél-Amerika őslakói eljuthattak és benépesíthették a csendes-óceáni szigeteket . . . Amerikából Európába — egyedül Később született meg az újabb terv: áthajózni az Atlanti-óceánon Amerikából Európába — egyedül! Willis azonban, mint ismeretes, ezer mérföld után kénytelen volt elfogadni a parti őrség segítségét és az orvosi kezelést. Mégsem mondott le erről a kisérletéről, amely egyébként már sokaknak sikerült. Igaz, azok mindannyian fiatalabbak voltak. A “Határtalan Kor” kapitányát azonban nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja elhatározását. S. T. Győztes izraeli csapatok Bethlehem főterén. A háttérben a templom, melyet 1600 évvel ezelőtt Jézus születési helye fölé építettek. ' . i Vadak, vadászok és vadfogások a régi időkben Hajdanában Magyarország ■doí, rétjei, az Alföld sok heütt ingoványos nádasai hemegtek a vadállatoktól. Med; a 16. század elején még a ükkben is akadt; 1529-ben ;dig I. Ferdinand király még kospalotáján — Esztergom i Pilismarót között — bölényt hajtott. A vadászat a közép>rban nem csupán békebeli iditorna volt; a vadászzsákány — amely veszedelmes jvadaktól mentesítette a mejgazdaságot s az állattenészist — a népélelmezésnek, a iházkodásnak is sok hasznos yersanyagot adott. Az állatbőr és a -prém a irályság korai időszakában lófizetési eszköz. A nemesfém valuta volt, s fontos kiiteli cikk. A vadállat húsával, csontival, prémjével egyaránt az mbert szolgálta. Csontjaiból pokat faragtak, szárcsont jaiól csontkorcsolyákat. Csontól vésték a ruhák gombjait. Easznositották az állatok sarvát s agancsát, ezekből ürtöket, evőeszközöket, ivódényeket, tintatartókat kézitettek. Az állatprém peig — apáról fiúra szálló — undák, ködmönök, bekecsek yersanyaga. 1400 körül a híjai vásárokon *— háziállatok szőrméje mellett — a coboly-, a menyét-, az evet-, az őz-, a róka-, a farkasbőr és -prém igen keresett árucikk. A vadhús — minden időkben — gazdagnak és szegénynek egyaránt ünnepi étele. Azt, hogy még Közép-Magyarország is milyen gazdag volt vadban, mi sem mutatja jobban, mint Zsigmond király 1412. évi budai fejedelmi találkozójának egyik vadászünnepe. A pesti hatálya mocsaras- ingoványos Rákos a királyi körvadászat színhelye. Mint Windecke, Zsigmond krónikása írja: tiz mérföldre sem fa, sem bokor nem töri meg itt a látóhatárt. A vadászok kutyák nélkül, lóháton, hajtokkal mentek a vadra. Mire estére a vadászatot lefújják, a budai palota nagy udvarára felhordják a zsákmányt. 1600 vaddisznó, szarvas, őz, farkas, róka, nyúl tetemére hullik a fáklyák fénye. A budai hegyvidéken — az Árpád-kori Nyékfalu mellett — a 15. században Mátyás király épittettett pazar vadászkastélyt. (Romjait ma a II. kerület, Vörös Hadsereg útja 78. szám alatt láthatjuk.) A vadászkastélyhoz hatalmas, a mai Hűvösvölgyig, s a Hár; mashatár-hegy nyugati oldaláig terjedő, kőfallal övezett vadaskert csatlakozott. (Ennek kőfala ma is nyomon követhető a Hüvösvölgyből a Hármashatárhegy felél vezető gyalogút mentén.) Utóbb II. Lajos és Mái'ia királyné járogatott Nyékre. Udvaruk — egy-egy vadászat után — nemegyszer a késő esti órákban, lovas fáklyások fényénél tért vissza a budai palotába. A Pilis meg a budai hegyek mellett Csepel volt még hires és kedvelt vadászterület. Itt vizi vadakra, vaddisznóra és szarvasra mentek. Ezekben az időkben a nyíl, a dárda volt a vadászeszköz; a főurak lóról, kutyával és sólymokkal vadásztak. II. Lajos korának hires lovasa és sólymásza volt — Balassi Bálintnak Mohácsnál utóbb elesett nagyapja — Balassi Ferenc, a testőrhuszárok kapitánya. Az idomított ragadozó madarak a kiszemelt vadaknak a szemére csaptak rá, s a megvakitott állatot aztán már könnyűszerrel ejtették el kutyáik segitségével a lóháton vágtató vadászok. A puskával való vadászat csak a 16. században jött divatba. Eleinte le is nézték. Pedig nem volt könnyű dolog puskaporos fegyverrel vadászni. A 16. század óta használatos lőporral eleinte csak ágyúból lőttek, mert a fegyver igen nagy erővel vágott hátra. A 16. századi szakállas puska már átmenet volt az ágyú és a puska között. Ezeknél a fegyver visszarúgását úgy ellensúlyozták, hogy a puskacső első részére rögzített, úgynevezett szakállat kőfalhoz támasztották. Mig az úri nép sportból, mulatságból ekként űzte a vadat, a jobbágyság is elkészítette a maga vadölő, vadfogó szerszámait. Az Alföld rideg pásztorai, a hegyi nyáj őrzők kezében farkasölő szerszám volt a hajítófa. Megesett, hogy a csikósok lovon ülve korbácsolták halálra a farkast, a rókát. A ragadozóknak gyakran tőrt vetettek. Használták, a hatósági tilalmak ellenére — a buzogányt és az ólmosbotot, sőt a parittyát is, amely még a Hunyadiak korában reguláris fegyver volt. Az ij s a nyíl — egészen a 17. századig — fontos vadászfegyver. 1504-ben elrendelték, hogy a jobbágy HÚSOK EGYETEME MIDDLETOWN, Connecticut. — Miközben Amerika privát egyetemei örökös pénzgondokkal küzdenek, a connecticuti Wesleyan egyetem vezetősége nem tudja, mit csináljon a temérdek pénzzel, amit az évek során nagylelkű adományokból és nagy tőzsdei adás-vételből felhalmozniuk sikerült. Négy évvel ezelőtt az egyetem kapott 18 millió dollár összegű adományokat. Ebből a 18 millióból a trusteek 70 milliót csináltak. Hogyan csináltak ? Úgy, hogy a milliókat biztosítási társaságok részvényeibe fektették be. Nem csoda, hogy a pénz gyümölcsöztetésének ezt a módját választották, hiszen a trusteek közt vannak a Hartford biztosítási társaság igazgatói . . . 1965-ben volt az egyetemnek 400,000 Xei'or részvénye, 56 millió dollár értékben. Ebből tavaly eladtak 306,000-et, 63 millió dollárért. Maradt 100'ezer Xeror és hét millió dollár profit . . . A Wesleyan University-nek összesen 161 millió dollár vagyona van. Ha ezt a vagyont a trusteek egy derűs napon az egyetem diákjai közt szétosztanák, minden egyes diákra 130,000 dollárnyi égi manna esne — több a kelleténél. De a trusteek nem akarják a gondozásukra bízott vagyont elkótyavetyélni, ehelyett krőzusi gazdagságukat jó célra akarják fordítani. Mindenekelőtt, jó előmenetelü diákoknak ösztöndijat adnak, ami nagyon sok diáknak nagyon jól jön, mert az évi tandíj ezen az egyetemen 3350 dollár. Sok pénzt fektetnek be Middletown város modernizálásába és iparosításába. A tudományos munka előmozdítására jeles tudósoknak nagy összegeket bocsátanak rendelkezésre. Az egyetem uj elnöke azt mondja: “Majd találunk mi módot arra, hogy a sok pénzt hasznos célra fordíthassuk.’’ Egy model egy villamossággal meghajtott kis autóban ül, melyet a Ford Motor Co. készített Essex, Angliában. NEMES PARIPÁK DICSÉRETE A Káspi-tenger és a Kara- Kumsivatag között, a perszatürkmén határegység északi nyúlványainál van az ahalték lovak hazája. Ezt az oázist magasdatok védik a sivatag izzó leheletétől. Kisebb csoportokban, tökéletesen nyargaló türkmén lovászok felügyelete alatt legelészik itt, Ashabad közelében az állami ménes 220 válogatott tenyészparipája. E lcyak napjai pontosan telnek el. A másfél évnél idősebb telivéreket a hűvösebb reggeli órákban rendkívül gyors galoppra indítják. Ezután abrakolás, alapos tisztitó csutakolás, majd pedig itatás és szabad játék következik. Az esti program keretében a ménes lovászai hosszú sétalovaglást tesznek a pihent állatokon. Ezen a vidéken a ló valaha szinte a családhoz tartozott, a ház ura és annak apja után a legnagyobb megbecsülésben részesült, és nem alapnem vadászhat. A fegyverétől megfosztott jobbágyságot a furfang vitte rá több tőr és csapda kifundálására. Erős, rugós acélból készítették ezeket a tőröket, amelyeken még a vadkan is fennakadt. Madarászó, hurkaikkal, farkasvermekkel, lépvesszőikkel mind a nagyvadakat, mind a legritkább madarakat is tőrbe csalták. Zolnay László talanul, mert igen gyakran a ló gyorsaságától és kitartásától függött gazdájának élete és szabadsága. Az ahalték lovakat, amelyek nagyságban, sebességben, bátorságban, teherbírásban és testük arányosságában minden más lófajtát felülmúltak, már javában tenyésztették, amikor a nemes arab telivérek megjelentek és az ember szolgálatába szegődtek. Ahalték lovakon tették meg útjaikat az ókori perzsa császárok, és a VIIILX. században ilyen lovakon nyargaltak a bagdadi kalifa testőrei. Türkméniai lovak kerültek az antik Görögországba és Rómába, később pedig a moszkvai bojárok istállóiba is. Nyugat-Európába a keresztes hadjáratok idején jutottak el ahalték lovak és az angol telivér hátaslovak őseivé lettek és megjavították az arab és török lófajtákat is. Az ahalték lovak igen kevés vizet és táplálékot igényelnek. Egy csoportjuk három nap alatt tette meg Ashabadból a sivatagon átvezető 360 kilométeres utat. A legutóbbi évek legismertebb ahalték lova az Abszent nevű csődör, amellyel Szergej Filatov lovaglóversenyeket nyert a római és a tokioi olimpián. Tiirkméniában még ma is járja az ősrégi közmondás: — Aki ahalték lóhoz jut, az szárnyakat szerez. Az 5 éves Chuckie Burns Mt. Washington, Pa. ban az autóba ült, megindította és négy lábnyixa l bozótban állt meg. Az autó megsérült, a fiú nem.
