Bethlehemi Hiradó, 1967. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)

1967-06-22 / 25. szám

8. O-lDAL BETHLEHEMl HÍRADÓ Thursday, June 22, 1967 Ciszterci öregdiák Találkozó MONTREAL. — A% Észak­­amerikai Magyar Ciszterci Öregdiák Szövetség ciszter világtalálkozót rendez julius 1-én és 2-án, szombaton és va­sárnap Montrealban a St. Catherine de Sienne egyház­­község kultúrtermében. Az ünnepségek délután 3.30-kor a templomban tartandó Veni Sancte-vel veszik kezdetüket. Délután 4 órától évi közgyű­lés lesz a templom halijában. 6-kor ünnepi vacsora,, mely­nek végén felköszöntik az év­fordulójukat ünneplő diáko­kat. Este 9-kor kezdődik az öregdiák táncestély. Julius 2- án, vasárnap ünnepi szentmi­se lesz a montreáli magyar plébániatemplomban, 90 Gui­zot St., West. Jelentkezéseket ($5 előleg­gel) a következő címekre le­het elküldeni: Iván Bállá, 11155 Tardivel St., Montreál 12, Que., vagy István Tura­­nyi, 4973 Dollard St., Pierre­­fonds, Que. A nagy baráti találkozó résztvevői számára a Loyola Kollégiumban foglaltak szál­lást. Az Expo 67 alkalmából az összes szállodák szobái egy évre előre le vannak kötve. ti, Fiatalok, akik időskorúakat fogadnak örökbe" HAMPSHIRE megye, Ang­lia. — Ennek a megyének a közjóléti igazgatója, Lloyd Woodland, a közelmúltban rendkívül érdekes programot indított el. A helyzet az, hogy a me­gyében nagyon sok az ellá­tatlan és magános időskorú. Ezek az időskorúak hamaro­san meghalnak, ha intézetek­ben helyezik el őket, mert úgy érzik, hogy a társadalom kizárta őket tagjai közül és senkinek sincs már rájuk szüksége. A közjóléti igazgató nem­régiben felkérte a fiatal és középkorú házaspárokat: “fo­gadjanak örökbe” egy idős­korú személyt, férfit, vagy nőt. A különös programnak vá­ratlan sikere lett: már eddig is több, mint 200 időskorú nők, férfiak egyaránt, talált otthont fiatal, vagy közép­korú házaspároknál. Az “örökbefogadott” idős­korú heti 13 dollárnak meg­felelő összeget fizet “gyám­­szüleinek”, ha van nyugdija a szobáért és étkezésért. Amennyiben nincs nyugdija, ugyan ezt az összeget a me­gyei közjóléti alapítvány fi­zeti helyette. BOBBY ÉRDEKÉBEN iMADISON, Wis. — Olyan demokrata politikai csoport alakult, amely feladatául tűz­te ki: 1968-ban Robert Ken­­nedyt válasszák elnökké, J. W. Fulbright szenátort pedig, alelnökké. elásta a pénzt ÉS NEM TALÄLTÄ ISERLOHN, Nyugat-Né­­metország — Egy Paul Wolff nevű 70 esrtendős özvegyem­ber nem bízott a bankokban és ezért azt a pénzt, amelyet egész életében megtakarított, összesen 12,000 dollárnak megfelelő összeget, elásta a közeli erdőben, két fa között. Wolff térképet is készített a helyről, két héttel később azonban valamiképpen, el­vesztette a téképet. Megpró­bálta a pénzt megtalálni, azonban képtelen volt ponto­san emlékezni a helyre: egyik fa pontosan olyan volt, mint a másik. Wolff heteikig kétségbeeset­ten, eszelős módjára ásott — mindhiába, végülis a rendőr­séghez fordult. Az elásott pénzt azonban a rendőrök sem tudták megta látni, egyiküknek azonban eszébe jutott: Gerhard Alde­­hoff “kincsefceresőhöz” kell fordulni, akinek különleges jelzőkészüléke van. Aldehoff a készülék segit­­ségével meg is találta pilla­natok alatt az elásott pénzt: munkájáért 56 dollárnak meg­felelő összeget számított fel. — Azt hiszem, mégis in­kább bankba teszem a pénzt — mondta a megkönnyebbült Paul Wolff, aki majdnem el­vesztette mindenét, mert nem bízott a bankokban. A hamis hang elárulta a zenészt MEMMELSDORF, Nyugat- Németország — Egy Joa­chim Tetschner nevű 9 esz­tendős kisfiút ismeretlen tet­tes megfojtott. A gyilkosság a “tökéletes bűntett” minden ismertető­­jegyét magán viselte. Semmi­féle nyom nem állott rendel­kezésre és a rendőrség hama­rosan be is szüntette a nyo­mozást. Joachimot eltemették és te­metésén iskolája házizeneka­ra játszott. A zenekarban az iskola felsőosztályos növen­dékei játszanak. Az egyik leg­kitűnőbb hegedűs, a 16 esz­tendős Wolfgang Güldner azonban, a gyászinduló ját­szása alkalmával hamis han­got fogott. A dolog mindenkit megle­pett, mert Wolfgang nagysze­rű zenész. A fiú érezhetően ideges volt és ezért fogott ha­mis hangot. A rendőrség gyanút fogott és a temetés után vallatni kezdte az ideges Güldnert, aki rövidesen bevallotta: ő fojtotta meg Joachimot, mert a fiú a kérdéses napon “szem­telen” volt vele. Güldnert letartóztatták, a tárgyalására rövidesen sor kerül. VÖRÖS HATÁRŐRÖK NYUGAT-BERLIN — Egy férfi a keletnémet övezetből a nyugati zónában akart me­nekülni, a keletnémet határ­őrök azonban utánalőttek, megsebesítették és a határ közeléből visszavonszolták. Az Ohio Derby-n, a Thistledown pályán, Warrensville-ben, a ver­seny lefutásakor, ott lesz “Miss Ohio” is, Phyliss Smith, Cald­well, O.-ból. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY — Nem kételkedünk abban — vallotta nyiltan a pápa, — hogy a Mindenható Isten az imákra hajolva engedte nekünk ezt a nemvárt győzelmet. A török veszedelem sehol sem volt oly félelmetes, mint Magyarországon. S amikor elérte tetőfokát, a kegyhelyekhez zarándokló bucsusok fennhangon imádkozó és éneklő tömegei esengték: “Üdvöz légy Mária! . . .” A déli harangszó, a győzelemért való könyörgés egybe­olvadt a Mária-kultusszal, mert hiszen ki lehet az Istennél hatalmasabb szószólója a szegény magyaroknak, mint Jézus Krisztus szülőanyja, Magyarország Pátronája: Mária, szép virág és szizeknek gyöngye, Az mennyei udvarnak nagy szép fényössége, Mert vagy Istennek Anyja, angyaloknak Asszonya, Nagy méltóság Neköd kinél nagyobb nem lehet Istennek utána sem földön, sem mennyen. Ez a bünbánatot tartó könyörgés és a déli harangszó ez­után Nándorfehérvár emlékezetére való hálaadássá ujult ... Zengi, kongatja a szent magyar történelmi önfeláldo­zást, a példátlan magyar véráldozatot Európa civilizációjáért, a nyugati keresztény kultúráért. Hirdeti annak emlékét, akihez hasonlót csak ritkán ád az Isten egy népnek! A hűséges bajtárs, a halálfélelmet Hunyadihoz hasonlóan nem imerő Kapisztrán, Hunyadi halálának sajgó sebével a szivében, élete legmélyebb fájdalmát szén ved te és nem ta­lált nyugalmat. A sirig tartó szent barátság hirtelen ellobba­­nása orvosolhatatlan bánattal töltötte el. Az egyilen, ami még felvillanyozza elkomorodó kedélyét, az a csodálat, amely­­lyel az egész világ emlegeti Hunyadi nevét és főként a pápa nyilatkozata Hunyadiról: “A nándorfehérvári győzelemnél értékesebbet még so­hasem ért el hadvezér. Hunyadi a hadvezetés művészetének legmagasabb teljesitményét felülmúló és személyes hőstettet hajtott végre. Az isteni Gondviselés ajándékozta őt a vitézi magyar nemzetnek. Hunyadi a világtörténelem legnagyobb­jai közé emelkedett. Annak évszázadok és nem volt hozzá hasonló nagyja. Bár a győzelem az isteni kegyelem ajándé­ka, azt Hunyadi szerezte szegény keresztesek élén . . .” A pápa külön futárjával diszkardot küldött Hunyadinak, amelynek hüvelyét, markolatát és aranyozott ezüst veretét művészi zománcdisz boritotta. Akinek küldte, az már nem vehette át a becses ajándé­kot. Zászlókkal diszitett, virágok erdejével boritott uszály­hajó vitte méltóságteljes lassúsággal Titelig, majd a Tiszán felfelé, Szegedre. A ravatalt onnan nyolc fehér arabs telivér szállította tovább. Beteljesült a török mondás: “Az angyal azt a sárt, amelyből a Teremtő az embert alkotta, visszaviszi a szülőhelyére . . .” Hunyadi testét is odavitték, édes tündérhazájába, Er­délybe, amit ő maga jelölt meg örök pihenőhelyéül. A Zimonyban tartott requiem után, Újlaki Miklós hor­­vát bán karonfogta az összetört lelkű Kapisztránt. — Vitéz atyám — szólt hozzá igaz magyar testvéri érzés­sel, — úgy látom, szükséged lenne pár hetes pihenőre. Szi­vemből örülnék és büszkévé tennél, ha azzal tisztelnél meg, hogy vendégül láthassalak ősi kúriámban, Újlakon. — Köszönöm jóságodat bán uram, de hiv a kötelesség. Hamarosan vissza kell térnem hazámba, pedig hidd el nagysá­god, szivesen elidőznék még közietek. — Őszentsége sürgeti indulásodat? — Ó nem! Ő azt kegyeskedett üzenni, hogy üdvösnek lát­ná, ha hazamenetelem előtt kipihenném magamat a szivemhez nőtt magyarjaim körében. — Akkor hát nincs akadálya annak, hogy vendégem légy, atyám! — örvendezett a bán. — Máris kiadom a parancsot, hogy álljon elő ötösfogatu, kényelmes barátom. Napnyugo­vóra otthon is leszünk. Újlakon, a kastélypark szőlőlugasának kecskelábu lócá­ja lett Kapisztrán kedvenc tartózkodási helye. Korareggeli mi­séjét és a délutáni litániát a ferencrendiek közeli templomá­ban tartotta. A kolostor áhitatos csendje és végtelenségbe ringató nyugalma, szerzetestársainak egymással versengő fi­gyelmessége sok lelki örömöt nyújtottak neki. Fáradhatatlan levéliró. Európa valamennyi uralkodóját részletesen tudósi­­totta a nándorfehérvári diadalról. Leveleiből kiérződött az eny­he szemrehányás is. A taktikázó III. Frigyes német-római csá­szár, a szépszavakkal Ígérgető Podjebrád cseh király, az érdek­telenség ködébe burkolódzó angol király, a vétkes közönybe süppedt Albert és Fülöp fejedelmek, sorra megkapták a magu­két. Még csak diplomáciai zsivajt sem csaphattak abból, mert Krisztus helytartójának követével szemben nincs disputa. Ér­zik, hogy az öreg szerzetesnek igaza van és erkölcsi fegyveré­vel nem mertek szembeszállni. “Magyarország ismét megmentette egész Európát bátor helytállásával — irta Kapisztrán a fejedelemnek. — Ha ez a kis nemzet nem állta volna becsületből vállalt Ígéretét, fel­séged országa is a szultán lábai előtt heverne. Ez a vitézi nép vére hullatásával hosszú időkre megvédte a nyugati országú" kát a pusztulástól. Békét, nyugodt fejlődés lehetőségét biztosí­totta számukra. Jólétük, kultúrájuk zavartalanul emelkedett tovább. Magyarország kiérdemelte az egész világ háláját.” Az ebédnél és vacsoránál megmaradt kenyérdarabokat kámzsája zsebébe gyűjtögette és naponta többször lesétált a parkot átszelő Ér-patakhoz, hogy megetesse a félénken há­pogó kiskacsákat. Tenyerére ültetett egy-egy aranysárga, pely­hes kis fiókát, gyönyörködve nézegett és aztán szelíd simo­­gatással bocsátotta vissza a patakot övező pázsitra. Égő leikébe boldogságot csepegtetett a pápa sajátkezű levele: / “Kedves Fiam! Üdvözletemet és apostoli áldásomat kül­döm. Nem kételkedünk, hogy a törökök felett nyert ezen győ­zelem kivívásában Atyaságodnak is szívvel, meg tettel nagy része volt, amint ezt sokaknak, de különösen ottlévő követeink jelentéséből megtudtuk. Miért is, mikor a Mindenható Isten­nek, aki ily nagy kegyelemben részesített bennünket, örök hálát mondunk, egyúttal elismerésünket fejezzük ki buzgó fáradozásaidért, amelyekkel, megerősítetted a hívők lelkét és sokmindent cselekedtél, amivel javára voltál az egyesek­nek és mindenek fölött a magyari közéletnek. Az Isten dicső­ségére történt működésed igazi megjutalmazója maga az Is­ten lesz, mi pedig soha meg nem feledkezünk érdemeidről,” Egy borús, őszi reggelen hiába várták a ministránsok a sekrestyében. Bajt sejtettek és átsiettek a báni kúriára. A kert­­ajtóban találtak rá összeroskadtan. Forró láz gyötörte erőtlen testét. Lefektették egy kerevetre. — Elszédülem — mondta alig hallhatóan. — Amikor a misére indultam, nagyon fáradt vagyok, pihenni szeretnék. — Pihenni! Kipihenni azt a féltucat embert is felemésznő munkát, amit az elmúlt hónapokban Magyarország szabadsága és a magyar nép boldogulása érdekében végzett. De ki lehet ezt pihennie egy hetvenesztendőn túljutott, öreg embernek? Végiggondolni is sok, amit ez az acélos lelkű és vaskaratu aggastyán tett oly rövid idő alatt. A pápa teljhatalmú követe­ként felkeresi Frigyes császárt. Németországban és Ausztriá­ban gyűléseket hiv össze, szónokol, fel világosit, megfujja a török elleni keresztes hadjárat harsonáját, riadója végigdü­­börgi a fejedelmi várkastélyokat. Téríti a szkizmusokat és go­­gumilistákat, a frankfurti gyűlésen a fejedelmek segítségét követeli, ellátogat az angol királyhoz, a burgundi fejedelem­hez. Futárjai sűrűn viszik a pápának szóló jelentéseit és az európai püspököknek küldött leveleit, a bécsújhelyi gyűlésnek ő a főszónoka. Majd Magyarországra jön, toboroz, lelkesít min­denfelé, részt vesz a budai országgyűlésen, lóhátra pattan és úgy keresi fel az egyszerű falusi népet. Erdélybe megy, ahol ismét az eretnekek ellen harcol, népszerűsége végighömpö* lyög Székely országon. A Duna-Tisza közén még egy utolsó nagy táborozás munkáját végzi el. Majd Nándorfehérvár kö­vetkezik, magasratartott kezében feszületet szorongatva viszi rohamra a kereszteseket, Hunyadi és Szilágyi mellett harma­dik hadvezére és hőse ő a diadalnak. Szerzetestársai biztatták, hogy csak valami, a korral járó kisebb rosszullét fogta el, amit rendbe hoz a teljes pihenés. De Kapisztrán tudta, hogy közelit a vég! Fullasztó köhögés gyötörte, melle zihált. Tüdőgyulladása volt. — Ha meghalok, Magyarországon temessetek el — sut­togta átszellemült boldogsággal. — Hunyadi mellé. Mosoly volt az arcán. Aztán elvesztette eszméletét. Szer­zetestársai a “Vesperae” imáját mormolták mellette, amikor örökre lehunyta a szemét. És többé nem kiált a szivekig az aranyszáju hős pap, a hit lobogó fáklyája elhamvadt, hogy a magyar Hadak Utján kövesse Hunyadi Jánost, Krisztus bajnokát az örökkévalóságba. Az ő izzó lelke volt a fegyver, amely győzött a vason, pán­célon, acélon, golyón! “Capistranus triumphans . . .” S mialatt az újlaki templom kriptájába, ahová ideigle­nesen helyezték el földi maradványait, felcsendült a gregorinai gyász éneke, ugyanakkor poröszkált be Gyulafehérvárra nyolc fehér mén Hunyadi koporsóba zárt tetemével. Az egész ország úgy siratta a nemzet legnagyobb fiát, mint édesatyját. Halálhíre megrendítette legnagyobb ellensé­gét is. Oz Izlám császára, amikor értesült arról, lesütötte a fejét, megilletődésében könnyeit törölgetve mondta: — A világ kedzetétől fogva nem akadt hozzá hasonló hadvezér. Nagyon bánkódom, hogy immár soha többé ném állhatok bosszút a nagy szégyenért, amit nevemen ejtett és.a rettentő kárért, amelyet nekem Nándorfehérvárnál okozott. Ha ilyen hadvezérem lenne, mint Hunyadi volt, meghódíta­nám az egész világot. Jóllehet ellenem harcolt, mégis fájla­lom halálát. Vagy sohase született volna, vagy ha született, élne örökké! Benne a földkerekség legkülönb férfia és kato­nája veszett el. A pápa is sírva fakadt. A “Clipeus fidei”, a hit érckemény védőpajzsa eltörött. Hunyadi János teste a gyulafehérvári székesegyház kő­­sirjában tért meg az enyészethez, de lelke továbbra is élőn lebeg Szent István országa felett ... Lelke, amely a magyar­ság ősi vitézségéből, harci erényeiből sarjadt és azokkal tere­bélyesedett ki. Porhüvelye szétmálhat, de magyar szive vilá­gítani fog, mig magyar él a földön. A terméskő-kripta faláról melodrámaként zsong a sír­felirat: g Magyar honunk védője, török hada ostora János, Itt nyugszik, ha a föld rejti el őt csakugyan, .Nándorfehérvárnál tiporta, legyőzte az ellent, Síron is áttört ő, érve a csillagokig. Büszke babért, diadalt a vezérek már sokan értek Nagy Capitoliumon: égbe csak ő maga szállt. És amikor símét sötét felhők tornyosulnak az ősi magyar föld fölött, János fővezér kikel sírjából és visszatér a veszé­lyeztetett hazába. Visszajön, hogy dicsőségben sugallt lelkét megmutassa késő unokáinak és hősi kardját adja kezükbe a nemzet élniakarásának a küzdelmében! Eljő a nap, amikor a Kárpátok véráztatta bércein ismét feltűnik Hunyadi János fővezéri szelleme, föltámadva 500 esztendős éjjeléből. És siet, hogy a levagdalt szárnyú turul­madár ismét felemelkedhessék a felhők fölé, a nándorfehér­vári diadal csillagokkal övezett magasságába. A felcsendülő déli harangszó naponta zengi, kongatja, zúgja, hirdeti Hunyadi János önfeláldozó hősiességének em' lékét. A világ mindén táján, időtlen időki a népek lelkiismere­téhez kiált, ha újabb, bárhonnan fenyegető ellenség barbár ostora tépi fel Európát megőrző magyarság évszázados sebeit. Szóljatok harangok, hirdessétek harangok, hogy Isten e hősi néppel van és Magyarország örök! (VÉGE) i

Next

/
Thumbnails
Contents