Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-15 / 37. szám

Th* * Only Hungarian Newspaper in the Lehigh Valley A magyarság érdekeit szolgáló független társa­dalmi hetilap. BETHLEHEM HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE $8.00 EGYES SZÁM ÁRA 20c BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY THURSDAY SUBSCRIPTION $3.00 A YEAR SINGLE COPY 20c Official Organ ot the Hungarian Churches and Societies of Bethle­hem and Vicinity Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében. VOL. 44. ÉVFOLYAM No. 37. SZÁM BETHLEHEM. PA Q« Postage Paid in Bethlehem. Pa. Thursday, Sept. 15, 1966 Az erdélyi magyarság tragikus helyzete Kolozsvár, 1966 szeptember havában ... A napokban ünnepelte — minden bizonnyal nagy pom­pa és felvonulások közepette kommunista Románia “felsza­badulásának” napját, augusz­tus 23-át. Ez a dátum, 1944. augusztus 23. az erdélyi ma­gyarság keserű emlékű gyász­napja marad. 212 év történelmi távlatából, az erdélyi magyarság küzdel­mekkel, megpróbáltatásokkal, rettegéssel teli élete világos bizonyítéka annak, hogy mi­lyen szemenszedett hazugság a kommunista alkotmányban “biztosított” szabad anya­­nyelv használat, nemzetiségi iskolák, újságok, ílziniházak engedélyezése, a vallás szabad gyakorlása és általában a “tel­jes polgári jogegyenlőség”. De pergessük vissza az er­délyi magyarság életének a filmjét és adj unk egy pár koc­kát az egyes szakaszokról. 1945. május 9. Az egész vi­lággal együtt örült Erdély magyarsága is a béke napjá­nak. De egy kábulatban élt, mert hetekig nem tudta, hogy hová fog tartozni, az anya­országhoz, vagy Isten őrizz! újra Romániához. 1946 már­ciusában minden kétséget ki­záróan bebizonyosodott, hogy a Szövetséges Hatalmak, a Szovjetunió javaslatára újra Romániának Ítélték Erdélyt. Azokban a napokban érkezett vissza Párisból, a fegyverszü­neti egyezmény végleges alá­írásáról Gheorghe Gheorghiu Dej, a román kommunista ve­zér, aki Nagyváradon meg­szakította az útját és az állo­más előtti térségen egy előre elkészített népgyülésen beje­lentette Erdély visszacsatolá­sát Romániáihoz és biztositot­­ta Erdély magyarságát, hogy alkotmányban lesz lefektetve minden néven nevezendő joga, amely semmivel sem lesz ke­vesebb, mint a román nemze­tiségű lakosságié. Tekintse a magyarság épp olyan hazájá­nak Romániát, a szocialista Romániát, mint Magyarorszá­got, mert a szocialista tömb keretén belül élő országok né­peinek, legyenek azok magya­rok, románok, zsidók, néme­tek, azonos érdekük van és teljesen azonos jogaik is. így ígérték ezt a “népi de­mokráciáért” folyó harc évei­ben, ahogy a kommunisták ne­vezték az 1944—47-es éveket. Ekkor 1947. december 30-án kiáltották ki a népi demokrá­ciát és menesztették Mihály királyt. Ezekben az években a történelmi igazságosság ked­véért meg kell jegyezni, hogy az államapparátusban voltak mindenütt magyarok. így töb­bek között Szenkovits Sándor nagyszalontai lakatos, régi kommunista, iparügyi minisz­ter lett, Mogyorós Sándor a pártvezetőség 10 tagú kereté­ben volt. Ugyancsak a me­gyei és városi veeztőségekben, a kulturális és gazdasági élet minden szakaszán voltak a magyarok. A többlet onnan rekrutálódott, hogy a magyar­ság úgy iskolázottság, mint minden más, ipari, gazdasági és művészeti téren lényege­sen felette állott az akkori .ro­mánságnak. Ekkor, 1947. de­cember 30. után adta ki a kom­munista párt az újabb jelszót, “harcba a szocializmus meg­valósításáért”. Ezek az évek még több reménnyel kecseg­tették Erdély népét, hogy a nemzetiségi vonatkozásban nem lesznek hátrányosabb helyzetben, mint a románság. Ezekben az években meghagy­ták az erdélyi városokban Kos­suth Lajos, Petőfi Sándor; Jó­kai Mór, Arany János és a ki­váló magyar írók, művészek, tudósok neveit, sőt újabb, a munkásosztály harcaiban résztvett magyar irók neveit, mint József Attila, stb. he­lyezték el az utcatáblákon. A párt, a szakszervezet, az ipar­­állalatok, kulturrendezvények gyűlésein egyformán a román­nal, használták a magyar nyel­vet is. 1948-ban az államosí­tások után az iparvállalatok vezetésébe a magyarokat is azonos számban tették be a vezetésbe. Ezekben az években az alsó­­fokú iskoláktól az egyeteme­kig mindenütt, ahol kellett, voltak magyar iskolák. Voltak magyar újságok és társadalmi folyóiratok is. Itt azonban meg kell álljunk egy pillanat­ra. Az újságok — ellentétben a “régi” Románia bátor, a ma­gyarságért harcoló, a magyar­ság érdekeit védő, valóban “magyar” újságoktól, csak magyar nyelven irt újságok, amely újságoknak semmi kö­ze a magyarsághoz, a ma­gyarság érdekeiben soha sem­mit nem ir, hiszen a gazdája román, a kommunista román állam. Ezekben az években te­hát csak az újság “magyar paródiája” volt a kirívó. \Ebben az időben alakult át az igazságszolgáltatás népi bíráskodásra és “választott” népbirák kerültek be a tör­vénykezés minden ágába. Itt is részt vettek a magyarok. Az évek rohamosan múltak. A különböző gazdasági és me­zőgazdasági nehézségek elő­idézték, hogy a falusi paraszt­ság nagy része nem találta meg a megélhetését a kollek­­tivizálódások következtében és özönlött a városba, az ipari üzemekbe, amelyek egy ideig fejlődő tendenciát mutattak. Ekkor egy törvényrendelet lá­tott napvilágot, hogy nem sza­bad a vidékieknek letelepedni a városokban. Ezt a rendel­kezést azonban suba alatt, az 1953-as “hruscsovi” évektől kezdve már csak a magyar­ságra értelmezték és alkal­mazták, mig a vidéki román­ság elözönlötte a városokat Erdélyben. így kezdődött fo­kozatosan és szisztematikusan a magyarság számarányának a lenyomása. De ez csak az egyik része volt Erdély roma­­nizálásának. A “regátból” tiz­­ezerszámra helyezték Erdély­be, a most már, iskolázott uj kádereket az ipari üzemekbe, az egészségügybe, és az élet minden terénumára. Ezzel szemben a végzett fiatal ma­gyarokat szinte kivétel nélkül csak a belső Romániába he­lyezik. Ezekben az un. “hrus­csovi éveikben” már nyíltan kezdik átvenni az addigi sztá­lini egyenjogú nemzetiségi politika helyett, a nemzeti kommunista ideológia elvét, amelynek a lényege, hogy Ro­mánia a románoké és ők az első osztályú állampolgárok. Mint minden időknek, úgy ennek a kornak is megvoltak a maga gyászmagyarjai. Min­denekelőtt, valószínűleg, hogy a pozícióját továbbra is fenn tartsa, Szenkovits Sándor sza lontai miniszterből Sencoviciu Alexandru lett. Mogyorós Sán­dor, ugyancsak szalontai sza­bó, Moghoros Alexandruvá változott. A magyar egyete­meken egyes tanárok és dé­kánok zászlóvivőjévé váltak annak a kommunista ideoló­giának, bogy a szocialista Ro­mánia egyforma édesanyja a románnak és magyarnak egy­aránt és nincs szükség már arra, hogy magyar legyen az előadási nyelv és megszavaz­ták a román nyelv bevezetését. A magyar iskolákat végző gyermékek most egy olyan át­hidalhatatlan nehézség elé ke­rültek, hogy az egyetemi fel­vételi vizsgákon nem voltak képesek feljutni, mivel nem tudtak annyira románul, hogy i követelményeknek megfelel­jenek, még objektiv elbírálás esetében sem, nemhogy most a “nemzeti öntudat felébredé­sének és alkalmazásának” éveiben. Eljött 1956. október 23. A magyar nép megelégelte az orosz uralmat,. megrázkódott és leakarta dobni magáról az évtizedes embertelen uralmat. A történelmi igazságosság kedvéért itt is meg kell je­gyezni, hogy ezekben a na­pokban nemcsak Erdély egész magyarsága, hanem a román­ság túlnyomó része is vissza­fojtott lélegzettel “drukkolt” a magyar győzelemért! De a fegyveres, óriási túlerő saj­nos vérbe és romokba borí­totta nemcsak Pestet, hanem kezdete lett Erdély magyar­sága tragédiájának is. Tömegesen tartóztatták le még két évvel 1956. október 23. után is a magyar tanáro­kat, a diákok tömegeit azon a címen, hogy összejöveteleken hallgatták a pesti rádió adá­sait. A legkevesebb büntetés 4—5 év volt. De ez csak az érem egyik oldala. A másik szörnyűség az, hogy az édes Haza, a hivata­los Magyarország nem igény­li vissza Erdélyt; elnézi, hogy az erdélyi magyarságot min­den eddigi jogaiból nem is lassan, kiforgassák. Az állá­sokba magyar iskolát végzet­teket nem vesznek fel, mert nem tudja az állam nyelvét. Az egyetemekre nem tud fel­jutni. A magyar iskolák nö­vendékeinek a száma évről év­re rohamosan csökken, mert maguk a szülők kénytelenek román iskolába adni a gyere­keiket, hogyha végeznek majd, eltudjanak helyezkedni, igy a magyar iskolákra igen rövid idő alatt a teljes meg­semmisülés vár. A színházak, amelyek eddig magyar nyel­vűek voltak, most már közös román—magyar művészekkel adnák elő, természetesen fő­leg román szerzők müveit. Az utcákról mindenütt eltűntek a magyar utcanevek. Gyűlé­seken már sohasem lehet 56 óta magyarul felszólalni. De még szakmai gyűléseken sem, JOGFOSZTOTTAK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK megalakítását tervezik PÁRIS — A Száműzetés-jelölt je volt, hangoztatta an-Igy fest a Gemini 11 útközben ben Élő Újságírók Európai Szövetsége itt tartotta a na­pokban évi közgyűlését. Ezen a gyűlésen Battista ezredes, a francia menekültek szövet­ségének elnöke, felvette az eszmét, hogy alakítsák meg a jogfosztott embereknek, a hazájukból kiűzőiteknek, a menekülteknek világszövet­ségét. A müncheni Szabad Sajtó Szövetség együttműkö­dését helyezte kilátásba és számítani lehet arra, hogy az első praktikus lépések hama­rosan megtörténnek. Október 1.-én és 2.-án Kehi francia­német határvárosban nagy együttes konferenciát fognak tartani a francia, német és keleteurópai jogfosztottak, üldözöttek szószólói. A Sza­bad Sajtó Szövetség által rendezett sajtókonferencián Jean Tixier-Vignancourt, aki az idei elnökválasztás alkal­mával De Gaulle egyik ellen-IGAZI KUTYA-BARÁTOK GREENWICH, Conn. — Hi­vatalos jelentés közli: Ebben a 60,000 lakosú kisvárosban majdnem 11,000 kutya van. Ez a legnagyobb kutya-arány­­szám Amerikában. TŰZ A HEGYEKBEN LISSZABON, Portugália — A Sintra hegység egyik erde­jében tűz tört ki. Az oltási munkálatokban résztvett ka­tonák körül 37-en halálra ég­tek. WASHINGTONI LEVEL A szenátus titkára közzé­tette jelentését arról, hogy a haza bölcsei hány okos ember­nek mennyit adnak a jámbor adófizetők adógarasaiból “sze­mélyzeti fizetés” cimén. Min­den szenátornak joga van bi­zonyos összeget költeni annyi minden rendű s rangú asszisz­tens fizetésére, amennyi abból a bizonyos összegből kitelik. Ha mindezt az olvasó kissé homályos beszédnek véli, ezen nem lehet csodálkozni, mert ezt az asszisztens-bizniszt min denkor némi homály lengi kő rül. Millió meg millió dollárt költenek a haza bölcsei (és a honatyák is, akikről azonban most itt ne essék szó) irodai kisegítőkre, ügykezelőkre, saj tóreferensekre (reklámcsiná­­lókra), törvényelőkészitő szak­ából alig egy pár román van, mert megszólalnak, hogy mi ért nem románul beszélnek. De nem is mer megmukkani sem magyarul senki. Az álla­mi, a pártvezetésből, az ipar­­vállalatok vezetéséből, és ál­talában minden vezető és kö­zép pozícióból a amgyarság teljesen ki lett szorítva. 1919—1940 szomorú évei­ben, ott volt a csonka Haza a maga állandó bátorításával, reménytkeltő, életet adó üze­neteivel. Ott volt a külföld, Lord Rothermerevel az élen, a magyarság nagy barátjával. Ma, 1956 egy évtizedes, vé rés, dicsőséges évfordulóján a sokat szenvedett erdélyi ma­gyar nép réveteg tekintettel néz a holnap elé, honnan jön, honnan várhatja az ő felsza­badulását is! “Erdélyi Magyar” írja: SPECTATOR értőkre, aktakezelőkre, gyors- és gépirónőkre. Ki áll a lista élén? Az ol­vasó kitalálta: Robert F. Ken­nedy, a newyorki szenátor Massachusetts állambeli. Ez év második negyedében 80 sze­mély segitségére volt szük­ség, hogy szenátori teendőit el tudja végezni. Kennedy iro­dai alkalmazottainak élén egy bizonyos Joseph F. Dolan állt, aki három hónapi fizetés fejé­ben 5942 dollár 49 centet ka­pott. Ez évi 23,769 dollár 96 centnek felel meg. Mégsem hányhatja senki Bobby Ken­­nedynek szemére, hogy alkal­mazottainak miniszteri fizeté­seket osztogat akad a szená­torok közt még néhány, akik L. sz. alkalmazottaknak ilyen magas fizetést adnak. A sze­nátus demokratáinak vezére, Mike Mansfield Montanából, beérte, be tudta érni 15 főnyi személyzettel s igy payroll ja szerényebb méretű. New York államnak van még egy szená­tora, Javíts, a republikánus, New oYrkból; ő 47 irodistát foglalkoztat. A lista alján diszlik George D. Aiken ver­­monti republikánus szenátor neve; ő 8 kisegítővel el tudja látni szenátori tisztjét. * * * Egyik-másik szenátor vagy képviselő szükebb és távolabbi családja köréből válogatja ki az alkalmas irodai kisegítőt. Egyszer volt, hol nem volt, e sorok Írója, Spectator, már nem emlékszik, hogy Iowa vagy Utah állam valamelyik képviselője volt-e az, akinek fiacskája Iowa vagy Utah ál­lamban az egyetemen tanult és képviselő -pápáj ától assziszten­si fizetést kapott. Mit csinált a fiú ezért a pénzért? Hát, kéremszépen, tanulmányozta a papa informálása végett az egyetemi diákok állásfoglalá­sát bizonyos politikai kérdé seket illetően ... De most beszéljünk egy ér dekesebb, cifrább esetről. Adam Clayton Powell newyoi ki (harlemi) néger képviselő indiszkrét politikai ellenfelei kiderítették, hogy ő Puerto Roóban lakó szép fehér felesé­gének, mint irodai asszisz tensnek, 20,578 dollár évi fi­zetést ad és nem ad. Ez igaz is, nem is, felelt a leleplezés­re A. C. Powell. Az igaz, hogy ő a felesége fizetési csekkjeit saját csekkszámlájára depo­nálja, de a felesége bevásárlá­si számláit ő fizeti ki. A képviselőiház adminisztrá­ciós bizottságának elnöke, Omar Burleson texasi képvi selő megvizsgálta az ügyet és azt találta, hogy ez “férj és feleség közti családi ügy ...” * * * Hogy Lyndon B. Johnson ért-e angolul? Barry Goldwa­­ter igy nyilatkozott: Johnson a vietnami háborúban, nagyon helyesen, a kemény kéz politi­káját követi. Ez volt az, amit én az 1964. évi elnökválasz tási kampányban prédikáltam. Ez a józan ész szava volt. Ha Johnson ért angolul, beláthat­ja, hogy amit én prédikáltam, az volt igaz. * * * Washingtoni elfojtott sóha­jok ... A vietnami háború máris nagy háború. És még nagyobb lesz. Karácsonykor már nagyabb lesz, mint volt a koreai háború; több ember nak szükségességét, hogy a szabad világ minden lehető módon segítse a szabadságuk­ért küzdő kelet- és közép-eu­­rópai népek törekvéseit. A szövetség határozatban ki mondta, hogy a kelet-nyugati enyhülés, amelynek érdeké­ben De Gaulle elnök fárado­zik, ne jelentse a yáltai igaz­ságtalanság jóváhagyását. Meg kell jegyezni, hogy Yalta nem árulás volt Roose­velt részéről, hanem álnok­ság Sztálin részéről. és több dollár a mérték. Viet­namban, Sziámbán (Thailand) és a közeli vizeken ma 400,000 amerikai van, a jövő év végén talán 700,000 lesz a számuk. Koreában és a környező vize­ken a maximális létszám 475,000 volt. Sokáig arról volt szó, hogy ez a háború Dél-Vietnam há­borúja és ezt a háborút a dél­­vietnami népnek meg kell győznie. Eddig 350 amerikai repülő­gép veszett el Vietnamban. Egy billió dollár... Kis része az összköltségnek. Ebben az évben a vietnami háború 20 billió dollárba kerül, jövőre 30 billióra nőhet a számla. És a heti átlag jelenleg: 100 amerikai halott, 500 amerikai sebesült. * * * Úgy látszik a “másik John­son” — Jim — Arkansasban elvetette a sulykot. A kor­mányzói állásra pályázó re­publikánus ellenfele, Withrop Rockefeller, demokrata szava­satokra sziámit. Sok arkansasi demokratának már kicsit sok az, amit ez a Johnson müvei anti-Johnson szerepében. * * * Washington nevet... Repub­­ikánus berkekben suttogják Egy FBI-ember a Joihnson­­ranchon véletlenül nyitva ha­gyott egy kaput, mire mind a marhák elszéledtek ... Rusk külügyminiszter naponta átlag 14 órát dolgozik, szórakozás­ra, kikapcsolódásra alig jut ideje. A napokban mégis né­hány szabad órához jutott. Mrs. Rusk, a szobalány, a mo­sónő egyszerre megbeteged­tek. A külügyminiszter készí­tett szendvicseket, kávét fő­zött és kész volt a vacsora kettőjüknek. Aztán összeszed­te a heti fehérneműt, elvitte a laundromatba és — ott sen­­kisem ismerte fel... Egy tár­sasági, vagy inkább politikai cocktail partira Hubert Humphrey alelnök két órai ké­séssel futott be. Amikor ezért tréfásan megrótták, igy vé­dekezett: “Nem én késtem, mindenki más tulkorán jött.” Valakinek Washingtonban re­mek ötlete támadt. Küldjük Vietnamba a zenebonáié Beat­­e fiukat. Ettől még nem lenne vége a háborúnak, de legalább nem hallanók egyideig a harci zajt... KARÁCSONYI árusítás a ke­resett AVON cikkekből egy sike­res karrier kezdete lehet az ön számára. Otthonában történő megbeszélésért telefonáljon: New Brunswickon KI 5-1345, Perth Amboyban Hl 2-2462, Alleniown- Beihlehem környékén pedig hiv­­ja 432-0916 számol. KIADÓ 2 családos házban 4 szoba, konyha, fürdőszoba, csu­kott pores. Melegvíz, fűtés költ­sége a bérlőt terheli. Lehetőleg felnőtteknek. Megtekinthető na­ponta este 6 után. vasárnap egész nap. Cim: 171 Harrison Sl„ Pas­saic, N, J.

Next

/
Thumbnails
Contents