Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-08 / 36. szám

Um Only Hungarian Newspaper in the Lehigh Valley A magyarság érdekeit szolgáló független társa­dalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE $8.00 EGYES SZÁM ÁRA 20c BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY THURSDAY SUBSCRIPTION $.8.00 A YEAR SINGLE COPY 20c Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethle­hem and Vicinity Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében. dam Pottage Paid in Bethlehem. Pa. VOL. 44. ÉVFOLYAM No. 36. SZÁM BETHLEHEM. PA. Thursday. Sepl. 8, 1966 Vér és arany Vietnamban WASHINGTON. - Nemrég még úgy számították, hogy egy vietnami kommunista ha­lottnak az ára egymillió dol­lár. Ez túlzás, borúlátásnak a jele. Közelebb jutunk a való­sághoz, ha azt mondjuk, hogy egy halott gerilla 400,000 dol­lárba kerül. így jutunk ehhez az ijesztően nagy számihoz: Minden hónapban körülbelül kétbillió dollárba kerül a há­ború; az amerikai katonaság ellátása, a fegyverek, az anya­gi veszteségek (lelőtt repülő­gépek, helikopterek, kommu­nista merényletek kártevései, atb.) Augusztusban körülbe­lül 5000 délvietnami gerillát és északvietnami katonát si­került a másvilágra küldeni; ez lehullott fejenként 400,000 dollár. Valamivel több mint egy év előtt a millió dollár más vo­natkozásban volt említve: a háborút “napi egy millió dollá­ros háboru”-nak nevezték. De a költségek egyre emelkedtek, az 1 millióból lett 10 millió, aztán egyre több, és ma a háború napi költsége 65 mil­lió dollár. G. H. Mahon kép­viselő, a klépviselőház költ­ségvetési bizottságának elnö­ke úgy véli, hogy az 58 billió dolláros katonai költségvetést még 5, talán 10 vagy 15 bil­lió dollárral meg kell toldani a vietnami háború miatt. Ma­ihon képviselő számítása sze­rint a háború jelenleg havon­ta majdnem két billió dollárt emészt fel. Álljunk meg egy szóra en­nek a nagy számnak említése után. Két billió dollár. Mit le­hetne venni, alkotni ennyi pén­zen? 100,000 családi házat le­hetne építeni egyenként 20 ezer dolláros áron. Vagy le­hetne épiteni 1000 iskolát vagy kórházat, egyenként egy­millió dolláros költséggel. Vissza, Vietnamba. 1964- ben körülbelül 17,000 gerillát sikerült örökre harcképtelen­né tenni, a múlt évben már 35,000 kommunista veszett el. És — egyre többen vannak mégis, jönnek, minden bom­batámadással dacolva, Észak- Vietnamiból. Egyre többen vannak amerikaiak is Viet­namban. 1965. január 1-én 23,000 amerikai veit Vietnam­ban, ez év végével számuk már 181,000-re emelkedett, ma 300,000-en vannak, ez év végével valószinüleg még 100 ezren mennek Vietnamba. És a túloldalon mit látunk? 1965. január 1-én a kommunisták száma körülbelül 103,000 volt, ma 280,000-en vannak (köz­tük több mint 30,000 főnyi északvietnami sorkatonaság). Minden hónapban átlag 4000 északvietnami katona surran be — főleg az éji sötétség védelme alatt — Dél-Vietnam­­ba. Egyre nagyobb a háború ára vérben. Már majdnem 5000 az amerikai ihősi halottak száma. McNamara honvédelmi mi­niszter jelentése szerint jú­nius 30-ig odaveszett 406 re­pülőgép és 271 helikopter. Amerika adófizető népe 1200 millió dollárt veszített a légi háborúban, amerikai pilóták százai vérükkel fizettek. Meddig még? — kérdi ag­gódva mindenki. Rusk kül­ügyminiszter úgy véli, hogy a kommunisták nem bírják a harcot a végletekig, lehet­séges, sőt valószínű, hogy a háború formális fegyverszü­net és békekötés nélkül egy­szerűen abbamarad, úgy, mint a malájországi tízéves “felsza­badító háború”, vagy Sztálin görögországi felszabadító há­borúja Truman elnök idejé­ben. (Ami a görögországi kommunista hódítási hadjá­rat csendes kimúlását illeti, meg kell jegyezni, hogy a gö­rög kommunisták tehetetlenné lettek, amikor Tito jugoszlá­viai diktátor összeveszett Sztálinnál és megszüntette a görögországi kommunisták szabad menedékét jugoszláv területen, mig most a délvi­etnami gerilláknak szabad me­nedékük van Észak-Vietnam­ban, onnan állandóan kapnak megerősítést, és Amerika nem semmisitheti meg Észak-Viet­­namot, mert ez nemcsak kí­nai, hanem szovjet beavatko­zásra, végül talán atombom­­bás világháborúra vezethetne. Azt se tévesszük szem elöl, A szív es a cigaretta BONN, Nyugat-Németor­­szág — Dr. Klensch profesz­­szor kimutatta, hogy a do­hányzás során a szervezetbe kerülő nikotin megnehezíti a szív munkáját, növeli a pul­zusszámot és a vérnyomást. Sorozatos megfigyelésekkel megállapította, hogy már fél cigaretta pihenő helyzetben való elszívása is — a füst le­szívása nélkül — átlagosan hússzal növeli a percenkénti pulzusszámot (70-ről 90-re) va lamint 10 higanymilliméter­rel emeli a vérnyomást. Miidkét jelenség a rágyúj­tás után négy perccel éri el maximumát és körülbelül fél óráig tart, amig a pulzus­szám visszatér normális foká­ra. Az a többletmunka, amely fél cigaretta elszívásának kö­vetkezményeként a szívre hárul, megfelel annak, mint­­na, vagy fél órán belül négy-KIADó egy 4 és egy 2 és fél szobás szép tiszta lakás, mérsé­kelt áron. Townsend St.-en, a French St.-nél, New Brunswick, N. J. Tel.: reggel 10-ig és este 7 után 826-464S, he ellenszélben kerékpároz­na, vagy fél érán belül négy­szer felkapaszkodna a lép­csőkön a földszintről a máso­dik emeletre. Klensch véleménye szerint napi húsz cigaretta elszívá­sa annyi többletmunkát okoz a szívnek, mintha az em­ber nyolc órán át egyfolytá­ban enyhe szél ellen kerék­pározna. Mindez azonban csak azokra az estekre vonat­kozik, ha az ember pihenő helyzetben cigarettázik. Köz­ismert azonban, hogy sokan munka, méghozzá nehéz fizi­kai munka közben is dohá­nyoznak. Ez pedig olvan ket­tős megterhelést ró a szívre, aminek nem ritkán már nem tud eleget tenni. Különösen áll ez azokra, akik koszoru­­elégtelenségben szenved­nek és igy szívizmuk nem jut elegendő vérhez. így a dohányzás okozta többlet­­munka fokozódó oxigénhi­ányt idéz elő a szívizomban és súlyos szívbetegséget válthat ki. hogy a szovjet éppen úgy ga­rantálta Észak-Vietnam vé­delmét, mint ahogy a szabad világ garantálja Nyugat-Ber­­lin biztonságát.) Áll az amerikai ajánlat, hogy bármikor, bárhol hajlan­dók vagyunk a vietnami béke helyreállításáról tárgyalni, al­kudozni az ellenséggel, az el­lenségekkel. De nagy kérdés, mit érne ilyen alkudozás. Ha erre kerülne sor, az ameri­kai közvélemény nem enged­né meg újabb és újabb ame­rikai csapatok Vietnamba ve­zénylését, ugyanakkor azon­ban a kommunisták tovább erősítenék — főleg szovjet tá­mogatással — fegyveres ere­jüket és egy napon bejelen­tenék az alkudozások kudar­cát s folytatnák a háborút, fokozott fegyveres erővel. És ha igy vagy amúgy a vietnami háború mégis véget érne, ne higyje senki, hogy Vietnamról meg lehetne fe­ledkezni. További véráldozat nem lenne, de Vietnam és az egész Délkelet-Ázsia védelme kommunista terjeszkedési kí­sérletekkel szemben továbbra is megkövetelné amerikai ka­tonaság jelenlétét a veszélyez­tetett területen. Ne felejtsük el: Koreában 1963 julius óta fegyverszünet van, mégis Dél-Koreában állomásozik több, mint 50,000 amerikai katona és ezeknek őrszolgálata máig hat billió dollárba kerül. Ré­­, 311 kell lenni és a készenlét tengersok pénzbe kerül. Az ottawai hidösszeomlásnál Don Reid polgármester (napszemüveg­gel) fent segít egy sérült munkásnak. Lent egy ismeretlen munkás mentés közben. Kruscsev bukása óta engedékenység , mutatkozik a vallás iránt a Szovjetben MOSZKVA. — Álla Jakov- harcra szólította fel. lena Trubnikova apácának ál­cázta magát és sikerült be­jutnia egy női kolostorba is. Itt bizalmas beszélgetéseket folytatott apácákkal, sőt ma­­gasabbrangu papokkal is. Az­után vallásellenes riportokat irt, mert mint kiderült, pro­pagandistája volt az ateiz­musnak. Éveken keresztül irta gya­­lázó cikkeit a “Tudomány és Vallás” cimü ateista lapban. Azután a hetilap szerkesztő­sége hirtelen megtagadta “si­­kerdus” riporternőjét. A lap azt irta, hogy Trubnikova “kétséges értékű” írásaival megsértette, a “hívők emberi méltóságát”, akiket “fekete varjú se regnék” nevezett és a “Tudomány és Vallás” nyom­ban közölt is egy olvasó-leve­A “liberális” Kruscsev, aki ugyanúgy mint Sztálin a pó­pák iskolájában tanult meg irni-olvasni, és aki állandóan Istent hívta tanúképpen és a Bibliából idézett, éppen olyan könyörtelenül üldözte a val­lást, a papokat és hívőket, mint elődei. Kruscsevnek az uralomra­­j utasa utná az első dolga volt, hogy az aetista agitációs volt, iratok számát megháromszo­rozta. 1962Jben mintegy 355 istentelen írás jelent meg a Szovjetunióban 5,422,000 pél­dányban. Amikor kiderült, hogy ezen iratok legnagyobb része megrekedt az állami nagykereskedelmi raktárak­ban, Kruscsev drákói rend­szabályokat alkalmazott. Egy titkos rendelet megha­let, melye t Tchernysbev irt Sverdlovs­­ból. — Kik azok a hívők, aki­nek emberi méltóságát a Trubnokova lealázza — irta a hajánál fogva előráncigált Tchernyshev. És mindjárt vá­laszolt is rá: — Ezek a mi anyáink, nagyanyáink, ezek a dolgozó egyszerű asszonyok. A propaganda az istentelen­­propaganda ellen, már rövid­del Kruscsev bukása után megkezdődött. Ma két évvel Kruscsev kényszer-nyugdíja­zása után nyilvánvalóvá vált: A Kreml egyház és hivő-elle­­nes politikája a multté. És mi több, a kommunista kormány súlyt helyez arra, hogy ezen uj beállítottságáról nyilváno­san tudomást szerezzenek. Lenin eltűrte, hogy a vörös forradalmárok felgyújtsák a templomokat és papokat leöl­­dössenek, Sztálin üldözte a hí­vőket — egészen a második világháborúig, amikor az egy­egy bizonyos tározta, hogy minden vallási szertartást, melyet lakások­ban, vagy temetőkben rendez­nék ,előzőleg a hatóságoknál be kell jelenteni. Egy másik bizalmas rendeletben, melyet csak a papokkal és rendőrség­gel közöltek, megtiltotta Kruscsev, hogy fiatalkorúak templomokba betegyék a lá­bukat. Kruscsev hatalom-átvétele­kor, 1957-ben, még 22,000 tem­plom és kápolna volt nyitva. Ezeknek a felét Kruscsev be­záratta. A kifogás az volt, hogy a templomok elhanya­goltak, javításra szorulnak és veszélyesek a hívőkre nézve. Adóhátrálék is jó kifogás volt. 1964-ben ezzel az okkal zártak be 2000 ortodox tem­plomot. Amennyiben nem áll­nak üresen, múzeumok, klu­bok és gabonaraktárak céljai­ra szolgálnak. Sokból garázso­kat és agitációs központokat csináltak “tudományos világ­nézet” terjesztése, számára. mot planetáriummá alakítot­ták át. A papokat 80 százalékos jö­vedelmi adóval sújtották. Szá­muk 1959-től. 1963-ig ez okból és kényszer-nyugdíjazás ré­vén 14,000-el csökkent, össze­sen 11,000-re. Az állam Kruscsev alatt megszüntette a papi szeminá­riumokat Kiev-ben, Stavro­­polban, Saratovban, Minik­ben és Luzkban. Az egyházak csak három szemináriuma ma­radt: Moszkvában, Leningrad­­ban és Odessában, 30-40 tanít­vánnyal egyenkint, azonkívül nyitvamaradt a papi akadé­mia Sagorskban és Lenin­­gradban. 1958 óta 54 kolostort zártak be. Köztük Kiev hegyi kolos­tora a Lavra, melyet a 11-ik században alapítottak. Jelen­leg ateista múzeumnak hasz­nálják. Ma az egész Szovjet­unióban csak 15 kolostor mű­ködik. Magasrangu papokat, mint Iov és Andrej püspököket be­zárták. Azért, mert nem fi­zettek adót. Valóságban pe­dig, mivel elleneszegültek a templomok bezárásának. A kényszer azonban nem használt és Kruscsevnek, a “Kultúra harcosának” szomo­rú tapasztalatokra kellett szert tennie. A “Szociális ta­nulmányok akadémiái ánák’ ’ első átfogó szociális vizsgála­ta jelentést tett “a vallási ön­tudat figyelemreméltó jelei­ről”. A jelentés megemlítette: Tamboj kerületben, ahol a la­kosság száma 200 és a “felvi­lágosító” televíziós készülé­kek száma 60, 39 hívőt talál­tak, ezek közül 15 személy 40 éven alul volt. Valamennyiük lakásában ikonok voltak és vallási szokások szerint éltek. házaikat a németek elleni Irkutskban az egyik templo-A jelentés megjegyezte: “a ELŐ V AL ÁSZT AS “Primary Election” a neve angolul annak a választásnak, amelynek célja az, hogy az egyes pártok jelöltjét maga a nép válassza ki, a jelöltek kö­zül. New Jerseyben az idén az uj törvény szerint szeptem­ber 13-án lesznek az elővá­lasztások (régebben tavasszal voltak s tavasztól őszig folyt a jelöltek kampányolása, ami most már csak alig két hétig fog tartani a november 8-iki főválasztásig. — Szerk.) A demokrata pártlistán a U.S. szenátori pozícióra ez­­idén több jelölt is van, tehát a jövő keddi előválasztáson főleg demokrata párti sza­vazók fognak szavazni, hogy eldöntsék, ki legyen a novem­beri főválasztáson a demok­rata szenátor jelölt a republi­kánus Case szenátorral szem­ben. A párt hivatalos jelö­lő gyűlésén nem sikerült egy személyben megállapodni, — mert többen bejelentették pá­lyázó szándékúikat s ezért volt arra szükség, hogy a kérdést a szavazók elé vi­gyék. Számos jelölt-jelölt közül csak kettőnek a nevét érde­mes e helyen megemlíteni, akik erős kampányban fog­tak s igyekeznek maguknak megszerezni a többség szava­zatát. Warren W. Wilentz, perth-amboyi ügyvéd, a de­mokrata állami Committee­man: David T. Wilentz fia, a párt vezető embereinek a jelöltje, akit maga az állam, kormányzója is jelölésre en­­dorzált és aki Johnson elnök programjának támogatásával pályázik a párt jelöltségére. Ellenfele, David Frost, a Rutgers Egyetem biológiai tanszékének előadója a Viet Nam-i háború nagy ellenzője, a demokrata Johnson elnök programjának egyik fő kri­tizálja, aki “a béke hive”­­ként próbál magának szava­zatokat szerezni az előválasz­táson. A republikánus oldalon nincs tülekedés, a jelöltek nem lökdösik egymást s nin­csen ez a kérdés feladva a repjublikánus szavazóknak, így csak a demokrata szava­zók lelkiismeretére van ez­úttal bízva annak eldöntése, hogy harcoljon-e Amerika a kommunizmus ellen, vagy hagyja hogy ez a vörös rák­fene elnyelje végül is az egész világot. Pártpolitikáról nincs szó a jövő keddi előválasztáson. Az, hogy New Jersey másik Wa­shingtont szenátora republi­kánus, vagy demokrata le­gyen-e, csak jövő szerdán, az előválasztások utáni napon lesz a kérdés és arra a fele­letet csak november 8-án fog­ja megadni. Egyelőre itt csak arról van szó, hogy Wilantz, legyen-e a demokraták sze­nátor-jelöltje, vagy Frost? Ez pedig jövő kedden el fog dőlni. Mi nem kételkedünk abban, hogy mi lesz a több­ség válasza erre a kérdésre. idil hatóságoik gyakori zaklatása, csak megerősíti őket vallásos érzületükben.” Csaknem 50 évi állandó ateista nevelés és propaganda után, még mindig 93 millió la­kos vallja magát vallásosnak a 230 millió lakosból, 50 mil­lió ortodox, 24 millió moha­medán, 10 millió katolikus, 5 millió protestáns, 3.5 millió zsidó és 0.5 buddhista közül. Kruscsev utódai belátták, hogy a hitet nem lehet tűzzel és vassal kipusztitani, legfel­jebb meggyőzéssel. A “Litera­­turnaja Gaseta” nemrégen azt irta: — Aggodalomra ad okot, hogy még igazi tudósok is vallásosak. Simferopol érseke, Lukas például, aki mint orvospro­fesszor Sztalin-dijtt kapott ezt irta: A tudomány és hit állítólagos össze nem egyez­­tethetősége, nem egyéb nagy tévedésnél. A kommunista párt propaganda-főnöke, Iljit­­chov pedig 1964-ben jelen­tette, hogy a vallásos szovjet­emberek 30 százaléka 40 éven alól van. Egy évvel Kruscsev bukása után, 1965 decemberében a Szovjetunióban először tilta­koztak vallási ügyekben. Két ortodox pap nyílt levelet in­tézett az egyházfőhöz, Alexij moszkvai pátriárkához és be­adványt intéztek később Pod­­gorny elnökhöz, Kosygin mi­niszterelnökhöz és Rudenko főügyészhez és a szovjet al­kotmány 124-ik paragarfusá­­ra hivatkoztak, mely biztosí­totta a lelkiismeret és vallás szabadságát és az állam és egyház különválasztását hogy az egyház ne álljon állami felügyelet alatt. Ezév májusában Alexij pát­riárka kizárta a két lelkészt az egyházból. Alighogy azon­ban, a kormány tagjaihoz el­küldött beadványuk beérke­zett, nyomban feloszlatták “az ortodox egyházak ügyei­nek intézésére alakult kor­mány-tanácsot” és maga a teoretikus pártlap, a “Kom­munist” pedig azt irta: — Nem szabad egy embert val­lási meggyőződése miatt, hát­rányban részesíteni. Maguk a baptisták iránt is, akiknek vallását “szektának” nevezik a Szovjetunióban úgy Kosygin miniszterelnök, mint Brezhnev pártfőnök különös engedékenységet mutat, mire a “Tudomány és Vallás” cimü, régebben harcos áteista folyó­irat, nagy méltatásban része­sítette őket. Bár jelenleg a vallások és vallásosságok iránti engedé­kenység a “generál vonal”, vallásos könyveiknek a Szov­jetunióba való importálása még mindig szigorúan tilos. A holland baptista prédi­kátort, Johannes Vissert és a zangiikán papot, John Mur­­ray-t, akik Ljancheny-nél a Moldvában, 215 orosznyelvü Bibliát akartak átvinni a ha­táron elfogták, autójukat és a Bibliákat elkobozták, őket azonban 48 órai feltartóztatás után szabadon engedték. Az angol házaspár, Richard és Anna Marie Hippisley ugyancsak m e g k i s érelték, hogy Bibliákat vigyenek a Szovjetunióba, de a határon feltartóztatták őket és elko­bozták a szent könyveket azon a címen ,hogy azok “ve­szélyesek az állam biztonsá­gára.” KEVÉS A KÉSZPÉNZ? Az AVON HÖLGYEK sok dollárt megkeresnek minden héten a KARÁCSONYI ELADÁSI SZE­ZONBAN. Otthonában történő megbeszélésért telefonáljon: New Brunswickon KI 5-134S, Perth Amboyban Hl 2-2462, Alleniown- Bethlehem környékén hivja a kö­vetkező számot: 432-0916.

Next

/
Thumbnails
Contents