Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-04 / 31. szám

6. OLDAL ________________________~~ Minden évben húszmillió dollárt “keresnek” a hitel-kártyák csalói Hivatalos statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy az Egye­sült Államokban minden esz­tendőben, összesen körülbelül húszmillió dollárt vágnak zsebre a hitelkártyák csalói és üzérkedői. Nemrégiben tartóztottak le például egy 45 esztendős Pitts­burgh! állástalan ügynököt, áki összesen 125,000 dolláros hitel-kártya csalást követett el. A borbélynál a haj vágást és a manikűrt is, a borravaló­val együtt, a hitelkártyára Íratta. Amikor elfogták a de­tektívek, mindettől függetle­nül, 10,000 dollárt találtak le­véltárcájában. Az állástalan ügynök meg­­lébetősen jó munkát végzett, tekintette! arra, hogy mind­ezt alig bárom hét leforgása alatt sikerült vóghezvinnie. Számos hitelkártyára vásárolt árucikket áron alul eladott, valamint nagymennyiségű Re­pülőjegyet adott el áron alul azoknak, akiknick sürgősen kellett valahová repülőgépen utazniuk és már nem kaptak jegyet a megfelelő repülőjá­ratra. Egyáltalán niem bizonyos azonban, hogy ezt az ügynö­köt sikerül majd elítélni. A helyzet ugyanis az, hogy azok, akik hitel-kártyát elfogadnak fizetésül, csak a legritkább esetben emlékeznek vissza ar­­colcra. Határozott tanuválllomások hijján pedig, a pittsburghi ál­lástalan ügynök elítélése, egé­szen bizonytalan. A hitel-kártyákkal elköve­tett csalás olyan általános és jóljövedelmező üzlet lett az Egyesült Államokban, hogy egy jó, hitelképes, úgyneve­zett “forró” hitelkártyát az ezzel foglalkozó alvilági szer­vezetek, hozzávetőlegesen 250 dollárért adnak él New York Cityben, San Jüanban, Los Angelesben és Miamiban. A rendőrség jól tudja, hogy bizonyos amerikai városok­ban jólszervezett csoportok működnek, amelyek prostitu­áltaikat és zsebtolvajokat al­kalmaznak megfelelő napidij és százalék ellenében azért, hogy a “megfelelő” szemé­lyektől ellopják hitel-kártyá­­j ukait. A hitel-kártya csalásokkal foglalkozók valóságos művé­szei annak, hogy miképpen le­het egy-egy “forró” hitel-kár­tyát készpénzzé változtatni. íme, egy példa a sok közül: egy Sol G. Gould nevű, holly­woodi hirdetési ügynök, meg­próbált New Yorkban 700 dol­lárért eladni egy férfinek ösz­­szesen 1,365 dollár értékű re­pülőgép-jegyet. Mr. Gould a repülőgép-j egyek mindegyi­két lopott htiiellkárityára vá­sárolta. A baj csak az volt, hogy a férfi, akinek Mr. Gould a jegyeket eladásra kínálta, a new yorki rendőrség egyik polgáriruhás detéktivje volt. Mr. Gould tehát nemsokára — sajnálatos módon — bíró­ság előtt számol be tevékeny­ségéről. Külön problémát jelenít az a körülmény, hogy a hitel­kártya csalásokkal foglalko­zó törvények rendkívül bi­zonytalanok. Ezenkívül: a leg­több hitel-kártyát kibocsátó cég ellenzi a nyomozást, mert nem alkarja ügyfeleit elbá­tortalanítani. Az ügyfelek jórésze ugyan­is meglehetősen kompromit­táló körülmények között ve­szíti él hitelkártyáját. (Példá­ul: prostituáltnál történt láto­gatása alkalmával, vagy egy irosszhirü szállodában, ahol egy éjszakát töltött egy növel. Különlegesen gyakorlottak a hitel-kártyák ellopásában a homoszexu ális ok,) Az FBI mór azt is kiderí­tette: a hitel-kártyákkal elkö­vetett csalás olyan nagyszerű üzletnek bizonyult, hogy a Co­sa Nostra nevű bűn-szindiká­tus is a tettek mezejére lépett. Nyílt titok az FBI előtt, hogy a Cosa Nostra new yorki szervezetének két “vezető sze­­mélysége”, John (Sonny) Franzese és Felice (Philly) Vazzari, rendszeresen követ el hiteLkártya-csalásokat, és mindeddig azonban még nem sikerült ezt rájuk bizonyitani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Cosa Nostra hatalmas országos hálózatot épített ki a hitel-kártyák ellopására és biztonsá g o s felhasználására vonatkozóan. Az egyik, ezzel kapcsolatos probléma az, hogy a hitel-kár­tyával rendelkezők túlnyomó többsége, nem értékeli kellő­képpen saját hitel-kártyáját. Olyan emberek, akik egyéb­ként gondosan megfontolják, mielőtt 10 dollárt kiadnak va­lamire, jóformán nem is tö­rődnek hitel-kártyájuk elvesz­tésével. — Az egész nem egyéb, mint egy apró plasztik kár­tya, nem érdemes törődni ve­le — mondják és legyintenek. Nem gondolnak arra,, hogy néhány napon belül az elvesz­tett hitel-kártya olyan súlyos adósságokba verheti őket, amelyekből alig sikerül majd kilábalniuk. Gyakran előfordul, hogy a hitel-kártya csaló körülutaz­­za egész Európát, a hitel-kár­tya segítségével. Az elmúlt esztendőben, 1965- ben, összesen 300,000 hitel­kártyát vesztettek el az em­berek Amerikában. Az elmúlt évben a hitel-kártya csalók a legszerényebb számítás sze­rint is, legalább húszmillió dollárt kerestek. S mivel egyre több és több cég és vállalat csatlakozik a hitel-kártya mezőnyhöz, egy­re nagyobb a lehetősége an­nak, hogy mindig több s több hitel-kártyát vesztenek él, il­letőleg lopnak el és a hitel­kártya csalók egyre jelentő­sebb jövedelemhez jutnak majd. Külön problémát jelent az, hogy nagyon sok, hitel-kár­tyát kibocsátó vállalat, nem A KÖLTŰ IS A Mikor Petőfi 1846 őszén sér­tett büszkeségében azt hitte, hogy Szendrey Julia nem le­het az övé, Pestre utaztában érintette Debrecent, hogy fel­dúlt lelkét szórakozással eny­hítse. Debreceniben éppen egy szintársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: lelkes éljenzésben tört ki. A “Két pisztolyt” adták, Szig­ligetitől. A színésznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába: A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lány, virág a szerelem, Kikeletkor virítani kénytelen. E lelkesedéssel fogadott rög­tönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére. Amint a kárpit legördült, Petőfi felment a színpadra, hogy a színésznőnek — kit már Pestről ösmert — köszö­netét kifejezze. Forró kézszo­­ritás, s hosszú hőn lángoló te­kintet volt köszöntésére a vá­lasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben, s Felefci Miklós, a társulat fia­ellenőrzi kellőiképpen, hogy kinek ad hitel-kártyát. Az egyik jellemző és elret­tentő példa: egy nagy ame­rikai olaj-vállalat az elmúlt évben egy középnyugati kol­légium mindegyik végzett diákjának hitelkártyát kül­dött ajándékba. A hitel-kár­tyákat egyébként a végzett diákok nem kérték. Az amerikai jogászok és bí­rák egybehangzó véleménye a következő: A jelenleginél sokkal Szi­gorúbb törvényeket kellene hozni a hitel-kártya csalók el­len. A nagyközönséget tájé­koztatni kellene arról, hogy milyen komoly veszélyt je­lenthet az elvesztett, vagy el­lopott hitel-kártya. A hatóságoknak a jelenlegi­nél sokkal nagyobb erélyellel kellene folytatniuk az eljá­rást a hitelkártya-csalók el­len. Egy amerikai vállalat ja­vaslata: olyan különleges com­puter-gépek beállítása, ame­lyek azonnal jelezni tudnák, különböző fények felvillaná­sával, ha valami baj van a hitel-kártya körül. A new yorki rendőrség vá lasza: ez olyan hosszadalmas előzetes e,l j á r á s t igényel hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a hitel-kártya tulajdonosa — készpénzt hord magával. Oldalt gombolós, ujjatlan ruha, Kimberly szalonjából. PRIMADONNA tál igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a köl­tőt. Vacsora alatt Prielle Kor­nélia, ama kedves énekesné mellett ült. “Nelli”, ahogy a társulat Prielle Kornéliát hivta, csinos, eleven, üde teremtés volt. Pe­tőfit annyira elbájolta, hogy egészen elfelejtette Júliáját. Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz, s rö­viden, minden ceremónia nél­kül elmondta, hogy fülig sze­relmes belé, s hogy ezt be is bizonyítsa, másnap délután meglátogatta a szállásán, s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül. Kornéliának az előadásra kellett menni ,s így a vallomá sok megszakadtak. Szerepé­ben véletlenül fehér ruháiban 3 fátyollal jelent meg. Amint Petőfi így megpillan­totta, odament hozzá s igy szó­lott neki: — No lássa, kiész a meny­asszonyi ruha, itt a menyasz­­szony. — A vőlegény is itt van — egészíti ki vidáman a leányka —, csak a pap hiányzik. — Az is mindjárt itt lesz, EETHLLHEK] HÍRADÓ ha kegyed kimocpja az igent. — Nos tehát: Jgen. — Ha papot jiozatok, aki megesket, elmomja a hitet? — El. Akkor Petőfi odafordult a színészekhez, hegy végezzék be hamar az előac&st, s marad­janak együtt, mert olyan bol­dog lakodalmai látnak, ami­lyen még nem roh a világon. A fiatal leárjka zavartan nézett ide-oda, le boldog volt. Petőfi pap utál járt, aki hir­telen tisztába kzza a dolgot. Mig a heves hazajutandó ügyé­ben járt-kelt, a leány nagy őröméből kezdett ébredezni; finom női érzéke átlátta, hogy ő mégse való Petőfihez, ör­vendett, hogy r.em találkozott pap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni. Petőfi a következő napon a préposthoz is elment, hogy diszpenzációt kapjon. Még ar­ra is kész lett Tolna, csak az esküvő megtörténhessék, hogy katolikussá lesz, Oly lázas, in­gerült állapotban volt, hogy nem bírt magával Elutazása előli este imá­dott Nelli jenek szerenádot adott s a bandáiTal eljátszatta ablaka alatt “A virágnak megtiltani nem ehet” népda­lát. Korán reggd gyorskocsi­ra ült s visszautazott Pestre. De előbb megrta Kornéliá­nak, hogy addig is, mig a tör­vényes eskü mtgtörtónhetik, viselheti a nevű. Pestről is többször irt a szép kis sziinész­­nőnek. A szerelemtől áradozó levelek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művé szetben föllebb haladhat egy kor, s a nevét mint művésznő megalapíthatja, részéről is megtesz mindent, hogy házas­ságuk létrejöhessen. De mind e szép álmok szerte­foszlottak, mikor egy Szat­­márról jövő látogatótól meg­tudta, hogy Petőfi ott egy leányba fülig szerelmes s eget­­poklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon természe­tes, hogy ezután Kornélia Pe­tőfi leveleire igen kurta vá­laszt adott: hogy az igazi sze­relmet csak kitartás által le­het megmutatni, s az ő sze­relme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál. Erre Petőfi egy hónap múlva válaszolt csak, de levelére Kor­nélia mindaddig nem akart felelni, mig egy megjelent köl­teményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers őhozzá szól: Mi van innen távol? a Tisza... Mi van a Tiszán túl? Hortobágy, — Hortobágyon túl egy szép leány, Kihez lelkem vissza-vissza­vágy! Majd azonban, amint to­vább olvasta a verset, s látta, hogy a megénekelt szem, haj 3 egyéb vonások őreá sehogy se illenek: akikor egészen alá­­asett álmodott mennyországá­ból s megírta a költőnek egy paródiában, hogy “Nos, nem igaz-é, hogy a Hortobágyon bul két ut van? Szerencsés utat kívánok azon a másikon, amelyik nem a Királyhágó fe­lé vezet.” 1948-ban ismét találkoztak Debrecenben. E találkozásnál a két szívnek drámai mozgal­massággal indult története vi­dám vígjátéki megoldást nyert. Petőfi szembe találta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafor­dult a művésznő felé: — Fiam van. — Nekem meg férjem — vá laszolta hasonló rövidséggel Kornélia. — Isten áldja meg, kedves Nelli. — Isten áldja meg, Sándor. TERJESSZE LAPUNKAT' Thursday, August 4, 1966. A clevelandi Hough körzetben viszik a lopott szőnyegeket a fosztogatók, a zavargások alatt Germanus Gyula: Királyok barátja, Emlékezés Vámbéry Árminra Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz megha­tározni helyét nyelvész, et­nográfus, földrajztudós, poli tikus, vagy elragadó iró volt-e. Mindeme tudományágakban oly jelentős eredményeket ért el, hogy a szaktudósok érdek­lődését, helyeslését, ellent­mondását a legmagasabb fok­ban felkeltette és olyan viha­rokat korbácsolt fel, mint ke­vesen — pedig mindezekben a tudományágakban csak maga­­tanult amatőr volt. Amikor Anglia kormányá­nak tanácsadója, tudósok ta­nítója, királyi családok vem lége lett, akkor sem tagadta meg magyarságát és az igazi udós szerénységével lebilin­­tselte mindazokat, akik szinc elé kerülhettek. Eme szeren iséisek közé tartoztam én is, hatvannégy évvel ezelőtt, ami tor tanítványa lettem. Azóta Is kegyelettel őrzöm emlékét, tanítását és számtalan leve lét, amelyeket szultánokhoz, fejedelmekhez, minisztereikhez intézett és amelyekkel életé pen megajándékozott. Egy le pergett évszázad történelmi lókurnenturnái ezek. A róla való emlékeimből •sak néhányat ragadok ki: az 1900-as évek elején minden délután három órakor megje­lent a Duna-parton egy bice­gő öregur, vastag botjára tá­maszkodva, egy pillanatra megállt, azután lassú lépteik­kel megindult a Nemzeti Ka­­tzinó felé. A boltosok, a rak­part munkásai megigazátótták óráikat, olyan pontos volt az iregur. Edward, walesi herceg korá­ban többször ellátogatott Bu­dapestre. A Nemzeti Kaszinó arisztokrata tagjai egy alka­lommal díszes estét rendeztek számára. Az elegáns világfi­­herceget kitüntető tisztelettel fogadták a gráfok. — Where is my friend Vam­­béry? — kérdezte, barátját fürkészve az urak között. A grófok összenéztek, tana­kodtak: — Ki lehet az? Vala­ki mégis megsejtette, hogy a herceg “barátja”, a szerény -kis tanár lehet és elrohant Vámbéry lakására a hirrel, hogy a walesi herceg csak öt kívánja látni. — Sajnálom — felelte a pro fesszor —, én hajnalban kelek és dolgozom, este korán lefek­szem, nem fogadhatom el a kaszinó meghívását, de a her­ceg urat szívélyesen üdvöz­löm. A kaszinó kiküldött tagja sietett vissza a hirrel és az üdvözlettel. Másnap Edward felkereste Vámbáryt lakásán (Ferenc József rakpart 19., I. emelet) és hosszan elbe szélgetett vele. Az exluziv arisztokrata Nemzeti Kaszinó pedig ezután Vámbáryt egy­hangúlag tagjának választot­ta és megtette könyvtárosá­nak. Múltaik az évek, és én, mint tanítványa jelen voltam, ami­tudósok tanítója kor Lord Curzcn of Keddles­­tone, India alkirálya látogatta meg Vámibéryt, aki akkor be­tegen feküdt. A régimódi gan­gos lakás nem volt összkom fortos és Vámbéry egy éjjel meghűlt. Lord Garzon azonnal értesítette Victoria királynőt, hogy Vámbérynek jó felsze­relésű lakásra volna szüksé ge. A királynő méltányolta alkirályának javaslatát és Vámbérynek évi 200 arany fontot utalt ki házkénre. így a takarékos tudós kénytelen /olt ócska bútoraival a rak­part újonnan épült 24. számú ház II. emeleti óriási méretű ötszobás lakásába költözni. A házban lift nem volt, és ami kor az öreg urat a lépcsőház­ban felkisértem, testi erejé •e büszkén hivatkozva igy szólt: — Nekem nem kell lift. Nem Is tudom, van-e még egy ilyen erős ember a világon! Nem vásárolt uj bútort, a régi is megfelelt. De öreg Író­asztalán évről évre uj müvek keletkeztek. A költözködéssel Húsz esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én — egy hallatlan méretű infláció után — megszületett Magyarorszá­gon az uj pénz: a forint. Ha valaki megírná a forint regényét, évszázadokat ölelne át a beszámoló. A forint ugyanis a 13. század óta hasz­nált pénznem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről kapta. A szó latin (florenus) illetve olasz (florino) erede­tű. Európa-szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt. Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az aranyforint verését, amely egyike volt a legértékállóbb forintoknak. A magyar forint bevezetése Róbert Károly ne­véhez fűződik, aki csaknem két évtizedes küzdelem után megszilárditotta az országban a központi hatalmat, leverte az oligarchákat. A belhábo­­ruk megszűnésével az áruter­melés fejlődése uj pénzforrá­sokat nyitott a királyi kincs­tárnak. Róbert Károly egy merész “újítást” vezetett be, többek között megteremtette a magyar bányaipart, különö­sen a nemesércbányászatot és ennek nyomán aranyforintot veretett. Fia, I. Lajos — akit hódításaiért a régi magyar történetírás Nagy Lajosiként emlegetett — azonban hábo­rúival hamarosan kiürítette az apja reformjai következtében megtelt kincstárat... A forint tehát több mini h'ótszáiz éves; a magyar fo rint pontosan 636! Az uj pénz­nem hamarosan elterjedt, 1559-ben Ferdinand császár általános birodalmi éremmé tette, később Lengyelország. Hollandia, Ausztria, pénzegy sége volt, jók könyv feleslegessé vált, ezeket mind nekem ajándékoz­ta, közöttük egy értékes per­zsa kézirattal együtt. — Gyakran tartottam Ang­sában politikai előadásokat — mesélte egy alkalommal. 1885- ben olyan sikert értem el elő­adásommal, amilyennel még idegen nem dicsekedhetett. In­dia védelméről volt szó. A hallgatóságban Gladstone mi­niszterelnök az első sorban ült, őhozzá intéztem előadá­som zárószavait: Ön brit aénzt és brit vért tékozolt el! ...Gladstone sápadtan hagy­ta el a termet és másnap le­mondott. Amikor elérkezett Vámbéry Ármin nyolcvanadik születés­iapja küldöttségek keresték .'el jókívánságaikkal. Engem óért fel, hogy kínáljam a ven­­légeket némi kis süteménnyel is egy pohár borral. Felejthe­tetlen élményben volt részem: csodálattal hallgattam, milyen ékesszólóan tud ta a szerencse­­civánatokat német, francia, Jász, angol, szerb, dán, orosz, török, perzsa, azerbajdzsáni, tatár és arab nyelven megkö­szönni. Bámulatos nyelvtehet­ség volt. A magyarok az aranyforin­tot dukálnak hivták — a hát­lapján lévő körirat utolsó sza­va (ducatus) után. Az első ol­dalt Szent László képe díszl­etté. A magyar forint súlya 3,52, a németé 3,49 gramm, i hollandié ennél is kisebb volt. A magyar forint végig érté­kes pénz maradt, ezért mintá­jára gyakran készültek után­­/eretek a 17. század folyamán; olasz és németalföldi onigaro, 5véd ungarsk gylden, stb. A 17. századtól kezdve egyébként már inkább ezüst­­forintokat vertek. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az ezüstforint helyett 1892-ben az aranykoronát vezették be. MEGVALÓSULT ALOM NÁPOLY. Domenico Ricci teherautó-sofőr 240 ezer dol­lárnak megfelelő összeget nyert osztálysorsjegyen. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd a pénzzel, ezt válaszolta: — Veszek magamnak egy játékvasutat, a legmodernebb kivitelben, amire gyermekko­rom óta vágyom. A többi pénzt a bankba teszem. Mégis teljesednek az ifjú­kori vágyálmok. OLCSÓ HÁZI BÉKE PÁR IS. — Egy francia gyár nagyon olcsó porcelánedényt hozott forgalomba dobálási cé­lokra, házi jelenetek esetén. A gyár reklámhadjáratot in­dított az olcsó porcelán érde­kében ilyen jelige alatt: “Ne szívja mellre a bána­tát ! Kapcsolódjon ki porcelán­­dobálás révén! Házi boldogság kevés pénzért.” ■ ■ r A FORINT TÖRTÉNETE a í !

Next

/
Thumbnails
Contents