Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-10 / 45. szám
8. OLDAL BETHLEHEM! HIRADÖ Thursday, Nov. 10, 1966 Eddig ezévben 537 fegyenc szökött meg angol börtönökből, Blake-el együtt Az autóbusz vezető és Fred Waring társulatának 22 tagja megsebesült, amint Waring bérelt autóbusza beleszaladt egy tractor-trailerbe, a Pennsyl vania Turnpiken. A hosszú és a rövid név párbaja WASHINGTON. — A januárban összeülő 90-ik kongresszusnak egyik kemény-dióproblémája lesz a törvényalkotás vagy törvény-nem-alko tás az orvosságok hosszú—rövid-név problémájának megoldására vagy meg-nem-oldá sára. Egy példa arra, hogy miről van szó. Szívbetegek egyik speciális orvossága a pentataerytheritol tetranitrate, amelyet a Warner-Lambert gyár Peritrate néven hozott forgalomba. Az olvasó első tekintetre látja az egyik különbséget a két név közt: a hosszú név kis kezdőbetűvel van írva, a rövid név nagy kezdőbetűvel. De van ennél fontosabb különbség: Ha az orvos a rövid nevet Írja a receptre, az orvosság sokkal drágább, mintha a hosszú nevet Írná fel. Hogy miért? A rövid név a cég védjegye, a hosszú név az orvosság kémiai alkatrészeinek felsorolása. Nevezzük a rövidet patent névnek, a hosszút kémiai névnek. És most kérdezzük: miért írja fel az orvos a drágábbat, hiszen a kettő egy és ugyanaz, csak a névben van különbség? És: kinek ir fel az orvos drágábbat, kinek olcsóbbat? Nagyon fontos kérdés ez, mert a receptre irt gyógyszerek évente körülbelül 3400 millió dollárba kerülnek a pácienseknek és ebből a 3400 millió dollárból az “oroszlánrész” a védjegyzett (rövid nevű) orvosságok gyártóinak és eladóinak jut. A rövid és a hosszú név kérdése nem uj, sok vita folyt már régebbóta a nevek harcába. De az újabb években fokozott jelentőségű lett a harc. mert Amerika arra az útra lépett, amelynek utjelzőtáblája: Népjóléti Állam. Mind több és több betegnek orvosság-költgos népjóléti intézmények fedezik s ezért fel lehet vetni a kérdést: jogos-e, igazságos-e, hogy a közületek az adófizetők pénzéből többet költsenek, mint amennyivel ugyanannyi jót lehet tenni. A népjóléti intézményeknek semmi más pénzük nincs, mint adópénz. Aktuális lett tehát a kérdés: bojkottálni a hosszú neveket (mint ahogy ezekben a napokban az élelmiszer-drágulás miatt duzzogó háziasszonyok bojkottálnak supermark eteket)? Egyáltalán: miért van egy és ugyanannak az orvosságnak két ára, egyik sokkal magasabb, mint a másik? A patent-gyógyszergyárak arra hivatkoznak, hogy nekik egy uj gyógyszer-specialitás kikísérletezése nagyon sok pénzükbe került és a laboratóriumi költségeket át kell hárítaniuk a vevőkre. Viszont vannak gyárak, amelyek a már kikisórletezett formula alapján — tehát kezdeti költségek megspórolásával — állítják elő ugyanazt az orvosságot, lényegesen olcsóbban hozhatják forgalomba. A kongresszusban liberális demokraták olyan törvényt kívánnak (és fognak javasolni), amely szerint a közpénzekből fenntartott intézmények csak oly orvosság árát térítsék meg Medicare, relief, stb. pácienseknek, akiknek számára azt az orvos kémiai néven rendelte. Ezt erélyesen ellenzi az Amerikai Orvos Szövetség, amely “egy követ fuj” a patent-gyárakkal. ve meprobamate, McKesson & Robbins 4 centért adja a gyógyszertáraknak. Egy antibiotic orvosság Steclin néven kapszulánként 20 centbe kerül, tetracycline néven 6,8 centbe. A jövő év elején Russel Long louisianai szenátor, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke, vizsgálatot fog el rendelni. A szenátor már fel vetette a kérdést: “Megengedhető-e, hogy a kormány a ma gasabb árak fizetésével növelje a nagy gyógyszergyárak nak amugyis túlságosan nagy profitját? Megengedhető-e hogy ezt a fokozott terhet az amerikai nép viselje?” . Mit szól az egészségügy! minisztérium? Egyelőre sem mitsem szól, mert a kérdés vizsgálódás alatt áll. De a kormány köréből már olyan vé lemények hangzottak el, ame lyek elismerve a patent és a kémiai név kérdésének fontosságát, ráterelik a figyelmet más, éppen olyan fontos prob lémákra. Például: Hogyan lehet védekezni az ellen, hogy orvosok olyan orvosságokat rendelnek, amelyekre a páciensnek nincsen okvetlenül szüksége ? A kérdés jelentőségéről fogalmat ad néhány példa: Wallace Laboratories a Miltown nevű idegnyugtatót pirulánként 6,5 centért adja a gyógyszertáraknak; ugyanezt az őrségeit városi, állami és orszá- vosságot, melynek kémiai ne-A harc nem hiábavaló. Éppen azért, mert a kémiai és a patent név közt harc folyik, a nagy patent-gyárosok már leszállították az árakat, hogy versenyezhessenek azokkal az ugyancsak nagy cégekkel, amelyek a gyógyszereket kémiai nevükön nevezik és olcsóbban adják. És szerepet játszik az a tény is, hogy számos patent idővel lejár és a gyógyszer formulája felszabadul, bármely gyár készítheti ugyanazt az orvosságot más néven. Például: a typhoid fever ellen csak egy hatásos orvosság volt, a Parke—Davisféle chloromycetin; ennek patent védelme októberben lejárt és McKesson & Robbins már bejelentette, hogy megkezdi ennek gyártását. Megkell még jegyezni, hogy ha az orvos a drágább patent nevet írja fel, a gyógyszerészeknek kötelességük ezt a drágább orvosságot adni, olcsóbbat csak abban az esetben adhatnak, ha az orvos a kémiai nevet irta fel. Robbanás tüzet okozott a U. S. repülőgéphordozón ,az “Oriskany”-n Észak Vietnam vizeiben. 43 amerikai katona meghalt, 16-an megsebesültek. Fegyencek ülősztrájkja LONDON —Az angol belügyminisztérium közölte: George Blake, mesterkém szökése után, a Wormwood Scrubs börtönben megvonták a fegyencek kiváltságait. Ezután a börtön 150 fegyence tiltakozó ülősztrájkot rendezett. SZOVJET BÚZA ALGÉRIA — Az algir-szovjet külkereskedelmi egyezmény értelmében, a Szovjetunió három hónap leforgása alatt 200,000 tonna bunzát Algériának. LONDON \nglia — Anglia és Skócia ckötőiben az elmúlt napokfen ünnepélyes külsejű geíjleman-ek bukkantak fel: köcsög-kalapban és esernyővei Munkájuk, melyet a kikötikben megkezdték, kevésbe rolt ünnepélyes. Ugyanis a vizen uszkoló heringes hordákat és ládákat kerestek, mivel a rendőrségi besúgók szerle Angiiéban azt jelentették, logy a 44 éves George Blak*, az angol börtönből kerekt oldott mesterkém, egy heinges hordóban akarja elhagmi Anglia partjait, ahol legkevésbé fogják keresni. Mint jeleitettük, egy esőverte szombd estén Blake, a London közéjén fekvő Wormwood-Scrubs börtönben meg mászta a hatméter magas fa lat, átlendüli az utcára és eltűnt a világváros forgatagában. Ő volt i legveszedelmesebb angol szjvj et-kém s ezért 1961-ben a brvénykönyvnek megfelelő legnagyobb büntetésben részesítették, 42 évi börtönre. Azóta nerrcsak Londonban, hanem általában az angol uj ságök még mindig naponta foglalkoznak a szökéssel és újabb és újabb részleteket tárnak fel, a nyomozás állása szerint. A nyomtaánul eltűnt kém, egy eddig még meg nem ta Iáit nehéz ütőszerszámmal kiverte börtöncellája ablakának rácsát és most már bizonyosnak tartják, hogy segítőtársai voltak a börtönön ki vül. Ugyanis erős nylon szálakat és kötőtűket találtak, melykkel Blake kötelet kötött ezek a tárgyak nem származtak a börtön állagából. Továbbá egy nagy virág cserepet találtak a börtönfal tövében, rózsaszínű krizantin virágokkal s ebből a detektívek arra következtetnek, hogy a külső segítőtársak — hogy gyanút ne keltsenek — ezzel valószínűsítették, hogy a börtön mellett levő Hammersmith-Hospitalt a k a rták meglátogatni. Mindamellett, ami a szökést illeti, ez nem volt elszigetelt jelenség az angol börtönökkel kapcsolatban. Bár virágok nélkül, de ugyanazon céltudatossággal, mint ahogy Blake tette, az év eleje óta kereken 537 bűnöző szökött meg angol állami börtönökből, egyesek ugyan nyilvános javitó-intézetekből, köztük azonban gyilkosok, rabók és erkölcsi büntettek elkövetői és közülük még mindig 95 szabadlábon van. Azonban a Blake esetre volt szükség, hogy az angol kormány ezekre az állapotokra felfigyeljen. Roy Jenkins jelügyminiszter nyomban egy vizsgálóbizottságot nevezett ki, Lord Mountbatten-el az élen. A konzervatívok azonban ennek ellenére parlamenti megrovó mozgalmat helyeztek kilátásba Jenkins belügyminiszter ellen, mert mint Duncan Sandys konzervatív képviselő mondotta: — Sajnos állandóan újabb kitörésekről kell olvasnunk. Az angol börtönök már évek óta csak “korlátolt felelősségű” intémények. Mig a második világháború előtt évente átlag csak 15 fegyenc szökött meg a fegyintézetekből, a szökevények száma 1962 és 1965 között 249-ről 507-re rúgott évente. Különösen szeren esések voltak ebben az esztendőben a Wormwood-Scrubs fegyház lakói. Ezév februárjában ebből a börtönből megszökött egy fegyveres rabló. Még ugyanebben a hónapban ebbe a börtönbe került egy nőgyalázó, James O’Dea, aki féltucat nőn követett el erőszakot. Edmund Davies biró ezzel beucsuztatta el 0‘Deat-e, mielőtt a Wormwood-Scrubs börtönbe küldte: — Magát állatnák nevezni, súlyos sértés volna az állatvilágra nézve. O’Dea nem egészen hat hónapig étkezett a pléh-tányérból, Júniusban “távozott” a börtönből, s mindjárt magával vitte három “kollégáját”, akik segítettek neki zsákvászonból kötelet fonni, s annak segítségével átjutni a falon. A kollégák valamennyien rablótámadók voltak s úgy menekültek, hogy a kötél végére horgot kötöttek, ezt feldobták a feltetejére s a kötélén egymásután felmászatak. A Wormwood-Scrubbs börtönigazgatója azonban nem sokáig busult egyedül. Junius elején megszökött három aszszony, köztük egy gyilkosnő, a Cheshire-ben levő Styal börtönből, egy maguk vájta nyíláson keresztül a börtönfal alatt. Valamivel később két gyilkos szökött meg a liverpooli Walton-börtönből. Óriási türelemmel és egy szöggel, kipiszkálták a maltert a börtönfal téglái között s igy áttörték a cellafalat. Jenkins belüg yminiszter tanácsatalan volt: .— Nem találok semmi értelmes magyarázatot erre — hajtogatta. Most az újságok mondják el neki a magyarázatokat. Elsősorban az angol börtönökben kevés a börtönőr. Az angol fegyintézetekben legalább 500 emberrel többre volna szükség, mint amennyi jelenleg szolgálatban áll. Azonkívül a legtöbb angol börtön igen régi és elavult. Legtöbbje még a viktoriánus időkből maradt hátra. Van továbbá az angol közvéleményben egy tulajdonság: — Nem szeretik, ha egy angol állampolgárt a falakon fegyveres őrök őriznek. Ez vezetett arra, hogy éjszakánkint a falakat nem tartják fény szóró világítás alatt. A modern, liberális felfogás szerint a fegyenceknek sűrűn látogatókat szabad fogadniuk és cellatársaknák látogatniuk szabad egymást, ami alkalmat nyújt nekik az öszszeesküvésre. 1965 júliusában egy álarcos figura jelent meg a Wadsworth-börtön falán és magával vitte Anglia legvakmerőbb rablóját, a postavonatrabló Ronald Biggs-t. A falon túl, egy várakozó szállító autóban menekültek el mindketten. Egy hónappal későbben pedig megszökött a másik vonatrabló, Wilson. A postarabló-banda továbbra is fogságban maradt tagjai megsínylették ezt a dolgot, a Parkhurst-börtönbe vitték őket, ahol dupla fal zárja el a börtönt, ahol egy televíziós rendszer vigyáz rájuk éjjelnappal, s ahol jelenleg postazsákokat varrnak. A legveszedelmesebb fogollyal azonban senkisem törődött. Készpénznek vették példás viselkedését és azt hitték sohasem fog megszökni, hiszen perzsa-szőnyeges könyvtáros lakása volt a börtönben. Ez vezetett arra, hogy most a Scotland Yardnak heringes hordókban kell keresnie a megugrott mesterkémet, aki nyilvánvalóan árkon-bokron túl van, valahol a vasfüggöny mögött. Szükségtelenné teszi-e a computer gép a szerelmes férfi udvarlását? Az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált az a kisér' let a nyugati országokban, főként azonban, Amerikában, amelynek lényege: az egymáshoz illő fiatal lányokat és fia tál férfiakat a computerek választják ki. A computer gépek a nők és férfiak számára is feltesznek bizonyos kérdéseket, a pártkereső fiatalok megválaszolják a feltett kérdéseket és a computer gép azután “elhatározza”, hogy melyik férfi melyik lányhoz illik. A computer párválasztás hívei ezzel érvelnek: kétségtelen, hogy a computer gép biztosabban választja ki az egymáshoz illő feleket, amint azt önmaguk tudnák megtenni. A helyzet ugyanis az, hogy a computer gép többezer személy közül választ, mig egyénileg, semmiesetre sincs alkalma senkinek ilyen bőséges választási lehetőségre. Annak ellenére, hogy ez igaz, a computer párválasztás bizonytalansága .és hiányossága mégis abban az egyszerű tényben rejlik, hogy senki sem képes válaszolni arra a kérdésre: valójában, mi tesz egy házasságot sikeres lázasságá? Az amerikai társadalomtudósok egybenhangzó megállapítása szerint, mindenekelőtt: a házasság — minden ellenkező hiedelemmel szemben — korántsem magánügy, hanem közügy, a társadalom ügye. A házasság, mint intézmény, nem azért fejlődött ki és nem azért tartható fenn változatlanul, mert egyéni szükségleteket elégít ki, hanem azért, mert a társadalom szempontjából hasznos. A házasság intézménye biztosítja a társadalom számára az uj nemzedéket, amely adót fizet, katona lesz, dolgozik, stb. — mindmáig, a házasság válsága ellenére, sem tudtunk a házasság intézményénél jobbat elképzelni. ból ész-szerü, ha bizonyos köz-Elsősorban azért, mert mind-S mivel a házasság hasznos a társadalom számára, a társadalom igyekszik meggyőzni a fiatalokat affelől, hogy a házasság voltaképpen egyéni szükségleteiket elégíti ki. A computer gépeket egyébként már évezredekkel ezelőtt megelőzték a hivatásos és nemhivatásos házasságközvetitők, a világ minden társadalmában. Tekintettel arra, hogy az udvarlás maga meglehetősen költséges, a férfi szempont jávetitőt választ, aki ismerve őt és igényeit, a valószínűleg megfelelő lánnyal tudja őt összehozni. Ezenkívül: minden fiatalember számára az udvarlás a legkönyörtelenebb verseny Olyan verseny ez, amelyben fel kell ajánlania önmagát, másokkal szemben. Az elfogadás életének legnagyobb társadalmi jutalma és érzelmi kielégülése lehet, a visszautasítás nem egy esetben érzékeny sebet ejthet idegrendszerén. A fiatal nő számára is kívánatos a közvetitő, mert általa alighanem megszabadul attól, hogy számára unalmas, vagy éppen gyűlöletes udvarlást kelljen elviselnie. A közvetitő azonban semmiképpen sem lehet bizonyos választásában, az összeismerkedés után, el kell következnie az udvarlásnak. Amiként a személyes közvetitő nem pótolja az udvarlást, a computer gép, természetesen, még kevésbbé pótolhatja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fiatalok legnagyobb része arra számit: olyasvalakivel fog házasságot kötni, aki többé-kevésbbé az ő saját családja színvonalához tartozik. Az emberek általában saját társadalmi körükben igyekeznek párt választani, vagy saját különleges csoportjukban — egyébként is, erre a legnagyobb az eshetőség. Az Amerikában élő nemzetiségi, faji, vagy vallási csoportok (négerefc( lengyelek, magyarok, katolikusok, zsidók, stb.) általában igyekeznek egymás között házasodni, mert ezáltal saját csoportjuk hagyományait k ö n n yebben megőrzik. Az önmaga csoportjából való házasodás vágya egy fiatalban olyan erős, amilyen erősek ennek a csoportnak a hagyományai. A házasság esetében az egyes területeken a nemek egymáshoz való aránya is rendkívül fontos, annál is inkább, mert Amerikában a férfiak könnyebben hagyják el szülőhelyüket és könnyebben telepednek meg más városban házasságuk, vagy érvényesülésük érdekében, mint a nők. A házasságoknál, valamint az azt megelőző udvarlásoknál, jelentős szerepet játszott valamikor a szülők, véleménye, ez a szerep azonban Amerikában egyre gyengül. kétnemű fiatalok, egyre nagyobb számban laknak benn a kollégiumban, miközben tanulnak, ilyen módon tehát, a szülői ellenőrzés lehetetlenné válik. Nem kétséges, hogy Amerikában jelenleg a legnagyobb arányú “házassági vásár” a kollégiumok és egyetemek campusain folyik. Különleges jelensége azonban az amerikai házasságoknak az utóbbi években az, hogy a fiatalok általában magasabb társadalmi osztályban akarnak házasságot kötni, mint amilyenben születtek. A kellő iskoláztatás után ugyanis, más, születésüknél magasabb társadalmi osztályba kerülnek és automatikusan ide tartozónak érzik magukat. A férfi és a nő társadalmi helyzete között azonban jelentős különbség mutatkozik. A férfi társadalmi helyzetét foglalkozása határozza meg, mig a nő társadalmi helyzetét általában férje társadalmi helyzete határozza meg. Miközben a férfiak, munkájuk és iskolázottságuk folytán kerülnek magasabb társadalmi osztályba, a nők általában házasságuk révén jutnak el ugyanoda. Az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó nők — éppen ezért — a magasabb társadalmi osztályba tartozó férfiakért versenyeznek. Ez a következőt jelenti: a magasabb trásadalmi osztályhoz tartozó nőnek, ha hasonló férfihez akar feleségül menni, saját társadalmi osztályának és az alacsonyabb társadalmi osztálynák tagjaival is meg kell küzdenie. Az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó férfinek viszont, a feleségért, saját társadalmi osztálya tagjaival és magasabb társadalmi osztályhoz tartozó férfiakkal is meg kell küzdenie. Eredmény: általában, az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó férfiak maradnak agglegények és általában a magasabb társadalmi osztályhoz tartozó nők maradnak vénlányok. Mindezek után, azonban, le kell szögeznünk: az udvarlás kellemes, borzongató izgalmát sem a közvetitő, szem a computer nem pótolhatja, mint ahogyan sohasem tudhatunk előre felelni arra a kérdésre: boldog lesz-e egy házasság, vagy boldogtalan?
