Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-01 / 40. szám

6. OLDAL BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, October 1, 1964 KÉRDÉS. — A Johnson kormányzat ellen mos­tanában a leghangosabb vád az, hogy nem igyekszik az államháztartás egyensúlyának megőrzésére, vagyis nem törődik azzal, hogy az évi gazdálkodás deficitre vezet és az államadósság növekszik. Mennyiben veszé­lyes a mostani magas államadósság? FELELET: — A pénzügyit , gazdasági és politikai szakértők nézetei eltérőek, mindenki aszerint ítél, nogy milyen arányban van a nemzeti adósság a nemzeti gaz­daság alakulásával. Egy bizonyos: az egész mostani évszázadban a szövetségi kormány és az állami és he­lyi kormányzatok kiadásai nagyobb mértékben nőttek, mint a nemzeti gazdaság. Közvetlenül a második vi­lágháború előtt az országos kormány körülbelül 9 bil­lió dollárt költött. Ez 9 százaléka volt a nemzeti összjö­vedelemnek. 1955-ben az országos kormány költségve­tése a nemzeti jövedelemnek 17.4 százalékát tette ki. Ma 18.4 százalék, de ha hozzávesszük az államok és ,a helyi kormányzátok kiadásait, a nemzeti jövedelemnek 32.6 százalékát veszik igénybe a hatóságok és hivata­lok. Ami pedig a nemzeti adósságot iiieti, ez a máso­dik világháború óta növekedett ugyan, de összehason­­litva a nemzeti jövedelem növekedésével, százaléksze rüen kevesebbet tesz ki. Jelenleg a nemzeti adósság 313 billió dollár, a nemzeti jövedelem pedig 618 billió dol­lár. Félév alatt tehát ki lehetne fizetni az Egyesült Ál­lamok egész adósságát — ha lehetne 190 millió ember­nek félévig levegőből élni, kormányzat nélkül, bizton­ság nélkül ... Ez érdekes számadat, ha talán túlzottan humorosnak is tetszik. Mindenesetre gondolatot éb­reszt ez a tréfás számitás: Vájjon tragikus dolog-e, ha egy életerős embernek vagy egy egészséges vállalatnak feleannyi adóssága van, mint évi jövedelme? . . . De nézzük a nemzeti adósság gyakorlati jelentő­ségét. A nemzeti adósságot nem kell sem félév aiatt, sem sok év alatt visszafizetni. Mindössze a nemzeti adósságlevelekre a kamatokat kell fizetni. Ezek a ka­matok évi 11 billió dollárt tesznek ki. Mellesleg meg­jegyezve, a kormány kötelez vények túlnyomó részben amerikaiak birtokában vannak, tehát a nemzeti adós­ság kamatai bent maradnak az országban. Hegy milyen érzékeny adósság ez az évi 11 billió dollár kamat-adósság? Az országos kormány évi bevé­telének körülbelül 10 százaléka. Az egyén vagy vállala­­lat hasonló arányú megterhelése kamatfizetési kötele­zettség által nem veszélyes, nem idézi fel csőd veszé­lyét. Ha ily könnyeddén fogjuk fel a nemzeti Jövede­­lem és a nemzeti adósság egymásközti viszonyát, az adósságnak egyre könnyebb elviselhetőségét, nem sza­bad megfeledkezni arról, hogy a helyzet ily kedvező alakulása nem kis részben a dollár értékének hanyat­lására vezethető vissza. Ugyanis a kamatokat “köny­­nyebb” dollárokban kell fizetni, mint amilyen dolláro­kat kapott a kormány a kötvények kibocsátásakor. A DEBRECENI CASANOVA DEBRECEN. — A rendőr­­tiszti szobában karcssz ékben ül, vele szemben a riporter, akit a kiváncsiság hozott ide: vájjon mifajta férfi lehet az, aki nők tucatjait el tudja csá­bítani, ki tudja fosztani? Vigh Gyula 25 éves vasesz­tergályos. Középmagas, kopa­szodó. Kissé tompa orr, vize­nyősen kék szem. Amolyan tu­catember formájú, akin nem akad meg a tekintet. A férfi­ember szeme legalábbis. De hát a női Ízlés kiszámíthatat­lan. Először négy évvel ezelőtt bukott le különböző csalások és visszaélések miatt. Három és fél évet leült, a tavasszal kiszabadult és erősen megfo­gadta, hogy jó útra tér. Meg­látogatta Kecskeméten élő fe­leségét, gyermekét, de nem maradt ott, csak néhány na­pig. Dolgozni nem akart, és nyugtalan vére tovább űzte. — Kérem, hiába fogadok én meg bármit, ha nőt látok, rögtön elvesztem az eszem. A nők rám különleges hatással vannak — mondja könyedén. — A nő az én végzetem ... Valóban nők buktatták le. Több feljelentés érkezett el­lene. Házasságot Ígért, majd kicsalta a hiszékeny nők pén­zét s odébbállt. Mulatozott, végigjárta a Balatont, üdült Leányfalun, Budapesten, jobb társaságokba is befurakodott, katonai ügyésznek adva ki ma­gát. Végül Debrecenben letar­tóztatták. Mindent beismert. Nem is lett volna értelme a tagadás­nak, hiszen találtak nála egy feljegyzést. Minden nőisme­­! rőse nevét, pontos cimV fel­tüntette. Azóta a rendőrségen ki is egészítették ezeket a fel­jegyzéseket, húsz oldalnyi \ lomást tett. — De lesz negyven oldal is — mondja büszkélkedve a debreceni Casanova. —Hány nővel kötött isme­retséget, mióta kiszabadult? — Százhússzal. Kiszámítot­tam, hogy minden napra jut egy nő, mert négy hónap telt el azóta. Persze, ez nem reá-I lis számítás, kérem. Volt olyan ap, hogy öt nőt is meg­ismertem. S voltak napok nők nélkül. Különösen a fürdőhelyeket kedvelte. Átrándult Hajdú­szoboszlóra. — Ücsörgött a presszóban, a vendéglőkben, áldozat után kutatva, de a fürdőben csak reumás nők voltak, idősek. Volt egy csi­­í nos is. T. Julia, a kiszolgáló­­, nő. De van annak pénze? — Marcell Rodolphy! — állt Vigh Gyula hirtelen elha­tározással a lány elé. — Én vagyok angol állampolgár, aki itt tanulni. Maga nekem tet­szeni nagyon. Az enyém fele­ség nem akarna lenni? A fiatal, tapasztalatlan le­­ány tágranilt szemmel nézett rá. Egy valódi angol gentle­man ! — És mit tanul? — Lenni orvostanhallgató! Papa gazdag. De régen nem irt. Van autó ... Aztán a mese a karambol­ról. Julia jószivü. Van neki egy kis pénzecskéje. S kér a papájától is. Kér a testvéré-Ne engedjük, hogy a Goldwater párt eloltsa a fáklyát a Szabadság Miller Republikánus alenök-jelölt el van szánva, hogy eloltsa a “Statue of Liberty" lángját Szeptember 7-én a “MunkaÜnnepén” William Miller OnlH- water jelölt-társa nyiltan állási foglalt magyarok, olaszok, len­gyelek és egyéb Dél és Keleteuónpi népeknek az Egyesült Államok­ba való bebocsátása ellen, mik«r élesen támadta Johnson elnök tervét egy tisztességes bevándorlási törvény alkotása érdekében, íme, Miller saját szavai: "Lyndon Johnson iörvényjavashi-lerve arra irányul, hogy meg­szüntesse a jelenlegi megfontoláson alapuló bevándorlási törvényt és annak helyében kinyissa a gátakat mindenki számára, aki ebben az országban akar letelepedni és munkát vállalni . . “Give me your tired, your poor, your huddled masses yearning to breathe free. Számos ismert politikai egyéniség élesen és nyilvánosan elitélte Miller felháborító kijelentését. íme néhány példa: John Brademas, Indiana állam képviselője: Mr. Miller elárulja, hogy nincs berae sem­miféle tisztelet a nagy amerikai szEbadság­­hagyományok iránt. Bevándorlók a világ minden részéből építették fel az amerikai nemzetet, amely szabad, és egységes, füg­getlenül az összetevő erők nemzetiségi ere­detétől. Nekünk nincs szükségür.k arra, hogy egy Berlin-mintáju falat emeljünk az amerikai tengerpartokon Thomas J. Dodd, Connecticut állam szenátora: Mikor a Republikánus alelnök-jelölt meg­vádolta a demokrata kormányt, hogy az ki­nyitotta a gátakat gyakorlatilag mindenki számára, aki ebbe az. országba akár jönni,» és itt akar munkát vállalni, Miller nemcsak súlyos és felelőtlen, valótlanságot állított, hanem rálépett a demagógia útjara ’. . , A? igazság az, hogy az lij tervezet le akarja rögzíteni a bevándorlási quóták számát an­nál a mérsékelt számnál .amelyet a jelen­legi bevándorlási törvény előír. John A. Gronouski, állami főpostamester: Miller Republikánus képviselő ezúttal va­­lóbEin jól elvette a súlyokat. Mig az egyik percben síkra száll egy “megkülön­böztető" bevándorlási törvény érdekében, amely kizárná a Kelet és Délkelet európai népeket Amerikából, a másik pillanatban lelkiismeretlenül házal és hizeleg azoknak a szavazatáért, akiknek szülei és nagyszülei az említett országokból vándoroltak Ame­rikába. John 0. Pastore, Rhode Island szenátora: Alig tudom elhinni, hogy egy nagy politikai párt, mint a Republikánusok, egy ilyen em­bert jelölt az Egyesült’ Államok második legmagasabb hivatalára. Miller viselkedése és .kijelentései szégyenteljesek és tettei gá­tat akarnak emelni Amerikai és Amerikai közé, csupán azért, hogy esetleg reá szavaz­nának . . . Abraham Ribicoff, Connecticut állam szenátora: Miller alelnök-jelölt nézetei és kijelentései arra mutatnak, hogy ő fel akarja ujjiiani azt a kicsinyes, elfogult és megkülönböztető po­litikai irányvonalat, amely a múltban fele­lős volt a bevándorlási törvények végzetes hibáiért. Az Egyesült Államok már régen, és véglegesen szakított a múlt hibáival, de Mr. Miller erőszakkal visszaidézi a múlt rossz szellemeit.” Wagner polgármester: Miller képviselőnek nincs szive, sem érzé­sei, hogy megértse az elválasztott család­tagok tragikus helyzetét. Miller politikai állásfaglalása embertelen és tisztességtelen, így csupán egy felelőtlen demagóg visel­kedik ... "Törvényes utón meg kell szüntetnünk a megkülönböztetéseket, amelyek utjai állják azoknak a tisztes­séges idegeneknek, akik Amerikába akarnak letelepedni.. "Ha egy nemzet, amelyet a bevándorlók építettek, egy kérdéssel fordul a bevándorolni szándékozóhoz, ezt nyugodtan kérdezheti: Tudsz-e hozzájárulni ennek az országnak a boldogulásához? . . . "De semmi esetre sem szabadna ezt kérdeznie: Melyik országban születtél?" Lyndon B. Johnson elnök, issi ALL AMERICANS COUNCIL Hon. Robert F. Wagner National Chairman Hon. Aloysius C. Falussy Chairman, Hungarian Division , tői is később. Mert sok pénz, I kell az angol orvostanhallg--] |. tónak, aki eljegyzi. Vett már gyűrűt, de a Casanova aztán csak huzta-halasztotta a há­­házasság’kötést. A vizsgáira hivatkozott. Majd ha ha dip­loma a kezében lesz. S Julia gyűjtögette a pénzt szerelme­sének. A balatoni üdülőkben már mint katonai ügyész mutatko-1 ! zott be Vigh Gyula. A legjobb ! társaságba is befogadták. Ga­vallér volt, fizetett mindenki­nek, szórta a pénzt. — Tudja, nem akartam én j ebből hasznot. Csak élni akar­tam. Jól élni. Mert megszok-i tam én azt. Apám ékszerész volt meg földbirtokos, hát jól éltünk. Az általános után el­végeztem két gimnáziumot, majd vasesztergályos lettem. — Szép szakma. Miért nem folytatja? — Ugyan! — legyint. — Nem nekem való a munka. Én nem akarok dolgozni, meg­, mondtam már. De nagyon szeretek jól élni. Költekezni. A feleségem is azért akar tő­lem válni. Mert hogy munka­kerülő vagyok, nem gondos­kodom róla. — És nem tűnt fel senki­nek, hogy maga ... — Á, dehogy. Megtanultam én azt játszani. Egy katonai ügyész! Vagy orvos, ha kell! Diplomás ember. Nem nagy dolog kérem. S az embe­rek minden elhisznek. Csak az a fontos, hogy jó.megje­lenése legyen, fehér inget vi­seljen. Mert én kérem csak fe­hér ingben jártam. Én adtam magamra. És a duma, kérem. Főleg a nőknél. A duma. — Szóval a duma. Beszélni kell tudni a nők nyelvén. Meg keill találni a hangot. Olyan ez mint a jó zenész, amikor ráta­pint a vendég nótájára. Csak a szetnébe nézek, már tudom. No, ennek azt mondom, hogy külföldi vagyok, mert azokra bukik. Ének meg, hogy dip­lomás vagyok. Mert a diplo­ma imponál a nőknek. Ez fon­tos. Aztán a figyelmesség. Kis ajándékok. Virág, cukor­ka, egy kis cukrászda, kölni. Erről soha sem szabad meg­feledkezni. Elhallgat, mosolyogva hajol jól előre, valami eszébe jutott. — Tudja, nem kértem én mindig pénzt. Ha nekem pén­zem volt, akkor nem kértem. Inkább én költöttem a nőik­re. Megyek egyszer az utcán, itt Debrecenben. Találkozom egy csinos asszonykával. Rá­diót visz. Odalépek, mondom neki: “Bocsánat, asszonyom! Engedje meg!” Ezzel elve­szem tőle, füttyentek egy ta­xinak, hazaviszem a rádiót. Másnap virágot küldök, har­madnap csokoládéval jelent­kezem fehér ingben, frissen, borotválva. A nóta vége? — Aztán az a buta Manci feljelent s lebukok. Az első nő, akit szabadulásom után megismertem. Bár sohase lát­tam volna meg. Nem kell szószerint venni, csak egy be nem fejezett cégtábla Ma­cison, S. D.-ben és azt fogja ábrázolni: Madison Farmers.

Next

/
Thumbnails
Contents