Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-17 / 38. szám

6. OLDAL BETHLEHEMI HÍRADÓ Thursday, September 17, 1964 t vőjéről s a Social Security biztosítás csak kiegészítője az ön-gondoskodásnak. | 2. A iSöcial-Security szinte ráneveli az enbereket a rá­adás jellegű tgyéb biztosítá­sokra és megtakarításokra. Ez az az a kp, amelyre min­den más gondoskodást építe­nek. 3. A Socicl S. biztosítás az alap vállalati biztosításokra is, amelyek már billiós mére­teket öltenek több ipari és üz­leti ágban, Köztudomású, hogy az újabban elsősorban a jövő biztonságra irányuld kollektiv szerződésekben ar , uniók a Social Security nyug­dijaknak megtoldását követe­lik és harcoják ki; a Social Security ryugdij összege minden számításban benne van. Nem lehet tehát azt ál­­; litani, hogy a kötelező Social ; Security biitositás háttérbe 1 szorítaná a privát biztosítást 4. Ha nem lenne Social Se­curity biztosítás, milliókat kénytelen lenne az állam, i megye, a város — az adófize­tő lakosság! — szegényse­­gélyben részesiteni és a sze­génysegélyezés, amely most körülbelül 2 billió dollárba ke­rül évente, 8—10 billió dollái évi kiadással terhelné meg i nemzet összességét. Ma 2.2 millió a szegénysegélyezésben részesülők száma, Social Se­curity nélkül ez a szám 8 mil­lióra nőne. 5. A sok millió esetben sze­génysegélyezést helyettesitő Social Security biztosítás nö­veli az emberek önérzetét és biztonságérzetét, milliókat megóv a megaláztatástól, hogy könyöradományokért ri­deg hivatalnokokhoz kellene fordulniok. 6. Ami csekkeket visz ma a postás húsz millió ember­nek, az hamar a gazdasági élet vérkeringésébe jut, hi­szen a legtöbben bevásárlá­sokra fordítják. A fogyasztás növelése maga után vonja a termelés növekedését és rend­kívül fontos annak kiemelé­se, hogy a Social Security csekkek révén ily módon a termelés növeléséhez, a nem­zet gazdasági erősbbitéséhez hozzájárulnak az öregek, a, nem-dolgozók, nem-keresők is. Képzeljük el, hogy máról holnapra elmaradnának a So­cial Security csekkek. Olyan gazdasági válság állna be, amilyenre nem volt példa sem a 30-as évek depressziójában, sem azelőtt soha. ARANY ÉBER! MÁSIK OLDALA Az an^ol tankhajó Esso Norvay kigyulladt a tonferen Aden, Arábia előtt. A képet a H. M. S. An­­zióról készítették, mely megmentette az égő hajó személyzetét. önkéntes Social Security biztosítás jobb lenne? WASHINGTON — Goldwa­­ter szén., aki hévvel rohan novemberi bukása elé, nem az első, de nem is az utolsó azok sorában, akik úgy vé­lekednek, hogy a Social Se­curity biztosítás rendje, mert a kötelező részvételen alakul, ellentétben van az amerikai szabad gazdálkodás szellemé­vel. A kötelező társadalmi biztosítás ellenzői eddig csak halkan hallatták szavukat, tudva azt, hogy ez pusztáiban elhangzó szó. Mégis most, mi­kor a nemzeti politikai szer­vezet mégmagasabb állására pályázik Goldwater. a halk szó automatikusan hangos szóvá erősödött és ezért most foglalkozni kell a kérdéssel: mi jobb, a kötelező, vagy az önkéntes társadalmi biztosí­tás? A republikánus elnökjelölt igy fogalmazta meg egy év­­:vel ezelőtt elvi álláspontját: ::A Social Security legyen ön­­.kér.tos .Akinek tetszik, fogad­ja el és aki nem fogadja el, az maga tud magáról gondos­kodni.” Azóta valamennyire * k gyengítette ily szózatát, de ez nem fontos, most nem Goldwater szenátorral vitá­zunk, hanem a kérdés érde­mét vizsgáljuk. Ma 75 millió ' dolgozó férfi és nő és 5.3 mil­lió munkaadó fizet biztosítási dijat — Social Security adót — és körülbelül 20 millió azoknak a száma, akik nyug­dijat, hozzátartozó járadéko­­. kát, munkaképtelenségi jára­­’ dákot kapnak a Social Secu­rity alapból. Amiről tehát itt szó van, az általános, nagy nemzeti érdek, csaknem min­den egyes amerikai családot érint. A kérdés alapos elem­zés? feltétlen szükségesség. s{: Akik az önkéntes biztosí­tás mellett kardoskodnak, j miért teszik ezt? Mivel indo­­j koljálk meg állásfoglalásukat? j Fő érveik — melyek részben j nagyonis helytállók — a kö­­: vetkezők: .1. A mostani kötelező So­cial Security rendszer súlyo­san megterheli a fiatalabb dolgozóikat, viszont au őre- l gebbeknek olyan előnyöket , juttat, amelyet ezek egyálta-, Ián nem érdemeltek ki. Egy j most nyugalomba vonuló há­zaspár legfeljebb 3516 dollár Sec:; 1 Security adót fizetett be és ezzel jogot nyert 32,000 dollárnyi juttatásokra. Csak­nem tizszerannyit vesz ki, 'mint amennyit beadott. Hon­nan ered a különbözet? A ^ fiatalabb dolgo:jók befizeté­seiből, amelyekre munkaadó­ik mindenkor rádupláztak. 2. A nyugdijak és egyéb juttatások a nagyobb jövedel­mű dolgozók millióinak nem nyújtanak eleget, mert az, évi 4300 dolláron felüli kere­set számításon kívül marad. 3,, A kötelező biztosítás rendszere megfosztja az em- i bérJket attól a lehetőségtől, hogy privát biztosítás utján, vagy más uton-módon maguk gondoskodjanak jövőjükről, lehetőségeik és szükségleteik , mértékében. 4. Az óhskiéiites Social Se­curity rendszernek nagy elő­nye lenne, hogy mindenki oly módon gondoskodhatna jövő­jéről, ahogyan jónak látja: be­lépne a Social Security biz­tosításba, vagy privát bizto­sítást venne ki, vagy megta­karításait bankba tenné, vagy részvényeket, bondokat vásárolna. Ily módon minden­ki maga vállalná a felelőssé­get a jövőjéért, nem hárítaná azt át a kormányra. * * * * Ezeket az érveket sokszor , latolgatták, komolyan ele­mezték politikusok, törvény­hozók, az ipari és üzleti ér­dekeltség képviselői, hivata­los és privát szakértők és nagyjában a következő nézet kristályosodott ki: Ha a 1: íkosság millióinak szabad választására lenne bíz­va, hogy a S. Security biz­tosításban részt alkarnak-e venni vagy sem, az egész So­­j cial Security rendszer össze- i cmlera, mindenki kárt szen­vedne s a legnagyobb károso­dás éppen azokat érné, akik­nek a Social Security juttatá­sokra legnagyobb szükségük lenne. A Social Security hivatal St a t i sztikusai ‘kiszámították, hogy mi lenne a következmé­nye az önkéntes biztositás rendjére való áttérésnek, íme- A 30 éven aluli biztosí­tottaknak 15 százaléka kilép­ne s ez a jövő évben már egy és fél billió dollár bevé­tel hiányt idézne elő. 1968- brn a Social Security alap­nak 18.8 billió dollár vagyon­állománya lenne, mig a mai rendszer mellett ez a vagyon, ez a tartalék 27.5 billió dol­lárt tenne ki. 1988-ban, ami­kor a most 40-es éveikben le­vő’ dolgozók elérkeznének a nyugalomba vonulási korhoz, a Social Security alap csődbe jutna, ,a biztosítottak befize­tései elvesznének. Persze ha 15 százaléknál többen ugra­nának ki a Social Security biztosításból, a csőd még ko­rábban következne be. Ez áz cka annak, hogy az. önkéntes Social Security biz-1 tositásról mindeddig csak be­széltek, okoskodtak, vitatkoz­tak, e — azt még sehol nem vezették be. Miint ahogy el­képzelhetetlen a mai világ­ban önkéntes tűzoltóság a na­gyobb városokban, önkéntes rendőrség és elképzelhetetlen a kötelező katonai szolgálat vagy a kötelező iskoláztatás eltörlése. ^ ■{! ^ A kötelező Social Security biztosítási rendszer mellett szólnak a következő fontos té­nyek: 1. A Social Security bizto­sítás egyáltalán nem hozza ^ az embereket kisértésbe, hogy jövőjüket, hogy úgy mondjuk, a kormány nyaká­­! ba akasszák. Millió és millió j dolgozó és kereső ember rendszeresen megtakarít j a, jövedelmezően befekteti kere­setének egy részét, privát biz­tosítást is kivesz és ilyképpen igenis maga gondoskodik jő-WASHINGTON — Az ame­rikai munkásságnak sohasem volt olyan fényes aranykora, mint most. Ezt bátran meg le­het á’ lapítani, ha eltekin tünk, először attól, hogy az aranyásóból vajmi kevés hull a nrm-szervezott munkások mii Tóira és, másodszor, ha szánd'kosán ve*v. gondatlan­ságból szem ’elc'l tévesztjük a munkanélküliek sehogy sem gyérütő táborát. És ha nem ijedünk meg az automatikus gépek hallgatag hadának ost­romától . . . Augusztusiban a gyáripar­ban a nagy uniók vadász­területén — a heti átlagos munkabér 103 dollárral re­kordmagasságba tört. A mun­kában állók összes száma 72.1 millióra nőtt s egy év óta a gyáriparban 275,000 uj mun­kalehetőség nyílt meg. Ennek ellenére a munkanéküliek száma a rendelkezésre álló munkásnépesség 5.1 százalé­kára növekedett. Sztrájkok és a velejáró jövedelem kiesé­sek alig haladták meg bár­mely háboruutámi év bérvesz­teségeit. Annak ellenére, hogy az ál­talános kép ilyen kedvező, a munkásmozgalomban a han­gulat nem zavaratlanul de­rűs. Az automata gépek elő­nyomulása újabb munkamél­­kü'licéget okoz, örökösen fe­nyeget egyik-másik amugyis hanj' állásban levő iparban, el­sősorban a szén- és szállítási iparban. Rontja a munkapiac helyzetét a fiatalok folytonos beáramlása is. A már is túl­zsúfolt piacon az újonnan je­lentkező fiatalok számára ne­héz helyet biztosítani és ezek­nek 15 százaléka ma munka nélkül van. Az automatikus gépek a helyzetet még csak tovább ronthatják. A szervezett munkásság ve­zetőségeiben valami hiba van, talán a vezérek öregedé­se okából. Tény az, hogy csak nagyon kis mértékben sike­rül az úgynevezett fehér gal­lérosok beszervezése és főleg ennek a mulasztásnak követ­kezménye az, hogy az unió tagok száma csak kevéssel nő egy két év óta és 22,2 száza­­i'l'tkál miág ma is e’imarad a múlt évi 25.2 százallekos lét­szám mögött. Ezek a száza­­lékszámck mutatják, hogy az amerikai munkásságnak csak negyedrésze volt uniókban tavaly és még kisebb része van szervezve jelenleg. Nem csoda, hogy az arany ér m másik oldalát lesve fi­gyelő munkások már nem el­­ső'sorbrh több bért, hanem több jövő biztonságot óhaj­­trr.ak s az újabb kollektiv al­kudozások során a szenion­­bás, a korábbi nyugdíjas kor, a nagyobb penzió a fő köve­telések. mig korábbi években a magasabb béreiken volt a hangsúly. Éppen a napokban a bányamunkások uniójának konvencióján egy rebellis cso­port' dühösen támadta a John L. Lewis székiében ülő Tony Boyle elnököt, amiért az uj kollektiv szerződésben a ke­­rriényszén bányászoknak el­sősorban béremelést és csak másodsorban fcíkozott jobb biztonságot harcolt ki. Emlé­kezzünk arra, hogy még né­hány éwe ezelőtt, amikor az automobilipari unió vezető­sége magasabb munkabér he­lyett magasabb nyugdíj köve­telését hangsúlyozta, az unió tagsága viharosan lehurrogta vezéreit', azzal a jelszóval, hogy több pénz az ember ke­zében jobb, mint magasabb nyugdijesekk Ígérete és re­ménysége. A biztonság elsőbbsége uralja az újabb kollektiv al­kudozásokat. A minap az Ar­­nrtour húsfeldolgozó vállalat­nál létrejött kollektiv szerző­désnek egyik pontja úgy szól, hegy íz ok a munkások, akik­nek munkáját automatikus gép pusztán pár gombnyo­másra redukálja, az addigi munkabért kapják; amit nem holmi gombnyomásért, ha­nem nehéz produkcióért kap­tak. Egy Ford unió lokálban kőé kérdezés utján megállapí­tást nyert, hogy a 15 fontos kérdés közül első helyen sze­repelt a jobb nyugdij és a 13-ik helyré szorult a maga­sabb bér követelése. A 23 éves Monica Campbell. a 25 éves Denny Digginssel kötött há­zassága után Londonban, igyekszik a dudán lejátszani a nászindu­lót. Az olvasó ir meguouuan, na egy orara ma,s veszi fel a telefont, vagy egy szürke hétköznapon üres a szék a szerkesztő asztala előtt. Székely Izsó ott volt fél év­század óta minden jelentős magyar eseménynél: a Kos­­suth-szobor eszméjének szü­letéséné:!, megvalósulásánál, s egyesületek alakulásánál, bu­kásánál, átszervezésénél, há­borús világesemények ferge­­tegében, családi ünnepségek intim öregeinél, az idegen­­nyelvű hirlapirás útvesztőjé­ben — éjszaka és nappal. Nincsen ma se születés- se névnap. De miért kellene pi­­rosbetüs ünnep ahhoz, hogy az olvasó köszönthesse a kró­nikást ? S ha ünnep is lenne ... váj­jon saját lapja Írhatna arról, hogy egy órára “check-up”-ra ment a lap munkatársa ? Nem! És ime, kérem, itt van az olvasó joga: hétköznapunk szivdobbanása, együttérzése, aggódása. Úgy érzem jogunk volt — minden jubeliumi al­kalom nélkül — hangot adni ennek ... Mivel az iowai demokraták elfelejtették hivatalosan hitelesíteni Johnson elnök és Humphrey szená­tor nevét, a nevek elmaradtak az állam választási listájáról és lehet, hogy az iowai-aknak be kell irniok jelöltjeik nevét. y , J - ^ ! elhasználódása, igenybevete­­lünk, önhajszolásunk tempója sokkal erősebb, mint az öreg Európában. * * * A pénteki szám kifogyott az újságosnál. Ilyenkor az em­ber beszól a Népszavához, a 80-as utcába, a magyar ne­gyedbe és kéri a hiányzó pél­dányt. Ezúttal Homoki Erzsébet vette fel a telefont, kitünő­en keverve az angolt a ma­gyarral (a szöveg zengzetes nyelvünkön, számok-cimek an­golul). Izsó bácsi nem volt a szerkesztőségben. Igen, itt kellett volna kez­deni a történetet! Székely Izsó — ezt a vidéki olvasók­nak említem — a newyorki szerkesztőség vezetője ember­­emlékezet óta. Úgy hiszem, kétszer is megszolgálta a nyugdíj korhatárt — de azért még mindig ott található min­den magyar ünnepségen, s a szerkesztőségi asztalnál is. A mai hétköznapon helyet­tese felel a telefonhívásra. — Izsó bácsi “csekappon” van. Az öreg szivet néha meg kell nézetni a doktorral. Azt az öreg szivet, amely az olvasót szolgálja túl a szerkesztősé­gi órákon, túl a vasár- és ün­nepnapokon, s messze túl a nyugdíjkorhatáron. Érettem és éretted, a ma­gyar olvasóért. Merthát az ol­vasónak is van szive. Mely New Yorkból, Gyimesy Ká­sás Ernő kiváló, világszerte' ismert festőművésztől, a Kül­földi Magyar Képzőművészek Világszövetsége elnökétől kap­tuk a következő kedves írást: Az olvasó jogán Írok. Igen kérem, az olvasónak is van­# j nak jogai. Nemcsak olvasni, kritizálni, hirdetni, előfizetni, hanem írni is. Az olvasó jo­gán tehát szabadjon nekem is megszólalni. Apám egy erdélyi kisvá­rosban volt kereskedő. Sok gyerek volt a tanítói háznál, igy aztán kereskedő-inasnak adták. Ahol tanonokodta a 4 esztendőt, ott lett segéd, az­tán tulajdonos. Több mint 4 évtizeden át. Mikor a huszas évek végén Amerikából ha­zalátogattam, sétára vitt. — Kortársait mutatta végig. Legtöbbjük a főtéren sétált napi egy-két órát, a többiek 40—42 évi szolgálat után a családi ház erkélyén olvastak, pipázgattak, merthát nem volt még rádió, TV ... “Tudod ezek mit csinálnak? — mutatott a 60-—65 éves nyugdíjasokra. — Várják a halált. Elmondják, itt fáj, ott fáj, kinek mi segít, de az éle­tük további értelme a hivata­los nyugdíj-korhatárral meg­szűnt. Nálunk nincs nyugdíj, nincs korhatár. Megszoktam a kuncsaftokat, azok is engem, büntetés lenne, ha le kellene huzni a rollót. . .” A modern élet kijebb tolta az életkor határát. Még Arne-Eyv viüanypóznára “mászott fel” a 21 éves Marline Bowman ko­csija. A lányt épkézláb állapotban mentették ki a kocsiból.

Next

/
Thumbnails
Contents