Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

8. OLDAU g'-if Jgn RETHLEH«'! ffTTMnÖ Thursday, August 6, 1964 Ai álomfejtők csodabogarai Az ókori álmoskönyvek ke zül csupán egy maradt ránk Artemidorisz daldiszi álom fejtőnek “Oneirokritika” ci mü tudományos álmosköny ve. A görög Artemidorisz i második században élt. Nagy műveltségű, nagytekintélyi férfi volt; az akkori leg híresebb bölcsészekkel tar tott barátságot. Egész életé az álomfejtés tudományé nak szentelte. Folyton uta zott és gyűjtögette a be teljesültnek mondott álmo­kat. Tapasztalatait rend­szerbe foglalta és igy szü­letett meg az “Oneirokritika. Hires könyv volt, úgy meg­becsülték, hogy kéziratos pél­dányai túlélték a barbár szá­zadok háborús pusztításait; majd a könyvnyomtatás fel­találása után latin, olasz, francia, angol és német for­dításokban keringtek világ­szerte. “Álomfejtőnek lenni — Ír­ja a görög bölcs — nem könnyű. Az álmodót a leg­aprólékosabban ki kell kér­dezni: minő viszonyok között él? mi az élethivatása? mi­lyen a családi élete? testi állapota ? Pontosan tisztáz­ni kell az álomanyagot, mert a legkisebb eltérés a jósálmot ellenkező értelművé han­golhatja át. S ha minden rész let ki van előtte teregetve, még veleszületett külön te­hetség kell ahhoz, hogy ügyes következtetéssel rábukkan­jon a helyes megfejtésre.” Artemidorosz csavaros el­meéllel szedi rendszerbe és boncolgatja a jósálmokat. f Valaki csecsemővel álmo­dik. Ennek a jelentése asze­rint változik, hogy kicsoda álmodik vele. Különböző, — nyilvánval, hogy az apa tes­te a hagjjtékot jelentette. A göröj rendszerezést és boncolgatcj elmeélt az ál­­moskönyvkben hasztalan keresnénk. Tartalmuk egy­­iigyü. Azt sem lehet kihüve­lyezni, sgrzőik honnan ka­parták élj a tudományukat. Az álomiipeket betűrend-1 ben sorakoztatják fel. és önkényesei vágják mellé­jük a meffejtést, minden ésszerűség nélkül. Az ősi görög számazásra csak az a körmöifont okoskodás vall, amely ssrint némely álom­kép az áombeli esemény ellenkezőjét jövendöli. Aki bejillant egy álmos­könyvbe iff éle bölcsességeket talál beme; Ásítás: nemsokára mu­latság. Bítegeskedni: jobb egészség. Bánkódás: jó hirH hallani. Büszkeség: szé­gyenbe emi. Baleset: sorsod jobbra fcrdul. Büntetés: ju­talom. Jutalom: büntetés. . . Fogházbaa lenni: hivatali1 dőmenetd. Bukfencet hány­ái : megtiszteltetés. A legdfrább ellentét-ma­gyarázat egy angol álmos­könyvben található, amely ízzel a nagyigényü címmel ■salogatja az olvasót: Na­poleon smskönyve, zsálc­­nányul esett a lipcsei csatá­ján s az álmok magyaráza­­át tartalmazza. A furcsa ilom furcsa megfejtése igy langzik: “Ha a fiatal lány ,zt álmodja, hogy egy goril­­ába szerelmes, a szomszéd­ág legcsinosabb és legoko­­abb embere veszi feleségül minden eladó lány irigyek i fogja.” Mikor Genovában kitá­rták a lottójátékot s ebből jövedelmi forrásból a többi rszágok kormányai is telő ;ézzel kezdtek meregetni,az gyakran ellentétes értel­mű jóslatot tartalmazhat. . . Szegény ember számára azti jelenti, hogy nemsokára akad valaki, aki gondoskodik róla, mert hiszen a csecsemőnek is> gondját kell viselni. Ám ha iparos ember álmodik vele, baj lesz; üzlete elsorvad,mert! a csecsemő keze le van kö­tözve, ami jelképes értelem­ben arra utal, hogy nem ké­pes a szerszámot emelni. . ... Gazdag ember készüljön rá, hogy más lesz ur a házában, mert a csecsemőt sem kérdik meg, mit akar, hanem ren­delkeznek vele. Atléta szá­mára a jóslat nagyon rossz: a csecsemő nem tud sem. futni, sem ugrani, sem bir-j kózni. Külföldön hányódó! ■ utasember bizton remélhe- j ti, hogy ismét hazai földre fog lépni, mert születése al­kalmával a csecsemő is a vi- : lágba lépett. Viszont aki utaz­ni készül, maradjon inkább i otthon, mert a csecsemő gyá- i moltalan s nem bir az aka- ! dályokkal megküzdeni. Ügy- 1 védnél különbséget kell ten- < ni, hogy a panaszost kép- ; riseli-e vagy a vádlottat? Ha panaszosként lép fel, el-' 1 veszti a pert; ugyanis a cse- j jsemő nem tud beszélni, ami- i oől következik, hogy az álom- ( íéppel sújtott ügyvédnek is i negbénul a nyelve, dadogni r ’og s nem lesz képes a birót 2 neggyőzni. Ellenben a vád- 1 ott ügyvédje ne aggódjék, e íem fogják a védettjét éli-1 s élni, hiszen apró gyereke- r cet sem szokás súlyos bűn- c etéssel sújtani, ha valami £ osszat csinálnak. Fiucsecse- 1 nő jót jelént, mert ha felser- r lül, meg tudja keresni a ke- t lyerét és nem szedi el az a .pja pénzét. LeánycSecse-; e mő nagyon rossz, mert ha a leány férjhez megy, hozo­mányt kell neki adni. Azt is ki kell hüvelyezni, hogy az esemény mikor fog bekövetkezni. Például min­den, ami lassan növekedik, Ügy mint a tölgyfa, olajfa, elefánt, stb., azt jelzi, hogy a szerencse vagy balsors csak nagysokára érkezik. Gyorsan, sarjadó növények vagy sza­pora állatok álomképének nyomában a jósolt esemény nagy hirtelenséggel csap le. Némely álomkép éppen­séggel az ellenkezőjét jelen­ti. Például halál és gyász ízt jelzi, hogy az álmodóra irömteli esemény vár. Sze­rinte az emberi léleknek szoros kapcsolata van a kör­nyező természettel; már­pedig tudnivaló, hogy a ter­­nészetben borúra derű és de­­■üre ború következik. Épp1 lyen változás megy végbe/ lz emberi lélekben is: tehát le ijessze meg az álmodót, iá álma halottal és teme­­éssel gyötri, mert a való; letben minden az ellenke« őjére fordul. Egy atya azt álmodta, logy két fia agyonütötte és óizüen falatozott testéből. 1 harmadik fiú visszahúzó­­ott és azt mondta: “Nem, n nem eszem az apámból.” 'udománytalanul gondolko- ! ó ember szerint ez azt .le­intené, hogy a két ember- j vő fiú méltatlan lesz az apa zeretetére, viszont a har­­íadik jólelkü gyerek, sok römöt fog szerezni neki. zó sincs róla. Az történt, 1 pgy a jó gyerek fiatalon íeghalt, a másik kettő ellen- 1 fen túlélte és megörökölto 1 z apját. Vagyis a jó fiú nem c i/fttt a haervatékból. miután 1 álmoskönyvek egy uj értel­metlenséggel bővültek. A szerzők az álomkép badar magyarázata mellé oda­biggyesztették a számokat is, amelyeket az álomkép I jelentése alapján a lutriban meg kell tenni. A számokat minden alap nélkül, önké­nyesen dobálták az álomké­pek mögé, mintha ők is vala­mi zacskóból húzták volna ki találomra. Ilyeneket Írtak: Ablakokat egysorban lát­ni: időváltozás. 76. 1. 12. Bádogos: törni-zuzni. 7. 82. 75. Leánnyal álmodni: öröm. 49. 21. Egeret látni: nyereség. 90. 70. Ha verébbel álmodol: ügy­véded megcsal. 39. 58. Az álmoskönyvek már ci­­mükkel is igyekeztek olva­­! sóközönségükre minél na­­j gyobb hatást tenni. Legtöbb kiadást ért meg a Százéves Igazmondó könyve, ezzel a l'épre csalogató címmel: Va­lódi perzsa-egyiptomi álmos­könyv, a legújabban feltalált chaldeai, perzsa és egyipto­mi bölcs próféták kézira­taiból összeállította a Száz­éves Igazmondó. A többi ál­moskönyv címében is kel), hogy legyen legalább egy perzsa mágus vagy egyiptomi fáraó. Akármilyen hihetet­len, még az első világháború előtt árulták Tutankámen fá­raó óriás álmoskönyvét! Egy 1905-ben . megjelent álmoskönyv ilyenképpen hi­valkodik: “Jelen álmoskönyvünk for­rását a régi, tökéletlen s leg­jobb esetben értelmetlen és értéktelen álmoskönyvek mellőzésével, a saját tapasz­talatainkon kívül az egyip­tomi hagyományok leghiva­­tnffnhh t.annlmánvozóia. az ógörög iró Artamidor, továb­bá a régi római irók feljegy­zései, a feltárt piramisok tekercsei, a sivatagok égető porából napfényre került ék­­irások s az egykor eltemetett, de a föld gyomrából kiásott városok emlékei képezik. . . Ezek megbecsülhetetlen anyaga lehetővé tete, hogy az általános kivánalmaknak eleget tegyünk s a nagy­­közönségnek egy olyan ál­moskönyvet nyújtsunk, mely nemcsak terjedelemre nézve múlja felül az eddig megje­lent álmoskönyveket, hanem értelmes, szabatos és lelki­­ismeretes is. Legyen ez az álmoskönyv mindenkinek vi­gasztaló és óva intő barátja.” Tehát a szerző simeri Ar­­temidoroszt. Lássuk, mit ta­nult tőle: Ablakot sokat látni: je­lenti az időnek meghüsebbü­­lését. Abajdócot szedni: nagy uraknak 'félelmes, szegé­nyeknek terhes, de jutalmas munka. Akasztófa: barommal ke­reskedőnek szerencse, más kereskedőnek nem jó, álta­lában egészségedben válto­zást jelent. Angolországban lenni: sok költséged lesz. Annát látni vagy köszön­teni: nagy öröm. Betűket tanulni: munkás­embernek jó, hivatalnoknak gonosz. Bikát látni: vendégség, a kerget: betegség. Ha el nem ér: öröm. Birót látni: félelem. Borbély: hazug hir. Borravalót kapni: cse­kély jutalom. Bocs (medve) : csókot kapsz Bölcset látni: unalom, nem jó, de hasznos. Budán lenni: jó remény­ség. fáradság Egeret enni: után neyereség. Ékesen szólani: kinevette­­tés. Ékesen szólót hallani: una­lom. Éneket hallani: bosszúság. Fejed, ha felette nagy: bé­kességszeretőnek békétlen­ség, betegnek főfájás, vi­téznek fáradság, szegény­nek gazdagság, uzsorásnak jó, fejedelemnek gonosz. Fejed, ha kicsiny: fen­tebbivel ellenkező. Fejed, ha sok van: sze­génynek jó. Fejed, ha kezedben hor­dozod: igen jó. Fejed, ha olyan, mint a lóé, vagy más oktalan álla­té: nem jót jelent. Himlőhely: szeretőd el­­hágy. Orrod, ha kettő van; Visz­­szavonás. Az álmoskönyveknek nagy hiányosságuk volt, hogy a legújabb korban keletke­zett fogalmakkal nem fog­lalkoztak, viszont megre­kedtek bennük rég idejü­ket múlt lehetőségek, mint például: abajdócot szedni, abaposztós ruhát hordani,— kézi j at hordozni, pellengé­ren állani, stb. Ezt a fogya­tékosságot van hivatva ki­küszöbölni Löwenstein Miksa herceg modern álmosköny­ve: Was bedeutet mein Traum? (Mit jelent az ál­mom?) (Zürich, 1936.) Meg­tudjuk belőle, hogy ha töltő­tollal álmodunk, szerelmes levelet kapunk; a gépkocsi-1 alváz uj foglalkozás kezde­tére utal; benzin és benzinr szivattyú utazást jósol; re­pülőgép szerencsét. Szerepel még benne telefonkönyv, föld alatti vasút, villanykapcso­ló, taksamérő, cipzár, ejtőer­nyő, Írógép; mind olyan fo­galom, aminőket annakide­jén Chaldea bölcsei nem ér telmezhettek. SZERELEM KEFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Az öreg gróf kételkedve hallgatta ezt az elbeszélést, a vé­gen megcsóválta ősz fejét és szemöldökét komoran összerán­colta. ~ Nagyon meseszerünek hangzik mindez, — mondta. Azt mondod, hogy négy hétig tartottak fogva akaratod ellené­re az elmegyógyintézetben — a főváros tőszomszédságában? Az ilyesmi megtörténhetett talán valamikor a középkorban, de manapság ,egy rendezett államban, ahol jól szervezett, rendőrség van, mely mindenre ügyel, ez szinte ki van zárva. — Ebben tévedsz, kedves barátom, — szólt közbe Géza Sróf- — Rendőrségünk tőle telhetőleg szemfüleskedik és sok rosszat hárit el, de ami Morvay doktor intézetét illeti, ez több tekintetben kifogás alá eshetik. Hogy különös dolgok történnek ott, erről is mondhatnék valamit. Az én Saroltám is ott volt tizenhat évig, állítólag őt is erőszakkal tartották ott. Én előttem azonban a jó doktor a legjobb színben mutatta magát mindamellett nem hittem neki. Rosszat olvastam ki alattomos szeméből. Ennélfogva hajlandó vagyok fiad elbe­szélését igaznak tartani mert jól ismerem Morvayt. **J1' *-— Jó, — mondta az öreg ur. — Könnyen a végére jár­hatok én ennek a dolognak. Doktor Morvay még életben van, intézete nincs a világon kívül, csak oda kell menni és mindent megtudhatunk. De most azt magyarázd meg, hogyan kerül­tél ide ma éjjel ebbe a kertbe? — Igen egyszerűen. Ma éjjel végre sikerült kiszabadul­nom a tébolydából. Ez szinte a csodával volt határos. Abla­komból, egyemeletnyi magasságból leereszkedtem, majd át­másztam a falon és menekülésem közben ebbe a kertbe kerül­tem. Egy paraszttól már előbb megtudtam, hogy a grófi kas­tély Szentiványi Géza gróf űré, akihez különben még ajánló­levelem is volt. Föltettem tehát magamban, hogy felkeresem őt. Meg voltam győződve, hogy emberbaráti szivével segítsé­gemre jön és együtt megyünk a rendőrségre megtenni följelen­tésünket Morvay ellen. Nagy ég! — tette hozzá hirtelen, — most jutott eszembe, hogy a legszentebb kötelességemről meg­feledkeztem. Ki kell szabadítanom azt a leánykát, aki még most is Morvay kezében van Nyomban meg is fordult és ki akart rohanni az ajtón. Az öreg ur azonban még jókor visszatartotta őt.- • — Itt maradsz! — mondta. — Még korántsem vagy sza­bad, hogy mehetnél, ahová akarsz. Felélni fogsz kérdéseimre és ameddig ártatlanságodat teljesen be nem bizonyítod, nem is nyered vissza szabadságodat. — Az égre kérlek, atyám! — kiáltott Aladár holtravál­­tan. — Mit akarsz? A legigézőbb leányka, akit valaha ismertem, rácsok mögött emészti magát, fúriáktól és bestiáktól körül­véve, akik között még az élete is veszélyben forog. Atyám, leg­alább annyi időt engedj meg, hogy a rendőrséghez sietve, be­jelentsem a dolgot. — Maradni fogsz! —- ismételte az öreg ur nyomatékosan. — Helyetted majd én keresem fel Morvay doktor intézetét, még pedig még ma éjjel, sőt még ebben az órában. Ki fogom puhatolni, vájjon megfelel-e a valóságnak mindaz, amit elbe­széltél és ha úgy van, ha meggyőződöm szavaidnak igazságáról, akkor, jaj lesz annak, aki egy Földváry Aladár grófot szabad­ságától merészelt fegfosztani. ~ Úgy látom, atyám, — szólt Aladár elkeseredve^ — te is ugyanazt teszed, te is meg akarsz engem fosztani szabadságom­tól. De már ez nincs rendjén, — tette hozzá kitörve és ökleit magasra emelve. — Ez túlhaladja ama természetes jogodat, melyet mint apa nyertél az Istentől. Minden föláldozhatok neked, egészségemé, fiatalságomat, csak őt nem, azt a leánykát, aki szivemet bírja, kinek hűséget esküdtem. Meg kell őt men­tenem, ha addig élek is. Atyám, — tette hozzá könyörögve, — teljesítsd eme kérésemet.-— Erre én is kérlek, — járt közbe Géza gróf. — Kérése teljesen méltányos, én legalább nem látom be, miért ne lehetne teljesíteni, menjetek együtt Morvay doktor intézetébe, segíts neki kiszabadítani azt a lányt, ha már annyira szereti. — Ki az a leány? —kérdezte az öreg gróf, összeráncolva szemöldökét. — De nem, — tette hozzá hirtelen, — ez a fiú itt fog maradni szigorú őrizet alatt. Ebben a pillanatban ő még a vád súlya alatt áll, mig nem tisztázza magát. És ha nem — akkor egy percig sem fogok késni őt átadni a törvénynek, mely előtt mindnyájunknak meg kell hajolnunk, ha mindjárt meg is törik a szivünk. Eszavak lesújtó hatással voltak Aladárra. Egész teste meg­­rahdult, szédület kapta el fejét és erőtlenül a legközelebbi szék­re rogyott. Szemei forogtak. — Nem nézhetem tovább, — szólt Szentiványi gróf. — Aladár fiad ugyan, akivel tetszésed szerint rendelkezhetsz, de azt hiszem, túlhajtani nem szabad a dolgot. — A törvény alatt állunk, mindannyian, — jegyezte meg az öreg ur fanatikus makacssággal, mely legtöbbnyire az öreg emberek tulajdonsága. — Bocsáss meg, hogy magatokra hagylak, de én ezt nem nézhetem tovább, — felelte Géza gróf és még egy szánakozó pillantást vetve a szerencsétlen fiatalemberre, távozott a könyvtárszobából. Az öreg ur nem tartotta őt vissza, vagy talán észre sem vet­­teé hogy kiment. Egy ideig izgatottan járt fel és alá a szobá­ban, egyszerre azonban megállóit fia előtt. ~ Most legalább egyedül vagyunk és nyíltabban beszél­hetünk, -— mondta. — Az állítod, hogy Morvay doktor intéze­tében van egy leány, aki után bementéi abba a szörnyű házba. Igaz ez? — Olyan igaz, mint ahogy egy Isten van az égben. — Dubay Rózának! — Kik a szülei, hol a hazája, miért jött ide? — Párisból jött ide, szülei nincsenek, egyedül, elhagyot­tan, árván áll a világban. Ez okból ... — Elég — vágott szavába az öreg gróf. — Egy jött-ment kalandórnő, akibe fülig szerelmes lettél. Hallod-e, ez egy egé­szen közönséges uccai kaland, mely szeget üt fejembe. Vagy pedig otromba koholmány. No, de mindjárt a végére járok a dolognak. Tudni akarom, hányadán állok és aszerint fogok cse­lekedni. Addig itt maradsz. Lóra ülök és látni akarom azt a leányt. Ettől függ sorsod. — Menj atyám, menj oda és nézd meg őt! — kiáltott Ala­dár hevesen. —Akkor látni fogod, hogy egy angyallal van dol­god. Hallani fogod tőle, milyen hallatlan erőszakosságokat kö­vettek el rajtunk. Meg fogsz győződni, hogy én keveset is mond­tam. Majd annak az angyali lénynek a látása más érzelmeket fog kelteni benned és én akkor mentve leszek. — Beszélni fogok vele, — szólt a gróf komor arccal. — Látni fogom az leső tekintetre, kivel van dolgom. Én egészen más szemmel nézem majd a dolgokat, mint te. Addig, amig visszatérek, imádkozzál, hogy legyen irgalmas neked az Is­ten. Még egyszer figyelmeztetlek Aladár, ne vezess tévútra, inkább mondd meg nekem a valóságot még idejében — mert ha egyszer útjára indul a végzet, akkor az olyan, mint a hólavi­na, melyet semmi sem képes föltartóztatni romboló útjában. És én sem segíthetnék rajtad, még ha mindjárt magamnak is el kellene pusztulnom, mert inkább a világ pusztuljon el, de igazságnak kell lenni. A bűnösnek bűnhődni kell. Ezzel kirohant. Tompa csattanással zárult be mögötte az ajtó. A következő percben ráfordították a kulcsot és Aladár egész tisztán hallhatta, mikor atyja odaszólt a szolgákhoz: — Felelősek lesztek érte. Jaj, lesz nektek, ha kötelesség­­teket elmulasztjátok. — Tehát íogoly vagyok! - Kiáltott Aladár tompán. De már a következő percben borzalmas kacajra fakadt. — Haha! Nem tudom, kinek ment el az esze, nekem-e, vagy pedig atyám­nak? De talán inkább nekem! Én, Földváry Aladár gyilkos len­nék? Vagy talán igaz? Valóban, nem tudom. Vagy talán csak-, ugyan nincs már helyén az eszem? Mély sóhajjal rogyott a pamlagra és maga elé meredve, komor tűnődésbe mélyedt. 24. FEJEZET ÁRTATLANUL A BÖRTÖNBEN így telt el két órfa — mintha örökkévalóság lett volna. Ala­dár kínos gyötrelme az őrjöngésig fokozódott. Atyjától még mindig semmi hirt nem kapott. Kívülről be­hallatszott a szolgák halk beszélgetése, akik még mindig a kü­lönös esetet tárgyalták. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents