Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-03 / 49. szám
8. OLDAU PFTHH rn»'i nur* up*" Thursday, December 3, 1964 SZEGÉNY ORSZÁG GAZDAG NÉPE Svájc népe gazdag. Az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében évi 1036 dollárral a negyedik a nyugati világban. De az emberek külső megjelenésiéből erre nem lehet következtetni. A lakosság szemérmesen, szinte szégyenkezve elrejti gazdaságát. Sehol sem találkozni kirívó eleganciával, kérkedéssel, hivalkodó jómóddal. Az emberek tisztán, de egyszerűen öltöznek és igyekeznek kerülni minden feltűnést, mint amilyen a Cadillac, vagy a Jaguar. Olcsó kisautók futkosnak. Azt mondják idegenek: mennél kisebb, kopottabb az autó, annál gazdagabb a tulajdonos. Majdnem ugyanez vonatkozik az öltözködésre is. Rój-J tos nadrágu férfit ritkán látni, de ha mégis felbukkan egy-egv utcán — az csaknem bizonyosain milliomos. A gazdagságot másutt lehet lemérni. Például a lausannei Beaulieu-palotában, ahol az országos kiállítással egyi időben kiállították a svájci magán gyűjtők tulajdonában levő képzőművészeti alkotásokat, 1863-tól 1963-ig. A nyugat-európa festészet 350 remekműve függ a kiállítási termek falain. Valamennyi svájci magángyűjteményben van. (A kiállitás rendezői még a Svájc-1 ban letelepedett id,egenektő sem kértek képet, pedig sói milliomos van köztük.) A FRANKOCSKA Svájc szilárd ország. Nemcsak a másodperc pontossággal közlekedő vonatokban vagy a postásokban ölt ez testet, akik télen-nyáron, esőj ben-hóban ugyanazon óra ! ugyanazon percében hordják ki a leveleket. Idegen számára talán legtapinthatóbban akkor jelentkezik, midőn cigarettát vásáról, benyúl a zsebébe és 1883-ban vert j ezüstfranikkal fizet. Hányí szol változott azóta az angol j font, a német márka, a rubel, a lira, a koronáról és a pengőj ről nem is beszélve. A svájci frank, ahogy itt mondják, a frankocska, maradt a régi. És szilárd Svájc olyan értelemben is, hogy a Napóleon óta nem volt háború az országban, azt megelőzően pedig legutoljára a 15-ik században. Az 1813-as bécsi kongresszuson ismerték el a nagyhatalmak először Svájc örökös semlegességét. Mikor a 19-ik század közepén Svájc bekapcsolódott az európai vasúti hálózatba, a legtöbb élelmiszert és nyersanyagot sokkal olcsóbban lehetett külföldről behozni. így mindinkább visszafejlődött a AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG j [ARACSONYI MADÁCH EMLÉKBÉLYEGEI- ’ iparban és ®yiparban a -1 termelésnek t>b mint 90 szá- i zaláka megy tportra. Az expor egymagában (. azonban nemépes fedezni a ) fcülkereskedeii deficitet. A- hiányzó 7-801 millió frankot > az idegenfordom szolgáltat• ja. 1963-bér 1820 millió frankra i ugo az idegenforgalom bruttí bevétele, amiből le kell színtani a svájci, ak által küpldön elköltött 740 miliőt, ^külföldön beruházott tőke ryancsak évi 7- 800 millió kijött jövedelmez. ; így azután ílentős felesleg mutatkozik i külkereskedel: mi mérlegbe* * Az idegenifor- galom fejletlégére jellemző, -; hogy a 7553|svájci szálloda ! és szanatórim 218,221 ven’ dégággyal radelkezik. Temiészetti Svájc szegény ország, [evés a termőföldje, nyersanyaga egyálta- i lám nincs, eredül vizienergiáiban van fe »siege. De tény az, hogy a ermészeti kincsekkel nem endelkező ország is lehet jazdag, ha népe í szorgalmasan dolgozik, miegbizható, jó njnőségü árukat (állít elő. Émflett fejlett üz' leti érzék szükséges a táj, a kéklő hegyek a zöldelő völgyek, a tengerszemek és gyors sodru natakok tökévé változásához. Napfény és lej veigő, hó és bársonyos fü, 1 mind pénzt fadzik a svájci embernek. WASHINGTON—Az Ame rikai Magyar Szövetség min den év végefelé levélzáró bélyegeket nyomtat és azok fejében adományokat kér az; amerikai magyarságtól, a' Szövetség anyagi támogatásé-; 'a. Az idei, a karácsonyi sze-l .on megnyíltával szétküldés-* re kerülő bélyeg Madách Im-1 rét, “Az ember tragédiája” nagy költőjét ábrázolja, művészi kivitelben, halálának 100-ik évfordulója alkalmából. Az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége — Király Imre elnök, Kecsfceméthy József ügyvezető igazgató és Eszenyi L. László Pénztárnok — arra kérik a magyar j testvéreket, hugy ezekből a Madách emlékbélyegebből még többet vásároljanak, — mint tették korábbi években. Azért van a szövetségnek most több bevételre, szüksége, mert a jövő év elején tartandó országos közgyűlésen alapvető átszervezésre kerül sor s a megerősödő szervezet az eddiginél is eredményesebben igyekszik majd ellátni a magyar egyletek, egyházak, a magyarság egészének érde- 1 keinek képviseletét Washingtonban, az amerikai központi | főhivatalok székhelyén. A fo-SZERELEM KITÁRJ AI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS • —Látogatót? —> kérdezte Rózsika csodálkozva. — Na, na, nem kell mindjárt olyan idegenül rám nézni. Mi rossz lenne ebben? Egy rokonomról van szó, aki már előbb tudtomra adta, hogy meg fog látogatni. Oroszországból jön, szép szál ember és borzasztóan gazdag. — Hogy van az, hogy maga. mégis olyan szegény, holott gazdag rokonai vannak? . . . , — No lám, milyen naiv vagy, angyalkám. Az emberek nem egyformák és a vagyon is különféleképen van köztünk felosztva. Az egyikpek több:van, a másiknak kevesebb. Az egyik job-; ban vigyáz a vagyonára, mint a másik, no, meg a szerencsétől ás igen sok függ. De most legalább próbaképp vedd fel a ruhát, hadd lássuk, lesz-e rajta valami igazítani való. Segitett Rózsikának az átöltözködésben, miközben nem győzte magasztalni a leány szép termetét. —Jaj, a lábad is milyen piciny! — kiáltott elragadtatással. — Hallottad már a mesebeli hamupipőke hírét? Még annak sem volt kisebb, mint a tiéd. — Ugyan, ugyan, néni. — Alig várom, hogy a gazdag rokon megérkezzék. Akkor, igazán jó napot csinálunk magunknak. Lesz finom vacsora, sőt még pezsgő is, és ki tudja mi. Hanem pénzt, óh, azt nem lehet kivasalni tőle semmiért sem, De az igazat megvallva, sokkal büszkébb is vagyok, semhogy kérnék tőle. Rózsika már ott tartott, hogy a szép selyem harisnyát is felpróbálja. Kótainé ebben is segítségére akart lenni. — Nem, — mondta a leány határozottan. — Harisnyámat mindig magam szoktam felhúzni. Pár perc alatt készen volt és megnézte magát a tükörben. — Jaj,,milyen szép vagy! — szólt Kótainé lelkendezve. Rózsika is meg volt elégedve magával. Ebben az elegáns ruhában egész másképpen nézett ki, szépségét sz a ruha hihetetlenül emelte. Ez azonban most mellékes volt neki. Egy kevésbbé szép ruhának is örült volna, mert abban legalább kimehetett az utcára és ő el volt tökélve, még ma éjjel felkeresi Aladár védőjét, dr. Ocskay Benőt. Nem lett volna nyugta és egyenesen súlyos mulasztással vádolta volna magát, ha a felmentő bizonyítékok közlésével csak egy percig is késett volna. Kótainé valóságos elragadtatással nézte őt. Jobbra, balra forgatta és egyre ezt hangozttata: — Milyen szép vagy, de milyen szép! Ez a termet, ez a karcsú derék, át lehet fogni egy kézzel. Egy királykisasszonynak sincs különb. És amellett milyen teltek az idomaid. Igazán szobrásznak való'modell. Még a cipő is milyen fess. Hja, tiz forintot adatm érte. De várj csak, most jut eszembe, hogy van ám még valami, ami különösen diszedre lesz. Oh, Kótainé, mindenét odaadja annak, aki szeret. A fiókból kivett egy csillogó tárgyat. — Nesze, itt van ez a bross. Tiszta arany, gyöngyökkel kirakva. Feltette neki. — Lám, milyen jól áll! — mondta örvendve. — Nézd meg magad. Kézitükröt nyomott kezébe és Rózsika megnézte magát. A melltü csodálkozást keltett benne. — Igazán értékes, — mondta csaknem ijedten. — Nemcsak gyöngyök vannak benne, hanem még egy szép gyémánt is. :— Még pedig valódi, — szólt a takarítónő dicsekedve. — Nem is adom örökbe neked, Isten ments, hogy megváljak tőle. Az ember soha sem tudja, milyen bajba jöhet és ilyenkor jó, ha van valami, amiből pénzt lehet csinálni. — Honnan szerezte? — kérdezte Rózska gyanakodva, miután ezzel az értékes ékszerrel legkisebb összhangzásban sem állott a szoba egyszerű berendezése. — Hogy honnan szereztem? Hát . . . hát, a nevelt lányomé volt, a kis Loláé. — Oh, neveltlányát Lolának hívták? — Lolát mondtam? — kérdezte Kótainé különös hangon, mintha rpár bánta, volna, hogy elszólta magát. No, igen Lolának hívták és ha ez a hálátlan.teremtés .,,,.. Hirtelen abba hagyta, mert az ajtón éppen .kopogtatott valaki. Rózsika megijedt. — Nagy Isten, hátha Morvay doktor zörget? Tudja a lakása címét? — Dehogy tudja. Mindig hamis címet mondtam be neki, mert tudtam, hogy előbb-utób!) teszek valamit annak a vén zsugorinak és erre való tekintetből már idejekorán volt rá gondom, hogy üldözőbe ne hevesien. Azért ne félj, angyalkám. Más valaki, vagy valakik varnak künn és akár velem is jöhetsz tartani a gyertyát. Rózsika remegve bár, de lövette őt a gyertyával. — Ki van itt?. — kérdezte a takarítónő csupa óvatosságból, mielőtt kinyitotta a kaput. — Mi vagyunk — válaszota egy hang, — sarki hordárok. Rózsika megkönnyebbülve lélekzett fel, a takarítónő pedig örvendezve tolta hátra a reteszt, miközben mondt:a — Ugye, megmondtam? E:eket a gazdag rokon küldi. Bizonyosan sok mindenféle jót. Amint kinyílt az ajtó, legdsőbben is szembeötlött a nagy kosár, mellyel a két közszolga oelépett. — Itt lakik Kótainé asszmy? — kérdezte egyikük. — Itt, itt. Én vagyok az. Úgy látom, hoztak valamit. — Igen, az “István főherceg” szállodából küldi egy ur. — Oh, igen, a rokonom, — mondta Kótainé lelkendezve. — Jöjjenek csak be. A hordárok bevitték a kosarat a takarítónő szobájába. Ott azonban titokban elfintoritottík az orrukat. — Annak az előkelő, finwn urnák ilyen rokonsága van? — gondolták magukban. Egyikük aztán Rózsikára vetett egy pillantást és sajátszerüen megsodorta bajuszát. Ettől a perctől kezdve ez a két ember egyszerre olyan arcátlan és tiszteletlen magaviseletét kezdett tanúsítani, mely vérig sértette Rózsikét, habár ártatlan naivságában nem tudta a viselkedés okát mindjárt kitalálni. i 1 tóv* . — Jó étvágyat a finom portékához, — mondta az egyik. — Pezsgő is van közte. Jó magunk örülhetünk, ha közönséges karcolt ihatunk néha napján. Hja, persze, nem születtünk ilyen szép kisasszonynak. Az a fő, hogy valaki szép legyen, annak aztán áll a világ. Rózsika csaknem kővé meredt ezeknek a szavaknak a hallatára. Mire célzott ez az arcátlan ember ezzel a sértő beszéddel? Vájjon ő róla mondta-e, hogy aki szép, annak áll a világ? A megdöbbenés .. első pillanatában egy szót sem tudott volna előhozni. A hordárok jelentős köhécselések között távozták a szobából és Kótainé kikisérte őket, nyilván olyan célból, hogy bezárja utánuk a zajtót. Mire visszatért, a fiatal leányt könnyekben úszva találta. — Mi baj, mi baj? — kérdezte és színlelt aggodalommal sietett a leányhoz. — Mi történt? Miért könnyezel? Tudtommal nem bánttot senki. Csak nem érzel honvágyat Morvay doktor intézete után? No, még csak az kellene. Majd mindjárt enyhitve lesz fájdalmad, nézzük meg, mi minden szépet és jót küldött az én derék rokonom? Néz, nézd . . . Szärvasgombapástétom, fácán, pezsgő és minő sütemények! Ez aztán csemege. Minden eddigi nyomorúságunkat rögtön elfelejtjük, sutba lökjük a szomszédságot és vigan leszünk, huj, huj! Közben a finom csemegéket a pezsgős palackokkal együtt mind kirakta az asztalra. A csomagold!? módja is mutatta, hogy előkelő helyről jött a küldemény és igen kirívó ellentétben állt az itteni környezettel. Aki még tegnap este szalonnázni látta Kótainét,, az bizony nagyon is kirívónak találta ezt az ellentétet. — Nézd angyalkám, — szólt a takarítónő egy üveg pezsgőt tartva Rózsika elé, — ittál már ilyet? Nem? Akkor nem is tudod, mi a jó. No, de most megtudod! — Hagyja el, — szólt Rózsika sírva és eltolta a pezsgőspalackot. — Semmi sem kell. Egy falatot sem eszem semmiből sem. Hozzá sem nyúlok. — Ejha! És ugyan miért nem? — Kótainé, — szólt a lány hirtelen kigyenesitve magát. — Mire célzott az egyik hordár, mikor azt mondta, hogy aki szép, annak áll a világ? Magyarázza meg nekem a szavak értelmét. Az az ember engem sérteni akart. Megvető köbécselései is rám vonatkoztak, — Ugyan, mit gondolsz, angyalkám? — felelte Kótainé alattomos vigyorgással. — Ki törődik az ilyen részeg kärpaszok beszédével? És miért gondolod mindjárt a legrosszabbat? Erről azonban kár beszélni. Most ülj ide az asztalhoz és falatozzunk. Van ám, mit. Még a rokonnak is jut belőle, ha eljön. — Kótainé megteritette za asztalt és a csemegét szépen elrendezte. Valóban még a legelkcnyeztettebb ínyencnek is folyt volna a nyála utána. I — Már én alig bírok magammal, — szólt a vénasszony és egy széket maga elé rántva, mindjárt kézzel nyúlt a pástétom után. — Azt hiszem, te is örülsz, hogy egyszer becsületes vacsorához ülsz. Morvaynál nem volt ám szarvasgombapástétom, meg pezsgő. Elkezdett enni. Közben letörte a nyakát egy pezsgőspalacknak és telitöltött egy hosszunyaku poharat. — Éljen Morvay doktor! — kiáltott nevetve. V— Az ő egészségére üritem az első poharat. Rózsika mozdulatlanul ült helyén és maga elé mereszted te tekintetét. — Rémes sejtelmek keletkeztek agyában, félelme percről-percre nőtt, énnek az Oroszországból való rokonnak a dolga sehogy sem tetszett neki. Ekkor egyszerre felszökött helyéről. Arcának erélyes kifejezése mutatta, hogy szilárd eltökélés érlelődött meg benne. Odaállott a takarítónő elé, aki nagy élvezettel gyűrte magába a pástétomot és utálatos csámcsogással nyeldeste magába. — Ahá, — szólt Kótainé vigyorogva. — Megkívántad már. No jó, ülj le ide mellém. Mondhatom, nagyszerű. Hej, de jó is az, mikor valakinek sok pénze van. Nekünk is lesz! Ezentúl mindennap igy fogunk vacsorázni. Erre Rózsika komolyan mondta: (Folytatjuk) 11 Neversink, N. Y.-ban a duzzasztógát vízállása 65 lábbal alacso- nyabb a rendesnél, a szárazság következtében. I ség van. Minden magyar va- i sároljon minél többet a Madách emlékbélyegeikből, küld- Ije be adományait erre a cimj re: American Hungarian Fe! deration, 1346 Connecticut Avenue, N. W., Washington, D. C. 20036. szántóföldi művelés éis telje sen megszűnt az ipari nővé' nyék termesztése Az egyol ctalu tej- és gyümölcsterme lésre való átállást mi sem jel zi szembetűnőbben, min hogy 1850-ben Svájc még 29( napi gabonaszükségletét biz tositotta saját termésből 1915-ben már csak 52 napit Manapság ez nem több 10( napnál. EXPORT ÉS IDEGENFORGALOM Svájc gazdaságának alapja az ipar. Már 1888-ban a lakosságnak 42 százaléka élt a2 iparból és 37 százaléka a mezőgazdaságból. Jelenleg az arány még inkább eltolódott az ipar javára. Negyhenhal százalék él az iparból, 16 szábzalék a mezőgazdaságból, 12 százalék a vendéglátóiparból, Kezdetben a textilipar foglaltai el az uralkodó helyet, majd kifejlődött a gépipar, ma a turbinák, generátorok, xanszformá torok, szerszám;s textilgépek, valamint vilamossági készülékek tartózlak a legfontosabb svájci exportgyármányok közé. A ■vájd óraipar még ma is a víág óráinak mintegy felét gyártja. Különös jelentőség‘e emelkedet a vegyiipar és a gyógyszerészeti ipar. A hazai piac aránylag nagyon kicsi. összes gyártmányoknak ígyharmadát kell exportálni, ígyes iparágaknál, igy a gépkozott munka fokozott anya gi erőt igényel. Mindem magyar jóakaraté ra és segitőkésZsógére szül
