Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
r fi. OLDAL BETHLEHEM1H1RADÓ Thursday, Nov. 19, 1964 > VITA A RABNEMZETEK JÖVŐJÉRŐL NEW YORK. — Az Európái Rabnemzetek Szövetsége 11 -ik ülésszakán; k megnyitó ülésén John C. Hughes, a Szabad Európa Bizottság igazgatóságának elnöke, a világhelyzet elemzése során úgy vélekedett, hogy a kommunista táborban mutatkozó szakadásokat ki kellene használni minden módon, háborús beavatkozás kivételével. “A keleti fronton nem minden csendes ...” — mondotta. Eugene Lyons, a Readers Digest főmunkatársa, igy nyilatkozott; “'Ha mi cserbenhagyjuk az uj barbárság által elnyomott milliókat Kubától Koreáig, Kefet-Németországtól Tibet ig és magában Oroszországban és Kinában, akkor nem érdemeljük meg a szabadságot. amelyet itthon élvezünk. és ezt el is fogjuk veszíteni.” Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök kritizálta a búza vásárt. Szerinte búzát a -szovjetnek csak azzal a feltétellel lett volna szabad eladni, hogy engedményeket 'tesz az elnyomott európai nemzeteknek. Msgr. Varga Béla elnökölt a délutáni ülésen, amelyen emlékérmet és oklevelet nyújtottak át Ernest A. Gross amerikai U. N. delegátusnak. Mr. Gross annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogv a szovjettel folytatott vetélkedésben túl kell lépnünk azon ! a határon, amelyet a kommunista kormányok ma még biztonságosnak tartanak. Ennke eredménye lenne, hogy gyengülne Moszkva keze a szovjet .blokk országaiban s következésképpen — a moszkvai védelem gyengüléslével — gyengülnének a középeurópai önkényuralmak is s nem tudj nának ellenállni a fejlődési folyamatnak, alattvalóik nyomásának, amely több szafoad- I Sághoz és demokráciához vezetne. Érdekesen fejtegette Au- I gustin Papa a romániai helyzetet. A javulásnak és enyhü! lésének minden jelét öröm- I mel kell fogadnunk. De tisztában kell lennünk azzal, hegy nem történt alapvető változás. Románia változatla- I nul a szovjet gazdasági ; együttműködés szervezetében . van. Románia látszólagos függetlenségét a Moszkva és Pe- I king közti konfliktus dolgában nem szabad túlbecsülni — azt a függetlenséget I Moszkva rendelte meg Buka! restben. A Szövetség főbizottsága megválasztotta az uj vezetősé, get a 11-ik ülésszakra. A főtitkár magyar helyettesét, Gáspár Ödönt újra megválasztották. HONTHY HANNA AZ ELŐ LEGENDA I BUDAPEST. (FEC). —' Még mindig uralja a színpadot, valósággal társadalmi intézmény, irjá róla lelkendezve a Népszabadság abból az alkalomból, hogy Gsiky Gergely “Nagymama” cirnü darabjában lenyűgöző sikerrel játsza a nagymamát... Ki hitte volna, hogy a “polgári szórakoztatás” nagy ellenségei, a kommunisták adózni fognak egyszer a polgári szórakoztatás nagyasszonyának, Horithy Hannának: “Egy ország óvja a legendáját, azt ugyanis, hogy idősebb, mint amennyi. A franciáknak Mistingiiette a nagy öreghölgyük -r nekünk Honthy Hanna.” Érdemes idézni a teljes méltatást, a magyarországi kommunista párt központi lapjából, mert igy még a legpolgáribb színházi kritikus sem tudta méltatni Honthy Hannát. Ezt írja a Népszabadság: Most is, mikor ebben a hires szerepben lép föl és akkor is, amikor egyebet játszik, vagy csak az előadói emelvényen jelenik meg, egy különös szertartásnak lehetünk tanúi. Mielőtt bármi történne, mielőtt mégcsak sejtelme lenne a publikumnak, hogy kis fog ma este Honthy Hanna megjelentetni, milyen szerepe lesz a történetben: máris kialakul köztük—Honthy és miköztünk — a cinkosság, valamiféle összebeszéltség. Mert Honthy több, mint színésznő, bármilyen jó színésznőnél is lényegesen több — egy esténként szinrelépő legenda, Honthy Hanna mítosz. Önmaga mítosza, vagy az operettmüfajé, vagy talárt mind a kettőé együtt? Nehéz ezt boncolni. Mi ez a mítosz, a közmegegyezés, amely elfogadja őt annak, akinek hiszi a közönség ? Amikor a színpadra celebrálja magát, az már maga szertartás. Külön, megszabott, ünnepi rendje van ennek-. Megjelenik diadalmasan egy lépcső tetején, vagy megáll a hátsó ajtónál, mindig csak királynőién egyedül, bevonul aj színpad hátsó közepéig diadalmasan, azkl a mosollyal: tessék, itt vagyok, nektek vagyok itt, s még mindig itt vagyok nektek! Szép. És asszonyt És hóditó jelenség. A szorgalomnak, a megtartóztatásnak, a céltudatos életnek és munkának, az állandó tréningnek és tehetségnek folytonosságától ilyen szép, asszonyi és hódító .Mostanában a harmadik évtizedük végefelé mináltirik ti primadonnáik elkezdenek gömbolyödni és tokát eresztenek a bonvivánok és amorózókmak tiszteletreméltó pocakjuk kerekedik, de Honthy könnyüléptü marad, tud még palotást táncolni méltósággal s valcert álmatag pillangószerüséggel. Szép és vonzó korosabb hölgy, aki eszközeinek birtokában van. Hangja épp oly fénylőn cseng, mint egykor és nem a kegyelet adja ‘meg számára a mindennapi sikert. De nem is arról van szó, hogy tud-e Honthy énekelni és táncolni, és hogy miként hajtja végre ezeket a műveleteket. Azt a bizonyos varázst kutatjuk, amitől Honthy a Honthy. Évék óta olyan szerepekben látjuk, ahol idős hölgyként a lángoló operettszerelem közelében (egyengesse bár vagy összekuszálja a fiatalok útjait) időről-időre viszszacsillan neki ifjúsága, a szerelem — mi több: a szeleknek. Tapasztalt és szerelemben hivő, bölcs asszonyként látjuk, aki néha előrelép a rivaldához, összekacsint a közönséggel, és azon a bizonyos, sokat sejttető egyéni hangján, szinte az orrán szűrve át a szót, leszól valamit a nézőtérre, csak oda intézve a szót, hogy a színpadon éleik mindezt nem tudják, csak a mi kettőnk titka. A mi kettőnké: az övé és a közönségé. Mi ketten tudunk valamit fölényesen és biztonságosan, de nem mondjuk el senkinek. Megőrizzük titkunkat a harmadik felvonás általános boldog végéig. S ez a titok, azt hiszem az, hogy a végén minden jóra fordul. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is. De azért nagyon fontos a pillanat, a jelen. S ezt mondja akkor is, mikor valami pikánsát közöl úgy, hogy a nevetőizmait összepréseli és majdnem teljesen zárt fogakkal sziszeg valami sikamlósát, persze, ártatlanul, nagymamásan sikamlósát, de rögtön utána a szája elé kapja a kezét és a szeme nevet; hát mit szólnak hozzá ? ezt nem lehet abbahagyni ! Szia eszi eszközei nem túl sokszínűek. Többnyire belülről jen a ragyogás, a kimosdatott mosoly. Néhányszor az égre néz. előrehajtott nyakkal, kissé félrebiccentett fejjel áll, kontraposztosan ül a szalon szikéiben, szoknyája szegélye alól kacéran kicsuszszintva cipője hegyét, mindig kéznél van egy kis fehér zsebkendő, vagy a selyem kézitáskában, vagy a tenyerébe gyűrve szorongatja: ha pedig kapcsolatot akar teremteni valamelyik partnerével, megfogja a vállát,, vagy megragadja a kezét, bizalmába fogadja valósággal és azt a bizalmat, ami eltölti ekkor, lelkivé is ki akarja terjeszteni. Hangváltásai brilliánsak. A “Nagymama” második felvonásának végén, amikor örömében rajong, égre emeli szemét, mosolya szinte idvezült ás boldogságában ebelhal a hangja, altkor cgyszercsak felcsatán erélyesen és markotályosnésen: ‘Mit akarsz? Mit támogatsz? Nincs szükségem rá! Fiatal vagyok ..És kiront a színpadról. S igaza van. Fiatal. "A NEVEMET SOHSE KÉRDEZD' NEW YORK. — Janice Wil-I liams néger lány, elvalt szülök hét gyermekének egyike, a maga nyomorúságéiból azt a tanulságot vonta le, hogy segítenie kell mások nyomo-, ruságán. Social worker akart lenni. De ahhoz, hogy ezt a célt elérje, college diplomára j volt szüksége. De a college pénzbe került és Janioe-nak nem volt pénze. Álmodozott:' Ha valaki előlegezné neki a college költségeit, ő az adósságát az utolsó centig visszafizetné. Ezt az álmát megírta Earl Wilson newyorki komoly pletykariporternek. És a pletykariport olvasói közül sokan küldtek kisebb összegeket. És egy gazdag pennsylvaniai nő küldött nagyobb összeget és garanciát, hogy Janice college tanulmányainak összes költségét fedezni fogja: hogy Janice sohase tudja meg, ki ez a pennsylvaniai jótevője, a jövőben pedig legyen segítségére másoknak. akik mint ő, college tanulásról és népjóléti social worker munkáról álmodnak. Janice elvégezte a washingtoni Howard University social worker kurzusát, megkapta a diplomat es minajari állást kapott New York város gyeim eksegélyző hivata- j Iában. Az ő feladatainak egyike volt: felkutatni férfiakat,! akik otthagyták, cserbenhagyták, nyomorba döntötték család j ukat. Az adósságát a pennsylvaniai gazdag asszonynak nem tudta visszafizetni, mert nem tudja, sohasem fogja tudni a nevét, a címét. Mégsem maradt adós Janice: befizette a kölcsön összegét a pletykarovatvezető “ösztöndiij-alapjába”, hogy akiknek olyan álmuk van, mint neki volt, collegeba mehessenek és a sors mostoháinak segítségét tudjanak nyújtani —élelmet, ruhát, hajlékot, és ... college tandijat. Janice tudásszomja olthatatlan, segi tőakarása. határtalan. Nemrég a newyorki pletykással közölte, hogy vissza akar menni a Howard egyetemre, hogy megszerezze a Masters JJegree diplomát. És mi történt? Könnyű kitalálni: megint jött egy nagyobb összeg a pennsylvaniai hölgytől, akinek nevét Janice sohasem fogja megtudni. élbe Moravia. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy maga gyerek:ora óta szabályos családi Jetre vágyott. S mert ezt íem érhette el s másképpen ;ellett élnie, mint a többi lányok, föléjük akart kerekedii. De ahogy az anyja nem érvette el, hogy feleségül vehes*e az, akit szeretett, magáié k is el kellett viselnie, hogy Ponti egy másik nőhöz tarozik. Következett hollywoodi utia — egyedül. Azután úgy látszott, hogy rendbejön minién. Válóper Mexikóban — Pontit elválasztották feleségétől — és házasság Pontival. S akkor jött az a bizonyos Mrs. Brambilla, aki. a férjével bigámiával vádolta. Tehát a sors ismét utána nyúlt, hogy kiragadja a polgári életet a kezei közül. De nem törhetett össze. A “Two Women” világsiker volt. Két vágya közül az egyik teljesült. — Van egy visszatérő álmom—szólalt meg izgatottan Sophia. — Előttem öböl. Alkonyodik. A tenger vize sima és végtelen. A nap vörösen izzik a látóhatáron, s én rohanok a csendes vizen át feléje. Mit jelent ez? — Nem foglalkozom álomfejtéssel — felelt Moravia :— de azt hiszem, a kaldeus jósok igy fejtették volna meg: a csendes öböl, amelyben más elmerülve szemlélődnék, a maga számára csak arra jó, hogy rohanjon benne a nap felé. amely távoli, elérhetetlen és perzselő. Hány szerepre vágyik még? Úgy tudom, harminchét filmje volt eddig. — Annyira, amennyi telik az életemből — feleli a megszállottak lelkesedésével Sophia Loren. SOPHIA LOREN VALLOMÁSAI A kampánytól fáradt arccal Johnson elnök Austin, Tex.-ban TV intervjut ad, a történelem legnagyobb győzelme után. Felesége az oldalán áll. Hallotta már...? . . . hogy egy nagyobb orkán egy óra alatt több energiát produkál, mint az összes amerikai üzemek 50 évi áramtermelése. . . . hogy Moszkvában körülbelül 90,000 Ivanov lakik. . . . hogy Amerikában körülbelül egy és félmillió embernek van fogorvosi biztosítása. Az Amerikai Fogorvosok Szövetségének számítása szerint 1970-ig a biztosítottak száma el fogja érni a tizenöt milliót. Á Szövetségnek már 22 államban van fogorvosi biztosító intézménye; ezek, hasonlóan a Blue Cross biztositásoikhoz, nem haszonra spekulálnak, hanem csak arra törekszenek, hogy mindenkor fizetőképesek legyenek. . . . hogy New Mexico körülbelül olyan kiterjedésű, mint Olaszország. . . . hogy a világ legmagasabb fája, a calif ormai red wood, 367 és fél láb magas. RÓMA. — Alberto Moravia, a legnagyobb olasz irók egyike, kikérdezte Sophia Loren filmszinésznőt, oly kérdéseket tett fel neki, amilyenekre ő nem szeret, nem is szokott felelni. De Alberto Moravia — az más! Ilyen nagy embernek nem lehet nemet mondani... Sophia Loren az iró kérdéseire elmondotta, hogy 14 éves koráig Pozzuoliban élt, öreg bérházban lakott nyolcadmagával: — nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, az anyja és ők ketten a húgával. Az apa nem élt velük. Alig volt több egy fogalomnál. — Nem vette feleségül az anyját. Gépészmérnök volt, Rómában lakott feleségével és törvényes gyermekeivel. Ritkán látták, pedig az anyja halálosan szerelmes volt belé. Ez a szerelem 27 évig tartott. Mérhetetlen sok megalázást jelentett mind az anyának, mind két kislányának. — Anyám gyönyörű volt, s nekem ez fájt — mondja Sophia Loren. —■ Azt szerettem volna, ha szürke és jelentéktelen, mint a többi mamák. De ő szép volt, és színésznő. Sohasem volt egészen a miénk ... S elmondja, hogy apja remek megjelenésű, élni vágyó felelőtlen ember. Szép arcán volt valami kegyetlen vonás. Ajándékot csak egyszer adott Sophiának: egy pici autót. Ezt ereklyeként őrizte. Kimondhatatlanul vágyott arra, hogy ők is olyan életet éljenek, mint mindenki más. Iskolatársaitól visszahúzódott. Szégyellte, hogy az édesanyja nevét viseli. A rokonok azt akarták, hogy tanítónő legyen — de ő más pályára vágyott. Olyanra, ahol nem számítanak a családi körülmények, csak ő maga. Ha már szerencsétlen helyzete miatt más, mint a többi, akkor nyíltan, emelt fővel más akart lenni. Nápolyban szépségversenyt rendeztek. A királynő első udvarhölgye lett. Ez ösztönözte arra, hogy statisztának jelentkezzék a “Quo Vadis” című filmhez. Remélte, hogy talán az apja mégis támogatni fogja, de nem találta őt Rómában. Egyedül ment ki a filmvárosba. A rendező válogatott a csinosnál csinosabb lányok között. Amikor rákerült a sor, bemondta nevét, azt, amelyet apja után kellett volna viselnie: Sophia Scicolone s félve mondta utána, hogy csupán 14 éves. Ekkor a tömegből előugrott egy nő és magánkívül kiáltotta: “Nem igaz, ő nem Scicolone, csak egy közönséges fattyú!” Ez a nő Sophia apjának felesége volt, aki szintén statisztálni akart, mert a férje könnyelműsége miatt állandóan pénzzavarban voltak. Sophia szégyenében szinte megsemmisült. Szülővárosából apja miatt menekült el, s ime az első lépésnél már megint az apja miatt vesztette el önbizalmát. Mégsem gyűlölte meg az apját... A filmvárosban nem kapott több munkát. Fényképészek készítettek róla reklámképeket. Valahogy megélt édesanyjával együtt, de akkor valami váratlan történt. Talál- I kozott eigy gyerekkori pajtá! sávul. Örültek egymásnak. Kéz a kézben menteik az utj cán. Egyszerre a fiú átölelte és erőszakkal megcsókolta. Sophia rémülten menekült el tőle. Soha többé nem állt szóba fiatal fiukkal, csak érettebb férfiakban bízott. Talán Az általános választások lezajlása után, minden állam fővárosában az úgynevezett i Választói Testület tart ülést, amelynek tagjai az elnök és az al elnök megválasztására szavaznak. Minden állam szavazói, lakosaik számának arányában, “electorokat” választanak a novemberi általános szavazás folyamán és ezek az elektorok választják meg tulajdonképpen az elnököt és az alelnököt. Amikor az Alkotmányt megszövegezték, úgy tervezték, hogy ezek a közvetett választók, a saját meggyőződésüket fogják követni, amikor az elnök személyét kijelölik. 175 évvel ezelőtt a távolságok tu In agy ok és a közlekedés túl lassú volt és feltételezték, hogy az átlagos szavazópolgár nem ismerheti más államok kiválóbb közéleti egyéniségeit. A helyi elektorokban bíztak meg a szavazók, hogy a legmegfelelőbb egyéneket fogják a tisztségekre kiszemelni, mert ezek, mint többnyire hivatásos politikusok, érintkezésiben álltak az egész ország kiválóságaival. | A viszonyok alaposan megváltoztak azóta. Néhány óra alatt mindenki eljuthat az ország legtávolibb részeibe is, perceik alatt beszélhetünk bárkivel az országban. A sajtó, rádió és televízió nemcsak j a szőnyegen forgó kérdéseket vitatja meg, hanem lebe-1 tővé teszi, hogy a jelöltek személyével és elveivel is magi. jmerkedhessünk. í A Választói Testület működése puszta formasággá változott, ennélfogva az. egyes államok electoral arra adják szavazatukat, akinek a pártjához tartoznak és akik a szavazatok többségét nyerték el. Az állam elektorainak száma, a képviselők és a szenátorok számának az összegével egyenlő. Ma 538 elector van az országban, mert száz szenátor és négyszázharmincöt I képviselő ül a kongresszusban; az ország fővárosát pedig külön három elector képviseli. District of Columbia, (Washington városa) nem állam és a kongresszusban nincsen képviselve. Az 1961-i alkotmánymódositáis tehát három electort juttatott lakóinak, hogy az ott élők is beleszólhassanak abba a kérdésbe, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Hogy az elnöki tisztet valaki elnyerhesse, az electorok abszolút többségét kell felmutatnia. Ha senki sem érte ezt el (mert a szavazatok több mint két nagy pártra oszlottak), a képviselőház választja meg az elnököt a legtöbb szavazatot nyert három jelölt közül. A Választói Testület tagjai az állami székházakban jelennek meg öt héttel a választások után: december hónapban, a második szerdát követő hétfőn. Szavazatukat Washingtonba továbbítják, ahol a szenátus és a képviselőház tagjai együttes ülésben számítják ki az eredményt. Mindkét Ház két-két ellenőrt jelöl ki, akik a szavazócédulákat átveszik s azután az államok abc rendjében felolvassák a szavazatokat és azok összes számát. Az egész eljárást mindkét Ház jegyzőkönyvben örökíti meg. ACNS Kinai atom politika PEKING — Vörös Kina atombomba robbantása óta fokozottabb összeköttetést fce{rés Franciaországgal. Teshen Ji kommunista külügyminiszter gyakori (kö'csönös állami látogatásokat javasolt. Elő' szőr egy vörös kínai kormányküldöttség menjen Parisba, ezt kövesse majd egy francia kormányküldöttség látogatása Pekingben. Ez alkalomra Charles de Gaulle is meghívták Vörös Kínába. Teshen Ji külügyminiszter egy interjúban a két ország közös felfogásáról beszélt: — Először meg kell tömi az atommonopoliumot, aztán szó j lehet általános atomleszerelésről- _ '.______j Egy találékony étterem tulajdonos Fort Washington, Pa.-ban, akinek több helyre volt szükség 1 4- trnniiG lrnnn’t Án <nrtl.-r,+ biíJío-ríGrű Ó + Oromnol/ mndOTto Ko ►ennük is az apját kereste... * 1 * * * S — Carlo Pontival a római ^ iziépségversienyen találkozott ? , ' — hangzott Moraviá egyik s [érdese. —Igen, s ez volt a döntő 1 brdulat életemben. Barát- * tőmmel mentem el a szépség- 1 versenyre. Észrevettem, hogy 1 i dobogóról néznek. Carlo s 3onti volt az. Odaküldött hoz- 1 :ám valakit. Megkérdeztette, j 1 tincs-e kedvem résztvenni a szépségversenyen ? Ebben a ^ pillanatban máris nyertes-; \ rém éreztem magam. Csalód- j1 ;am: csak második lettem. 1 De a verseny után Ponti oda- ( jött hozzám s elbeszélgettünk. |' Elmondta, hogy a többi kő- 1 sött ő fedezte fel Lollobrigi-'1 iát és Alida Valiit is. Kérte, 1 keressem fel irodájában. ! í — És Pontiban találta meg azt az embert, akitől két tel- j jesen ellentétes vágyának tel- < iesüléstét várta — s^aVitnt.tíi i A választékról, akiket választottunk
