Bethlehemi Hiradó, 1962. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1962-12-21 / 51. szám
The Only Hungarian Newspaper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár sadalmi hetilap. NYELVEBEN M AU Y AH —SZELLEMÉBEN AMERIKA MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési díj egy évre..................$5.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matti May IS, 1923, at tbe Post Office at Bethlehem. Pa., undefhe Act of March 3, 1S7P’ . AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year........................... $5.00 Official Organ of the H ungar ián ' Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity. Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében Volume 40-ik Évfolyam 51-ik szám BETHLEHEM. PL 1962 DECEMBER 21 1 Egyes szám.* ára 10 cent I VILÁGTÜKÖR! KIS JÉZUS A JÉGEN... Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kíván olvasóinak, hirdetőnek, munkatársainak, barátainak és általában az ös szmagy ars ágnak a fi S ' B E T H LE HE MI HÍRADÓ szerkesztősége és kiadóhivatala Magyar Karácsony 1962 A SZENT ÜNNEPEN Karácsonyest édes költészete. Jövel, boruly sötét földünkre le, Teremts uj szivet, uj lelket írni bennünk S tanits egymást testvérként szeretnünk. Karácsonyéj csodás története. Jövel, — szivünk hadd legyen tele; Hitünk megváltó drága erejével, Mennyei, mély áhitat melegével Világmegváltó örök Szeretet, Ünnepelvén ma születésedet; Óh végy állandó szállást a szivekben, A büszke, önző, koldus emberekben! Sztbolcska Mihály KARÁCSONYKOR az utóbl másfél évtizedben gyakran jutót eszembe egy kiváló, halhatnia: magyar, a magyar férfiasság nag; lelki átalakuládom átment képvi selője, aki talán nemzetének ha ladásának történelmi vezérségéi íe fejlődött volna, ha 1944 Kari csonyán nem végzik ki a sopron köhidai internáló táborban a há borút akkor .már régen elvesztet Hitlernek eszeveszett csatlósai. Több mint ötven esztendej annak, hogy mint lelkes fiatal uj dondász riporter a budapesti Mar ko utcai törvényszék esküdtszék teamében először látam Bajcs; Zsilinszky Endrét. Fiatal, alis húsz éves ifjú volt és fivérévé együtt azért került a vádlottal padjára, mert Békéscsabán, szü kebb pátriájukban megölt'/ Achim Andrást, az első parasz erszággyülési képviselők egyiket a békési "néptribunt”. aki meg sértette az édesap'ukat. .. Am csztálygyülölet csak felhalmozod hatott egy politikai per tárgyaló son, azt mind rábocsájtota az es kiidtek lelkére a Zsilinszky fiúi védője, dr. Kenedy Géza vol országg’ülési képviselő és na- i lap-szerkesztő és végül a védőbe szédében a tizenkét Apostolhoj hasonlította őket,,, azt kérve tő lük, hogy — mentsék fel a két fi vért az általuk elkövetettt gyilkosságért való felelősség alól. . . Az esküdték a szót fogadtak, felmentették a két Zsilinszky fiút Emlékszem zord, őszi napon, kö dös, sötét estén hirdették ki ai iteletet Ködös, sötét este vol akkor Magyarországán, egy ela vult, feudális osztályuralom estéje, röviddel az első világháború kitörése előtt. . . • * » BAJCSY Z5 LINSZKY END Rí Kun Béla kommünje után, amely az ország kétharmadrészét elrab ló Vyx jegyzék napján csak azért törhetett ki, mert a szociáldemokratákat Tisza Istvánék korláto zott, nyilt választójoga sohaserr engedte be a parlamentbe s ig* nem volt parlamentáris politika: neveltségi’k. . . A fajvédő párt hoz csatlakozott, mint orsz’ggyülési képviselő. De nemsokára ónálló útra tért, a kis parasztságnak a korlátozott választójog miatt oly régóta kielégitetlen földéhsége foglalkoztatta gondolatait s végül a kisgazdapártnál kötött ki. Magyar hazafiasságából semmit fel nem adva a latifundiumos nagybirtok urait megértőbb, magyar testvéribb magatartásra hiva fel a földtelen Jánosok érdekében. önérzete szembekerült a Hitler imádattal. Látta, érezte.hogy Hitler Europa és benne Magyarország ura, parancsolója akar lenni s felsőbbrendü népnek tartja ía németet. S a többi európai népet közte a magyart is csak arra hivatottnak, hogy segédnépe, legyen a németnek, a nácizmus európai “uj rendjének’’. Nem szerette a gondolatot, hogy Magyarország ilyen szolga népe, gyarmata legyen a német imperializmus azon leggömsebb, »-ogánv fajt'jának, melyet Hitler ké viselt meg akarta óvni Magyaroiszág függetlenségét és nem tetszett neki az a barbárizmus sem, amelylyel a Hitler munkatáborba z'ratott mindenkit, aki más politikai párt nézetét vállotta macának vagy akivel szemben kollektiv származási előítéletei voltak. . . Bajcsy Zsilinszky Endre volt az önérzetes magyarnak és önérzetes erkölcsi embernek egyik legremekebb példánya és akkori barlamenti felszólalása Hitler ellenes szereplése örök dicsősége marad a magyar öntudatnak és férfiasságnak. k * * * AMIKOR Hitler 1944 márciu 1 9-én lerohanta Magyarországot és a magyar önhatalmus g lábba1- tiprásával a parlament antihitlerista tagjait képvis-lői immunitásuk semmibevételével letartóztat' fi ta és internáltatta, Bajcsy Zsilin :t szky rálött az értejött Gestax n pribékekre. . . íKésőbb a háttér y bői lelke volt a földalatti, német i- ellenes mozgolódásnak, kivált i- hogy mind inkább igazolódott a; g < és sokak meggyőződése, hogj- Hitler elvesztette a háborút, ká- tovább folyatni a magyar vért é:- Magyarország annál rosszabb bé t keszerződést, nnál súlyosabb u ! Trianont kap, öngyilkos dőreség e gél minél tovább tart ki Hitle- vesztett ügye mellett. . .- 1 E földalatti szerepéért küldtí i akasztóiéra 1944 Karácson} y Szentestéjén a Hitler tűzön vi l zen, magyar katonafiuk sok ezrei- 1 nek felesleges és hiábavaló halál i baküldése árán is kiszolgáló Szá- lasi rezsim. Egy részeg bakáva : akasztatták fel, írja egyik írás't ban Kovács Imre, a Márciusi If ;, juság vezetője, aki Mindszent}- József akkori Vészprémi püspök- i kel együtt szintén Sopronköhids- fogla volt és szemtanúja az uj- kori magyar történelem nag’. . j szörnytettének, amellyel megölí ték Bajcs Zsilinszky Endrét, ami t kor a Hitler melletti kitartásnzk- már régen semmi értelme nem- -volt, .mert már csak az volt a maí gyár probléma, — miként az: -j Horthy is meglátta, miként lehel- egy reménytelen helyzetet em- beréle'ekben javakban és iminé j kevesebb áldozattal megúszni. . . . I * * * J HA NEM ÖLIK MEG Hitle!- magyar csatlósai, biztosra vesz- szűk, Bajcsy Zsilinszky Endr; t lett volna a legbátrabb, legönér- zetesebb magyar politikus a yaltai ■ szerződés kijátszására szalámi i politikát folytató moszkvai kommunista küldöncökkel szemben és ja szabadság és népjólét összetéj tele politikájának lett volna legkiemelkedőbb vezérharcosa. Neve előtt ma is meghajtjuk a zászlót, eljutott a humanizmus és hazafiasság, az emberi és nemzeti Önérzet magas fokára és hősi báí torsággal szállt sikra értük. . . Nem ő tehetett róla, hogy 1 eleki . Pál és egy csomó lenézett ‘ intellektuel’’ aggályai dacára Magyarország sorsát odakötötték. Hitler názismusíhoz s nem vállalták idejében a tőle való elszakadás kockázatát — legalább a területi visszaszerzések részben vagy t egészben való megtar.hatása érdekében ... Örök tisztelet emlékének! ’ j * * * 11.' KARÁCSONY ünnepén mi, Amerikába vetődött magyarok hálatelt sziwel fordulunk a Mindenhatóhoz, hogy ebbe a nagy és szabad országba vezérelt bennünket, ahol a becsületes dolgozó nemcsak megtalálja munkájának olyan jutalmát, amelynek segítségével polgári életszínvonalat teremthet magának és családjának, de az emberi és állampolgári jogok teljességének is egyenrangúan van birtokában, nemzetiségére, származására való tekintet nélkül. ] A magyarszágon belül is vannak, még itt Amerikában is, akik különbséget tesznek ember és ember között, származása vagy szer felekezete szerint, ki nyíltan, ki kevésbbé nyíltan, de ezek csak kisebbséget alkotnak s nem méltóak Isten kegyelmére, amellyel az emberi egyenjogúság és egyenlő boldogulási alkalmak e klaszikus országába juttatta őket, arra, hogy Amerika áldásos közszellemének haszonélvezői legyenek. . . I Most megbukott, megszűnt egy amerikai magyar lap, amely ezt az amerikaiatlan, néprontó aiel- I lemet terjesztette, fertőzte vele a magyarságot; sőt b’ztat’a a kis amerikánus szélső jobboldali csoportokat, hogv lépjenek fajpo'itlkai útra, tömjénezte annak a irányzatnak képvise'ő't. amel - külömbséget tesz benszü’ött amer'kai és bevándorolt amer’kai köz"tt s azt akarja elhitetni az amerikai magyarsággal, hogv ha bátorítja és biztatja a jim crowiz-i (Folytatás a 1 2-ik oldalon) A Karácsony békés, szép és -meleg örömei között, a szabad és oszíályuralom nélküli Amerika dús, ünnepi asztalinál árnyék borul szivünkre, ha szülőföldünk népe, mai sorsára gondolunk, a másik osztályuralmi véglet diktatusrajára, amely az ezeréves .feudálismust felváltotta s melyben az emberi és nemzeti önrendelkezés szabadsága hiányzik. Hat évvel ezelőtt volt október vége táján néhány nap, amikor úgy látszott, hogy a hirtelen, spontán kirobbant szabadságharc csodálatos győzelmet hoz a megszálló Szovjet-kommunista hatalom mérhetetlen gépesített haderőivel szemben és végre valóban szabad nép zenghet háláimét az Egek Urához a Megváltó születésének fenkölt ünnepén, saját gazdája lett újra. De a nép zöme,, amely a forradalmat támogatta, magára maradt, az atomháborútól félő Nyugatnak szolidaritása ;sak jótékonyságra és önigazoló szavakra szőrit- . cazott. . . Sok ezer mérföldre élünk szülőföldünktől és értesüléseink másodkézből, származók, nem szegélyes tapasztalatból eredők. De úgy érezzük, rogy a sok évszázadon át az egyéni életszemléetre nevelt magyar nép nem felejtette el, Kádár [ános miként került a nemzeti és emberi szabadiág vérbetiprásával, a Szovjet tankjai legázoló tatalmával uralomra és nem hódol be folyton íallható csábszavának, amelynek egyedüli célja, íogy a nemzetet a termelésben, s a mindeimapi élet dolgaiban, a rendszer fenntratásában közrenüködésre, kooperációra bírja. A rendszer nem változott, ma is fennállnak az összes kommunizáások, nincs mód egyéni kezdeményezésre, egyeli látásra, egyéni utakra, egyéni boldogulásra, rogy anyagi tartalékokat lehessen félretenni a nunkás évtizedek nehéz fáradalmainak megériemelt gondtalanságban való kipihenésre, nyugodt életalkonyra, hanem mindenki élethosszigani proletár ebben a világboldogitó proletár liktaturában. * * * Kádár Jáncs most azt mondja, hogy “aki nincs illenünk, az velünk van”. Ez nem igaz, vagy egfeljebb csak gyakorlati Ttszatra igaz. A ma,-yar nép fiai csak annyiban “kooperálnak’’ (mennyiben azt megélhetési és túlélési szampontaik megkövetelik és bizakodnak Istenben, hogy :z a helyzet nem tart örökkéé eljön az idő amitor visszanyeri a jogot, amelyet Isten adott minien nemzetnek és embernek, hogy önakaratának egfelelően rendezze be életét. , . Bízik abban, íogy mai sorsa nem végleges és Isten csodát küld egyszer, amely meghozza számára a szabad választás, a nemzeti és emberi önrendelkezés teljét. S épp úgy mint mi idekint, az individualista szabadság amerikai világában, csalt mosolyog a Kádár kommunista keserűen nevet Kádár kommu r.ista partja ez év novemberi kongresszusa hatá- i rozatain, amelyeket vérvörös cimfedelü füzetben szétküldött még a külföldi magyarság számos I ismert egyéniségének elmére is, anélküli hogy kérték volna. i Többi közt azt mondja a kongresszusi határozat, hogy “az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei az emberiségre szabadították az atomháború veszélyét Elutasítják a Szovjetuniónak az atomíegyveiek eltiltására, az általános és teljes leszerelésre végrehajtására irányuló javaslatait, kiterjesztették a nukleáris kísérleteket a világűrre is, helyi háborús provokációkat szerveznek, feltámasztották a nyugatnémet imperializmust katonai erejét és ezzel Europa szivében az egész világ békéjét fenyegető tűzfészket teremtettek. Ilyen körülmények között a Szovjetunió és a szocialista országok kötelessége, hogy állandóan korszerűsítsék ‘ fegyveres erőiket és megakadályozzák, hogy az imperialisták katonai fölényre tegyenek szert. Olyan helyzet alakult ki, amikor a béke megőrzése, a háborús Veszély elhárítása az emberi haladás nemzetközi erőinek legfőbb feladatává vált. Az imperialisták háborús előkészületei ellen küzdő erők élvonalában szerte a világon a kommunisták állanak. A békés egymás mellett élésért vívott harc a szociálista tábor külpolitikájának alapja.’’ És igy továblj. . . Ahány szó, annyi hamis beállítás! De sajnos vannak emberek, akiket megtéveszt, még magyarok is. A Jugoszláviához csatolt Bácskában megjelenő Magyar Szó újvidéki napilapban például dr. Sztancsics András újságíró cikket irt, "Karácsonyi üdvözlet" címen. Egyik amerikai barátját, aki valamikor Újvidéken járt, Mr. Forsytet kérdi “Igaz e hogy maguk meg akarják nyomni azt a bizonyos gombot, amely atomhamuvá pörlasztaná az emberiséget’’, s meghivja Mr. Forsyte négy gyermeket Újvidékre, a karácsonyfa alá, hogy “az ő szemüket is kápráztassa a karácsonyfa fénye.’’ Dr. Sztancsics müveit ember ujságiró és mégis elhiszi a moszkvai hamis be állítást, holott bizonyára tudja, hogy Amerika nem imperialista, sem az első sem a második világháborúban nem akart területet hódítani és nem is hódított. Ellenben a (Folytat** a 2-ik oldalon) Apám pontosan december 24- ének éjszakáján született, akárcsak a Kisjézus, s ez a körülmény olyan roppant bizodalmát kölcsönzött az öregnek, hogy karcsony felé verebet lehetett volna vele fogatni. — Ne búsuljatok — mondot| ta — Kisjézus a protektorom, gyönyörű lesz az ünnepünk. . . Tapasztaltuk már, hogy a születésből kifolyólag óriási előnyei származhatnak az embernek Ne- j mestóthy Miklóst például a tanitó ur sem merte megverni soha, mert I í az uraság volt a papája. Hogyan | ne biztunk volna tehát Kis, ézus í protekciójában, akivel egyidő- j ben született az apám! Nyugodtan vártuk tehát a karácsonyt . s rettenetes nyomorúságunkban is csak mosolyogtunk, mert a ködbeborult, hósipkás Gerecse felett a betlehemi csillag ragyogását véltük felpislogni. Hanem néhány nappal karácsony előtt mi történt? Hirtelen megállt a jég a Dunán, befagyott az öreg folyó s apám ladikja nem közlekedett többé. , Mi tagadás: Kisjézus protekciója is semmivé lett előttünk s a ! betlehemi csillag úgy eltűnt j könnybelábadt szemünk elől, akárcsak a kámfor. — Túl maradnak a karácsonyfák — sirta el magát szegény anyám s zokogva hajtotta fejét a gyúródeszkára. Apám abbahagyta az evezőnyél faragását s a sarokba najij tóttá még a bicskáját is. I — Nem lesz karácsonyunk mégsem — mondotta rekedten— s nem lesz az egész falunak. A helyzet tudniillik a következő volt: a falu mir den évben o Duna túlsó oldaláról, a Gerecséből kapta a karácsonyfát s apám mint révész szokta átszállítani a folyón. Ezelőtt a szóoanforgo karácsony előtt azonban az erdész vaianogy elesuvasztoUa iaöoen az intézkedést, megkésve vágatta le a fenyőt s igy késett meg a szentfa átladik^zása, ami éppen azon reggelen vált volna mégis esed éltessé, amelyikre jégkoporsóba temetkezett a Duna. A szállításért apámnak jó pár korona ütötte volna a markát, amiből meg lett volna az örömünk. Dehát fuccs! A ladik haszontalanná lett Bizony, sohsem éreztűk kegyetlenebből a révészi sors nyomorúságát, mint ebben az időben! t Anyám köhécselt amugyis a 1 fejét is fájditotta, mikor pedig 1 már hetedszer zörgettek ablakunkon s szidták apámat, hogy miért ‘ nem sietett a karácsonyfával, ágynak hullott szegényke s oly 1 pirosán lihegett, akárcsak a napsugár-szurt rózsa. Apám főzött 1 mindennap krumplilevest, de mikor készen volt vele, maga sem evett, hanem rögvest eltűnt hazulról. Késő éjszakáig a Duna- ( parton kujtorgott s folyton csak i a túlsó hegyeket nézte. Az ünnep pedig rohamosan i közeledett. Már csak három nap választott el tőle. Én, meg a húgom a kuckóban kuporogtunk. Este volt, anyám elszenderült kicsikét, a petróleum lámpa is csak halványan pislogott az asztalon. Odaszóltam húgomnak: El ne mozdulj idesanyám mellől, mert lecsapom a liljomderekadat! Sötétes volt, alig sütött a hűld, a csillagokból is csak egy pár kandikált a felhők mögül, de azért jól haladtam és óriási bizto| san, mert a lelkem világított ne- I keen. | A páhókig mentem, ott tartot- i tam lezátonyosabbnak a Dunát, ahol legelőször állapodtott meg a jjég. S itt éppen szemközt estem a túlsó révvel is. — Kisjézus, segíts. . .— mondtam, mert sejtettem halványan, hogy az életemmel játszom. De én oly könnyűnek éreztem magam, mint a pille. A szivem úgy vert, majd kiugrott a nagydolmányom alól, de ■mosolyogtam. S rioghatott a jég. mentem. . . * * * , A karácsonyfa-rakás ott sötétlett a parton. Az erdész lehordaita ekkorra már a hegyről Felkaptam j a legszélső cenyógallyat s belete'mettem az arcom. A szemem is | bökte, de olyba tűnt ez, mint az anyám kezének a simogatása. Aztán összekötöttem pár fenyőcskét. Minden térésre ötöt. Valami nyolcszor tértem. A jég megmaegroppant néha, de a roppanást csak huncutkodásnak vettem. Tán az öreg Duna kacagott alattam. . . Mikor az utolsó karácsonyfával ballagtam visszafelé, a hold már a neszmélyi hegyekre csúszott. Megsarkantyuztam az aposttolok lovait. Éreztem, Fogy a Kisjézus fogja kezemet s Ő segíti cipelni a fenyőt. Egyszer csak rágyújtottam szép taktusban: , "Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!” Oly világosságot éreztem magamban, de körülöttem is hogy belekáprázott a szemem. Behunytam a szemem, úgy fújtam a karácsonyi nótát. Tele torokkal, égigzengően. S egyszercsak. . . Megharsant körülöttem a világ. Torkomra szorult a nóta. . . Kiszaladt alólam a talaj, sülylyedni kezdtem. . . — Kisjézus segíts!. . . Derekamig futott a hidg viz, az összetört jégtáblák úgy vágták a testeimet, mint a fűrész. — Kisfiam! Gyermekem! — hallottam messziről, halkan. Mintha apám kiáltása lett volna. . . aztán. . . mintha valami rettenetes erő megszorította volna a csuklómat. . . Többre nem emlékszem. Csak arra, hogy amikor ismét kinyitottam a szemem, anyám mosolygó tekintetét láttam. Apám is ott állt az ágyaim mellett s ő is mosolygott. Margit húgom pedig egy széken ágaskott s épp a gyertyákat gyújtogatta a szoba közepén álló karácsonyfán.
